Csehek

Telepesek, bevándorlók. A cseh nemzetiség fenntartásokkal sorolható a kárpátaljai őslakosok közé, mivel többségük a trianoni békediktátum után települt be Kárpátaljára. Számuk főleg akkor ugrott meg, amikor a vidék 1918 után Csehszlovákia része lett, és számuk akkor csökkent, amikor 20 év elmúltával ez az állapot megszünt az 1938-1939-es újabb impériumváltás következtében.

Év Összlakosság Csehek száma Százalékarány

1910 597 062 201 0,03

1921 606 568

1119 775*¹⁰² 3,26

10 298 (szlovák) 1,7 0

9 477 (cseh) 1,56

1930 725 357

33 961** 4,69

13 242 (szlovák) 1,83

20 719 (cseh) 2,86

102 A cseheket és szlovákokat a hivatalos 1921., 1930. csehszlovák és az 1946-os szovjet statisz-tikákban egybeírták.

1938 173 233 16 466 9,51

1941 852 546 6 838 0,80

1944 750 000 13404*** 1,79

1105 (cseh) 0,15

1959 920 173 964 0,10

1970 1 056 799 721 0,07

1979 1 155 759 600 0,05

1989 1 245 618 516 0,04

2001 1 254 614 320 0,03

Népesség. A táblázatból is kiolvasható, hogy az 1910. évi népszámlálás idején az 597 062 lakosból csupán 201 cseh anyanyelvűt tartottak nyilván.¹⁰³ Ez volt az indulási szám. Az első csehszlovák népszámlást 1920. december 1. – 1921.

március 31. között tartották meg. Kárpátalja 597 731 rendezett állampolgárságú lakosából 19 775 „csehszlovák”, ebből 8477 volt cseh. A Csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal 1933-ban tette közzé az 1930. december 1-jén megejtett népszámlálás eredményeit.¹⁰⁴ A hivatalos adatok szerint Kárpátalja 709 129 rendezett állampolgárságú lakosából 33 961 volt „csehszlovák”, ebből 20 719 cseh.¹⁰⁵ Feltűnően jelentős volt a „csehszlovák” elem térhódítása a városokban.

Ezzel kapcsolatosan: „1931. január 29. Kurtyák Iván kárpátaljai képviselő interpellációt nyújtott be a kormányhoz a népszámlálással kapcsolatosan, melyben kifejtette, hogy akárcsak az 1921-es népszámlálás alkalmával, most is tömegesen írták be a ruszinokat csehszlovákként…”¹⁰⁶ Bizonyára a szlovák és cseh számlálóbiztosok Beneš egyik korábbi kijelentését tartották szem előtt, miszerint a párizsi békekonferencián 1919. február 5-én megtartott beszédében többek között „A kárpátaljai ruténekkel kapcsolatban (…) azt állította, hogy nyelvük csupán a szlovák nyelv dialektusa”.¹⁰⁷

Ezekben az években Ungváron több ezer cseh hivatalnok telepedett le. Már 1920-ban 20601 lakosból 5064 (24,40%) cseh-szlovák nemzetiségűt mutatott

103 Kovács Alajos: Magyarország népességi statisztikája 1910-ben. Budapest, 1920. lásd mág:

Československá statistika. Svazek 9. Sčítání lidu v republice Československé ze dne 15.února 1921.I. Praha 1924,75.o.

104 Zprávy Štátneho úradu štatistického Republiky Československej, továbbiakban Zprávy, 1933.195. sz., 1535. o.

105 Zprávy Štátního úradu štatistického Republiky Československé, 1933.170. sz. 1341.o.

106 Fedinec Csilla. A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944. Fórum intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó Galánta – Dunaszerdahely, 2002. 189.o.

107 Popély Gyula: Népfogyatkozás (A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945), Írók Szakszervezete, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1991. 33. o.

ki a hivatalos statisztika. 1930-ban 26 675 lakosból 4572 (17,50 %) volt cseh nemzetiségű. A szlovákokat is beleszámolva, hivatalosan 30,10 százaléknyi

„csehszlovák” nemzetiségű lakost mutattak ki. Az 1935. évben az ungvári városi könyvtár kimutatásai alapján a könyvtárból l166 „csehszlovák” nyelvű könyvet kölcsönöztek ki.¹⁰⁸

Az 1938. november 2-i bécsi döntés értelmében Ungvár, Beregszász, Munkács ismét Magyarország részévé vált, ezen a területen a 173 233 lakosból 16 466 „csehszlovák” élt.¹⁰⁹ Az 1941. január 31-ei népszámlálási adatok szerint Kárpátalján 852 546 lakosból 6838 (0,8%) volt cseh.¹¹⁰ Ez a zuhanás azzal magyarázható, hogy a rendszerváltást követően az 1918 után beözönlő cseh és szlovák hivatalnok- és közalkalmazotti réteg nagy része elköltözött ezekről a területekről. Az 1919-1938 között létrehozott telepesfalvak és – kolóniák cseh és szlovák lakói többségükben elhagyták birtokaikat, s visszaköltöztek eredeti lakóhelyeikre. Például az 1939. január 23-ai adatok szerint „mintegy 12 000 cseh és ukrán tisztviselő hagyta el Ungvárt”. A város lakossága ekkor Gerénnyel és Radvánccal együtt 22 687 főt tett ki.¹¹¹

A második világháborút követően, amikor Kárpátalja kivált Csehszlovákia kötelékéből és a Szovjetunióhoz került, 1945-1946 között a csehek tömegesen hagyták el a településeket. Jelentősen csökkent a cseh lakosság száma, 90 év elteltével megközelítette az 1910. évi népszámláskor rögzített adatokat.

A csehek száma 1989-ben még 516 fő, ami 0,04%. Ebből nő 277, férfi 239.

Többségük, 460-an városlakók, 146-an ungváriak. Falvakban 56 főt tartanak nyilván. Az ezredfordulóig sokan Csehországba települtek át.

A 2001-es népszámlálás Kárpátalján már csak 320 főt tart nyilván, ami 0,03%-ot tesz ki. Tizenkét év alatt számuk 62,0 %-ra apadt. Jelentős számban élnek Ungváron, Munkácson, Szolyván.

Vallási megoszlás, hagyományőrzés, érdekvédelem, kapcsolatépítés. (Lásd a cseh civilszervezetek címjegyzékét a függelékben). A kárpátalján élő cseh nemzetiség értelmiségi körei szintén Ungvárt tartják központjuknak, ahol kulturális, hagyományőrző szervezeteik városi státussal rendelkeznek, illetve itt vannak bejegyezve.¹¹² A helyi sajtóban is nyomon követhető

művelődés-108 Csomár Zoltán: Húsz év Ungvár történetéből 1918-1938. Budapest, 1939, 48-52., 86. old.

109 Popély Gyula: Népfogyatkozás (A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945), Írók Szakszervezete Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1991. 117. o.

110 Fedinec Csilla. A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944. Fórum intézet Lilium Aurum Könyvkiadó Galánta – Dunaszerdahely, 2002. 368.o.

111 Ugyanott: 311. o.

112 Відділ у справах національностей Закарпатської ОДА, Центр культур національних мен-шин. Інформаційний бюлетень № 20., Ужгород, 2010. 58. o.

szervező tevékenységet folytat az Ungvári Jan Amos Komensky Cseh Kulturális Szövetség (1995, elnöke: Olga Bukszar), amelynek közel 50 aktív tagja van. A Tamás Masaryk Ungvári Klub (1995) nevéhez is egy sor kultúr-akció kötődik.

Az Ungvári Klub elnöke Ivan Latko (1957), aki a Kárpátaljai Műemlékvédelmi Társaság alkalmazottja. Mint „közösségi mindenes”, szerepet vállalt az Egán Ede Alapítvány munkájában, továbbá az Ungvári Szlovákok Közösségét is ő vezeti.

Kulturális-ismeretterjesztő tevékenységüket segíti a Cseh Köztársaság Kijevi nagykövetsége és lembergi főkonzulátusa, valamint a Kijevi Cseh Intézet.

Programjukba bevonják a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári fi ókintézete cseh-angol tagozatának tanárait, diákjait is.

Az ezredforduló után az ungvári Jan Amos Komensky Cseh Kulturális Szövetség és a Masaryk Klub több emlékzetes rendezvényt bonyolított le.

Legjelentősebb akciójuk Tomáš Garrigue Masaryk (1850-1937) személyéhez fűződik. Az ismert cseh fi lozófus, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és elnöke emlékét méltóképpen örökítették meg. Kezdeményezésükre 2002.

március 28-án Ungváron nemcsak a Masaryk park névadó ünnepségét tartották meg, hanem felavatták a Masaryk-mellszobrot is, amely Jozef Vajce cseh szobrász alkotása. Avatóbeszédet tartott Petr Pitgard, a cseh parlamenti felsőház, a szenátus elnöke, Jozef Vrabec, a Cseh Köztársaság ukrajnai nagykövete. 2007 decemberében az 1415-ben máglyahalált halt Jan Hus, azaz Husz János, a kései középkor legnagyobb, európai hatású teológusa, a cseh nemzeti kultúra egyik megteremtője életével, tevékenységével kacsolatosan emlékkiállítást rendeztek.

2009 januárjában az ungvári Filharmónia nagytermében a cseh klasszikus zene megteremtőinek - Dvorzsak, Smetana, Bogul, Kubicska – művei hangzottak el a prágai Marin kvartet előadásában. 2010. december 6-án a megyei közigazgatási hivatal előcsarnokában Masaryk 160. születésnapja alkalmából kiállítást rendeztek, amelyet Davida Pavlit, a Cseh Köztársaság lembergi főkonzulja nyitott meg. 2011 márciusában a szolyvai városi tanács határozatával erősítette meg, hogy ezentúl a Szolyvai 1. sz. Középiskola vegye fel a Masaryk nevet, amelyet a 20-30-as években a tanintézmény már viselt. Továbbá emlékesteket tartottak Ivan Olbracht cseh író és vidékünk kapcsolatáról.

Fontosabb kiadványok: Ivan Latko szerkesztésében megjelent a – T. G.

Masaryk a Podkarpatská Rus – T. G. Masaryk ta Zakarpattjá című gyűjtemény Red.: Ivan Latko. Užhorod, 2000. (Masaryk és Kárpátalja). Az ungvári Jan Amos Komensky Cseh Kulturális Szövetség és a Masaryk Klub gondozásában minden évben megjelentetik a Nás kalendár című cseh-ruszin naptárt. A mintegy százhúsz oldalas kiadvány főszerkesztője Ivan Latko, az említett klub elnöke.

Ebben a kiadványban a kárpátaljai csehek mai társadalmi-kulturális életét is

bemutatják. Ismeretterjesztő anyagokat közölnek a jeles írókról, művészekről stb.

A kétnyelvű kalendáriumot statisztikai táblázatok és gazdag fotóillusztrációk színesítik.

A két cseh szervezet nevéhez kötődik 2009-ben a Lidove umeni Podkarpatske Rus (Podkarpatská Rus népi mesterségei) című gyűjtemény újrakiadása ezer példányban. Az első kiadás még 1925-ben Prágában jelent meg 300 példányban.

Elismerést váltott ki 2002-ben a Csehszlovákiai nyomok a Podkarpatske Ruszban című képeslapgyűjtemény újrakiadása és bemutatása az ungvári Prága szállóban.

3.2. ANYANEMZET NÉLKÜLI ŐSHONOS NEMZETISÉGEK