Bevezetés
Jósika Júlia (szül. Podmaniczky) írónő a 19. századi „nemzeti irodalom leghiva-tottabb és legszellemdúsabb írónője”,1 akit „a goethei lelkek osztályába tartozó-nak”2 vélt egy 19. századi kortárs kritikus. A magyar irodalomtörténet-írás leg-inkább az ifjúsági irodalom és a nőnevelés témakörében alkotott műveiért tartja számon őt.
Jósika Júlia életéről, írói tevékenységéről tudományos igénnyel megírt, ösz-szefoglaló munka ismereteink szerint eddig nem készült. Általa írt forrásértékű napló jelen cikk írásáig több évi kutatás során sem került elő. Az egyéb források felkutatása a konfliktusokkal terhelt és több országon átívelő életút, továbbá a Podmaniczky-levéltár jelentős részének elpusztulása miatt nehéz és kitartó ku-tatómunkát igényel.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után Jósika Júlia férje politikai üldözöttsége okán külföldi emigrációba kényszerült. A tanulmány azt kívánja bizonyítani, hogy az írónő hírtudósításaival az emigrációban a nyugat-európai polgárosodás, mentalitás és kultúraközvetítő publicista szerepét töltötte be, és ebben a műfajban a tudósítónők közt az elsők közé tartozott. E tanulmány-ban arra fókuszálok, hogy milyen indítékai voltak az emigrációtanulmány-ban az írónővé válásnak. Megélhetési stratégia, hírnév, netán írói küldetéstudat motiválta az
1 Feöldi Doby Antal, Podmanyiczky család (Budapest: Buschmann F. Könyvnyomdája, 1892), 43.
2 Salamon Ferenc, „Családélet. Regény két kötetben. Irta Józsika [!] Julia”, Szépirodalmi Figyelő 2.2, 26. sz. (1862): 402–406, 404.
írást? Jósika Júlia nemcsak szépirodalmi műfajokban alkotott, hanem divat- és hírtudósításokat is írt, a nyugat-európai polgárosodás és modernizáció közvetí-tője volt. E tevékenysége révén megteremtette önálló írónői karakterét, népsze-rűségét és hírnevét, ezért a magyar írónők közül ő az első professzionális magyar tudósítónő.
Családi háttér, német és magyar protestáns gyökerek
A kortársak által példaképül állított erényes jellem gyökerei Jósika Júlia evangéli-kus családi neveltetéséből fakadtak. Az evangélievangéli-kus főnemesi Podmaniczky csa-lád a felvilágosodás óta előmozdítója volt a magyar nemzeti műveltség és kultúra kibontakozásának. Podmaniczky Júlia 1813-ban született Pesten.3 Júlia apja a fiatalabb Podmaniczky-ághoz tartozó báró Podmaniczky Károly,4 sokoldalúan tájékozott, a korai német romantika meghatározó költőivel és íróival kapcsola-tot tartó, a német természettudományok és ismeretek fejlődése iránt nyikapcsola-tott, azt elsajátító, majd a magyarországi viszonyokba átültetni igyekvő, alkotó, cselekvő személyiség volt.5 Anyja Jänkendorf-Nostitz Elisa bárónő szász evangélikusként tovább hagyományozta a Nostitz családból örökölt német műveltséget.6 A
ma-3 Születési adatára vonatkozóan több helyen téves az 1822-es időpont: „Jósika Miklósné, báró Podma-niczky Júlia”, in Magyar életrajzi lexikon, főszerk. Kenyeres Ágnes, 4 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967), 1:820; „Jósika Júlia” in Új magyar irodalmi lexikon, főszerk. Péter László, 3 köt. (Bu-dapest: Akadémiai Kiadó, 1994), 2:991. Téves a külföldön hivatkozott 1815-ös és 1822-es születési dátum is lásd: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich: enthaltend die Lebensskizzen der denkwürdigen Personen, welche 1750 bis 1850 im Kaiserstaate und in seinen Kronländern gelebt haben, Hrsg. von Constant von Wurzbach, 60 Bände (Wien: Verlag der Universitäts-Buchdruckerei von L. C. Zamarski), 1856–1891, 10:270–271; Das geistige Ungarn: Biographisches Lexikon: Erster Band, Hrsg. von Oscar von Krücken und Imre Parlagi, (Wien–Leipzig: Braumüler, 1918), 233.
A helyes születési év és hely: Pest, 1813. ápr. 2. Pesti Evangélikus Egyház Deák téri Egyházközség.
Regiszteres Könyv N R-I. 1787–1873, 176. Német Keresztelési Anyakönyvek, 1789–1819, 102–103.
4 Podmaniczky Károly (1772–1833) bányatanácsos, mineralógus, 1825-től 1833-ig a pesti evangélikus gyülekezet, 1826-tól a dunántúli egyházkerület világi felügyelője.
5 Erről bővebben: Gurka Dezső, „Egy magyar bányatanácsos vándorévei: Báró Podmaniczky Károly jénai és freibergi tanulmányútjának kora romantikus konnotációi”, Magyar Tudomány 169, 3. sz.
(2008): 334–342.
6 Jänkendorf-Nostitz Elisa apja Adolf Gottlob von Nostitz számos szegényházat, árvaintézetet, evan-gélikus iskolát, sajtóorgánumot alapított Szászországban. E cselekvő magatartás áthagyományozó-dásának ékes bizonyítéka, hogy a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) alapítását a már akkorra megözvegyült Podmaniczky Károlyné sz. Jänkendorf-Nostitz Elisa természetbeli és anyagi erőforrásokkal is támogatta. Továbbá a karácsonyfa állítás szokásának meghonosítását éppúgy neki is tulajdonítja a történettudomány, mint Brunszvik Teréznek.
gyar és német műveltség egyszerre hatott a Podmaniczky-gyermekek szellemi fejlődésére.7 Júlia a magyar irodalmi nyelvben és műveltségben való jártasságot kiváló tanítóinak, nevelőinek köszönhette.8 A német irodalom és német művelt-ség elsajátításában anyja, Jänkendorf-Nostitz Elisa családja jelentette a közvetítő közeget.9 Júlia anyai nagyapja Gottlob Adolf Ernst von Nostitz szász állammi-niszter, aki nemcsak a szász kormányban töltött be magas rangú politikai szere-pet, de a korai német (szász) romantikus irodalom egyik művelője is volt. Számos német költeményt és regényt írt álnéven.10 Anyai nagynénje szintén szász, német költőnő volt.11
Jósika Júlia egyik leveléből megállapítható, hogy a szépirodalom és a költészet iránti érdeklődése és írói affinitása még Jósika Miklóssal történt megismerkedé-se előtt predesztinálólag hathatott a később kibontakozó írói, alkotói tevékeny-ségére: „Ich habe immer viel gekritzelt, übersetzt, kleine Novellen u. Gedichte geschrieben, pour m’amuser, sehr unbedeutendes Zeug; allein erst im Jahr 47 angefangen für den Druck zu schreiben.” („Mindig sokat irkáltam-firkáltam, fordítottam, kisebb novellákat és költeményeket írtam, pour m’amuser, [tisz-ta szórakozásból], igen jelentéktelen dolgokat. Csupán 1847-ben kezdtem el a nyomdák részére az írást.”)12 A magyar–német kétnyelvűség, a német műveltség hatása pedig későbbi életében, az emigrációban is kamatozó értékkel bírt.
7 Podmaniczky Júlia írónő lett, öccse, Podmaniczky Frigyes is írt novellákat, regényeket, de főként közéleti tevékenysége révén vált ismertté. A dualizmus idején az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa.
8 Kezdetben Angyalffy Mátyás, később Zsivora György tanította magyar nyelvre. Podmaniczky Frigyes, Egy régi gavallér emlékei: Válogatás a naplótöredékekből 1824–1887 (Budapest: Helikon Ki-adó, 1984), 20.
9 Jänkendorf-Nostitz Elisa Drezdában született 1788-ban. Evangelisch-Lutherische Landeskirche Sachsens Regionalkirchenamt Dresden, 1788, lfd. Nr. 40. Kirchenbüchern der Sophienkirche Dresden, 342. 1812-ben kötött házasságot báró özvegy Podmaniczky Károllyal. Uwe Fiedler, Gottlob Adolf Ernst von Nostitz und Jänkendorf (Bischofswerda: Uwe Fiedler, 2016), 16.
10 Gottlob Adolf Ernst von Nostitz und Jänkendorf (1765–1836) szász államminiszter Drezdában.
Írói álneve: Arthur von Nordstern.
11 Klothilde Septimie (1801–1852) szász költőnő Jósika Júlia édesanyjának húga volt. Gottlob Adolf Ernst von Nostitz und Jänkendorf lánya. Forrás: http://weber-gesamtausgabe.de/de/A002379.
html#bs-tab-wegaText (Látogatás ideje: 2018. jan. 26.)
12 Heinlein István közl., „B. Jósika Miklósnénak 25 levele”, Akadémiai Értesítő 24, 11. füz. (1913):
648–675, XIII. levél, 661. (Saját fordításom. – Sz. Z. M.)
Az írónői tevékenység kibontakozásának kezdetei
Kilencévi várakozás után13 Podmaniczky Júlia és Jósika Miklós 1847-ben kö-tött házasságot az Aszódi Evangélikus Templomban.14 A házasságkötést köve-tően Szurdokra, Jósika Miklós erdélyi birtokára költöztek. 1848-ban szemé-lyes élettörténetük szorosan kapcsolódott össze a forradalom és szabadságharc történetével.15 Jósika Miklós előkészítője volt Erdély és Magyarország Unió-jának. A szabadságharc kibontakozásakor tagja lett Kossuth Honvédelmi Bi-zottmányának, majd 1849-ben, a debreceni trónfosztást követően, a kegyelmi törvényszéknek. A világosi fegyverletétel után Haynau katonai bírósága és ítélete elől menekülniük kellett Magyarországról. Álnévre kiállított útleve-lekkel jutottak el Lipcsébe, Drezdába, majd Brüsszelbe. Az útlevelek kiállítá-sában nagy segítségükre volt Júlia szászországi rokonsága, anyai nagybátyjai és nagynénjei.16 A Jósika házaspár hosszú évekre Brüsszelben telepedett le.
Politikai üldözöttként ekkor kezdődött Jósika Júlia emigrációba kényszerült, megpróbáltatásokkal teli, konfliktusokkal terhelt élete. Írónői tevékenysége is, néhány forradalom előtti cikket leszámítva, az 1848–49-es szabadságharc leverését követően a brüsszeli emigrációban bontakozott ki.17 Férjhezmenetele
13 Báró Jósika Miklós köztudottan rossz, elhidegült házasságban élt első feleségével, Kállay Erzsébet-tel. 1839-ban indult válóperük hosszú évekre elhúzódott. A per felgyorsítása végett Jósika Miklós és első felesége, Kállay Erzsébet, áttértek a református vallásra, s így végül 1847-ben törvényesen el tudtak válni. Dézsi Lajos, Báró Jósika Miklós (1794–1865) (Budapest: Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. T. kiadása, 1916), 193–220.
14 A házasságkötés pontos ideje: 1847. augusztus 25. Az Aszódi Evangélikus Egyházközség házassági anyakönyve. Vegyes Anyakönyv 1813–1861, Aszódi Evangélikus Egyházközség Hivatala, Aszód, 89.
15 Erről: Jósika Miklós, Egy magyar család a forradalom alatt, 3. kiad., 4 köt. (Budapest: Franklin-Társulat, 1897).
16 „Egyideig nejének egy thüringiai rokonánál, Bülow bárónénál vonták meg magukat, azután elha-tározták, hogy Brüsszelben telepednek le. Vicomte de Latour közbenjárására gróf Montalembert szerzett számukra »Nicolas Winkler« álnévre kiállított útlevelet. […] Az útlevelet a közbenjáró úgy kérte kiállíttatni, hogy vele tetszésük szerint akár Párisba, akár Brüsszelbe utazhassanak, de a lipcsei belga consul láttamozása csak Belgiumról szólt, tehát már ekkor (május 7.) elhatározták, hogy Brüsz-szelbe utaznak s ott telepednek le. Az egy évre szóló útlevél a drezdai franczia követség különös jót-állására hivatkozik, a mi azt sejteti, hogy nejének rokonsága is közbenjárt az útlevélért, ez a rokonság pedig Drezdában nagy befolyással bírt, mivel Jósikáné nagybátyja Nostitz Eduárd szász miniszter volt.” Dézsi, Báró Jósika…, 286–287.
17 „allein erst im Jahr 47 angefangen für den Druck zu schreiben. Erst uebersetzungen der Novellen und Romane meines Mannes, dann ein deutsch und ungarische geschriebenes Buch – endlich seit 55 fast immer ungarisch. Artikel für Zeitschriften, eine ziemliche Zahl kleinerer und grösserer Novel-len, einen Roman Eva, und bin jetzt im Begriif einen zweiten zu beenden, den ich jedoch noch nicht getauft habe.” („Csupán 1847-ben kezdtem el a nyomdák részére az írást. Először a férjem novelláit
után a nyilvánosság előtt publikált írásaiban leánykori neve helyett már férje-zett nevét, a Jósikát használta.
Báró Jósika Miklós ellen 1851-ben felségárulási pert indítottak Magyaror-szágon, és távollétében vagyonának, birtokainak teljes elkobzására, majd „in effigie” halálra ítélték.18
Heckenast Gusztáv és Szilágyi Sándor kérték fel Jósika Miklóst, hogy írjon a Magyar Hirlapba hírtudósításokat, értekezéseket. Az 1851. szeptember 23-án megjelent haditörvényszéki ítéletben foglaltak miatt azonban Magyarországon nem, vagy csak álnéven, esetleg névtelenül jelenhettek meg írásai, művei. Az író ellehetetlenült helyzete miatt apátiába esett. Az emigrációban azonban, jogdíjak és vagyon nélkül, a Jósika házaspár elsődleges megélhetési forrása az írás maradt.
Baráti és rokoni kapcsolati hálók segítették külföldi kiadókhoz eljuttatni a Jó-sika-regényeket.19 Jósika Júlia Düringsfeld Idához írt leveleiben gyakran kérte a
és regényeit fordítottam, utána egy magyar és egy német nyelvű könyvet, majd – végezetül 1855 óta szinte csak magyarul írtam; ezek cikkek folyóiratok számára, kisebb nagyobb novellák jelentéktelen számban, egy Éva című regény, – és jelenleg az a szándékom, hogy befejezem a másodikat is, aminek még nem adtam címet.”) Heinlein, „B. Jósika Miklósnénak…”, XIII. levél, 661. (Saját fordításom.
– Sz. Z. M.)
18 Részlet Jósika Miklósra vonatkozó haditörvényszéki ítéletből: „Báró Jósika Miklós erdélyi születésű mintegy 50 éves földbirtokos – ki 1850. január 1-jén felségsértési vád folytán nyilvánosan megidéz-tetett, de nem jelent meg, – az 1848. október 3-ki legfensőbb nyilatkozvány után, mint a forradalmi honvédelmi bizotmány tagja működött, s mint felsőházi tag az országgyűlés törvénytelen tanácsko-zásaiban Pesten s Debreczenben parlamenti munkásságot fejtett ki; különösen pedig az 1849. april 14-ki felségsértő határozat után, az april 28-ki május 23. 29. s 31-ki üléseken, – egy a lázadó seregek soraiban állott felsőházi tagnak szabadsággal elbocsátása – a Budavára bevételeért adandó jutalom – a sürgetőleg tárgyaltatni kívánt adójavaslat – az országgyűlésnek Debreczenből Pestre áttétele, s a forradalmi kormányzó irányában az országgyűlés vezetéseért tanúsítandó méltánylás tárgyában – munkás részt vett. […] Midőn a vádlottak, kikre az előadott tényállásokban minden egyesnél elősorolt cselekvények törvényesen rájuk bizonyultak, daczára múlt évi mart. 31-én lefolyt idézé-si határidőnek meg nem jelentek: azért a fölöttük tartott haditörvényszéken egyhangú szavazattal ítéltetett, mikép összesen a felségsértési bűn részesei, s ennélfogva az 5. hadicikk az 1849-ki jul. 1-ji proclamatio szerint vagyonuknak elvétele mellett a lázadás által okozott károk megtérítésére […]
kötél általi halállal bűntetendők s nevük a bitófán kiszegeztetendő.” Magyar Hirlap, 1851. szept. 23., 2608–2609.
19 Szerdahelyi Ede és Liszt Ferenc 1851-ben felajánlották segítségüket a Jósika-művek franciára fordí-tásában és Párizsban való kiadatásukban: „Igen tisztelt barátunk is az én magasztos tanítóm Liszt F.
m. h. 22kén itten megérkezett és azonnal Kegyed levele megérkezése után mulaszthatlanul Parisban irni fog. Hogy ezt tehesse szükséges neki tudni (a’ mint is ezt megirtam) valjon a’ Báró véleménye hozzájárul é az övéhez, a’ melly szerint Kegyed munkája kiadása legjutányossabban valamely előkelő lapban történhetnék meg, szükséges egyszersmind tudnia, ezen munka tárgyát, annak felosztását, kidolgozása modorát, nagyságát, általjányosan a hozzá szükségesseket, hogy azonnal sikerrel lépése-ket tehessen. Liszt kedves barátunk köztünk – nekem említette, azon esetre ha ezen munka terjedel-mére nem nagy, annak fordítását Francziára eö maga megtenné (külömben Kegyed általa rövidben
német írónő segítségét is egy-egy művük kiadásához.20 A teljes kapcsolati háló feltérképezése még a jövőbeni kutatás tárgyát képezi.
Lipcsében több Jósika-regényt sikerült kiadatniuk, melyeket Jósika Júlia for-dított magyarból németre.21 A férjet meglepte, hogy neje milyen könnyedséggel fordította le műveit.22 Talán ez a felismerés erősítette meg abban, hogy nejében ne csak műkedvelő feleséget, de szellemi partnert és munkatársat is lásson. Ily módon rövid időn belül a publicisztikai tevékenység fortélyaiba is bevezette. Jó-sika Júlia tehát kezdetben műfordítással és kisebb cikkek írásával kezdte el írói tevékenységét.
A sajtó és írói szabadság keretei a neoabszolutizmus időszakában
1849 áprilisában a bécsi kabinet elhatározta, hogy a birodalom határain belül és kívül újjászervezik az államrendőrségi információs hálózatot. A magyar sza-badságharc leverése után a külföldön folytatott államrendőrségi tevékenység fő feladata a magyar, olasz és lengyel demokrata emigráció szemmel tartása volt.
meg fog lepetni.).” Szerdahelyi Ede Jósika Miklósnak, idézi: Dézsi, Báró Jósika…, 398–399; Liszt Ferenc Jósika Miklósnak, uo., 399–400.
20 „Dass ich jetzt diese Arbeit gern complettiren und so gut es geht, verwerthen möchte, können Sie sich denken; doch sind alle meine Verbindungen mit deutschen Buchhandlungen seit so langer Zeit unterbrochen, dass ich nicht recht weiss, wie ich es anfangen soll um das Buch an den Mann zu bringen ; und das ist es, worin ich mir Ihren gütigen Rath erbitten möchte, wenn Sie es nemlich nicht zu langweilig finden ihn mir zukommen zu lassen.” („Gondolhatja, most mennyire szeret-ném ezt a munkát kiegészíteni, és amennyire lehetséges, felhasználni, ám minden kapcsolatom a német könyvkereskedőkkel már hosszú ideje megszakadt. Nem is tudom, mit kezdjek, hogy a köny-vet a legmegfelelőbb kezekbe juttassam. Ez az, amiben az ön jóságos tanácsát kérem, ha nem találja nagyon unalmasnak, hogy nekem elmondja.”) Heinlein, „B. Jósika Miklósnénak…”, XIII. levél, 661–662. (Saját fordításom. – Sz. Z. M.)
21 Nicolaus Jóschika, Stephan Jóschika: Historischer Roman, Deutsch übertragen von Julie Jósika, 5 Bände (Leipzig: Arnoldische Buchhandlung, 1851); [Nicolaus Jóschika], Zur Geschichte des un-garischen Freiheitskampfes: Authentische Berichte, 2 Bände (Leipzig: Arnoldische Buchhandlung, 1851). A mű címe magyarul: Egy magyar család a forradalom alatt. 1862-ig tiltva volt Ausztriában és hazánkban.
22 „Mivel Julie-m mindenről részletesen beszámolt neked, úgy hiszem, nem gyönyörködtethetlek más-sal, minthogy Julie-ről írok. Hála Istennek, most jól van, csináltattam neki egy íróállványt, mely igen jót tesz neki, hisz nem kell szinte fölégörnyednie, s ülhet egy magasabb széken is, ami nagy könnyebbséget jelent neki. Mostanában kevesebbet dolgozik – de jobban, mint valaha – bámulatos gyorsasággal a legeslegjobb műfordítóvá fejlődött, akit csak ismerek.” Jósika Miklós Podmaniczky Károlyné Elisa Nostitz-Jänkendorfnak, Brüsszel, 1851. márc. 8., in Jósika Miklós, „Idegen, de sza-bad hazában”, összeáll., bev. Kokas Károly és Szajbély Mihály (Budapest: Szépirodalmi Könyvki-adó, 1988), 589.
A szemmel tartás a valóságban azt jelentette, hogy különböző szervezeti egy-ségek, „főügynökségek”, azaz páholyok, és az alájuk rendelt konfidensek, „füg-getlen levelezők” kiterjedt spionhálózata naprakész információkat gyűjtött a megfigyeltekről. Brüsszelnek is volt „független levelezője”,23 Jósika Júlia egyik magánleveléből24 kitűnik, hogy Brüsszelben a Jósika házaspár is a megfigyeltek közé tartozott. Jósika Júliát Drezdában még akkor is figyelték, amikor a férje már halott volt.25
A Bach-rendszer a szabad véleménynyilvánítást a sajtórendőrség működteté-sével szabályozta. „Az 1852 májusában életbe léptetett sajtórendelet […] beve-zette a képes és írott nyomtatványok utólagos cenzúráját”,26 óvatosságra intette a pénzüket kockáztató kiadókat, és lassította, de nem akadályozta a hírlap és folyóirat-irodalom fellendülését.27
23 Deák Ágnes, „Zsandáros és policájos idők”: Államrendőrség Magyarországon, 1849–1867 (Buda-pest: Osiris Kiadó, 2015), 124.
24 „Vor kaum 14 Tagen trieb sich ein ähnliches Subject hier heraum das überdies wahrscheinlich nichts mehr und nichts weniger als ein östereichischer Spion war.” („Alig 2 héttel ezelőtt egy hasonló alak kószált errefelé, aki osztrák kém volt, – se több, se kevesebb.”) Heinlein, „B. Jósika Miklósné-nak…”, I. levél, Brüsszel, 1855. aug. 2., 649. (Saját fordításom. – Sz. Z. M.)
25 Lásd még ehhez a szász királyi belügyminisztérium részére tett titkosrendőri jelentést: „In gehorsamer Nachgehung der Hohen Verordnung vom 2/5. dieses Monats (1025 II. A.) beeilt sich die ehrerbietigst untergezeichnete Polizei-Direktion dem Königlichen Ministerium des Innern auf den Grund angestellten Erörterungen pflichtschuldigst anzuzeigen, daß sich im hiesigen Stadtpolizeilichen Gebiete außer der Witwe des am 27. Februar 1865 hier verstorbenen ungarischen Flüchtlings Baron Nikolaus von Josika, Baronin Julie von Josika aus Ungarn, früher in Brüssel und seit Mai 1864 in Dresden aufhältlich, Amalienstrasse No 8. 2. Etage wohnhaft und in guten Vermögensverhältnisse lebend, sonstige ungarische Emigranten nicht aufhalten. Dresden, den 28.
Juni 1867, Die Polizei-Direktion [aláírás] Schwauss.” („A drezdai Rendőr-Igazgatóság beszámolója a magyar emigránsokról, akik esetleg még Szászországban tartózkodhatnak. A fenti jelű, e hó 2/5-én kelt magas elrendelésnek sürgősen eleget téve, az alázatosan alulírott Rendőr-Igazgatóság a kir.
Belügyminisztérium kérésének megfelelően kötelességének tekinti annak jelentését, hogy az itteni városi rendőrséghez tartozó területen más nem tartózkodik, mint a helyben 1865. febr. 27-én el-hunyt magyar menekült báró Jósika Miklós özvegye, Jósika Júlia bárónő, aki korábban Brüsszelben, 1864 májusa óta Drezdában tartózkodik. Az Amália utcában, 8. szám alatt, a II. emeleten lakik, és jó anyagi körülmények között él. Más magyar emigráns nem tartózkodik itt. Drezda, 1867. június 28. A Rendőrigazgatóság. Aláírás: Schwauss.”) Politische Polizei Angelegenheiten – Ausland, (1856.
Dresden.) [A szász belügyminisztérium titkosrendőrség jegyzőkönyve, Drezda, 1856], Drezda, Sächs. Landeshauptarchív Dresden, Jelzete: 10973. (Rákóczi Katalin fordítása.)
26 Révész Emese, Kép, sajtó, történelem: Illusztrált sajtó Magyarországon 1850–1870 között (Buda-pest: Argumentum Kiadó–Országos Széchényi Könyvtár, 2015), 74.
27 Az utólagos cenzúra elkobzó tevékenységét bizonyítja a Júlia egyik magánlevelében olvasható részlet.
„Im Jahre 51–52 schrieb, oder beendete vielmehr mein Mann einen Roman, den er schon vor der Revolution begonnen hatte, »Franz Rákoczi der zweite«, welcher in Pesth bei Gustav Heckenast erschien jedoch noch ehe er ausgegeben werden konnte, von der Regierung confiscirt wurde. Jetzt
Mindezek említésére azért van szükség, hogy megértsük, hogy a szabadság-harc leverése után az utólagos sajtócenzúra megnehezítette a magyar szellemi élet kibontakozását. A Habsburg államhatalom a maga sajátos eszközeivel to-vábbra is egy ellenőrzött társadalmat működtetett. Jósikáéknak politikai megfi-gyeltként olyan közéleti, írói magatartást kellett tehát folytatniuk, amely révén a legkisebb látszata sem merült fel a politizálásnak, netán az államrend nyugalmát megzavaró izgató szellemi befolyásnak. Ezek voltak azok a keretek, valójában korlátok, amelyek közé szorulva a Jósika házaspárnak az emigrációban is alkal-mazkodnia kellett a megváltozott hazai szellemi környezethez. A kapcsolat-rendszerükön keresztül kínálkozó lehetőségeket kellett megragadniuk, hiszen ez egzisztenciális érdekük is volt. Egy elhallgattatott író feleségeként szellemi és egzisztenciális megmaradásukhoz is nélkülözhetetlen lett a profilváltás, a szép-íróság mellé a publicisztikai tevékenységet is felvállalták. Ebből a látószögből érthető, hogy Jósika Júlia jól felfogott érdekből politikailag semleges tématerü-letet, a divat világát választotta.
Mindezek említésére azért van szükség, hogy megértsük, hogy a szabadság-harc leverése után az utólagos sajtócenzúra megnehezítette a magyar szellemi élet kibontakozását. A Habsburg államhatalom a maga sajátos eszközeivel to-vábbra is egy ellenőrzött társadalmat működtetett. Jósikáéknak politikai megfi-gyeltként olyan közéleti, írói magatartást kellett tehát folytatniuk, amely révén a legkisebb látszata sem merült fel a politizálásnak, netán az államrend nyugalmát megzavaró izgató szellemi befolyásnak. Ezek voltak azok a keretek, valójában korlátok, amelyek közé szorulva a Jósika házaspárnak az emigrációban is alkal-mazkodnia kellett a megváltozott hazai szellemi környezethez. A kapcsolat-rendszerükön keresztül kínálkozó lehetőségeket kellett megragadniuk, hiszen ez egzisztenciális érdekük is volt. Egy elhallgattatott író feleségeként szellemi és egzisztenciális megmaradásukhoz is nélkülözhetetlen lett a profilváltás, a szép-íróság mellé a publicisztikai tevékenységet is felvállalták. Ebből a látószögből érthető, hogy Jósika Júlia jól felfogott érdekből politikailag semleges tématerü-letet, a divat világát választotta.