A Z EURÓZÓNA ADÓSSÁGVÁLSÁGÁRÓL ÉS AZ EBBŐL FAKADÓ PROBLÉMÁKRÓL
2) A makropénzügyi helyzet alakulása és kihívásai
A 2008 őszén felszínre került subprime válság eredményeként az eurózóna tagországaiban olyan bankválság robbant ki néhány hónappal később, amit csak a nemzeti költségvetésekből finanszírozott
bankmentés-sel lehetett korlátozni. Az eurózóna 22 nagybankja a pénzpiacok nemzet-közi integrálódása következtében került válságos helyzetbe az úgynevezett mérgezett papírok miatt. Ezt a válságot a tagországok a belső piac ver-senyszabályainak ideiglenes felfüggesztésével igyekeztek megoldani. En-nek a bankmentési módnak is szerepe volt abban, hogy a mérgezett papí-rok kiváltásával a költségvetési hiánnyá változó probléma 2010-re kitelje-sedett, és mindmáig haváriahelyzeteket kiváltó tagországi adósságválsá-gokban is megmutatkozik. Természetesen a visszaeső gazdasági növekedés önmagában negatív hatást gyakorol az államháztartás egyenlegére, külö-nösen, ha a gazdasági visszaesés időben elhúzódik (6. táblázat).
6. táblázat
A folyó államháztartási hiány alakulása 11 GMU-tagországban és az USA-ban (a GDP százalékában)
2008 2009 2010 2011 2012*
Németország -0,1 -3,1 -3,3 -1,0 -1,3
Franciaország -3,8 -7,5 -7,0 -6,0 -5,4
Olaszország -2,8 -6,3 -4,6 -4,0 -2,0
Spanyolország -3,8 -11,2 -9,2 -6,6 -6,0
Hollandia 1,0 -5,3 -5,4 -3,5 -3,6
Belgium -1,2 -6,0 -4,1 -3,9 -5,0
Ausztria -0,4 -3,5 -4,6 -3,2 -3,1
Finnország 4,2 -2,1 -2,5 -1,5 -1,5
Görögország -5,0 -13,6 -10,4 -9,5 -6,6
Portugália -2,6 -9,2 -9,1 -6,5 -6,4
Írország -7,2 -14,3 -32,4 -10,5 -9,1
Eurózóna -1,9 -6,3 -6,0 -4,2 -3,5
USA -3,1 -10,2 -8,7 -8,2 -5,8
* Előrejelzés.
Forrás: DB – Globale Trends (2009b), (2010b), (2011b); DB–Prognosetabelle (2012a).
A folyó államháztartási hiány szempontjából az USA folyamatosan és időnként erőteljesen rosszabb helyzetben van, mint az eurózóna. Fontos kérdés, hogy a GDP alakulása szempontjából folyamatosan jobb helyzetben lévő gazdaság miért van az államháztartás szempontjából folyamatosan rosszabb helyzetben. A GDP kedvezőbb alakulása miért nem járul hozzá az államháztartás egyenlegének javulásához? Vagy másképpen megfogalmaz-va: a magas államháztartási hiány miért nem vezet a GDP növekedési trendjének változásához? Mindenesetre az eurózóna konvergenciakritériu-mokban megfogalmazott gazdaságfilozófiája egy olyan sorrendiséget része-sít mindenekelőtt és mindenekfölött előnyben, ahol először konszolidálni
kell az államháztartást – még növekedési áldozat árán is –, és csak azután, erre a stabil közpénzügyi alapra lehet felépíteni a fenntartható növekedést.
Lehet, hogy ebben a gazdaságfilozófiában sok igazság van, de ebben a vál-ságban egyelőre inkább csak a nagy áldozatok árán alig konszolidálódó államháztartásokat látjuk, s nem azt, hogy a kedvezőtlen világgazdasági körülmények között belátható időn belül konszolidálni lehet az államház-tartást, és kivárható időn belül elindul a növekedés.
Mint az „állatorvosi lóra”, úgy lehet a görög adósságmentő finanszíro-zás csaknem két és fél éves történetére tekinteni. Az eurócsoport vezetője, Jean-Claude Juncker legutóbb úgy nyilatkozott, hogy túl leszűkítetten, csak a hiány leépítésére koncentráltak Görögország esetében, és egyálta-lán nem figyeltek a gazdasági növekedés problémájára.2 A gond csak az, hogy az eurócsoport vezetésétől lassan búcsúzó luxemburgi politikus arról nem beszélt, hogyan is néz ki a pénzügyi egyensúlyt és a növekedést egy-aránt szolgáló policy mix. Pedig az elkövetkezendő években ez a probléma folyamatosan elő fog jönni, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a reálgaz-dasági helyzet nemcsak Görögországban és Portugáliában súlyos, hanem Spanyolország és Olaszország is küzd reálgazdasági nehézségekkel, mi-közben adósságfinanszírozási problémáik nekik is vannak.
A folyó hiány alakulása szempontjából az adatok alapján Olaszország jobb teljesítményeket mutat, mint Franciaország. 2010 óta a GDP-ben mért folyó hiány Olaszországban kisebb, mint Franciaországban. Ez min-denesetre némi optimizmusra ad okot az adósságfinanszírozás lehetőségeit illetően is. Ezzel szemben Spanyolországban a válság előtti teljesítményhez képest drasztikusan más képet mutat a folyó hiány. 2009-ben tíz százalék fölé került a deficit, és a prognózis szerint 2012-ben is hat százalék lesz.
(Éppen 2012. március elején kapott a Bizottságtól Spanyolország egy olyan könnyítést, hogy a deficit konvergenciakritérium szerinti nagyságát egy évvel később kell elérnie.)
Ha osztani lehet azt a mérsékelt optimizmust, amit vezető európai poli-tikusok és az IMF vezetője, Christine Lagarde is megfogalmaz, akkor a görög államadósság hitelezésében részt vett bankok „önként vállalt” adós-ságátstrukturálása komoly lökést adott a görög államadósság csökkenő trendjének kialakulásához, ez pedig előbb-utóbb a gazdasági növekedés beindulását is valószínűsíti.3
A 2008-ban kirobbant válság egyik legnagyobb tapasztalata az eurózónában, hogy nem elég a folyó hiány alakulására koncentrálni, ha-nem éppen az adósságfinanszírozási problémák miatt az államadósság alakulását folyamatosan szem előtt kell tartani.4
2 VG (2012).
3 Christine Lagarde előadása a magyar Parlament TV-ben, 2012. március 18.
4 Az öt konvergenciakritérium között szerepel az államadósságra vonatkozó kritérium is.
De a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) szabályozása kifejezetten a folyó hiányra
7. táblázat
Az államadósság alakulása 11 GMU-tagországban és az USA-ban (a GDP százalékában)
2007 2008 2009 2010* 2011* 2012*
Németország 64,9 66,3 73,5 83,2 82,4 81,1
Franciaország 63,9 67,7 78,3 81,7 84,7 86,8
Olaszország 103,6 106,3 116,1 119,0 120,3 119,8
Spanyolország 36,1 39,8 53,3 60,1 68,1 71,0
Hollandia 45,3 58,2 60,8 62,7 63,9 64,0
Belgium 84,2 89,6 96,2 96,8 97,0 97,5
Ausztria 60,7 63,8 69,6 72,3 73,8 75,4
Finnország 35,2 34,1 43,8 48,4 50,6 52,2
Görögország 105,4 110,7 127,1 142,8 157,7 166,1 Portugália 68,3 71,6 83,0 93,0 101,7 107,4
Írország 25,0 44,4 65,6 96,2 112,0 117,9
Eurózóna 66,8 70,5 80,0 86,1 88,4 89,2
USA 62,4 71,5 84,7 92,0 98,3 102,4
* Előrejelzés.
Forrás: European Commission (2011).
2007 és 2010 között két olyan ország van a 11 GMU-tagország közül, ahol 100 százalék fölött van az államadósság (Olaszország és Görögország).
2012-ben négy olyan országról beszélhetünk, ahol a GDP 100 százalékát meghaladja az államadósság. Ennek az az oka, hogy a korábbi kettő mellé csatlakozott Portugália és Írország.5 2007-ben a 11 GMU-tagország közül négy olyan volt, ahol a konvergenciakritériumban meghatározott 60 száza-lékos érték alatt volt az államadósság. 2012-ben egyetlen olyan ország lesz a 11 GMU-tagország közül, ahol a konvergenciakritérium alatti az állam-adósság nagysága. Az eurózóna egészére nézve a bemutatott hat év egyiké-ben sem volt 60 százalék alatt ez a mutató. Mindez arra hívja fel a figyel-met, hogy amennyiben csak lassan tér vissza a tartós növekedés, és ezzel párhuzamosan ugyancsak lassan válik likviddé a nemzetközi pénzpiac, ak-kor az adósságfinanszírozás válhat a GMU legkényesebb gazdaságpolitikai feladatává a 2010-es években.
irányult, abból kiindulva, hogy végül is a folyó hiány alakulása mozgatja elsősorban az államadósság alakulását.
5 1991-ben, amikor a hollandiai Maastricht városában zajlott az EU-csúcs, akkor három olyan tagország volt, ahol meghaladta a GDP 100 százalékát az államadósság. Ezek a következők: Belgium, Görögország és Olaszország.
A jelenlegi válság versenyképességi problémái láttán talán megkockáz-tatható, hogy kár volt a konvergenciakritériumok kialakításakor nem csa-tolni egy hatodikat is: a folyó fizetési mérlegről. Hiszen az államháztartási hiány mellett ez az a mérleg, ami a makropénzügyi kihívások mértékét meghatározhatja.
8. táblázat
A folyó fizetési mérleg alakulása 11 GMU-tagországban és az USA-ban (a GDP százalékában)
2008 2009 2010 2011* 2012*
Németország 6,7 4,9 5,6 5,4 4,8
Franciaország -1,9 -2,0 -1,8 -2,4 -2,6
Olaszország -3,6 -3,2 -3,5 -3,8 -2,0
Spanyolország -9,7 -5,5 -4,5 -3,4 -3,3
Hollandia 4,2 3,9 6,7 5,5 6,0
Belgium 0,2 2,0 2,4 2,5 1,5
Ausztria 3,6 2,9 2,6 2,5 2,5
Finnország 3,5 1,5 3,0 2,5 -0,5
Görögország -13,8 -13,1 -11,8 -10,0 -7,0
Portugália -12,1 -10,5 -9,9 -8,6 -5,5
Írország -5,2 -2,9 -0,7 0,5 1,5
Eurózóna -1,7 -0,6 -0,4 -0,7 -0,4
USA -4,7 -2,7 -3,2 -3,3 -3,1
* Előrejelzés.
Forrás: DB – Globale Trends (2009b), (2010b), (2011b); DB–Prognosetabelle (2012b).
A gazdasági egyensúlytalanságot az EU úgynevezett hatos csomagjában mérni hivatott egyik mutató éppen a folyó fizetési mérleg GDP-arányos egyenlege. Az adatok meglehetős egyértelműséggel utalnak arra, hogy az eurózóna tagországai jellegzetesen vagy tartósan pozitív szaldóval, vagy tartósan negatív szaldóval rendelkeznek. A tartósan pozitív szaldó Német-országot, Ausztriát, Hollandiát és Finnországot jellemzi leginkább. A tartó-san negatív szaldó egészen kiugróan rossz adatokat tükröz Görögország és Portugália esetében, de a spanyol adatok is folyamatosan negatívak, bár e mellett folyamatosan csökkenő mértéket is mutatnak. A további kutatások feladata lesz annak megállapítása, hogy vajon a reálgazdasági felzárkózás időszakában reális célkitűzés-e a pozitív előjelű folyófizetésimérleg-egyenleg.
Figyelmet érdemel az ír idősor, melynek utolsó két, igaz, prognózisada-ta már pozitív. Tartósan negatív számokkal prognózisada-találkozunk mind az öt évben Franciaország és Olaszország esetében is. De a negatív egyenleg GDP-ben
mért nagysága jóval kisebb, mint az eddig említett országokban. Finnor-szágra általában a pozitív egyenleg a jellemző, de 2012-ben a prognózis szerint negatívra vált a mutató.
Összességében a számokra tekintve bizonyos mértékig indokoltnak lát-szik az az össztűz, amit a mediterrán politikusok zúdítanak mostanában Németországra. Azzal vádolva az eurózónának ezt a fejlett nagy országát, hogy az exporttal lerohanta a mediterránium piacait. A magam részéről úgy vélem, hogy ez akár fordítva is megvalósulhat, hiszen a belső piacon az árumozgás akadálytalan. Tehát, ha ezekben a mediterrán országokban javul a versenyképesség, meglódulhat az export is. Ezzel együtt igaz azon-ban, hogy a reálfelzárkózás feltehetően jelentős importot igényel.
Az újabb válságok elkerülése, időben történő felismerése, illetve az ex ante cselekvés lehetőségével, legalábbis a válság erejének mérséklése érde-kében, a tagországoknak meg kell erősíteniük gazdasági versenyképessé-güket. Azt azonban, hogy országspecifikusan ez mit is jelenthet, azt a to-vábbiakban kellene az uniós döntéshozatal keretében körvonalazni. Min-denesetre a globalizált világgazdaságban a telephelyek versenye is kiéle-ződött. Ez pedig a telephelyi költségek csökkentését hozta magával, illetve tette elvárttá. Erről az oldalról nem a közpénzügyekről vagy az adósságfi-nanszírozás külső kitettségéről van szó, hanem olyan mutatókról, mint például az egységnyi bérköltség alakulása. Ekkor azonban a fiskális politi-ka egésze is górcső alá kerül, hiszen az adópolitipoliti-ka központi szerepet ját-szik ezeknek a költségeknek az alakulásában. Ekkor merül fel egy olyan kérdés, miszerint elegendő-e a közös pénz sikeres működtetéséhez a mo-netáris integráció fiskális integráció nélkül. Ez a válság ezt a problémát kezdte el feszegetni. A jövő nagy kérdése, hogy ezek a nagyon különböző fejlettségű és gazdasági teljesítményű GMU-tagországok mindegyike egy-formán részt tud-e venni az integráció mélyítésében.
A három nagy pénzügyi mérleg láttán erősödik az a benyomás, hogy Görögország és Portugália nemigen képes a kihívásoknak megfelelni. Az pedig még a jövő kérdése, hogy mi történik Spanyolországgal, vagy meny-nyire tud néhány év alatt Írország megközelítően olyan gazdasági telje-sítményt elérni, mint 2007 előtt. A fejlettségi heterogenitás és a gazdasági integráció mélyítése a GMU-n belül egészen új kérdéseket vethet fel. Na-gyon valószínű, hogy ha az integráció mélyítése valóban többsebességes integrációt teremt, akkor a görögök vagy a portugálok aligha maradhat-nak az első körben, inkább az első kör perifériája fog kialakulni. Ez a vál-ság során a gazdavál-sági problémák oldaláról tulajdonképpen megtörtént, de az integrációs szabályok vagy intézmények oldaláról nem.
Ha a mediterrán periféria tartós lemaradásban lesz az eurózónán belül, az végül is relatíve folyamatosan szegényebbé teszi ezt a perifériát a többi tagországhoz képest. Az alábbi táblázat az eddig kialakult helyzetet mutatja.
9. táblázat
Az egy főre jutó GDP alakulása 11 GMU-tagországban (EU27 = 100)
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Belgium 126 124 125 123 121 120 118 115 115 116 118 Németország 118 117 115 116 116 117 116 116 115 116 119 Spanyolország 97 98 100 101 101 102 104 105 103 103 101 Finnország 117 115 115 112 116 114 114 118 117 113 116 Franciaország 115 116 116 112 110 111 109 108 106 107 107 Olaszország 117 118 112 111 107 105 104 104 104 104 100 Hollandia 134 234 133 129 129 131 131 132 134 131 134 Ausztria 131 125 126 127 127 124 125 123 124 124 125 Portugália 81 80 80 79 77 79 79 79 78 80 81 Görögország 84 86 90 93 94 91 93 92 94 94 89 Írország 131 132 138 141 142 144 145 147 133 127 125 Eurózóna 112 112 111 111 109 110 109 109 108 109 108 USA 161 156 154 156 157 159 154 151 146 146 - Forrás: Eurostat ec.europa.eu.
Az adósságválságba jutott három GMU-tagország közül Görögország-ban és ÍrországGörögország-ban alacsonyabb a 2010-es egy főre jutó GDP, mint az előző évi. Mivel az EU27 átlagában alakulnak a számok, a portugál muta-tó, ha nagyon kis mértékben is, de javuló átlagot tükröz. Abban a két nagy GMU-tagországban, amelyik még bedőlésveszélyben van, szintén mérsék-lődött a mutató 2010-ben az előző évihez képest. Növekedés tapasztalható Belgium, Németország, Finnország, Hollandia és Ausztria esetében is. Így pusztán ezeknek a mutatóknak az alapján is nyomon követhető a válság fejlettségi heterogenitást növelő hatása. A fenntartható gazdasági növeke-dés visszatértéig a fejlettségi heterogenitásból fakadó problémák további kiéleződésére lehet számítani.