Miért nem maradt egységes a munkásmozgalom?
Az iparosodás felgyorsulása a látványos sikerek mellett számos feszültséggel is járt. A gazdasági és társadalmi átalakulás több problémát is a felszínre hozott, amelyek kezelésére mind radiká-lisabb megoldási javaslatok születtek. A meglévő társadalmi egyenlőtlenségek, a kapitalista
gazdálko-dás árnyoldalai megerősítették a szocia-lista eszmék továbbélését. Európa-szerte számos baloldali szervezet jött létre, mi-közben a Marx és Engels által kidolgozott kommunista ideológia a 19. század máso-dik felében politikai erővé vált. Az általuk alapított nemzetközi munkásmozgalom (első Internacionálé, 1864) megpróbál-ta összefogni a baloldali munkáspártokat.
Ezt megnehezítették az ideológiai különb-ségek. A forradalmi baloldal (kommu-nisták) kitartottak a marxi elmélet mel-lett, a kialakuló szociáldemokrácia több ponton módosította annak alkalmazását, az anarchizmus pedig teljesen elvetette azt.
Francia iskolások 1882–83-ban
Milyen iskolatípusokat láthatunk a képeken?
• Hogyan szabályozta az állam a vallásoktatást?
• Mire következtethetünk a nemek helyzetéről?
A baloldali mozgalmak különböző irányzatai
Állapítsuk meg, miben hasonlítanak és miben különböznek a főbb baloldali eszmék! • Hogyan képzelik el a hatalom megragadását, illetve mi-lyen jövőképet vázolnak fel?
A kommunista forradalmi nézeteknek a társadalmi változások sem kedveztek. Hiába vált tömegessé a nagyipari proletariátus, a nyugat-európai országokban a középosztály is szélesedett.
Az ottani munkáspártok mérsékelt irányba fordultak, elvetették a hatalom erőszakos megragadását, és túlzottnak vélték az osztályharc erőltetését.
A kialakuló anarchista mozgalom a kommunisták befolyását veszélyeztette. Az anarchizmus (hatalomnélküliség) szintén a tár-sadalmi igazságtalanság ellen hirdetett harcot. A mozgalom for-radalommal akarta eltörölni a fennálló rendszert. Ideológusai el-vetették a proletárdiktatúrát, mivel úgy vélték, a kommunista párt kisajátítja majd a hatalmat. Az anarchisták egy önszerveződő, nemzetek feletti, állam nélküli társadalmi modellben gondol-kodtak. Bár az anarchizmus főbb ideológusai elvetették az egyéni terrort, a 19. században az anarchisták a politikai gyilkosságok-kal váltak ismertté. Az általuk elkövetett merényletek célpontjai a hatalomhoz köthető személyek voltak (például Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné meggyilkolása). Az ideológiai viták miatt Marx elérte az anarchista mozgalom kizárását a munkás-mozgalomból.
A kialakuló szociáldemokrácia továbbra is a marxi elképzelé-seken alapuló társadalmi igazságosság mellett állt ki, de annak megteremtését demokratikus úton képzelte el. Elutasította az osztályharcot, és legfőbb követelései az általános választójog bevezetésére, a parlamenti többség kialakítására, illetve a szociális intézkedések meghozatalára irányultak. A baloldali mozgalmon belül hamarosan újabb szakadás következett be, a kommunista ideo lógusok megalkuvónak tartották a szociáldemokratákat. A közösen megfogalmazott alapcélok (például a nyolcórás munkaidő követelése; május 1-jét a munka nemzetközi napjává nyilvánították) ellenére sem tudta a második Internacionálé a mozgalom egységét visszaállítani (1889).
A szakszervezetekkel összefonódott tömegpárttá a szociál-demokrácia szerveződött a legtöbb országban, míg a kommunis-ták főleg Európa keleti, míg az anarchiskommunis-ták inkább a déli területein képviseltek jelentősebb erőt.
[…] a politikai hatalom meghódítása a munkásosztály nagy kötelessége […].
A siker egy eleme birtokukban van – a számuk; a szám azonban csak akkor nyom a latban, ha szövetkezés egyesíti és tudás vezeti. A múlt tapasztalata megmutatta, hogy ha a munkások semmibe veszik azt a testvéri köteléket, amelynek fenn kell állnia a különböző országok munkásai között, és ösztö-nöznie kell őket arra, hogy szilárdan kitartsanak egymás mellett a felszaba-dulásért vívott minden küzdelmükben, akkor összhang nélküli erőfeszítéseik közös kudarcával bűnhődnek.
[…] mindez megtanította a munkásosztályokat arra a kötelességükre, hogy behatoljanak a nemzetközi politika misztériumaiba, hogy szemmel tartsák kormányuk diplomáciai tevékenységét, hogy szükség esetén azt minden ha-talmukban álló eszközzel meghiúsítsák; ha nem tudják elejét venni ennek a tevékenységnek, egyesüljenek leleplezésére, és szálljanak síkra azért, hogy az erkölcs és igazság egyszerű törvényei […] a nemzetek közötti érintkezésnek is legfőbb szabályai legyenek. Az ilyen külpolitikáért vívott harc része a mun-kásosztály felszabadításáért folyó általános küzdelemnek.
Világ proletárjai, egyesüljetek!
(Az első Internacionálé alapító üzenete; 1864)
• Hogyan értékelte az első Internacionálé a mun-kásosztály helyzetét?
• Miként ellenőrizték a fennálló hatalmat?
• Mire buzdított az alapító üzenet?
Dokkmunkások sztrájkja Londonban 1889-ben Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek, Rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni Rabszolga-had indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni, Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Ez a harc lesz a végső, Csak összefogni hát, És nemzetközivé lesz Holnapra a világ.
(Internacionálé; 1871. A nemzetközi munkás moz-galom „himnuszát” Eugène Pottier írta 1871-ben, de ismertté csak megzenésítése után vált, 1888-ban. A dal a 20. században a baloldal indulója lett, illetve 1944-ig a Szovjetunió himnusza is volt. Magyarországon a rendszerváltásig (1989) számos állami, iskolai rendezvényen és ünnepségen kötelező volt elénekelni.)
• Gyűjtsük ki azokat a szavakat a dalrészletből, amelyek a kommunista ideológiából származnak!
Ország Év Százalék
A baloldali pártok szavazatai Európában az első világháború előtt
Mely társadalmi réteg szavazataira számíthatott elsősorban a baloldal? • Milyen programmal léptek fel a szociáldemokrata pártok? • Mi biztosította a baloldal szervezettségét?
A keresztényszocializmus
Hogyan reagált az egyház a változásokra?
A 19. század utolsó harmadában gyökeresen átalakult a nyugati kultúrkör értékrendszere, a világról alkotott elképzelése. A fel-világosodás hűvös racionalizmusa újraéledt, a tudományos isme-retek bővülése befolyásolta a közgondolkodást. Charles Darwin evolúciós elmélete (A fajok eredete, 1859) és az ember származásáról szóló műve (1871), majd az ősrégészet eredményei új megvilágítás-ba helyezték a bibliai teremtéstörténetet.
A szigorúan vallásgyakorló emberek száma a 19. század máso-dik felében Európa-szerte csökkent, a világias nézetek terjedése minden egyházat érintett. A kiépülő polgári állam több feladatot átvett az egyházaktól (például oktatás, kötelező polgári házasság stb.). A katolikus egyház kezdetben megkésve reagált az esemé-nyekre, IX. Pius pápa hiába foglalta jegyzékbe a hívők számára az általa tévedésnek tartott eszméket (például ateizmus, szocializmus, kommunizmus, liberalizmus stb.), a folyamatot ez csupán lassította.
A katolikus egyház papjainak már az ipari forradalom kezdete óta voltak egyedi válaszai a munkásnyomorra. A munkáskérdés megoldását sürgető „szociális katolicizmus” német területen bon-takozott ki az 1860-as években. Az iparosodás társadalmi-szociális problémái ra XIII. Leó (1878–1903) reagált az egyik nagy hatá-sú körlevelében (Rerum Novarum, 1891). A pápa védelmébe vette a munkásságot, jogosnak ismerte el törekvéseiket, és méltányos bérezést sürgetett. A kibontakozó keresztényszocialista mozga-lom az egyház szociális tanításának megvalósítását, az iparosodás során leszakadó társadalmi rétegek emberséges megsegítését tűz-te ki célul. A keresztény alapokon álló mozgalom elutasította a szabadosnak tekintett liberalizmust, és felemelte szavát a harcos ateizmust hirdető marxizmussal szemben.
Ezért, Tisztelendő Testvérek, ahogy eddig hozzátok intézett körleveleinkben a téveszmék megcáfolása céljából elmondottuk a szükségeseket az államhata-lomról, az emberi szabadságról, az államok alkotmányának keresztény jellegé-ről és más hasonló kérdésekjellegé-ről, éppúgy véleményünk szerint az Egyház ügyét és a közjót szem előtt tartva, hasonló okokból ugyanezt kell tennünk most is a munkások helyzetével kapcsolatban. […] A baj orvoslására a szocialisták, a szegények irigységét a gazdagok ellen szítva, a magántulajdon eltörlését tartják szükségesnek, és az egyesek javait minden ember közös tulajdonává kívánják tenni, […] olyan orvoslást ajánlanak, ami nyilvánvalóan ellentmond a jogszerűségnek, minthogy az embernek természet adta joga, hogy magántu-lajdonban, sajátjaként birtokoljon dolgokat. […] Az Egyház azonban nem tartja elégségesnek, hogy rámutat a gyógyulás útjára, hanem saját kezűleg nyújtja az orvosságot. Teljes egészében azon van, hogy fegyelmére és tanítására az embereket ránevelje és megtanítsa, s tanainak gyógyító vizeit a püspökök és a papság közreműködésével minél szélesebb körben igyekszik kiárasztani.
[…] Ha a társadalmi törvényeket a hit szilárd alapjára építjük, akkor nyitva áll az út a társadalmon belüli viszonyok helyes elrendezése, a békés együttélés és a virágzó jólét biztosítása felé. A társasági tisztségeket, hivatalokat a közös céloknak megfelelően kell betölteni, mégpedig úgy, hogy a tagok sokfélesége ne csorbítsa az egyetértést.
(Részletek XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetű körleveléből; 1891)
• Milyen társadalmi problémára irányítja rá a figyelmet a pápa?
• Hogyan érvel a szocialista mozgalommal
szem-• Milyen feladatot szán az egyháznak?ben?
• Miként képzeli el a társadalom megújítását?
XIII. Leó pápa a Petit Journal címlapján a Rerum Novarum kiadásakor
Összegzés
Okok és következmények
• Milyen intézkedéseket hozott Bismarck a német belpolitikában?
• Hogyan reagált az egyház a politikai-eszmei változásokra?
Történelmi jelentőség
• Mely területeken növekedett az állam szerepvállalása a 19. század végén?
• Milyen változások történtek a baloldali irányzaton belül?
A bolsevizmus
Miben tért el a bolsevikok által hirdetett politika a szociáldemokratákétól?
A 20. század történelmében két ideológiai irányzat játszott döntő szerepet: a marxista forradalmi baloldal oroszországi cso-portja, a bolsevizmus, valamint a szélsőségesen nacionalista és antiszemita új szélsőjobboldal.
A forradalmi baloldal Oroszországban rendelkezett a legna-gyobb befolyással a munkásmozgalomban. Az országban megindu-ló iparosodás néhány nagyvárosra koncentrálódott (Szentpétervár, Moszkva, Odessza), és a nagyipari munkásság száma megnőtt ezekben a városokban. Természetesen az oroszországi társadalom döntő többségét a parasztság adta, a munkásság számaránya hoz-zájuk képest maroknyinak tűnt.
A 20. század elején a baloldali pártszervezésben, illetve a mar-xista eszmék átültetésében többek között Vlagyimir Iljics Le-nin vállalt nagy szerepet. A cári önkényuralom miatt illegális pártban az ideológiai harcokból a Lenin által irányított bolsevik frakció került ki győztesen. A proletárforradalom szükségességét valló bolsevikok a mérsékelt szociáldemokratákkal (mensevikek) kerültek szembe.
II. Miklós (1894–1917) uralma először az orosz–japán háborúban elszenvedett vereségek nyomán ingott meg. 1905-ben forradalmi hullám söpört végig az országon. Az általános tömegmozgalom (sztrájkok, parasztfelkelések) meghátrálásra kényszerítette a hatal-mat; a cár ősszel alkotmányt bocsátott ki. Az orosz történelemben először tucatnyi legális párt alakult, melyek többsége demokra-tikus átalakulást remélt. A bolsevikok az év végén Moszkvában fegyveres felkelést robbantottak ki, amelyet a karhatalom vérbe fojtott. A magára találó cári politika a következő években
engedé-8. Új eszmék és ideológiák a századfordulón
Milyen törekvései voltak a második Internacionálénak? • Hogyan viszonyultak a baloldali mozgalmak a fennálló társadalmi-gazdasági rendhez? • Mennyire tartották fontosnak az egyén jogait? • Melyik politikai áramlat hirdetett radikális társadalmi változásokat? • Ho-gyan képzelte el Marx a politikai hatalomátvételt?
Lenin (eredeti nevén:
Vlagyimir Iljics Uljanov, 1870–1924) vidéki értelmiségi család-ban született, és már fiatalkorában megis-merkedett a forradalmi eszmékkel. Bátyját egy cár elleni merénylet-kísérlet kapcsán felakasztották, ezután Lenin a munkásszerve-zetekhez csatlakozott.
Tevékenysége miatt a cári titkosrendőrség le-tartóztatta, majd Szibériába száműzték. Később külföldre emigrált, és hatalmas szervezőmunkába kezdett; számos tanulmányt, cikket írt, és folyóiratot szerkesztett. A bolsevik frakció kiépítése az 1903-as párt kongresszuson indult meg, ahol egy szavazáson a Lenin körül csoportosulók többséget (bolsinsztvo) kaptak. Ettől kezdve bolseviknek nevezték magu-kat, a valóban többségi szociáldemokratákat pedig menseviknek (kisebbséginek)
A munkások 1905. január 9-én a szentpétervári Téli Palota elé vonultak, hogy felhívják a cár figyelmét nyomorúságos helyzetükre, a cár azonban a tömegbe lövetett
Felség!
Mi, Szentpétervár városának munkásai és minden társadalmi rendhez tartozó lakosai, feleségünk-kel és gyermekeinkfeleségünk-kel és gyámoltalan öreg szü-lőinkkel együtt eljöttünk hozzád, felséges urunk, igazságot és oltalmat keresve. Elszegényedtünk, elnyomnak minket, erőinket meghaladó munkával terhelnek meg, mindenki szidalmaz bennünket, nem ismernek el embernek, úgy bánnak velünk, mint rabszolgákkal, akiknek keserű sorsukat tűr-niük és hallgatniuk kell. […]
Nekünk, munkásoknak és a népnek, semmi sza-vunk sincs a tőlünk behajtott óriási adók szétosz-tása tekintetében. […] Felség! Vajon összefér-e mindez Isten törvényeivel, akinek kegyelméből uralkodsz? És vajon lehet-e élni ilyen törvények mellett? Rombold le a falat, amely közötted és néped között áll, és kormányozza e nép együtt az országot.
(Petíció II. Miklós cárhoz; 1905. január 9.) Mennyire tűnik radikálisnak a petíció? • Milyen politikai változásokat sürgettek?
lyezett egy korlátozott parlamentarizmust, de fellépett a bolsevik mozgalommal szemben. (Számos vezetőt Szibériába száműztek, Lenin külföldre emigrált.)