de vele cs*k némelykor jöhete öszve. Lászí0 tudniillik sok hálával tartozott Ciliinek a a királynak* 8 ezek
nek volt híve, 8 inkább a Garák mint Hunyadi párt
jához szított; az öreg Jeney pedig mind azt> ki Hunya
dit az imádásig nem tisztelte miként ő, el^nség gya
nánt nézte. Ez vala oka, s ama másik, hogj nagyatyja Jeneynek némely birtokát magánál tartá, ^nnak hogy László néhányszor szóbeli vitákba ereszkedvén Jeney-vel a Hunyadi és Cilii között levő gyülí>lség fölött, tüzesben öszvekapott, mintsem az ősz bajn°k tűrhette volna; s később látván, hogy Eámorura etó** °em ked
ves vendég, Kámorból egészep elmaradt, csupán Kál
mán vadászatát látogatá meg, de ezt is fitkán, mert Kálmánnal sem eléggé öszvehangzó volt. I*t láthatá csak némelykor Lórát.
Ily kedvetlen körülmények között elve8zté minden reményét, 'nogy "Lbra szWet magiihoz W|tVs«»a> Bmfeg inkább azt, hogy valaha őt bírhassa. Nem sokára el is hagyá Kámor vidékét, melyhez csak félnapi távolságra lakott, s Budára, hol a király és Cilii nagy kedvezé
sekkel fogadták, s a király, apródainak fejévé tette, ritkán bocsátá el oldala mellől, s Ciliin kifül alig volt biztosabb embere.
így tölte napjait László az udvari zaj ^8 fénynek közepette. Lóra képét azonban semmi ki nem törülheté lelkéből, s élete bús emlékezés s titkon epesztő gyöt
relem napjai voltak.
örömest beszélnénk többet is itt e regényes lovag
ról, mert tudjuk, hogy szép olvasónéinkat i8 °" érdek
lené leginkább; de félbe kell szakasztanuP^j 8 vissza
térnünk Kámorba a szép Lórához.
ÖTÖDIK SZAKASZ.
V E N D É G S É G .
Az egy szép júliusi napon vala, midőn Jeney a Hu
nyadi vaskapui győzedelmet ünnepiette. Pözsgött a vendég Kámor palotáiban. Magas fa székeken ültek körűi egy hosszú tölgy asztalt, s vidám felkiáltások között járt kézről kézre az ó budaival töltött nagy billikom. Legelső volt Jeney ki a vaskapui győző egészségéért kelyhét felemelvén, azt ezen fenharsogó Bzavakban dicsőíté :
A vitézek fejedelmének, ki ezelőtt 14 évvel Vas
kapunál az ozmánokat megtörte, hosszú életet!
Éljen! kiáltanak a bajnokok, s adja isten, vetéközbe egy ifjú levente, hogy ellenségei megszégyenüljenek.
Jól mondád Laszky, felelt Jeney, keresztűlnyújtván kezét az asztalon a szólóhoz, jól mondád, adja isten, hogy az álnokok fúljanak meg azon tőrben, melyet ellene készítenek.
S kik azok? kérdé egy szózat a sokaság közöl, s látván, hogy minden szemek reá fordultának, felemel-kedék székéről.
A társaság .csak most vévé észre, hogy közöttök egy ismeretlen van, s a szózat annál meglepőbb vala. Az idegen, ki szavát folemelé, egy izmos férfi volt fekete pánczélba öltözve, sisakát, mely hasonlólag fekete volt, karjára akasztva tartá. Feje kopasz, esak hátúi lát
szott rajta néhány rőt hajszál függeni. Vonásai mint
egy 40 évre mntattak. Külseje közönséges embert árult
B»J>a. ÍJ 8
m
BAJZA BESZÉLTEI.el, s alakján bizonyos durva szemtelenség látszott, s egy pár kialudt tüzű szem, s egy vörhönyeges orr j e lentették, hogy a Noe-apolta nedvnek nem ellensége, a hogy jelennen is ez szól belőle. Az olvasó ismeretes már ezen kancsó vitézzel, ő senki egyéb nem mint Móré
Tamás.
Midőn vakmerő kérdését kibocsátani, felállott, mint mondánk, és Jeneyre tekinte, kihez a kérdés intézve látszott lenni.
A heves Kálmán nem várván be hogy atyja feleljen, tűzbe lobbant, s a Cilii és Gara neveiket kiáltá fel.
Ifjú bajnok, minekelőtte ekét nevet említenéd, meg
gondolhattad volna, hogy ők a király leghívebb szolgái, hogy csak olyakat cselekesznek, miket ő felsége maga is javai, s amikor cselekedeteiket kárhoztatják, magát a felséget kárhoztatják. Tudod-e mi a felségbántás ?
Azt nem tőled fogom tanulni, gondolnám. S ki vagy te, hogy egy istentelen Cilii és Gara pártjára kelni mersz?
Az mindegy a dologra, elég hogy egy híve a király
nak, és így tisztelője a Cilii és Gara névnek.
Az a vakmerő arcz és rettenhetlen hang, melylyel Móré ezeket monda, bámulást gerjeszte a körben. Kál
mánnak egy szempillantatnyira nem engedé a tűz fe
lelni, de csakhamar elcsillapúlván, határozott szóval, mely egyszersmind értésére adá Tamásnak, hogy a vil
lám közel van, rá kiálta :
Úgy hát ellensége Hunyadinak, s ellenségem nekem.
Amint akarod úgy magyarázd, mond Móré, s alig monda, általános zaj támada a körben, szikrázott az arcz és szem minden alakon, s Kálmán már félig kihú-zá kardját, midőn Lóra mellette termett, s kérlelve őt, minden erejével tartóztatá karját.
Bármely szemtelen vakmerőséggel bírt is Móré, s bár e jelenés előre ki vala Móré és grófja által gondol
va, még is, midőn ennyi szemek villáma egyszerre reá
csapott, Móré egy kissé elsápada, s alább hagyott fen-bangjából.
Azon időben nagy véteknek tartatott a vendégi jus megsértése, s Móré csak ennek pajzsa alatt mert ennyi szemtelenségre vetemedni, aminthogy reménye nem is csalá meg, mert az öreg Jeney, bármint fel vala is há
borodva Móré szavain, midőn látná hogy a fegyverek dördülnek, azonnal csendet kért.
Az balgatag vakmerőség tőled, bárki légy, hogy magadat itt közöttünk Cilii és Gara hívének vallod, s érdemelnéd, hogy azonnal kárát lásd botor tetted
nek; de barátim, Hunyadi hívei, ne felejtsétek a ven
dégi just, s ne azt, hogy Jeney házában még ezen jus soha sem sértetett meg. Azonban, ha kinek kedve van ezen Cilii czimboráján elégtételt venni, teheti azt bíz
vást Kámor falain kivűl. A délesti időt úgyis vadászat
tal kívánja tölteni mulatságtokra Kálmán, halaszszátok az elégtételt akkorra.
Ú g y legyen, mond Kálmán, tüzesen végig mérve szemeivel Mórét, én meg fogok vele vívni.
Legyen, mond felbátorodva Móré, s egy nehéz vas keztyüt vetvén Kálmán elébe.
S most csendet barátim, mond Jeney, s elkezdé újra a kelyhet Szilágyi és az ifjú Hunyadiak egészségére üríteni.
Valahányszor felkiáltás történt, Móré kelyhe már akkor mindég üres volt, mérgesen borítá fenékkel fel kelyhét a jelenlevők bosszantására.
Haraggal vala a vendégeknek mindenike eltelve, azonban elfőj ták tűzőket az öreg Jeney intésére, s a hosszú tivornya viszály nélkül ment végbe.
Felkerekedének a vendégek a hosszú tölgy asztal mellől, és mindenike sietett, hogy a vadáezseregtcil el ne maradjon. Lóra és társnéja nyitották meg a menetet, P egy világos pej, amaz vasderes ménen. Az ifjú levent körbe vették a két asszonyalakot, s a legazerencsé
8*
116 BAJZA BESZÉLYEI.
nek az érzette magát, ki Lórához közelebb juthata. K á -mor csillaga csak hidegen forgatá végig rajtok szeme szép sugarait, s bájos mosolygással, de amelyben csak udvariasság mutatkozott, viszonzá a nyájaskodók sza
vait. Figyelme más gondoktól látszott elfoglalva lenni.
Szemei végig repülték a sereget, s Kálmánon állapodá-nak meg, ki midőn észrevenné húga intését, közelebb szöktete hozzá, s mindketten kiválva a seregtől beszédbe merúltenek.
Lóra szemrehányást teve bátyjának, hogy viadalra pánczél nélkül s ily könnyű fegyver? étben jőve, s nem titkolhatá el aggodalmát a viadal kimenetele felől. A lyányka rettegésben vala egy részről bátyjáért, más
részről sajnálta az idegen vitézt is, ki iránt benne bizo
nyos titkos részvétel támadott. Az a fekete pánczél, melybe öltözve volt, az a fényes kopasz homlok, mely oly bátran állotta ki annyi szemek haragvillámát, az a szokatlan mód, melylyel e csodálatos vitéz Kámorban megjelent, s mely által ottlétét észrevehetővé tette, mind oly különös színt viseltek magokon, melyeket a regényes Lóra kedvelt. Ez a titkos idegen vitéz hason
lónak látszott előtte egy tündér lovaghoz a mesében, ki egyszerre megjelenik valamely történet öízvebonyo-lodott csomóját felsőbb erőknél fogva feloldani. Ezen okokból igyekezett L ó r a azon, hogy a viadalt valaho
gyan elmellőzhesse, azonban esdeklései Kálmánt, bár
mily hatása volt is szavának egyébkor reá, meg nem kér
lelhették, hanem inkább tüaét nagyobb lángba hozták.
Azonban hogy Lóra és Kálmán beszédbe merülve lassan egymás mellett léptettek, riadás támada, s a va
dászok egymásra kiáltozáka v i g y á z a t ! hangját, mely annak volt jele, hogy az ebek valamely vadnak nyomá
ban vannak. Azonnal zavarodás támadott a vadáezse-regben, s a lovagok csakhamar széllyel futának, s a két asszonyság egyedül hagyva látá magát.
Kálmán, noha tüzes vadász vala, nem hagyá magát ezen zaj között elragadtatni, hanem az ismeretlen lo
vagot követé szemeivel. Amint Móré megsejté, hogy
117