A szántóföldi növénytermesztésben a gyomnövények elszaporodását a terméscsökkentő tényezőkhöz soroljuk, a gyomnövények közvetett és közvetlen kárt okoznak. A veszteségbecslések szerint ennek mértéke elérheti a 25-30%-ot (Solymosi 1999). A gyomszabályozás hangsúlyozza a gyom populációk hatásainak minimalizálását, de nem a gyomok teljes mértékű megsemmisítését. A hatékony gyomszabályozási program fő célja, hogy úgy szabályozzuk a gyom-kultúrnövény kapcsolatot, ami által elősegítjük a kultúrnövény növekedését a gyomnövényekkel szemben. A gyomszabályozás nem eliminálja a védekezés szükségességét és nem célja a leghatékonyabb védekezési eljárások kiiktatása (Berzsenyi 2000). A 60-as évekkel meginduló hazai műtrágyázás nyomán folyamatosan nőttek a termések, javult a talajok tápelem ellátottsága, a korábbi rablógazdálkodást felváltotta a talajgazdagító trágyázás. A 70-es évek második felében és a 80-as évekre az 1 ha mezőgazdasági területen felhasznált N, P2O5, K2O hatóanyagok mennyisége elérte a 200-230 kg-ot. Magyarország ekkor az európai rangsorban a 8. helyet foglalta el, megelőzve más fejlett államokat. A talajgazdagító műtrágyázás nyomán a 80-as évek végére a művelt talajaink 2/3-án a P és K ellátottság a jó, illetve az igen jó kategóriába emelkedett az országos talajvizsgálati adatok alapján. A gyengén ellátott területek részaránya 1-15%-ra csökkent. Az 1991-95 években a N felhasználás 1/3-ra, mintegy 30 kg-ra, míg a P2O5 és K2O mennyisége a korábbi 60-80 kg-ról 4 kg-ra zuhant. Ez az állapot a 60-as évek elejének színvonalát tükrözi, mint a műtrágyahasználatban, mind az országos tápelem mérleg egyenlegében. A termésekkel felvett tápelemek mintegy 60%-át juttatjuk vissza a talajba, mindhárom tápelem tekintetében újra megjelent a rablógazdálkodás. Jelenleg a műtrágyahatóanyag felhasználás 70-80 kg/ha vegyeshatóanyag körül változik, az intenzív nagy terméseket produkáló gazdaságok felhasználása nagy, a kisebb gazdaságok és alternatív irányzatok művelőinek műtrágya felhasználása alacsony.
Hazánkban a legtöbb növényvédőszert a 80-as évek első felében alkalmazta a mezőgazdaság. A felhasználás 1985-ben érte el a maximumát mintegy 5 kg/ha átlagos
mennyiséggel. Ebben a gyomirtószerek aránya mintegy 50 % volt. 1991-re a felhasznált növényvédőszer hatóanyag 2,6 kg/ha lett, 1992-ben már csak 2,3 kg/ha volt. A csökkenés több egyirányba ható összetevő eredőjének tekinthető. Részint a gazdasági nehézségek fokozódása és a mezőgazdaságot ért társadalmi átalakulás következményeként állt be a változás, de szerephez jutott a hatékonyabb szer választás is. A peszticid használat is jelentősen megváltozott, amennyiben a szelektívebb és kisebb dózisokban adható szintetikus piretroidok kerültek előtérbe a korábban használt igen toxikus foszforsav-észterekkel szemben. A peszticid felhasználás jelentős csökkenése környezetvédelmi szempontból örvendetesnek mondható. Az okszerű növénytáplálás ill. trágyázás a kultúrnövények fejlődését konkurencia és gyomelnyomó képességét növelheti. A gyomok fajgazdagsága lehetővé teszi, hogy hasznosítsák mind a tápanyagszegény mind pedig túlzottan ellátott talajok termékenységét. Mind a kevés, mind pedig a túlzott trágyázás a kultúrnövény relatív borítottságát csökkentve (adott tőszám) serkenti a gyomok fejlődését. A gyomnövények széles spektrumából olyan fajok szaporodnak el, amelyek hasznosítani képesek az alul- vagy túltrágyázott helyzetet. A hagyományos intenzív, többmenetes talajelőkészítés során alkalmazott eljárások, az őszi szántás, elmunkálás, vetőágykészítés, tarlóhántás és elmunkálások az egyévesek és évelők korlátozását segítik, összefüggésben a vetésforgó összetételével és a trágyázási rendszerrel. A gyomkutatások eredményei szerint a forgatásos művelés gyomkorlátozó, a a forgatás nélküli gyomnevelőnek minősül (Shestra et al. 2002, Tuesca et al. 2001, Birkás 1997, Farkas 2004). A talajvédő művelés lényege a termőföld minél kevesebb mozgatása, a növénymaradványok kezelése, amely fenntartja a talajok jó fizikai állapotát, a C-körforgalmat, megőrzi a talajok nedvességtartalmát és pozitív irányba befolyásolja a talajéletet. A minimális talajművelés gyenge pontja a gyomosodás kérdése, akkor ha a gyomirtás módja és technológiája a hagyományoshoz képest nem változik. Az alacsonyabb termések ezekben a rendszerekben elsősorban a gyomok konkurenciájára vezethetők vissza. A fenntartható mezőgazdasági fejlődést garantáló, minimalizált talajművelési rendszerek elterjedésével együtt szükségszerű a gyomirtási technológiák változtatása is. Szükségszerű a tudományos eredmények gyakorlatban való alkalmazása.
Az elmúlt évtizedekben a herbicid használat a szántóföldi növénytermesztés hagyományos elemévé vált. Alkalmazásának két jelentősebb kártétele ismeretes, az egyik a termesztett növényekre gyakorolt fitotoxikus hatás, a másik a gyomflóra indirekt szelekciója, amely egyes fajoknál számos rezisztens mutánst eredményezhet, felborítva a termőhelyi cönológiai viszonyokat. Minden köztermesztésbe kerülő növényfajta vegyszerérzékenységét, illetve toleranciáját meg kell határozni a precízebb alkalmazástechnika érdekében, másrészt
magát a gyomirtást integrált feladatnak kell tekinteni. A feladat nem a gyom irtása, hanem a gyompopulációk szabályozása, olyan mértékben, hogy azok a kultúrnövény élettevékenységét ne gátolhassák. A herbicid használat mérsékelhető és mérsékelendő is kell, hogy legyen a termesztési eljárások és a megfelelő vetésváltás vagy vetésforgó révén. A fentiek szerint az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig mezőgazdaságunk nagyot változott. A kiút keresése világszerte folyik, a gondokat enyhítendő, különböző címszavakkal jelölt megoldási javaslatok születtek. A főbb megoldási módok négy nagy csoportba sorolhatók:
biogazdálkodás, középutas megoldás, ipari mezőgazdaság és precíziós mezőgazdaság. Ezek közül nem könnyű a választás, mert minden rendszernek különböző területeken és gazdasági körülmények között, különböző arányokban van létjogosultsága. A fenti témafelvezetés folytatásaként, illetve állásfoglalásunk alátámasztásaként folytattunk kísérleteket.
Ma már nem törekszünk a kultúrák teljes gyommentességére, csupán a gyomborítás veszélyességi küszöb alatt tartására (Lehoczky et al. 2004). A gyomnövények káros mértékű terjedésének, felszaporodásának megelőzése gazdaságossági és környezetvédelmi szempontból is célszerűbb, mint tömeges megjelenésük után a fizikai és kémiai beavatkozásokra való hagyatkozás vagy kényszer. A gyompopulációkban lezajló változások kiszámíthatatlanok, hiszen számos biotikus és abiotikus tényező hatása alatt állnak (Légére és Samson 1999).
Kutatómunkám megvalósításának a Pannon Egyetem Georgikon Karának (Keszthely) kísérleti telepén már évtizedek óta folyó szántóföldi kisparcellás kísérletek képezték alapját.
A műtrágyás és szervestrágyás tápanyagutánpótlási rendszereket a következő célok és szempontok alapján vizsgáltam.
1. A különböző tápanyagellátási rendszerek és a gyomosodás összefüggéseinek vizsgálata:
• gyomborítás felmérése
• gyomfajok életforma szerinti csoportosítása
Gyomfelvételezéseink célja volt, hogy felmérjük a trágyázási rendszerek hatását a gyomflóra faji összetételére, valamint a gyomnövények %-os terület borítására.
2. A különböző tápanyagellátási rendszerek és a tápanyagszint hatása a kultúrnövény és a gyomok friss- és szárazanyag produkciójára.
3. A változó klimatikus feltételek és a gyomnövények reakciójának vizsgálata?
4. Talajművelési rendszerek és a gyomosodás. A talajművelési eljárások gyomosodásra, a gyomflóra faji összetételére gyakorolt hatásának tanulmányozása a Keszthelyen, 35 évvel ezelőtt beállított és folytatott talajművelési tartamkísérletben.