• Nem Talált Eredményt

Az arab világ

In document Ú J G E N E R ÁC I Ó S TA N KÖ N Y V (Pldal 163-167)

Nagy-Britannia

Olasz

Brit gyarmat és domínium Francia gyarmat

Hogyan alakult ki az arab–zsidó ellentét Palesztinában?

Az első világháború után az angolok és a franciák bővítették gyarmatbirodalmukat, mivel felosztották egymás között az egy-kori német gyarmatokat, illetve az Oszmán Birodalom területét. Eu-rópából nézve a legfontosabb térségnek a Földközi-tenger partvidéke számított, vagyis Észak-Afrika és a Közel-Kelet. Itt a függőség új jogi kereteit alakították ki, az országokat a Népszövetség alá ren-delték, majd mandátumként brit és francia ellenőrzés alá kerültek.

Az arabok lakta területen több helyütt szerveződött független-ségi mozgalom. 1922-re Egyiptom vívta ki függetlenségét Nagy-Britanniával szemben, majd Irak is függetlenné vált (1930), végül az Arab-félsziget területén több emírség egyesülésével létrejött a Szaúd-arábiai Királyság. A függetlenné váló Spanyol Marokkót azon-ban a spanyol–francia katonaság visszafoglalta, és visszaállították a gyarmati rendszert. Ebben az időszakban kezdődött a 20. század leginkább elhúzódó válsága és fegyveres konfliktusa: a palesztinai terület kérdése, vagyis Izrael újjáalapításának ügye. Az első világhá-ború alatt a britek ígéretet tettek egy zsidó nemzeti otthon létre-hozására. Ez azonban szöges ellentétben állt egy korábbi diplomáciai üzenetükkel, amelyben megígérték az araboknak egy független arab királyság létrejöttét, amennyiben harcolnak az Oszmán Biro-dalom ellen. Végül a békekonferencia egyik ígéretet sem tartotta be.

35. Politikai és katonai ellentétek Ázsiában

Mi lett az Oszmán Birodalommal és Németország gyarmataival a világháború után? • Mikor szűnt meg az ókori Izrael állam? • Mi a cioniz-mus? • Hogyan szerveződött át a brit birodalom az 1930-as évek elején? • Hogyan alakult Kína és Japán történelme a 19. század végén?

Mi lett a német gyarmatokkal az első világháború után? • Hogyan alakult át az Oszmán Birodalom egykori területe? • Mit jelent a centrum és a periféria kife-jezés?

A világ országai a két világháború között

Külügyminisztérium, 1917. november 2.

Kedves Lord Rothschild!

Nagy megtiszteltetés nekem, hogy közvetíthetem Őfelsége kormányától az alábbi szimpátianyilatko-zatot a zsidó cionisták törekvésével, amit javasolt és jóváhagyott a Kabinet is:

„Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti otthon megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elő-segítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, il-letve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Nagyon örülnék, ha ezt a nyilatkozatot az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége tudomására hozná.

Szívélyes üdvözlettel: Arthur James Balfour (A Balfour-nyilatkozat a brit külügyminiszter nyílt levele volt Walter Rothschild lordhoz)

• Milyen ígéretet tartalmazott a nyilatkozat?

• Gondoljuk végig, miért született ez a levél ép-pen 1917-ben!

• Milyen egyéb világháborús ígéreteket nem tar-tott be végül a béke konferencia?

A brit külpolitika ezt követően is kettős játékot játszott, és ezzel megteremtette és elmélyítette az arab–zsidó konfliktust.

A brit külpolitika az 1920-as években is amellett foglalt állást, hogy a zsidó népnek vissza kell adni ősi területeit. Mégsem akartak szem-bekerülni a népes és olajban gazdag arab világgal, ezért különbö-ző kompromisszumos javaslatokkal álltak elő, amelyeket azonban mindkét érdekelt fél elutasított. Eközben a várható brit segítség reményében a világ minden részéről érkeztek zsidó betelepülők Palesztinába, ahol 1939-re 10%-ról 30%-ra nőtt a lakosságon belül a zsidók aránya. A helyi arab lakosság tiltakozott a zsidó betele-pülés ellen, és ebből kisebb fegyveres konfliktusok, 1936-ban pedig polgárháború robbant ki. Nagy-Britannia végül korlátozta a zsidó bevándorlást, és amellett foglalt állást, hogy Palesztiná-ban az araboknak és a zsidóknak közös államot kell majd alkotniuk.

A megoldást azonban a második világháború utánra halasztották.

India a két világháború között

Miért volt különleges Gandhi erőszakmentességet hirdető mozgalma?

Az első világháborúba a gyarmatokról is sok katona érkezett. A há-ború után joggal várhatták el, hogy nagyobb beleszólást kapjanak saját helyi ügyeik intézésébe. A lakosság és az Indiai Kongresszus Párt várakozásait mélyen alulmúlva, a brit kormányzat által beve-zetett 1919-es reformok csak a helyi önkormányzatokba vonták be az indiaiakat, és hatályban maradtak a statáriális törvények is. A helyzet tarthatatlanságát a mintegy ezer halálos áldozatot követelő amritsari sortűz tette egyértelművé. Gandhi ebben a hely-zetben hirdette meg az erőszakmentesség és az igazságkeresés politikáját, amellyel az indiai politikát új morális szintre akarta emelni. Ennek lényege az volt, hogy a fegyveres lázadás helyett Gandhi az „együtt nem működést”, vagyis egyfajta passzív el-lenállást javasolt, amely adminisztratív és gazdasági értelemben is ellehetetleníti a kormányzást. Így például magában foglalta a brit áruk bojkottját és az adófizetés megtagadását.

Az 1930-ban elindult polgári ellenállási mozgalom leg-jellegzetesebb eseménye a brit sómonopólium megtörésére szervezett akció, az úgynevezett „sómenet” volt. Ez nagymérték-ben lebénította a közigazgatást, és jelentős bevételkiesést okozott.

Gandhit ezért ismét letartóztatták, egy évvel később azonban sza-badon engedték, és bevonták az új indiai alkotmányról folyó lon-doni tárgyalásokba. Az új alkotmányt 1937-ben vezették be. Ez a korábbinál nagyobb önállóságot adott Indiának, lehetővé téve az ország nagy részén a választásokat és a Kongresszus Párt válasz-tási győzelmét. A második vi-lágháború idején azonban az alkotmányt felfüggesztették, és a Kongresszus Párt vezető-ségét letartóztatták. Ezek a lé-pések 1942-re a korábbiaknál is nagyobb erejű mozgalmat hívtak életre.

Gandhi (1869–1948) jómódú északnyugat-indiai családba született. Londonban járt egyetemre, ahol jogász lett, majd húsz éven át Dél-Afrikában dolgo-zott. Az első világháború idején tért vissza Indiába, és lett a függetlenségi mozgalom nagy hatású vezetője. Gandhi független és gazdaságilag önellátó Indiát akart, melyben az emberek nem fogyaszta-nának többet a szükségesnél. Fontosnak tartotta az India népességének négyötödét kitevő hinduk és a lakosság egyötödét alkotó muszlimok megbékélését.

Személyét már életében nagy tisztelet övezte, ezért kapta a Mahátma (’Nagy Lélek’) melléknevet. Életét egy hindu fanatikus oltotta ki, aki kárhoztatta a vallások közti megbékélésre irányuló tevékenységét

Idézzük fel, milyen különbségek jellemezték az indiai társadalmat! • Miért éppen a gazdag és művelt családból származó Gandhi válhatott jelentős politikussá?

Az úgynevezett

„sómenet” 1930-ban felhívta a figyelmet India függetlenségének ügyére és a Gandhi által kidolgozott alkotmánytervezetre.

Gandhi és milliónyi híve a tengerparton saját sólepárlókat épített, hogy ezzel csökkentsék a sóeladásból addig nagy hasznot szerző gyarmatosítók bevételeit

Milyen eszközökkel küzdött a gyarmatosítók ellen az erőszak-mentességet hirdető mozga-lom?

M O N G Ó L I A

Csuzima-szoros

CSEN D E S - Ó C E Á N Kína? • Mely területe-ket vonta ellenőrzése alá Japán a 20.

Mi történt Kínában a császárság bukása után?

Kína társadalma, kultúrája, politikai berendezkedése és gazdasága alapvető változásokon ment keresztül a 20. században a megelőző ezredéves időszakhoz képest. 1911-ben felkelés buktatta meg a mandzsu eredetű Csing-dinasztiát, és ezzel véget ért a császárság Kínában. A következő évtizedekben a kontinensnyi kiterjedésű országban állandó belháborúk dúltak. A császárság bukása után az ország anarchiába süllyedt, az egyes régiók élére kiskirályként viselkedő hadurak kerültek. Bár az első világháborúban Kína hadvi-selő féllé vált az antant oldalán, törekvéseiket mégsem tudták meg-valósítani a békekonferencián. A világháború után Japán befolyá-sa jelentősen megnőtt Kínában, és a korábban Németország által ellenőrzött part menti területek is japán fennhatóság alá kerültek.

Az 1920-as években a darabjaira hullott Kína újraegyesítésé-nek tervét a Szun Jat-szen vezette Kuomintang (Nemzeti Párt) hirdette meg. A párt szovjet támogatást is kapott, és összefogott a Kínai Kommunista Párttal. Szun Jat-szen 1925-ben bekövetke-zett halála után Csang Kaj-sek került a Kuomintang élére, így ő tett kísérletet Kína fegyveres erővel történő

újraegyesítésére. Ezzel egy időben megpróbált leszámolni a kommunistákkal is, így 1927-ben velük is polgárháborúba sodródtak. Ezt használta ki Japán, amikor 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát, ahol egy tőle függő bábállamot hozott létre.

A Mao Ce-tung (1893–1976) vezette kommunistákat az 1930-as évek elején a Kuomintang hadserege egyre több területről szorította ki. A kommunisták 1934 októbere és 1935 októbere között Dél-Kínából Észak-Kínába mene-kültek. Ezt a mintegy 10 ezer kilométeres menekülést nevezték „hosszú menetelésnek”. Az útnak indult mintegy 100 ezer kommunista közül csak minden hatodik élte túl az egy évig tartó megpróbáltatást

Amire Japán törekszik, az olyan „új rend” meg-teremtése, amely Kelet-Ázsia maradandó stabi-litását biztosítja. Ez a mi jelen hadjáratunk végső szándéka. Ezen „új rend” alapja kölcsönös segítés és együttműködés háromoldalú viszonya Japán, Mandzsukuo és Kína között politikai, gazdasági, kulturális és más területeken. […] Amit Japán Kínától kíván, az, hogy Kína vegyen részt azon munkában, amellyel Kelet-Ázsiában ez az „új rend”

megvalósul.

(A japán kormány nyilatkozata a „Kelet-Ázsiában Leendő Új Rendről”; 1938)

• Mit érthetett a japán kormány az „új rend” kife-jezés alatt?

• Mely európai országok törekvéseinek felelhe-tett meg ez a nyilatkozat?

Japán zászló a kínai nagy falon 1937-ben Miért tekinthető szimbolikusnak ez a kép?

Japán

Milyen birodalmi törekvései voltak?

A huszadik század első felében Japán látványosan megerősödött, a Távol-Kelet meghatározó nagyhatalmává vált. Ennek hátte-rében a 19. században kezdődő modernizáció állt, mely a nyugati fejlett államokat másolta. Ennek megfelelően nemcsak a gazdasá-got modernizálták, hanem társadalmi-politikai reformokat is végrehajtottak (például kiterjesztették a választójogot, és javultak a munkajogi feltételek). A császár személye sérthetetlen maradt, a radikális mozgalmakat (elsősorban a marxizmust) pedig betiltották.

A japán gazdaság kulcsát azok az ipari konglomerátumok jelentet-ték, amelyek politikai befolyásához képest a pártok súlytalanok voltak. Japán az első világháborúba az antant oldalán lépett be, és megszerezte a távol-keleti német birtokokat. A távol-keleti és csen-des-óceáni térség hatalmi viszonyait az 1921–1922-ben rendezett washingtoni konferencián rögzítették.

Az új japán ideológia szerint a japánok Ázsia felsőbbrendű né-pei, ezért nekik kell vezetniük az ázsiai térség országait (Pánázsia-koncepció). Ez egyúttal azt is jelentette, hogy ki akarták űzni az eu-rópaiakat Ázsiából. A japán törekvések egyik kiemelkedő célpontjává vált az ásványi anyagokban gazdag kínai terület, Mandzsúria.

A korábban orosz érdekeltségnek számító térség vasútvonalai és ipa-ra fölött Japán fokozatosan átvette a hatalmat, majd az ezek védelmé-re kivédelmé-rendelt hadsevédelmé-reg 1931 őszén Mandzsukuo néven Japánnal „szö-vetséges” bábállamot hozott létre. Ezzel kezdetét vette a pánázsiai birodalom megvalósításáért indított másfél évtizedes háború.

Japán a meghódított területeket hasonlóan kezelte, ahogy ko-rábban az európai gyarmattartók tették. Az így nyert erőforrá-sok segítségével az 1930-as években újabb lendületet vett az ország fejlődése. Japán terjeszkedése nyomán megnőtt a ka-tonák politikai szerepe. A kínai polgárháború és a japán hó-dítások hatására a térségben jelentősen fokozódott az erő-szak. Ennek volt döbbenetes példája a japánok által 1937-ben elkövetett nankingi mészárlás, amelynek során az elfoglalt kí-nai városban több százezer embert mészároltak le. A kialaku-ló japán–kínai háború a második világháború végéig tartott.

Hirohito (1901–1989) 1926-tól volt Japán uralko-dója. 63 évig tartó uralkodása kezdetén jelentősen növelte birodalma területét, majd német oldalon lépett be a második világháborúba. Az istencsászárt a háború után sem vonták felelősségre a győztesek, mert féltek, hogy ez felzúdulást okozna a japán társadalomban

Összegzés

Okok és következmények

• Hogyan alakult ki az arab–zsidó ellentét Palesztinában?

• Miként próbálta Gandhi győzelemre vezetni az indiai függetlenségi mozgalmat?

Változás és folytonosság

• Milyen politikai változások történtek Kínában a 20. század első felében?

• Hogyan érvényesítette egyre inkább az erőfölényét Japán Kelet-Ázsiában?

Az egyezmény

neve Kik kötötték? Mire vonatkozott?

Négyhatalmi

egyezmény Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, Japán

A csendes-óceáni térségben a szerződő felek tiszteletben tartják egymás meglévő birtokait és jogait a következő tíz évben. Japán ezzel beleegyezett, hogy nem terjeszkedik tovább.

Öthatalmi

egyezmény Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, Japán, Olaszország

A szerződő felek meghatározták, hogy egymáshoz viszo-nyítva mekkora és milyen felszereltségű flottát tarthatnak fenn. Anglia ezzel lemondott a tengeri hegemóniájáról, és az Egyesült Államokat magával egyenrangú tengeri hata-lomnak ismerte el.

Kilenchatalmi

egyezmény Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, Japán, Olaszország, Belgium, Hollandia, Portugália és Kína

A szerződő felek megegyeztek abban, hogy tiszteletben tartják Kína függetlenségét és területi épségét. Japánnak vissza kellett adnia a Kínától elfoglalt területeket. A szer-ződés célja az volt, hogy minden nagyhatalom szabadon kereskedhessen Kínával („nyitott kapuk” elve).

A washingtoni konferencia egyezményei (1921–1922)

Állapítsuk meg, hogyan próbálták megállítani Japán birodalmi törekvé seit!

• Milyen szerepet ját-szott Kína az egyez-ményekben?

Rá@dás

In document Ú J G E N E R ÁC I Ó S TA N KÖ N Y V (Pldal 163-167)