Példa: Hydrochinon (p-dioxibenzól) chinonból.
Képlete: CoHr(OH)2
Előállítás.
A 12-ik előállítási példa szerint előállított chinonoldatba mindaddig hajtunk be kéndioxid-gázt, míg az oldat erős kénessavszagot áraszt, és egy-két órán át állni hagyjuk. Ha a szag ezen idő alatt megszűnik, újólag kéndioxidgázt hajtunk az oldatba és ismét egy ideig állni hagyjuk.
Ezután az oldatot négyszer egymásután, fél-félliter étherrel kilúgozzuk, az étheres oldatokat megszűrjük, egyesítjük és az éthert — mint a chinon előállításánál — ledesztilláljuk. A hydrochinon feketésbarna kristálytömeg alakjában marad vissza. Ezt agyagtányérra fölkenve, kissé meg
szárítjuk, azután kevés forró vízből, melybe csontszenet tettünk (187. oldal), átkristályosítjuk. Termelés 20—30 g.
Vegyfolyamat.
A chinon kénessav hatására, hydrochinonná redukálódik:
C6H4O2 + SO2 + 2H2O C6H4(OH) 2 + H2SOr.
A redukálás természetesen nemcsak kénessavval, hanem bármely más, alkalmas redukáló anyaggal is végezhető.
202 A V E G Y Ü L E T A ZO N O S SÁ G Á N A K M E G Á L L A P ÍT Á S A É S JE L L E M Z Ő R E A K C Z IÓ I.
Az összes homológ chinonok is hasonlóan redukálhatok:
G-,H3(CH3)0 -2 + H2 = CoH3(CH3)(OH)2
toluolchinon dioxitoluol
A vegyiilet azonosságának m egállapítása és jellem ző reakcziói.
A hydrochinon vizes oldatból hatszöges prizmákban kristályosodik, melyeket ha szublimálunk, az egyhajlású rendszerbe tartozó lemezek keletkeznek.
1. kísérlet. Az alább leirt vákuumszublimálókészülékben, melynek gőzvezető csövét időnként megújított, nedves szűrőpapirossal körülcsa
varjuk, 2 g., vízből kristályosított hydrochinont légfürdőn, óvatosan szub
limálunk. A csőben és a gyűjtőben színtelen lemezkék rakódnak le, melyek mikroszkóp alatt az egyhajlású rendszer kristályalakját mutatják.
A vegyület 169°-on olvad; 15°-on 17 rész vízben oldódik, benzol nehezen, alkohol és éther nagyon jól oldja; oxidálva, chinont létesít:
C«H4(OH)2 + O = C0H4O2 + H2O
2. kísérlet. 2 g. hydrochinont lehető kevés vízben feloldunk, 4 g.
tömény kénsavat öntünk hozzá, az oldatot jég között lehűtjük és hígított káliumbichromátoldatból annyit csepegtetünk hozzá, míg a kezdetben kiválott zöld chinhydron-kristályok a chinon és hydrochinon közbeeső vegyülete — aranysárga chinonkristályokká oxidálódnak.
Phtálsavanhydriddal (21 -ik készítmény) és kénsavval, a hydrochinon chinizarint (27-ik készítmény), sósavas hydroxylaminnal, épen úgy, mint a chinon, chinondioximot létesít. A fotográfiában mint „hydrochinonelő- idéző" ismeretes.
A chinon kétvegyértékű phenol, ú. n. dioxibenzól és minthogy para-chinonból létesült, tehát p-dioxibenzól, szerkezeti képlete tehát:
C(OH) HCX^CH HC ,CH
C(ÖH)
(Vesd össze a bevezetésben, 131 132-ik oldalon, mondottakkal.)
Tulajdonságai nagyrészt egyezőek a phenoléival; vízgőzzel azonban se a hydrochinon, se a többi dioxibenzól nem desztillálható.
Szublimálás (szállasztás). A szublimálás aránylag ritkábban alkal
mazott szerves chemiai eljárás, mely azonban, kivált oldhatatlan vegyületeknél, gyakran az egyetlen módszere a test tisztán való előállításának. Nem egy aromás testet, mint például a phtálsavanhydridet, indigót, stb. csakis ezen az úton lehet könnyen, tiszta, kristályos alakban előállítani. Az eljárás azon
SZU1Í L IM Á L Á S . 203 fordul meg, hogy a szilárd testet hevítéssel gőznemű állapotba juttatjuk és a gőzöket, hideg felületeken ismét szilárd részecskékké sűrítjük, melyek kris
tályalakban sűrűsödnek meg. A szublimálás tehát, tulajdonképpen a a desztil- lálásnak egy különleges neme, melynél a gőzök a közbeeső cseppfolyós halmazállapot kikerülésével, közvetlenül szilárd kristályokká sűrűsödnek meg.
A szublimálás legegyszerűbb módja, mely azonban kevéssé gazdaságos és legfeljebb 0'5 g. anyag szublimálásakor alkalmazható, az, hogy két egy
forma nagy óraüveg közül a egyiket homokfürdőre állítjuk, beletesszük az anyagot, közepén néhányszor átlyukasztott, kerek szfirőpapirossal, mely az üvegnél kissé nagyobb, befedjük, erre ráborítjuk a másik óraüveget és a homokfürdőt kis lánggal, óvatosan melegítjük. Rövid idő múlva gőzök szállnak fel a szűrőpapiros likacsain keresztül, melyek apró kristályok alakjában részben a felső óraüveg belső felületén rakódnak le, részben az elválasztó szűrőpapirosra esnek. A termelést gazdaságosabbá tehetjük, ha a felső óra
üveget többrét összehajtott, hideg vízzel megnedvesített szűrőpapirossal befedjük.
Jobb, bár szintén egyszerű és könnyen összeállítható az a szublimáló készülék, mely a 18-ik rajzban látható. Az anyag, homokfürdőre állított, nagy óraüvegben van melyet tölcsérrel fedünk le és a kettő közé, a rajzban feltün
tetett módon, átlyukasztott szűrőpapirost teszünk. A készülékkel jó ered
ményeket érhetünk el, ha a tölcsért, megfelelő alakban összecsavart kigyó- csővel (21-ik rajz) borítjuk be, melyen keresztül hideg vizet áramoltatunk.
A 72. rajz másik, felette czélszerű, nagyobb szublimáló készüléket mutat be. Ennél a szublimálandó anyagot kis porczellántégelybe (c) tesszük, melyet a kettős falú „a“ nikkeltárcsa közepén helyezünk el, mi mellett a tárcsán keresztül vizet áramoltatunk; az egészet ,,ö“ üvegburával fedjük be.
Ha a tégelyt kis B u n s e n-féle lámpa lángjává óvatosan melegítjük, a szublimátum részben az üvegbura falaira, legnagyobbrészt azonban a hűtött tárcsa felületére rakódik le, honnét kényelmesen összegyűjthető.
Leggazdaságosabban végezhetjük a szublimálást vákuumban, mert sokkal alacsonyabb hőfokot alkalmazhatunk, s ezáltal majdnem az összes felhasznált anyagot szublimálhatjuk ; míg a fent ismertetett készülékek haszná
latakor csak többé-kevésbbé kis mennyiség szublimál, ellenben az anyag nagyobb része a hevítés közben elbomlik, elszenesedik, stb., addig bizonyos, bomlé- kony testeket általában csakis vákuumban szublimálhatunk. A czélnak meg
felelő vákuumszublimáló készülék a 73. rajzban látható. A szublimálandó anyagot a körtealakú lombikba teszszük, melyet csiszolata segítségével a bő gőzvezető csővel, ezt pedig ugyancsak csiszolatával, a gyüjtőgömbbel, iéghí- jason kötjük össze. A csappal elzárható gyüjtőgömb biztosítópalaczkkal, ez
72. rajz. Szublimáló készülék.
204 P H E N O Ij n i t e a l á s a.
pedig a vízvezetéki szivattyúval közlekedik. Miután a készülékben vákuumot létesítettünk, az anyagot tartalmazó körtét légfürdőn (8-ik rajz), esetleg olajfürdőben, óvatosan melegítjük, és mihelyt a szublimálás megindul, a fürdőt egyazon hőfokon tartjuk. Előzőleg a gőzvezető csövet, többször össze
hajtott, nedves szűrőpapirossal csavarjuk körül, melyet időnként megújítunk.
A gyüjtőgömbre, vízvezetékkel összekötött kaucsukcső segítségével, meg
szakítás nélkül, vizet csepegtetünk, mely az aláállított tölcséren keresztül
le-I
I
folyik. (A készüléknek ezt a részét úgy állítjuk össze, a mint az a 65. rajzban, a vákuumdesztilláló készüléknél látható.) Nagyon könnyen illő testeknél olyan gőzvezető csövet alkalmazunk, mely a L i e b i g-féle hűtő mintájára, üvegbur
kolattal van ellátva, úgy hogy rajta vizet áramoltathatunk keresztül.
Általában tartsuk szem előtt, hogy az eljárást a lehető legalacsonyabb hőfokon végezzük. E czélból a hevítést óvatosan, kis lánggal végezzük és a mint az anyag szublimálni kezd, a hőfokot tovább nem emeljük. Ennek ellenőrizhetésére a fürdőben hőmérőt erősítünk meg.
Bármilyen szublimáló készüléket csak akkor szabad szétszedni, ha tökéletesen kihűlt.