AZ ELHÚZÓDÓ VÁLSÁGPROBLÉMÁK KÖZEPETTE *
3) A Bázel III újdonságai
A javasolt módosítások egyik fontos pontja a szavatoló tőkeelemek minő-ségének javítása és mennyiminő-ségének növelése. A Bázel III a szavatoló tőke számítását új, egységes alapokra helyezi. Egyrészt megnöveli a kockázattal súlyozott eszközértékhez (RWA) viszonyított szavatolótőke-követelmény (tőkemegfelelési mutató) szintjét, másrészt szigorúbban határozza meg a szavatoló tőkének minősülő tőkeelemeket.
18 Bánfi–Kürthy–Bánfi (2011).
19 Pénzügyi Szervezetek… (2010).
20 BCBS (2009).
A szavatoló tőke Tier 1 része (alapvető tőke, amelyet veszteségviselő képességben a Tier 2 vagy járulékos tőke követ) a jelenlegi két százalékról (RWA-hoz viszonyítva), egy átmeneti türelmi időszak után 2019-re hét százalékra emelkedik majd. Tier 1 tőkerésznek csak az tekinthető, amely folyamatában (going concern) képes fedezni a veszteségeket.21
A szavatoló tőke (amely Tier 1 és Tier 2 részekből áll) az RWA nyolc szá-zalékáról 10,5 százalékára emelkedik 2019-re. Ezek a tőkekövetelmény szintek tovább növelhetők, ha a nemzeti felügyelet addicionális tőkepuffer képzését írja elő (+ maximum 2,5%) túlzott hitelkiáramlás esetén.22
A partnerkockázati tőkekövetelményt is növeli az új szabályozás. A partnerkockázati kitettség meghatározásában fontos szerepet játszó úgy-nevezett pozitív várható kitettség (expected positive exposure) számolását a Bázel III konzervatívabb alapokra helyezi a stressztesztek szélesebb körű alkalmazásával. A pénzügyi intézmények eszközértékének számításakor magasabb korrekciós szorzó használatát írja elő az új szabályozás. Szintén a partnerkockázat kezelését segíti elő, hogy a származékos kereskedés mi-nél nagyobb részét központi elszámolóházakba igyekeznek terelni a sza-bályalkotók.
A túlzott kockázatvállalás korlátja lehet a tőkeáttételi mutató alkalma-zása, amely gyakorlatilag a mérlegen belüli és kívüli eszközök arányát korlátozza.
A szabályozás prociklikus hatásának csökkentése érdekében az új sza-bályozás lehetővé teszi, hogy a felhalmozott tőkét recesszió vagy gazdasági sokkok idején felhasználja a bank. Gazdasági konjunktúra idején tehát a bankoknak puffert kell képezniük, ez a többlettőke pedig szükség esetén leépíthető. Minél nagyobb a felhalmozott „fölös” tőke mennyisége, annál kisebb a nyereség-visszatartási kötelezettség.
Az új likviditási szabályozás két mutatóra épül: a harminc napos sok-kok túléléséhez elegendő likvid eszközállományt a likviditási fedezeti rátá-val (LCR) határoznák meg. 2015-ig átmenetileg csak beszámolni kell róla, ténylegesen csak 2015-től írnák elő a mértékét. A nettó stabil forrásarány vagy stabil nettó finanszírozási követelmény (NFSR) teljesítése esetén a
„nehéz időkben” akár egyéves időszakra is biztosítani lehetne az egyes bankok likviditását.23
A rendszerszinten fontos globális bankok szabályozásának kényes kér-déséről külön konzultatív dokumentumban szól a Nemzetközi Fizetések Bankja, ebben kitér a rendszerszempontból fontos intézményi kör
21 BIS (2011).
22 Uo.
23 Uo.
nosításának módszertanára, a szabályozói többlettőke-követelményekre, illetve a szabályozás bevezetésének ütemezésére.24
A következő összeállítás összefoglaló jelleggel mutatja be a válság kap-csán felmerült piaci kudarcokat és a szabályozók tervezett válaszait:
A ténylegesen rendelkezésre álló tőke szintje folyama-tosan csökkent, a válság kitörésekor a kimutatott tőke csak részlegesen volt alkalmas a veszteségviselésre.
Állami tőkejuttatásra volt szükség.
Tőkefogalom újradefiniálá-sa: alapvető tőke, járulékos tőke.
A bankok mind rövid, mind hosszú távú likviditási igényeik kielégítésében egyre nagyobb mértékben támaszkodtak a bankközi piacra. A piacok kiszáradá-sát követően masszív jegybanki, illetve állami szerep-vállalásra volt szükség.
Nemzetközi likviditási sztenderdek stressz-szituáció alapján: LCR, NSFR.
A válság kialakulásában fontos szerepet játszott a bankok hitelezési sztenderdjeinek lazulása. A válság kitörését követően a hatásokat súlyosbította, hogy a negatív piaci környezetben a bankok túlzott mérték-ben visszafogták hitelezési aktivitásukat. Így a pénz-ügyi válság reálgazdasági válsághoz is vezetett.
Prociklikusságot csökkentő lépések: Bázel II szabályok cikluserősítő hatásának
A bankközi kereskedés kockázatait nem fedezte ele-gendő mennyiségű tőke, a veszteségek elsősorban a partnerek hitelminőségének romlása következtében álltak elő, melyet a szabályozás korábban nem kezelt.
Megemelt kereskedési és partnerkockázati tőkeköve-telmények.
Gigantikus mérlegen kívüli és mérlegen belüli tőkeát-tételes pozíciók épültek ki a szabályozói tőkemegfele-lés mellett.
Tőkeáttételi mutató megha-tározása: alapvető tőke/
súlyozatlan mérlegen belüli és mérlegen kívüli eszközök.
A nagy, rendszerszinten jelentős intézmények kocká-zatainak realizálódásakor az állam kénytelen volt azokat feltőkésíteni, hogy csökkentse a fertőzési, illet-ve reálgazdasági hatásokat. A hasonló intézmények erkölcsi kockázata nőtt.
Rendszerszinten jelentős intézményekre kiegészítő szabályozás.
Forrás: Szombati (2010). Készült a BCBS (2009) alapján.
24 BCBS (2011).
4) A Bázel III új előírásainak várható hatása a gazdasági növekedésre
Az új szabályozás egyik legfontosabb kérdése, ami főleg a szavatoló tőke-elemek és a likviditási szabályok megváltozása kapcsán merült fel, hogy mennyire fogja akadályozni gazdasági növekedést a válság után.
Ha a bankoknak eszközeik nagyobb részét kell tartalékolniuk, mint ko-rábban, az óhatatlanul csökkentheti a banki tevékenység dinamizmusát és rendszerszinten hitelszűkét okozhat. A hitelfelvételi nehézségek pedig az egész gazdaság növekedésére negatívan hathatnak.
A kérdést több hatástanulmány is megvizsgálta.
Az OECD 2011. február 17-én közzétett elemzésében25 a Bázel III sza-bályainak hatását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az előírások változása évente mintegy 0,05 és 0,15 százalékponttal csökkenthetik a GDP növekedést. A bankok hitelmarzsuk megnövelésével a fogyasztókra hárítják a magasabb tőkekövetelményekből fakadó többletköltségeket. Ha például a 2015-ös átmeneti állapotot vizsgáljuk (amikor a Tier 1 tőke-résznek el kell érnie a hat százalékot), az OECD-jelentés szerint a bankok átlagosan mintegy 15 bázisponttal (0,15%-kal) emelik meg hitelmar-zsukat. A 2019-re szükséges 8,5 százalékos Tier 1 tőkerész akár 50 bázis-pontos hitelmarzsemelést is okozhat. Az OECD-jelentés a GDP-re gyako-rolt hatást úgy számolta ki, hogy nem vett számításba semmilyen aktív monetáris politikai eszközt a fentiek ellensúlyozására.
Az Institute of International Finances (IIF), amely világszerte 440 pénzügyi intézmény (bankok, biztosítók és pénzügyi társaságok) érdekvé-delmi szervezete, szintén készített hatástanulmányokat.26 Először 2010 júniusában az Egyesült Államokra, az euróövezetre és Japánra nézve, majd 2011 szeptemberére előrejelzéseit kiegészítette az Egyesült Királyságra és Svájcra vonatkozó kalibrációkkal. Az IIF számításai alapján a GDP globális növekedése öt év alatt 3,2 százalékkal lesz alacsonyabb az új követelmé-nyek nélküli alappályához képest, míg a munkanélküliség 7,5 millióval lesz magasabb, mint az intézkedések hiányában lenne. Az új előírások miatti többletköltségek és tőkehiány miatt az IIF szakértői szerint a hitel-kamatok a következő öt évben 364 bázisponttal fognak emelkedni, és a hitelkínálat csökkenését is valószínűsítik.
25 Slovik–Cournède (2011).
26 IFF (2011).
A Pénzügyi Stabilitási Tanács 27 és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 28 szintén megvizsgálta az új szabályok reálgazdasági hatását. Mindkét tanul-mány szerzői úgy vélik, hogy a tőke és likviditási követelmények megváltozá-sa viszonylag kismértékű hatásmegváltozá-sal lenne a növekedésre: 2019-re a GDP 0,24 százalékkal lenne alacsonyabb a szabályozás nélküli alappályához képest.
Összességében tehát a bemutatott vizsgálatok eredményei meglehető-sen széles skálán mozognak. A nagy eltérések származhatnak egyrészt az eltérő módszertanból, amelyet a különböző hatástanulmányok alkalmaz-nak: míg a Pénzügyi Stabilitási Tanács szakértői gárdája főleg a tőkeköve-telmények megnövelésének következményeire koncentrál, az IIF tanulmá-nya figyelembe veszi a szavatoló tőkeként számba vehető elemek szűkülé-sének és az anticiklikus puffer felépítészűkülé-sének hatását is. Másrészt nagyon nehéz felmérni az új intézkedések hatását, amikor a bevezetés szinte min-den országban különböző gyorsasággal halad.
Miközben a szakértők többsége elismeri, hogy szükség van a szabályo-zás megújítására, növekvő tőke- és likviditási előírásokra, a rendszerszin-ten kockázatot hordozó intézmények külön megerősített korlátozására, a rövid és középtávon jelentkező közgazdasági költségek tekintetében már nagyobb eltérés mutatkozik a véleményekben. Míg az IIF (amely a bank-szakma lobbiszervezete!) hangsúlyozza, hogy a hivatalos (Bank for Inter-national Settlements és szatellitszervezetei) hatástanulmányok alulbecsülik a szabályozási változások negatív következményét a gazdasági növekedés-re, a szabályalkotó intézmények arra hívják fel a figyelmet, hogy az új szabályozás segítségével hosszú távon nagyobb eséllyel kerülhetőek el a pénzügyi válságok és azok súlyos gazdasági következményei. A bankokba vetett fogyasztói bizalom valószínűleg növekedni fog a változások hatásá-ra, ez pedig végső soron pozitív hatást gyakorol majd a gazdaság egészére.
A szabályozók szerint tehát az új szabályokból fakadó előnyök túlnövik a kezdeti (bevezetési-átmeneti időszakban tapasztalt) növekedési nehézsé-gek miatti hátrányokat.
A bankszakma tehát fenntartásokkal kezeli az új szabályokat, és inkább a növekedési áldozatokra hívja fel a figyelmet, míg a szabályozók az új előírások hosszú távú előnyeit hangsúlyozzák.
27 BIS (2010).
28 BCBS (2010).