ciklust egészítette ki a szentély későbbi apostolciklusa. Idővel napfényre kerültek a porubai templom – szintén a hajó jelentős részét és a teljes szentélyt betöltő –, színes, változatos ikonográfiát mutató, 15. századi falképei.7 A legutóbbi években ezekhez számos új, jelentős felfedezés csatlakozott: amilyenek többek közt a kesnyői és a kereskényi templomok képei, a porubai plébániatemplom újabb feltárásai, vagy a már említett nyitrai katedrális nagyszabású falképei. E sorban nem a csekélyebbek közül való Szádok példája, amelynek falképeit teljesen mészréteg borította. Ugyan a 20. század közepén már történtek szondázások, amelyek megállapították, hogy a falakon középkori festésréteg maradt fenn, ám ezek feltárása csupán az elmúlt évtizedben indult meg. A következőek során így a falképfestészeti kutatás metodikájának bemutatására a szádoki templom példáját választottam.
A freskó nedves vakolatra felvitt festékréteg, amelyet a rajta kiváló mészréteg köt meg. E művészeti ág így nem csupán időhöz, térhez is kötött: együtt él, vagy pusztult a hordozó épülettel. Így nem csupán művészettörténeti, sokkal inkább műemlékvédelmi kérdéseket is felvet e falképek megőrzésének mikéntje. Mi a teendő, ha számos, egymást elfedő réteggel számolhatunk egy templomban? Melyiket kell prezentálni, és ki döntheti ezt el? Milyen elvek szerint történik a mérlegelés? A kérdések csupán jelzésszerűen, de kitűnően rávilágítanak ugyanakkor arra, milyen sokrétű és összetett problematika elé állítja a szakembereket e terület. E kutatás egyik elsődleges, ugyanakkor legfonákabb sajátosságát éppen az anyag említett változékonysága adja. Ennek pozitív példája az újabb és újabb előkerült falképek. Ez az egyetlen művészeti ág a középkori anyagot tekintve, ahol még mindig jelentős, de legalábbis folyamatos felfedezések várhatóak, szemben a táblakép- vagy szárnyasoltár-anyaggal, amelyek terén jelentős bővülésre jóval kevesebb reményünk lehet. Ugyanakkor a felfedezett falképek is folyamatos változáson mennek keresztül: részben az idő okozta nyomoknak köszönhetően, máskor a restaurátorok kitűnő vagy éppen hanyag, esetleg a korszellemet a kelleténél erősebben tükröző munkája, vagy egyéb, természetes pusztulási folyamtok miatt.
Szádok (szlov. Sádok)
Az egykori – jelenleg használaton kívül helyezett – Szűz Mária-plébániatemplom a Nagytapolcsánytól nem messze fekvő apró falu, Szádok fölött tornyosuló dombon áll. Mivel a középkor folyamán sem volt jelentős a település – amely eleinte Csizics néven fordul elő –, csupán szűkszavú források tanúskodnak a templom fennállásáról is, amelyet elsőként egy 1282-es, kiadatlan oklevél említ.8
Megfelelő források híján a templomépület datálásában így a legkézenfekvőbb módszer a falkutatás: amelynek során a vakolatot megbontva láthatóvá válnak az elkülönülő építési rétegek, Szádok esetében mintegy 20 különböző szakasz a 13 és 16. század között.9 A templom a 12. században épülhetett, eredetileg egyszerű, egyhajós, egyenes záródású szentéllyel. Ezt bővítették nyugati irányban – és ugyanezen oldalon karzattal – a 13. század közepén, amelynek datálását elsősorban a fennmaradt kapuzat bogyós oszlopfője támasztja
7 Botek 49–55.
8 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár, 104838, 1282. 04. 07., kiadja: nyitrai káptalan.
9 koreň – MikuLáš Kostol Panny Márie 10–17.
alá. A század második felében a templomot kéthajóssá bővítették, nagy vonalakban ekkor nyerte el mind a mai napig megőrzött alaprajzát. A mai torony későbbről származik, ahogyan a barokk szószék, karzat, famennyezet és az egykori főoltár10 is.
A legkorábbi falképrétegekből csupán apró fragmentumok maradtak meg:
eltérő, román kori, illetve kora gótikus kifestési rétegekhez tartozik a díszítőfestés a szentélyben, a felszentelési keresztek, illetve a szentély teljes boltozatát betöltő grandiózus, az Utolsó ítéletre utaló Maiestas Domini (1. kép), amelyet a szentély oldalfalain az apostolok és szentek vesznek körül (2. kép). A keleti zárófal középpontjában a templom védőszentje, a Szent Szűz áll, aki köpenyét óvón hívei köré teríti. A hajóban több, eltérő gótikus kifestési réteg prezentálható. A déli falon jól kivehető Krisztus mandorlában trónoló alakja, alatta pedig apró alakok kelnek ki a sírból, amely elemek alapján a jelenet az Utolsó ítélet ábrázolásaként határozható meg. Az egykori déli apszis boltozatán a lelkeket mérő Szent Mihály volt látható, fölötte pedig egy újabb kifestési rétegből a Háromkirályok útja és hódolata, amelyet a déli falon egy grandiózus Szent Kristóf-falkép (3. kép) követ.
A különböző rétegek előkerülése azonban még korántsem zárult le. Mindezek után így végül szeretnék röviden beszámolni a kutatás folytatásáról.11 A falképek restaurálása 2007-ben kezdődött, a szentélyből kiindulva, a hajó felé. A munkálatok tovább folytatódnak a jövőben is Peter Koreň és Martin Mikuláš restaurátorok irányításával. A jelenlegi helyzetben így nehéz végleges megállapításokat tenni a rétegek datálását és ikonográfiáját illetően. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nem is érdemes.
A falképkutatás sajátossága az anyag változékonysága, amely rendszeres helyszíni
10 A barokk főoltárról bővebben: MikuLáš 48–63.
11 A resturátori kutatások dokumentációi: koreň – MikuLáš: Reštaurátorský výskum, koreň – MikuLáš Dokumentácia vykonaných.
1. kép: Szádok, Szűz Mária-templom
belső tere 2. kép: Maiestas Domini, freskó,
Szádok, Szűz Mária-templom 3. kép: Szent Kristóf, freskó, Szádok, Szűz Mária-templom
vizsgálatokat követel meg. A kutatás így kifejezetten összetett: az írásos források levéltárakban, vagy a plébánián érhetőek el, a falképek pedig csupán eredeti helyükön tanulmányozhatóak megfelelő alapossággal. Mindezen vizsgálatok alapozzák meg a tényleges művészettörténeti kutatást, amely során a falkép megfelelő kontextusba helyezhető.
Felhasznált irodalom
• botek, Andrej: Nástenné maľby v Kostole sv. Mikuláša v Porube, in: Pamiatky a múzea 2009/3 (2009), 49–55.7
• gerecze Péter: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Magyarország műemlékei II.), Hornyánszky Viktor Császári és Királyi Udvari Könyvnyomdája, Budapest, 1906.
• iLkó Krisztina: A középkori nyitrai székesegyház datálásának problematikája és újonnan felfedezett falképei, in: PuhL
Antal – goLda János – Sugár Péter (szerk.): Árkádia hajnala, Debreceni Egyetem, Debrecen, 2014, 107–123.
• iLkó Krisztina: K identifikácii stredovekých fresiek v Katedrále sv. Emeráma v Nitre, in: Pamiatky a múzeá 2 (2014), 16–21.
• koreň, Peter – MikuLáš, Martin: Reštaurátorský výskum murív, omietok, kamenných článkov, empory a oltárnej architektúry, 2008.
• koreň, Peter – MikuLáš, Martin: Dokumentácia vykonaných reštaurátorských prác, Reštaurovanie fasád kostola Panny Márie kráľovnej anjelov v Klátovej Novej Vsi, časť Sádok, 2008–2012.
• koreň, Peter – MikuLáš, Martin: Kostol Panny Márie Kráľovnej Anjelov v Klátovnej Novej Vsi časť Sádok, sprievodca históriou a abnovou, Prima Print, Tovarníky, 2011.
• Medvecký, Jozef: Smrť a Korunovanie Panny Marie, Gotická freská v Nitre, in: Pamiatky a múzea 2012/3 (2012), 2–7.
• MikuLáš, Martin: Kostolík Panny Márie v Sádku, diplomamunka, Vysoká Škola Výtvarných Umení v Bratislave, 2005.
• Pete László (szerk.): Összefoglalók, XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Humán tudományi szekció, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Debrecen, 2013.
• PLekaNec, Vladimír: Nález stredovekej fresky v Katedrále sv. Emeráma v Nitre, in: Pamiatky a múzeá 2013/3 (2013), 8–9.
• ProkoPP Mária: Falfestészet, in: MaroSi Ernő (szerk.): Magyarországi művészet 1300–1470 körül, I (I–II.), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, 346–354.
• togNer, Milan: Stredoveká nástenná maľba na Slovensku, [K. n.], Bratislava, 1988.