A gazdasági mélyülés szükségességéről az eurózónán belül

Minden, ami a görög adósságválság 2010-ben elkezdődött kezelése kap-csán mostanáig megtörtént, két dologra hívja fel a figyelmet. Egyrészt ar-ra, hogy minden adósságprobléma mögött rossz gazdaságpolitika és

ver-senyképességi problémákkal küzdő gazdaság lelhető fel. Ez azonban, ami-kor lejáró adósságok forrásait kell viharos sebességgel előteremteni, ter-mészetesen háttérbe szorul. Ha államcsődhelyzet alakul ki és marad fenn valamely GMU-tagországban, az a jelen körülmények között annak a ré-mét is valószínűsíti, hogy ez magával ránthatja magát a közös valutát is.

Egy olyan világgazdasági helyzetben, amikor néhány éve az ipari or-szágokban és azon belül Európában már nincs számottevő gazdasági nö-vekedés, és ez még néhány évig akár így is maradhat, az államadósság finanszírozása szükségképpen mindennapi nehéz feladattá válik. Ezért az eurózóna rövid távon megoldandó nagy kérdése az, hogy vajon a kiélező-dő adósságproblémák megoldását ikiélező-dőben és minden alkalommal meg tud-ják-e találni.

2010 nyarára létrehozták az ideiglenes stabilitási eszközt (az EFSF-et) és 2012 nyarára feláll az ESM, vagyis a végleges stabilitási mechanizmus.

Ez a véglegesség azt is üzeni, hogy gyorsan mobilizálható adósságfinanszí-rozási célú forrásokra az eurózónán belül tartósan szükség lehet.

A gazdasági mélyülés azonban teljesen új gondolatokat is felvetett. Ezek sorában az egyik legérdekesebb, miszerint az eurózónában létre kellene hozni egy közös pénzügyminisztériumot. Ez – ha valóban létrejönne – komoly lépés lenne a politikai unió felé.⁶ Erről egy svájci szakmai találko-zón 2011-ben Joschka Fischer exkülügyminiszter beszélt, majd az eurózóna tagországait tömörítő ECOFIN-csoport vezetője, Jean-Claude Juncker is kitért rá.

Ha az adósságválság elhúzódásának folyamatában ilyen irányú mélyü-lésre kerülne sor, az semmiképpen sem jelenthetné valamennyi GMU-tagország részvételét. Egy hasonló intézményi fejlődés szükségképpen többkörössé tenné a gazdasági mélyülés folyamatát az eurózónán belül.

Jelenleg azonban minden, ami a gazdasági mélyülés irányába hat, az adósságválság rögtönzéseken keresztüli kezelésére és az ilyen típusú prob-lémák elkerülését biztosító új szabályok kialakítására korlátozódik.

Érdemes röviden áttekinteni, hogy is kezdődött a szabályozás oldaláról történő reagálás a Lehman Brothers csődbemenetelét követően. Először a Larosière-jelentés foglalkozott a problémával. A szakértői csoport úgy látta, hogy olyan intézményeket kell létrehozni, amelyek makro- és mikroszinten egyaránt előre tudják jelezni a hasonló válságokat, és így mérsékelni tudják azok negatív hatásait. Tehát ebben a megközelítésben még egyáltalán nincs szó arról, hogy akár az eurózónában működő bankokat kell megmenteni,

6 A kilencvenes évek legelején komoly vita folyt a Közösségben arról, hogy politikai unió nélkül létre lehet-e hozni közös pénzt. A német szakértők történeti példák alapján lehe-tetlennek tartották a közös pénz működését politikai unió nélkül. Tisztán szakmai szem-pontok alapján kizárták annak lehetőségét, hogy előbb létrehozzák a monetáris uniót abban a reményben, hogy történelmi távlatban elvezethet a politikai unióig. A gyakorlat-ban mégis ez történt.

akár tagországi adósságválságot kell majd kezelni. Egy nagyon rövid ideig az eurózóna szakmai és politikai elitjében egyáltalán nem alakult ki ve-szélyérzet. Úgy vélték, hogy a hagyományos európai prudens pénzügyi ma-gatartás megvédi az eurózónát a Wall Street válságától.

Ez azonban a mai helyzetből visszatekintve súlyos tévedés volt, ami a helyzet tökéletes félreértéséből fakadt. Az eurózónában működő 22 legna-gyobb kereskedelmi bank⁷ nagyon gyorsan válságba jutott a bennük lévő úgynevezett mérgezett papírok okán. Az ebből fakadó bankmentéssel kez-dődött el az az adósságprobléma, ami mindmáig meghatározza az eurózóna valamennyi cselekvési kényszerét.

Minden szabályozási kezdeményezés, ami kodifikálandó jogszabályokat tartalmaz, arra az időszakra vonatkozik, ami az adósságválság után állhat elő. Fontos, hogy ilyen szabályok legyenek, de a legfontosabb mégis az lenne, hogy miként lehet odáig eljutni. A hatos csomag, ami 2011 decem-berében lépett hatályba, lényegében három új elemet tartalmaz azon túl, hogy a szigorú szabályozást még szigorúbbá kell tenni. Ez a három új elem a következő:

* Az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján a szabálysértés esetén kiróható büntetésre egyetlen egy alkalommal sem került sor. Ezért a bizottsági javaslatban a döntéshozatal egy kicsit „turbósított” változata szerepel.

Ez az úgynevezett fordított döntéshozatal. Azaz, ha egy GMU-tagország a folyó hiányra, illetve az államadósságra vonatkozóan szabálysértési helyzetbe kerül, már akkor el lehessen indítani a büntetési eljárást, amikor ezzel kapcsolatban még nincs tanácsi döntés. Az ECOFIN-Tanácson belül ebben az esetben csak akkor kellene döntést hozni két-harmados többséggel, ha nem értenek egyet a büntetéssel.

* Az államadósság az elmúlt évtizedben a 60 százalékos határ ellenére nem játszott különösebb szerepet sem a Bizottság, sem az ECOFIN-Tanács tevékenységében. Ez változik, folyamatos államadósság-csökkentésre kerül sor, egészen a GDP 60 százalékáig.

* A fiskális kérdések mellett megjelennek versenyképességi elemek is a hatos csomagban. Az úgynevezett makrogazdasági egyensúlytalanságot is vizsgálják, és ezt is folyamatosan csökkenteni kell. Tíz új mutató ké-szült annak érdekében, hogy az egyensúlytalanság alakulását nyomon lehessen követni, és mérsékelni lehessen.

7 Ekkor kellett szembesülni azzal, hogy a nemzetközi pénzpiacok szereplői egy integrált piacon működnek, aminek nem az eurózóna a határa. Így az integrált pénzpiacok lényegé-ben a válság kitöréséig semmilyen valóban hatékony szabályozással nem voltak kénytele-nek együtt élni. Enkénytele-nek lett az a következménye, hogy egy szabályozási lehetőséggel nem rendelkező közös valutaövezetben úgy kellett megteremteni államháztartási forrásokból nagybankok likviditását, hogy az illikvid helyzetet kiváltó okok felszámolására a finanszíro-zók nem rendelkeztek és mindmáig nem rendelkeznek megfelelő kompetenciával.

Amikor 2010 végén Írország is pénzügyi támogatásra szorult, francia–

német együttműködés keretében az Európai Tanács ülésére teljesen várat-lanul bevittek egy úgynevezett euró plusz csomagot. A csomag tartalma a következő: a társasági adó (viták után: adóalap) harmonizálása, a szakké-pesítések jelenleginél jobb kölcsönös elismerése, az adósságkritérium alapdokumentumban való rögzítése, az inflációkövető bérindexálás meg-szüntetése, az öregedő európai társadalmakban a nyugdíjkorhatár megfe-lelő változtatása, a bankok befizetéseiből nemzeti pénzügyi alap létrehoza-tala ugyanezen bankok szükség esetén történő megsegítése érdekében.

Csak az Egyesült Királyság, Svédország, Csehország és Magyarország nem csatlakozott a csomaghoz.

A hatos csomag és az euró plusz követelményei lényegében a tagországi közpénzügyi stabilitás megerősítését, bizonyos területeken – főleg a de-mográfiai változások kapcsán – harmonizált cselekvés létrehozatalát, és első ízben egy közvetlen adó területén harmonizált lépések megtételét cé-lozzák. Mindenképpen lassú gazdasági mélyülést eredményezne ezen sza-bályok elfogadása.

Az igazi probléma azonban nem ez, hanem sokkal inkább az, hogy a 17 tagú euróövezet tartósan egyben marad-e, vagy szélsőséges esetben az adósságválság végén lesz-e még euró. Ez utóbbi szempontjából az a rele-váns kérdés, hogy az adósságfinanszírozásban mikortól és milyen mérték-ben lehet visszatérni a piaci finanszírozásra. Ez ügymérték-ben érdemes megemlí-teni azt, hogy a kilencvenes években kialakult igen likvid pénzpiaci hely-zet jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az euró első tíz évében adósságfi-nanszírozási probléma egyáltalán nem bontakozott ki. Talán ezért lehetett ennyi ideig halogatni a 60 százalékos konvergenciakritériumnak meg nem felelő, sőt azt százszázalékosan meghaladó államadósság mérséklését.

Tehát jelen esetben nem egyszerűen arról van szó, hogy gazdaságilag ver-senyképtelen, magas adósságot felhalmozott periféria jött létre, ami fenye-geti magának az eurónak a létét, hanem sokkal inkább arról, hogy miköz-ben régóta ez a helyzet, attól vált alig kezelhető válsággá, hogy lehetetlen-né válik a piaci finanszírozás. (2012 tavaszán fordult elő hosszú idő óta először, hogy a spanyol és az olasz államadósságot csökkenő felárral lehe-tett finanszírozni a piacról. Talán ebből még hosszabb távra vonatkozó következtetéseket nem lehet levonni, de az önmagában pozitív, hogy ilyen pénzpiaci viharok után erre egyáltalán sor kerülhetett.)

* * * * *

Felhasznált irodalom

Bruxinfo (2010a, 2010b, 2011): Bruxinfo, 2010. október 4., december 23., 2011. június 20.

DB – Globale Trends (2007): Ausblick – Globale Trends, 1. sz. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB – Globale Trends (2008): Ausblick – Globale Trends, 2. sz. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB – Globale Trends (2009a): Ausblick – Globale Trends, 3. sz. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB – Globale Trends (2009b): Ausblick – Globale Trends, október. Deu-tsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB – Globale Trends (2010a): Globale Trends: Fortschreitende Konjunkturerholung, aber zunehmende Risiken durch die Staatsverschuldung. Ausblick – Globale Trends, április 12. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB – Globale Trends (2010b): Ausblick – Globale Trends, 4. sz. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB – Globale Trends (2011a): Führende Politiker des Euroraums halten an EWU fest. Ausblick – Globale Trends (Globale Trends: Erholung in unterschiedlichem Tempo), 1. sz. Deutsche Bank, Economic Rese-arch Bureau Frankfurt, pp. 7–8.

DB – Globale Trends (2011b): Ausblick – Globale Trends, július. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB – Konjunktur & Märkte (2010): Griechenland: Anpassung ist eine Herkulesaufgabe. Ausblick – Konjunktur & Märkte, március 18.

Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB–Prognosetabelle (2011a): Prognosetabelle, május. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB–Prognosetabelle (2011b): Prognosetabelle, június 6. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB–Prognosetabelle (2011c): Prognosetabelle, augusztus 1. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB–Prognosetabelle (2012a): Prognosetabelle, március 12. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

DB–Prognosetabelle (2012b): Prognosetabelle, március 26. Deutsche Bank, Economic Research Bureau Frankfurt.

European Commission (2009): The high-level group on financial supervision in the EU chaired by Jacques de Larosière. Report. Brussels, február 24. http://ec.europa.eu/internal_market/finances /docs/de_larosiere_report_en.pdf

European Commission (2011): European Economic Forecast, Spring 2011. European Commission, Brussels.

Eurostat http://epp.eurostat.ec.europa.eu

EUvonal (2011): Januártól működnek az EU új pénzügyi felügyeleti szer-vei. EUvonal, január 6. www.euvonal.hu

EZB (2011): Monatsbericht, július. Europäische Zentralbank, pp. 31–32.

FAZ (2011a): Eine Euro-Transferunion würde teuer, Die Risiken der Rettung Griechenlands. Frankfurter Allgemeine Zeigung, július 14.

p. 11.

FAZ (2011b): Rekordprämien am CDS-Markt. Frankfurter Allgemeine Zeitung, július 15.

FAZ (2011c): Frankfurter Allgemeine Zeitung, július 16.

FAZ (2011d): Bundesbankpräsident warnt vor Vergemeinschaftung der Schulden. Frankfurter Allgemeine Zeitung, július 18.

FAZ (2011e): Eurobonds erhöhen Zinslast um Milliarden Euro. Frankfur-ter Allgemeine Zeitung, július 19.

Gros, Daniel – Mayer, Thomas (2010): How to deal with sovereign default in Europe: Towards a Euro(pean) Monetary Fund. CEPS Policy Brief, 202. sz.

IWD (2011): Erst Mut, dann Skepsis. IWD, július 14. p. 1.

Just, Tobias (2011): Die europäischen Wohnungsmärkte: Drei unterschiedliche Dynamiken. Aktuelle Kommentar, augusztus 1.

Deutsche Bank Research.

VG (2011): Világgazdaság, augusztus 1. p. 4.

VG (2012): Juncker: Hibáztunk a csomagnál. Világgazdaság, március 20.

p. 7.