bõl GY rovásírásunkban

Sokszor leírtam, hogy mennyire megcsonkította nyelvünket és le-jegyezhetõségét, amikor át kellett térnünk a 10-11. században a tö-kéletlen latin betûs írásra, mert 11 vagy 13 hangunkra nem volt ben-ne jel. Ismét hangsúlyozom, hogy a nyelvünkhöz szorosan hozzá tar-tozó rovásírásunkban viszont volt! A hivatalos nyelvészet és mûvelõ-déstörténet ezt a fontos tényt elhallgatja, vagy aki nem ismeri a ma-gyar rovásírást, nem is tud róla. Rovásemlékeink, mint nyelvemlékek igazolják, hogy régen is megvoltak ezek a hangjaink, mert a hiteles rovásemlékekben megtalálhatók rovásbetûvel lejegyezve. A latin be-tûs írásban csak nagy üggyel-bajjal és rosszul tudták pótolni hosszú évszázadokon keresztül két betûvel ezeket a hangjainkat: TY, GY, NY, SZ, ZS, CS, LY. Rovásírásunkban ezekre ésszerûen egy betût használunk. Mégis hálásak lehetünk azoknak, akik igyekeztek enyhí-teni a latin betûkre áttérítés pusztításait és nem hagyták végleg a fe-ledés homályába merülni szép nyelvünknek ezeket a hangjait. De egyes esetekben ésszerûbben is csinálhatták volna. Például: A ro-vásírásban a GYbetû a Dtovábbfejlesztése egy vízszintes vonal hoz-záadásával. A latin betûs írásban viszont a GY-t a G betûhöz illesz-tett Y-al jelzik. Ez ésszerûtlen, mert a GYa nyelv természetes fejlõ-dése okán nem következik a G-bõl.

3. ábra Torja 2. ábra

Homoródkarácsonyfalva

A rovásírásos emlékekben fennmaradt GYbetûs szavak azt jelzik, hogy a rovásírást használó õseink gondolkodtak ésszerûbben, ami-kor a D-bõl fejlesztették tovább a GYbetût. Ezt a természetes éssze-rûséget a gyermeknyelv fejlõdése is alátámasztja. Elõször a D han-got tudjuk kiejteni, ezért halljuk például kisgyermekeknél: Ude üdes vadok nadi?

A betûk eredeti, régi sorrendjének megállapítására tett próbálko-zások során is felmerült bennem, hogy mivel a rovás GYa rovás D-bõl fejlõdött, sokkal ésszerûbb lett volna a latin betûs írásban GY helyett a DY betûpárt használni a GY hang lejegyzésére. Ez hangta-nilag is helyesebb lett volna. A D hangot a felsõ fogsor belsõ falán vagy a fogínyen képezzük és zárhang. A GYhátrébb, a kemény száj-padon jön létre, szintén zárhang, régebben zár-rés hangnak tartot-ták. Mindkettõ zöngés.

A GY a Czuczor-Fogarasi szótár szerint „tizenharmadik betü a ma-gyar ábéczében, neve: gyé. A mássalhangzók sorában nyolczadik, az öszvetettek vagyis elegyültek között negyedik helyen áll. Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlõ mindenik egyes hang természetét követi. Ezen gy betüben pedig legközelebbrõl a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb. a dj valóságos gy hanggá alakul.” Azonban nem jelenthetjük ki, hogy csak a DJ-bõl vagy a D-bõl alakult hangváltozat, mert önállóan is megállja a helyét a GY, erre néhány példa a sokból, ahol jelentésük más, és/vagy szófaji-lag nem egyeznek: DÁM-GYÁM, VAD-VAGY, AD-AGY, HAD-HAGY, stb.

A görögben, latinban, türkben, kazárban nincs GY. A magyar ro-vásírás emlékeiben viszont van bõségesen. Így nem lehet ráfogni, hogy tõlük vettük át. A kazárnak mondott betûk hangértékeirõl sem-mi biztosat nem tudunk, a tiszteletreméltó Vékony Gábor törekvései ellenére sem (Lásd: 2004/287-297, 314-315).

A Marsigli által másolt Árpád-kori botnaptáron is többször jelenik meg a GY: pl. NAGYAMBRUZS, GYÖRGY (2X), EGYED, GYÁRFÁS, GYÁL, GYÜMÖLCSOLTÓ… 1, 2. ábra

2. ábra György 1. ábra

Egyed

Nézzük, mit ír Sebestyén Gyula több, mint száz évvel ezelõtt a D és GY rovásbetûkrõl. Megállapításain ma sem lépnek túl a hivatalos szakemberek, egy 2014 tavaszi, Eötvös Loránd Tudományegyete-men tartott elõadás sorozat tanúsága szerint.

D: „Tökéletes mása az ó-török D jegynek, melyet csak azért kellett függõleges helyzetbe hozni, mivel a könnyebben róható dõlt formát már lefoglalta a betûsor B jegye. A török eredeti létrejöttét az arámi betûsorban elõforduló D a hozzá hasonló B analógiájára befolyásolta…” (1909, 2002/280.)

A 3. ábrán, Sebestyén Gyula saját táblázatának részletén mindjárt láthatjuk, hogy egyáltalán nem „tökéletes mása” a székely D az ótö-rök D-nek. (1909, 2002/278.)

A hasonlítgatás még hosszan folytatódik és Sebestyén Gyulának már csak ezért az egyetlen kacskaringózó körmondatáért is meg kel-lett volna kapnia a rendes tudományos akadémiai tagságot. Igaz, hogy csak levelezõ tag lett, viszont nála nem kifogásolják a hivata-los szakemberek a betûhasonlítgatást. Emiatt másnál nagyon dilet-tánsoznak egyébként, különösen, ha valaki a Tordos-Vinca jeleket meri hasonlítgatni a székely-magyar rovásíráshoz.

GY: „E jegy hangtani értéke az ó-török, indogermán és sémi né-pek rovott betûsorában nem szerepel. Ez tehát specziális magyar jegy, mely csakis a székelyek elmagyarosodása idején keletkezhe-tett. Szerkesztõje a GY-t az Árpádkori nyelv hangtana szerint a D és I hangok összetételének találta.” (1909, 2002/281.)

Sebestyén Gyula szerint a székelyek nem voltak magyarok, ha-nem a kazároktól elvált kabarok és lehetségesnek tartja, hogy a ro-vásírást tanító mestereik maguk a kazárok voltak. (1909, 2002/270-273.) A „székelyek elmagyarosodásának ideje” tehát szerinte a 9-10.

század lehetett, vagyis ekkor keletkezhetett a GY betûnk.* Ennek el-lent mond a sok-sok GY betûs településnév, mely nem keletkezhe-tett hirtelen és egyszerre a sebestyéni „elmagyarosodás” idején, ha-nem sokkal korábban. Fényes Eleknél igen sok településnév

kezdõ-3. ábra

dik GY-vel. Gyál, Gyalla, Gyepes, Gyula, Gyügy és még sok más. Eze-ken kívül vannak még szavaink , ahol szón belül van a GY, vagy a vé-gén. Gyügy település Vályi Andrásnál Gyögy változatban is olvasha-tó. A helynevek pedig – Kálmán Béla alapján – évezredeken át örök-lõdhetnek, egyik néprõl a másikra is.

Így megnyugodhatunk benne, hogy a magyar nyelvben és azt le-jegyzõ rovásírásunkban a kezdetektõl van GY hang és betû. Alakilag hasonló jelek a Tordos-Vinca mûveltségben már vannak, például a Tatárlakai Korongon is. Többek között nem mi vettük át az angyal szót sem a latin angelus-ból, hanem a latinok tõlünk, mert nekik nincs GY hangjuk. Õsmagyar eredetet bizonyít az angyal ángyikám változata is, amelyet nagynéném értelemben is használnak, de tulaj-donképpen az angyalkám szóból származik. A frigy szóból, a Frigyes névbõl származik a németes jellegû Fridrik név. A németeknél visz-szaváltozott D-re, mert nekik sincs GY hangjuk.

Bizonyára õsidõk óta megvannak ezek a szavaink: Gyalog, gyám, gyapjú, gyász, gyerek, gyertya, gyógy, gyöp, gyors, gyökér, gyöngy, gyümölcs, gyûrû, ágy, megy, fagy, stb. A kettõs kereszt jelentése EGY az Isten, a 4. ábrán az Énlakai Felirat részlete. 4. ábra

A rovás Dbetû írásánál ügyelnünk kell, hogy vízszintes vonalat jól észrevehetõen lejjebb húzzuk meg, mint az I-nél. Miskolczi Csulyák Gáspár 1654-bõl származó emléksorában helyesen alkalmazza a MIND szóban. 5. ábra

Thelegdi János tankönyvének hamburgi másolatából: 1599-ben még egi-ként jegyezte le a GY hangot. Betûsorában a D-nél toll hiba.

6. ábra

5. ábra 4. ábra

A Miatyánk-ban a D és a GY: (Legyen te akaratod…) 7. ábra

Kájoni János G hangértékkel írta a GY-t 1673-ban. 8. ábra

A D-GY ügye Verseghy Ferencet is foglalkoztatta, aki volt pálos szerzetes, filozófiai doktor, tanfelügyelõ, a jottista-ipszilonista vita fõ alakja, kitûnõ költõ és kufsteini rab is. Bár szerinte a D származik a GY-bõl, pl. egyed=edd, igyad=idd, stb.

Nagy Géza a Magyar nemzetségek-ben írja: „Világos azonban, hogy a magyar-kun-besenyõ Gyula és az óbolgár Dulo, Dula név egy eredetû, s tekintve, hogy nem csak személy, hanem földrajzi név is, azonfölül õseinknél a második fejedelemnek volt a méltóság neve”

(1974/119). Így van, mert a rokonainkként erõltetett ó-bolgároknak nem volt GY hangja, bár talán maguk az ó-bolgárok sem voltak. Nagy igyekezet van mostanában arra, hogy a türköket, bolgárokat, mon-golokat visszaöregítsék a szkítákhoz, hunokhoz.

Nézzünk még néhány példát a régi magyar nyelvhasználatból, a magyarságot 13 hangjától megfosztó latin betûkre való áttérítés za-vart okozó következményeibõl:

8. ábra 7. ábra 6. ábra

Honismeret 1987/1. /36. oldal: dék=gyík

Honismeret, 1988/5/49.oldal: Edgyütt Rátzkevében menvén…

templomnak árnyékában edgyütt hevertenek…

Bolyai János: edj= egy (Marosvásárhelyi kéziratok)

Gyák= diák Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái (1904, 2001/74): diák=gyák

Rovásíró õseink tehát jól ismerték nyelvünk természetes törvé-nyeit. S mint a rovás D-Gy jeleinek példája is mutatja, õsi írásunk egy idõben, együtt fejlõdött, alakult nyelvünkkel.

*Sebestyén Gyula érdemei tévedései ellenére is hatalmasak a ro-vásírással és mondakincsükkel kapcsolatban. Bõvebben a Kõbe vé-sett bocsánatkérés c. írásomban (Tászok-tetõtõl a boszniai piramiso-kig, 2007/97.)