Szentmártoni Szabó Géza
balassi bálint barátai és a rejtélyes Fulvia
Az 1593 márciusában tartott pozsonyi országgyűlésen Balassi Bálint szemé-lyesen találkozott ifjú barátaival, Batthyány Ferenccel (1573–1625), Enyingi Török Istvánnal (1564–1618) és Nádasdy II. Tamással (c. 1565–1620).1 Ezekkel a dunántúli főurakkal olyan szoros kapcsolatba került, hogy még szerelmi ügyeikbe is beavatták egymást. Balassi felkínálta verseit nekik, hogy azok-kal sikeresen udvaroljanak. Ő maga pedig saját titkos szerelméhez közvetítő-re talált egyikükben. Ezek a barátai, az ő halála után, többször idéztek verse-iből leveleikben.2
Balassi, birtokügyei intézése végett, az országgyűlés után is Pozsonyban ma-radt; onnan küldött 1593. március 21-én levelet Batthyány Ferencnek, Német-újvárra. Ebben a levélben említette meg először új szerelmét, akit Fulviának nevezett el. Ugyanott szóba került egy közös ismerősük is, akinek frissen szer-zett verseit átadta:
Nagyságod elmente után jutottak vala valami új versek elmémre, Posze darz-kynak adtam, Nagyságod kérje el tőle. Nem rosszak bizony, azmint én gondo-lom. Ha Nagyságod az gyűrőt Fulviának megküldené, bizony oly verseket küldhetnék, hogy az Stalmaster leányának (ha értené ám) megímelyednék az gyomra belé miatta!3
* A szerző irodalomtörténész, az ELTE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének nyugalmazott egyetemi adjunktusa.
1 Catalogus statuum Regni Hungariae pro publicatone generalis diaetae anni 1593 conscriptus, eorum nempe, qui per regales evocati sunt. = Martinus Georgius Kovachich, Scriptores minores rerum Hungaricarum, III, OSZK Kt, Fol. Lat. 159/I, ff. 151-152.
2 Szentmártoni Szabó Géza, Balassi Bálint barátsága Batthyány Boldizsárral és fiával, Ferenccel = A Batthyányak évszázadai, tudományos konferencia Körmenden, 2005. október 27–28., szerk. Nagy Zoltán. Körmend, 2006, 205–216.
3 Balassi Bálint Összes művei, I, kiad. Eckhardt Sándor, Bp., 1951, 397–398. (A 48. számú levél.)
Eckhardt Sándor (1890–1969) úgy vélte, hogy ez a Poszedarzky talán Joannes Aquilius Torquatussal azonos, aki Győr 1594-ben történt elvesztése után „di-csőítő verseket írt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemhez, mecénásához.”4 Az antik eredetű Torquatus névvel két délszláv főúri család is büszkélkedett.
A Posedarski és a Karlovics család tagjai a dalmát tengerparton fekvő Pose-darje, illetve Krbava urai voltak, s az ókori Rómából származtatták magukat, s ezért időnként a Torquatus nevet is használták. A szigeti hős Zrínyi Miklós anyja, Helena Torquata Manlia (Jelene Karlović), korbáviai gróf Karlovics Torquatus János (†1531) horvát–szlvón–dalmát bán húga volt.5 A források
„Martin Posedarski, alias Torkuatus von Rom”-ként említik Martin Posedarski (†1601) dalmát grófot, aki Ledenice várának kapitánya, és 1596-tól a velenceiek ellen harcoló zenggi uszkókok hajósvezére volt az Adrián.6 Az azonban sem-mivel sem bizonyítható, hogy Joannes Aquilius Torquatus a két említett a csa-lád valamelyikéből származó, délszláv humanista lett volna.
Akad azonban az előbbinél ígéretesebb adat is a kérdéses személyről, még-pedig Istvánffy Miklós nagyszabású történeti művében. Ott még-pedig a XXX.
könyv végén, arról a hadjáratról esik szó, amelynek során, 1597 októberének végén, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem parancsára, Jósika István erdélyi kancellár megkísérelte elfoglalni a törököktől Temesvárt. Jósika azonban az ostrommal hamar felhagyott. Ám még a visszavonulás is veszteségekkel járt.
Istvánffy fontosnak tartotta, hogy név szerint is megemlítsen valakit a harc-ban elesettek között: „[…] cadentibus inter alios equites, quos in pugnam relictis equis descendere jusserat, cum aliis plurimis, tum vero Petro Posedario Dal-mata Zriniani Comitis alumno.”7
Tállyai Pál korabeli fordításában e mondatot így magyarította: „[…] elesvén több lovasok közül, kiket az harcra, elhagyván lovokat, gyalog szállított vala, több sokakkal, s mind penig dalmata Posedarral, kit gróf Zrínyi felnevelt vala.”8
A latin eredeti alapján pontosíthatunk: a Temesvár ostrománál elesett dal-mát Poszedarszki Péter, azaz Petar Posedarski, gróf Zrínyi, azaz Zrínyi IV.
4 Eckhardt Sándor, Balassi Bálint nyelve és írása = Uő, Balassi-tanulmányok, Bp., 1972, 335–
336. – Elogium in honorem sereniss. atque bellicosissimi herois D. D. Sigismundi I. Báthori, D. g.
ducis Transylvaniae … Scriptum a Ioanne Aquilio Torquato d. post Iaurinum occupatum, Bartphae, [1597.] (RMNy 797.)
5 Nagy Iván, Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, XII, Pest, 1865, 438–
439. Pesty Frigyes, Eltűnt régi vármegyék, II, Bp., 1880, 386, 394.
6 Eckhardt Sándor, Pozsgai Gáspár Balassi Bálint horvát nevelője és barátja = Uő, Balassi-tanulmányok, i. m., 21–22. – Monumenta historiam Uscocchorum illustrantia ex archivis romanis, praecipue e secreto vaticano desumpta. Pars I. ab anno 1550 usque ad annum 1601. Pars II. ab anno 1602 usque ad annum 1620. Collegit et redegit Carolus nob. Horvat. Zagrabiae, 1910–1913 (Monumenta spectantia historiam Slavorum meridionalium, 32, 34).
7 Nicolaus Isthvanfi, Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV, Coloniae Agrippinae, 1622, 714. (Liber XXX. vége) – Istvánfi Miklós, Magyarország története 1490–1606, második kötet, ford. Vidovich György, Debrecen, 1871.
8 Istvánffy Miklós Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában, I/3, s. a. r. Benits Péter, Bp., 2009, 286.
György (1549–1603) alumnusa volt. A horvátországi Vinicán birtokos Istvánffy jól ismerte az ottani nemességet. Úgy vélem, hogy ez az általa említett dalmát személy lehetett Balassi és Batthyány Ferenc közös ismerőse. Zrínyi György ugyanis Batthyány Ferenc apjának, Batthyány Boldizsárnak (1537 előtt–1590) a sógora volt, annak felesége, Zrínyi Dorottya (1550–1620) révén. Batthyány Ferencet, apja halála után, éppen nagybátyja, Zrínyi György vette pártfogásba.9
Kézenfekvőnek látszik, hogy a Zrínyi György udvarában nevelkedett Petar Posedarski lehetett az a bennfentes személy, akire Balassi rábízta Batthyány Ferencnek szánt új verseit. A költő nyugat-dunántúli barátainak, Batthyány Ferencnek, Enyingi Török Istvánnak és Nádasdy II. Tamásnak minden bizony-nyal megvolt Balassi versgyűjteménye.10 Az alumnus Posedarski személye egyúttal magyarázatot adhat arra is, hogy miként kerülhetett a Zrínyiek könyvtárába Balassi verseinek az a kézirata, amelyet az 1662-ben, Csáktornyán készült inventárium Gyarmati Balassa Bálint fajtalan énekinek nevezett meg.11 Talán éppen Poszedarszky Péter volt az, aki Balassi kérésére a másolatokat el-juttatta e baráti kör tagjai számára.
Ami pedig a Balassi levelében említett, Fulviának szánt gyűrűt illeti, ilyen ajándékot rokoni körben nem volt szokatlan dolog asszonyoknak, vagy leá-nyoknak küldeni. Thurzó György (1567–1616) feleségének, Czobor Erzsébetnek (1572–1626), 1596 márciusában, e sorok kíséretében küldte el nagybátyja, a fen-tiekben már említett Zrínyi György ajándékát:
Zrínyi György urambátyám volt ma ebéden nálam, én általam szolgálatját ajánlja, és ím, egy igen szép rubint gyűrőt küldött énáltalam. Viseld, én édes szívem, nagy jó egészséggel sok esztendeig.12
Valószínű tehát, hogy a rejtélyes Fulvia közeli rokona volt Batthyány Ferenc-nek, aki legálisan adhatta át neki a gyűrűt, egy titkos üzenettel együtt.
Balassi jól ismerte a kortárs históriás énekeket, így szerelme álnevének kiválasztásában talán egy érdekes irodalmi párhuzam játszhatott szerepet.
Már Stoll Béla (1928–2011) felvetette, hogy ez a név szerepel Titus és Gisippus barátságának történetében, amelyet egy Boccaccio-novella alapján, 1577-ben, Désen szerzett Szegedi Veres Gáspár. A történet szerint, Gisippus éjszakán-ként átengedte a szerelembe belebetegedő barátjának, Titusnak, az önnön fe-leségét, Sophroniát. Titus a sötétben saját gyűrűjét húzta fel a személycseréről
9 A szerk., Batthyány (II.) Ferenc = Magyar művelődéstörténeti lexikon, I, főszerk. Kőszeghy Péter, Bp., 2003, 311–312.
10 Vadai István, Balassa Bálint fajtalan éneki, ItK, 98(1994), 673–681.
11 Bibliotheca Zrinyiana. Die Bibliothek des Dichters N. Zrinyi. Ein Beitrag zur Zrinyi-Literatur.
Mit literar-historischer Einleitung, hrsg. von Sigmund Kende, Wien, 1893, VIII. és 76.
12 Bethlenfalvi gróf Thurzó György levelei nejéhez Czobor-Szent-Mihályi Czobor Erzsébethez, bev.
ifj. Kubinyi Miklós, Bp., 1876, 169.
mit sem sejtő asszony ujjára. Végül az asszony tudta és beleegyezése nélkül zajló, furcsa kapcsolatot felfedték, majd legalizálták. Titus cserében a saját húgát, Fulviát adta barátjához, Gisippushoz:
Egy szép húga is az Titusnak vala, Kinek neve Fulvia asszony vala, Feleségül társának adta vala, Kivel nagy sok jószágot adott vala.13
Az idézett strófa adhatja meg a kulcsot a Fulvia-névhez, tudniillik egy olyan nőt jelöl meg, akit a saját bátyja ad feleségül egy barátjának. A Sophroniát a férje beleegyezésével megtévesztő Gisippus pedig az olyan férfihoz hason-lítható, aki a más által felkínált verseket a sajátjaként használja fel az ud-varláshoz.
Stoll Béla felvetése szerint
Titus Talán Batthyány Ferenccel, Fulvia a húgával, Katával, Gisippus pedig ma-gával Balassival azonos. Így határozottan felmerülhet Balassi szerzősége a Bat-thyány Katához írt echós versnél is. […] A nehézség abban van, hogy BatBat-thyány Kata esküvője 1592. ápr. 19-én volt Széchy Tamással, a Fulvia-ostrom pedig 1593-ban zajlott le.14
Batthyány Ferencnek azonban két húga volt. Közülük az idősebbik volt a Stoll által említett Katalin (1575–1596), aki Németújvárott ment feleségül a Balassi-val egyidős Széchy Tamás (1554–1618) gömöri főispánhoz.15 A Csáky-levéltár-ban fennmaradt egy ekkor szerzett, Balassi-strófákA Csáky-levéltár-ban írott vers, amelynek versfői és echója Batthyány Kata nevét adják ki („Bánattúl szívemet kíntúl éle-temet, nem féltem már lölkömet”).16 Széchy Tamás szerzősége mellett az szól, hogy egy a versfőiben az ő nevét rejtő istenes énekét is ismerjük („Tengernek mélységét és rejtett örvényét, szent Jehova Isten”).17 Neki is ismernie kellett Balassi verseit, hogy utánozni tudja őket.
Batthyány Ferenc másik húga Dorottya (c. 1577–1607) volt, aki 1593-ban 16 esztendős, eladó sorban levő leány lehetett. Felmerülhet tehát az, hogy Balassi Fulviája Batthyány Dorottyával azonos. Ezt a feltevést erősíti az ugyancsak a Batthyányak levéltárában fennmaradt, vélhetőleg 1593 során lejegyzett,
Saját-13 Szegedi Veres Gáspár, Szép história két nemes ifjaknak igaz barátságokról, Kolozsvár, 1578.
RMKT VIII, 306–323, 488–490.
14 Stoll Béla, Adatok. II. Balassi Bálint műveihez, ItK, 59(1955), 463.
15 Kapossy János, Bánrévi György, Adattár. Művészettörténeti regeszták a királyi határozatokból és rendelkezésékből, III, Művészettörténeti Értesítő, 1956, 329.
16 Csapody Csaba, Ismeretlen vers a XVI. század végéről, ItK, 58(1954), 438; RMKT XVII/3. 5.
szám jegyzete, 558.
17 Varga Imre, Széchy Tamás ismeretlen éneke, Régi magyar századok, Bp., 1973, 11–13.
kezű versfüzér utolsó darabja, amely Fulviáról címmel, a régi szerelmeket össze-gezve adott hírt az új szerelemről:
Lettovább Júliát s letinkább Céliát ez ideig szerettem,
Attól keservesen s ettől szerelmesen vígan már búcsút vettem, Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem.
Klaniczay Tibor (1923–1992) szerint „az élmények és a személyes érzésvilág fe-szítő erejét, a költői ihletettség forróságát hiába keressük ebben a mindössze háromsoros epigrammában.”18 Valóban, mintha kissé visszafogott lenne Balas-si 1593. július 1-én Pozsonyban kelt, Batthyány Ferenchez írott levele, amelyben újra szóba hozta a Fulviának szánt gyűrűt:
Továbbá ez minapiban hozta vala Nagyságodnak levelét kezemhez egy katona, ki Széchy Tamás uramhoz ment Enyickére. Értettem belőle az Nagyságod hoz-zám való jóakaratát, s azt is, amit az gyűrő felől írt Nagyságod. Én Nagyságod-nak mind az jó akaratot, s mind az gyűrőt megszolgálom, mint uramNagyságod-nak, de az gyűrő felől nagyságod semmit ne szorgalmatoskodjék, mert jó őrizetben va-gyon, ha Nagyságod kezében vagyon. Nagyságodnál én mindig megtalálom, valamikor kelletik.19
Balassi másik jó barátja Enyingi Török István, 1593. július 3-án, Pápáról kül-dött levelet Batthyány Ferenchez, amelyben ő is a Stalmaster leányára céloz-gatott, valamint Balassi Bálint Pozsonyból küldött, előbb említett levelét to-vábbította:
Hála Istennek, én is tegnap késén estve jövék haza Posonból jó egészségben.
[…] Ez hónak tizenhatodik napján, avagy tizenhetedik napján Nádasdi uram, Pálfi uram Prágában indulnak császárunkhoz. Énnékem is ugyanekkor el kel-letik mennem vélek Prágában. Ha kegyelmed mit parancsol általam az prágai szép cseh leányoknak? […] Ím, Balassi Bálint uram küldött kegyelmednek egy levelet.20
1593 nyarának közepén, a domonkos-apácák nagyszombati kolostorának tűz-esete kapcsán, képtelen vádakkal illette Balassit Kaszaházi Joó János királyi személynök, aki július 24-én Pozsonyban kelt levelében, többek közt ezt írta Pálffy Miklósnak:
18 Klaniczay Tibor, A szerelem költője = Uő, Reneszánsz és barokk. Tanulmányok a régi magyar irodalomból, Bp., 1961, 282.
19 Balassi, Összes művei, i. m., I, 399–400. (A 50. sz. levél.)
20 Takáts Sándor, Régi idők, régi emberek, Bp., 19302, 151. Budapest, MNL-OL, P 1314 Batthyány Missiles, 49.593. Mikrofilm: 4916. doboz.
Nagyszombatban az kalastromból öt apáca szökött volt ki, négyet megfogtak, az ötödik elszaladott. Azt mondják, hogy Balassi Bálint uram dolga, mert az inasát is megfogták. Az kalastromot meggyújtották volt az elszökéskor, de esmeg megótották. Mast is mind ott az város környül lakik Bálint uram, és az várost igen fenyegeti, ha az inast néki ki nem adják. Láttam és olvastam az levelét, kit az városnak írt volt. Nem jó, hogy meg nem szűnik az gonosztételtűl már.
A levél megtalálója, Tóth István (1913–1992), minden forráskritika nélkül, hi-telt adott a rosszindulatú gyanúsításnak, s cikkében készpénznek vette, hogy Balassi apácát szöktetett volna. Sőt, bizonyítani próbálta, hogy a szökevény lett volna Balassi Fulviája.21 A Margitszigetről elmenekült domonkos-apácák 1567-ben telepedtek le Nagyszombatban, ahol a város északi részén, a domonkosok elhagyott Keresztelő Szent János-kolostorát foglalták el ma-guknak. Kérelmükre az osztrák rendtartományhoz kapcsolták őket. A Fekete-Báthory Fruzsina apátnő vezetésével érkezett 18 apáca egyre fogyatkozó számban élt az évek múlásával a rogyadozó állapotú épületben. V. Pál pápa 1615-ben kiadott rendeletéből tudható, hogy a kolostor, az addig eltelt 40 év során, kétszer égett le, temploma pedig 21 éve tető és boltozat nélkül állt. Az 1593-as tűzeset elég jelentős lehetett, ha akkor a templom ennyire tönkrement.
A pápa felhatalmazta Forgách Ferenc esztergomi érseket arra, hogy a kolos-tort megszüntesse.22 Ekkor a még élő hét dömés apáca a pozsonyi klarisszák zárdájába költözött át. Az elhagyott épület pedig a jezsuiták birtokába került.
Jó okunk van azt gondolni, hogy 1593 nyarán, a már idős apácák nem meg-szöktek, hanem csak kimenekültek az égő kolostorból. A gyújtogatás pedig nem a valóságban, hanem csupán a költészetben kapott szerepet Balassinál, mégpedig a szerelmet gerjesztő Cupido eszköztárában. A költő tűzvészt szemlélő, bámészkodó inasa alaptalanul keveredhetett gyanúba. Balassinak a városhoz küldött, Jó János által említett levele mindeddig nem került elő.
Balassinak a Fulvia iránti szerelem kibontakoztatására nem maradt már elegendő ideje. A hozzá képest nagyon fiatal leányt, hosszú várakozás után, akár feleségül is vehette volna, ám annak szerelmét nem lett volna egyszerű elnyernie. Alkalom is kevés kínálkozott az udvarlásra, hiszen Balassit nagyon lefoglalta a liptóújvári pereskedés. Sógora, Böki Paczóth András, 1593. május 31-én arról írt feleségének, hogy aznap együtt vacsorázott Liptóújvárott Balas-sival, majd egy gúnyos mondatban talán éppen a költő verseskönyvére utalt:
21 Tóth István, Balassi Bálint apácaszöktetése és a Fulvia-kérdés, ItK, 81(1977), 389–395. Tóth István felvetése, hogy Fulvia Balassi Istvánné Zrínyi Ilonával lenne azonos, azért nem lehetséges, mert az asszony már 1577 előtt meghalt. Ugyanő abban is tévedett, hogy a kolostort a klarisszákénak vélte. Lásd még: Kőszeghy Péter, Balassi Bálint magyar Alkibiadész, Bp., 2008, 318–320.
22 Sigismundus Ferrarius, De rebus Ungaricae Provinciae sacri Ordinis Praedicatorum, Viennae Austriae, 1637, 326–327, 545–552; Rupp Jakab, Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre, I, Pest, 1870, 106; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I. Magyarország vár-megyéi és városai, szerk. Borovszky Samu, Bp., 1890, 265.
Én azt gondolom, hogy olyat tud valamit, kit se az mesterek nem tudnak, se ország törvíniben nincsen béírva, hanem az maga könyvében, kinek nem vélem, hogy helt adjon az tábla, ha Isten akarja.23
Balassi 1593 őszétől bekapcsolódott a tizenöt éves háború harcaiba is. Ugyan-akkor a róla szóló rossz hírek közepette újólag bizonyítania kellett, hogy kato-likus voltát komolyan veszi, ezért, szerelmes versek írása helyett, fordítani kezdte a mártíromságot szenvedett angol jezsuitának, Edmund Campionnak (1539–1581) a protestánsokkal (főként a kálvinistákkal) polemizáló Decem ra-tiones című vitairatát, Tíz okok címmel. A magyarításon folyamatosan dolgo-zott, hiszen a kézirat 1594 májusában, az esztergomi várostrom idején is nála volt.24 1594. május 30-án, Esztergom városában, nem a szerelem tüze, hanem az élete ért benne véget.
Bizonyos, hogy Enyingi Török Istvánnak ugyanúgy a birtokában voltak Balassi versei, mint Batthyány Ferencnek. 1595. december 23-án, néhány hó-nappal az első feleségével, Lobkowicz Poppel Juliannával (†1600) kötött házas-sága előtt, Gyulafehérvárról Batthyány Ferencnek írt levelében, két Balassi-versből is idézett, az egyiknek a „Mi dolog, Úr Isten, hogy ez egy kegyesen kívül senki nem tetszik” kezdetűnek (LV.), a teljes első strófáját.25 Karácsony napján küldött újabb levelének utóiratában pedig ezt írta barátjának: „Semmi bizonyos napot az én menyegzőm napjának nem írtam. Ha Isten kiviszen, uram, meglássuk. Bizony, uram, mint magamban, szintén úgy kegyelmedben énnékem kétségem nincsen.”26
1596-ban Rimay János Nádasdy II. Tamásnak, Vas vármegye alispánjának címezve írta meg Balassi Bálintról szóló apológiáját, amelyet a Balassi fivérek-ről kiadott Epicediumba helyezett el.27 Nádasdy 1599. november 21-én, pápai jó-váhagyással, negyed ízi vérrokonát, Nagykemléki Alapi Gáspár horvát-szla-vón bán özvegyét, Gersei Pethő Zsuzsannát vette feleségül Redegén, azaz Radkersburgban. Ennek évekig tartó hűtlenségi per lett a következménye. So-mogyi István, a királyi ügyek igazgatója, 1604. január 10-én vádló levelet írt Nádasdy ellen, amelynek érvelésében Balassi Bálint házassági pörére is hivat-kozott. Úgy vélte, hogy a hazai törvények szerint a pápának semmi
joghatósá-23 Balassi, Összes művei, i. m., I, 413–414. (A 60. számú levél.)
24 Szentmártoni Szabó Géza, Balassi Bálint conversioja = Conversio; az ELTE BTK 2011.
szeptember 22–23-án tartott vallástudományi konferencia előadásai, szerk. Déri Balázs, Bp., 2013, 393–410.
25 Stoll Béla, Balassi Bálint ismeretlen versrészletei, MNy, 48(1952), 170. Budapest, MNL-OL, P 1314 Batthyány Missiles, 49.596. Mikrofilm: 4916. doboz. – A másik idézet forrása a „Siralmas nékem idegen földen” kezdetű, XIII. számú vers hetedeik strófájának második sora.
26 Budapest, MNL-OL, P 1314 Batthyány Missiles, 49.597. Mikrofilm: 4916. doboz
27 Rimay János, Epicédium a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára [Az 1596. évi, vizsolyi kiadás hasonmásával.], szerk., s. a. r. és a jegyz. Ács Pál, többek kísérőtanulmányával, Bp., 1994.
ga sincsen Magyarországon, s ezért nem szüntetheti meg a hűtlenség bűnét. Az udvari kamara 1605-ben azt híresztelte, hogy Nádasdy Tamás törökké lett.28 Húsz évvel korábban Balassit is ezzel rágalmazták meg! A támadásoktól elke-seredett Nádasdy 1605. május 26-án, Kőszegről írt levelet Batthyány Ferencnek, amelyben Balassi versciklusának LVII. verséből, a 7. strófa utolsó sorát önma-gára vonatkoztatva idézte: „Akármint hányjam epességemet, hetvenhét esze-met, de mind sok írásom, szóm, siralmom, lángom, szolgálatom csak károm, egy nap csak fölakasztanak.”29
Batthyány Dorottya csak sokára ment férjhez. 1601-ben Balassi barátjának, Enyingi Török Istvánnak, Pápa vára kapitányának lett a felesége. Illésházy Ist-ván 1602. január 19-én, a morvaországi Hodolinból küldött levelet Batthyány Ferencnek, a házasságáról értesülve: „Kérem kegyelmedet, asszonyomnak, az kegyelmed anyjának, én szómmal és feleségemével ajánlja kegyelmed szolgá-latunkat, az új sógornak is, Theörek István uramnak…”30
Batthyány Dorottya 1601-ben tartott, németújvári esküvője alkalmából ír-hatta Rimay János „Örülhetne szívem, látván, mely nagy szépen erdő, hegy völgy zöldellik” kezdetű, Petrarca-szonetteken alapuló versét, amelynek egyik kézirata a körmendi Batthyány-levéltárban maradt fenn. Ennek hátlapján ez a Dorottyának szóló ajánlás olvasható: „Spectabili ac Magnificae Domine domi-ne Dorotheae de Batthian, spectabilis ac magnifici Stephani Török consorti etc.
dominae mihi gratiosissimae. Nemetuyvar.”31 Rimay talán ezzel a versével kí-vánt tisztelegni az egykori Fulvia előtt.
Nagy a valószínűsége annak, hogy esküvője alkalmából, Enyingi Török Ist-ván nyomtattatta ki Balassi Szép magyar komédiáját, Thirsisnek Angelicával, Syl-vanusnak Galatheával való szerelmekrűl, mégpedig a családja által birtokolt Debrecenben.32 Nem csoda, ha ezek után a Batthyány család tagjai leveleikben évekig szép mondatokat szemelgettek a pásztorjátékból. Maga Batthyány Fe-renc majdani feleségének, 1604–1606 között írogatott udvarló leveleiben, már nemcsak a versekből, hanem a komédiájából is idézgetett sorokat.33 A második nyomtatott kiadást alighanem ő adatta ki saját házasságkötése alkalmából.34
28 Takáts Sándor: Nádasdy Tamás házassága = Uő, Régi idők, i. m., 230–242.
29 Bencze Balázs, Irodalmi utalások egy 1605. évi magánlevelezésben, ItK, 103(1999), 666–670.
Budapest, MNL-OL, P 1314, Batthyány Missiles.
30 Literátor-politikusok levelei Jenei Ferenc gyűjtéséből (1566–1623), s. a. r. Jankovics József, Bp.–
30 Literátor-politikusok levelei Jenei Ferenc gyűjtéséből (1566–1623), s. a. r. Jankovics József, Bp.–