Az országon belüli inflációs és árkülönbségek vizsgálata

Az előző részekben bemutatott szakirodalmi munkák mind szorosan összefüggenek e disszertáció témájával vagy módszertani vonatkozásaival, de a legszorosabban azok a kutatások kapcsolódnak a szakirodalmi előzményeihez, amelyek az országon belüli inflációs vagy árkülönbségeket vizsgálják.

4.5. táblázat. Országon belüli inflációs és árkülönbségek vizsgálatai

Tanulmány Ország A kutatás jellemzője

Clark (1984) Amerikai Egyesült

Államok

16 amerikai városkörzet 1950 és 1980 közötti negyedéves adatait elemezte sztochasztikus idősor-elemzési módszerrel

Arnold – Kool (2003) Amerikai Egyesült Államok

dezaggregált adatokon mutatták be a valutaövezeten belüli inflációs különbségek reálárfolyam- és reálkamatláb-csatornákon keresztüli ciklikus hatásait

Hayes (2005) Henley (2005)

Egyesült Királyság regionális megélhetési költségeket, árindexeket illetve GDP-deflátorokat becsültek meg

Olaszország az infláció és a megélhetési költségek hosszú távú területi különbségeinek illetve a városok közötti árkonvergencia vizsgálata

Fabiani et al. (2004) Veronese et al. (2005)

Olaszország az IPN-kutatás keretén belül vállalati felmérések illetve a fogyasztói árindex alapján vizsgálták az árazási magatartást, de a területi szemlélet csak marginálisan jelent meg

Vaona (2007, 2011) Vaona – Ascari (2008)

Olaszország a hosszú távú infláció és az inflációs perzisztencia területi különbségeinek valamint az

Spanyolország az 50 spanyolországi régiónak a fogyasztói árindexét használták az inflációs és az árkülönbségek elemzéséhez

Weber – Beck (2005) Beck et al. (2009, 2011)

eurózóna az eurózóna inflációjának regionális felbontását végezték el

Ailenelei et al. (2009) Románia az egyes alapvető élelmiszerekre vonatkozóan megyei felbontású áradataik alapján az árak területi változékonysága és a nominálbérek változékonyságának összefüggését vizsgálták

Forrás: saját szerkesztés

E téren azonban távolról sem kell a bőség zavarával küzdeni: e kutatási irányzat a közgazdaságtannak és a regionális tudománynak határterületén helyezkedik el, de sajnos még egyik sem tekinti igazán magáénak ezt.

Nem meglepő, hogy az országon belüli árazási különbségek vizsgálata is az Egyesült Államokban kezdődött. Lawrence (1979) arra hívta fel a figyelmet, hogy az országok közötti inflációs eltérések jelentősen különböznek az országon belüli (amerikai városok közötti) eltérésektől.

A disszertációmban felvetett alapkérdést – a helyi inflációs rátákat megfelelően reprezentálja-e a nemzeti szintű inflációs ráta – az elsők között Clark (1984) vizsgálta, és eredményei szerint kisebb-nagyobb mértékben különböznek a városok inflációs rátái, és a helyi inflációs folyamatokat a nemzeti inflációs ráták csak kismértékben tükrözik.

A kutatások motivációja leggyakrabban a megélhetési költségek regionális különbségeinek a becslése, a reálbérelőnyök vizsgálata (Hayes 2005, Blien et al. 2009) illetve az inflációs különbségek versenyképességi következményeinek a feltárása (Arnold – Kool 2003). Regionális árindexek segítségével jóval reálisabb kép kapható a helyi folyamatokról, és ezek hasznosnak bizonyultak a régiók relatív gazdasági teljesítményének az elemzésében.

Olaszországban kiterjedt irodalma van a területi egyenlőtlenségeknek, és ebben néhány tanulmány érinti az árkülönbségek kérdését is. Ezek elsősorban Andrea Vaona nevéhez fűződnek (Vaona 2007, Vaona – Ascari 2008, Vaona 2011). A kutatások jelentős inflációs és árkülönbségekről számoltak be, de hosszú távon ezek konvergenciáját mutatták ki, és a meglévő különbségeket az arbitrázslehetőségeket korlátozó távolsággal magyarázták. Az inflációs perzisztencia tekintetében is jelentős országon beüli területi különbségeket találtak.

A perzisztencia magasabb azokban a régiókban, amelyek gazdaságilag elmaradottabbak és azokban, ahol a kiskereskedelmi verseny kevésbé erős. A hosszú távú infláció azokban az országrészekben magasabb, ahol a termelékenység növekedése kisebb és ahol a kiskereskedelemben gyengébb a verseny. Az empirikus eredmények szerint az inflációs különbségeket a keresletoldali tényezők alakulása, elsősorban a munkanélküliség szignifikánsan képes megmagyarázni. Dow et al. (2012) az olaszországi területi egyenlőtlenségeket egy tágabb, de a dolgozatom témájához szorosan illeszkedő kontextusban:

a monetáris folyamatok tekintetében vizsgálták. A pénzügyi szektor elemzése során kimutatták, hogy a 4 olasz makrorégió között nincsen kamatkonvergencia, de azokon belül megfigyelhető. A gyengébb pénzügyi szektorral rendelkező régiókban a pénzügyi közvetítés költségei magasabbak, nagyobbak a kamatrések és az alkalmazkodás lassabb. Az aszimmetrikus sokkhatásokat nem ellensúlyozza a belföldi tőkeáramlás – sőt, inkább erősíti a különbségeket: a pénzkeresletet és –kínálatot is elszívja a fejlettebb régió –, ellenben a hitelezési feltételek regionális különbségei perzisztensek lesznek. Következésképpen, a monetáris transzmisszió sem egységes az országon belül.

A spanyolországi kutatások közül Alberola és Marqués (2001) tanulmányát emelem ki elsőként. Az inflációs különbségeket viszonylag alacsonynak találták, az árkülönbségeket pedig tartósnak, emiatt pedig az inflációs különbségek is perzisztensek. Vizsgálataikhoz az 50 spanyolországi régiónak a fogyasztói árindexét használták. A tartós különbségeket azzal magyarázták, hogy a Balassa-Samuelson-hatás nem érvényesül: adataik alapján negatív kapcsolat mutatható ki a termelékenység és a relatív árszintek között. Ez szerintük azért van, mert a bérszínvonal nem regionális szinten alakul ki, hanem nemzeti szintű bértárgyalásokon döntenek azokról. Ebből következően a helyi nominális bérek nem tudnak igazodni a helyi termelékenység-változásokhoz. Tena et al. (2010) a spanyolországi inflációs ráták ágazati és földrajzi dezaggregált elemzését arra használta fel, hogy javítsa az aggregált inflációs ráták

előrejelzését is. Ezt az eredményt sikerült elérnie, tehát amennyiben a monetáris hatóság az infláció előrejelzése során a regionális és ágazati dezaggregált árindexekből indul ki, és a kointegrációs kapcsolatok figyelembe vételével aggregálja azokat, akkor jobb előrejelzést tud adni a nemzeti infláció mértékére vonatkozóan.

Weber és Beck (2005) és Beck et al. (2009, 2011) egy újszerű megközelítésben vizsgálták az eurózóna országai közötti és az azokon belüli inflációt, mivel az összehasonlító elemzéseikhez régiószintű adatokat használtak. Weber és Beck (2005) az inflációs ráták konvergenciáját vizsgálták, és – nem meglepően – a speciális adatbázisukkal is ugyanarra a következtetésre jutottak, mint mások: az 1990-es évek első felében jelentős mértékű, de lassú konvergencia volt kimutatható, ennek sebessége később fokozatosan még tovább csökkent, és az inflációs ráták területi szóródása az időszak végén enyhén növekedett, az infláció perzisztenciája jelentős. Beck et al. (2009) olyan modellt dolgozott ki, amelyben a regionális szintű inflációt háromfajta tényező határozza meg: egyrészt közös, eurózóna szintű, másrészt országspecifikus, harmadrészt pedig egyedi, regionális tényezők. Eredményeik azt mutatják, hogy míg a közös faktorok erősen szignifikánsak és magas magyarázó erővel rendelkeznek, a súlyuk különböző az egyes régiókban, tehát a régiók inflációja csak részben magyarázható közös, eurózóna szintű tényezőkkel. Beck et al. (2011) ágazati tényezőket is vizsgáltak, így a régiók inflációjának alakulását meghatározó faktorokat felbontották aggregált, ágazati, országspecifikus és egyedi, regionális összetevőkre. Kimutatták, hogy az országos és a régióspecifikus faktorok szintén fontosak az ágazati faktorok mellett.

Kelet-Európában is találhatunk országon belüli inflációs különbségeket kutató tanulmányt: Ailenelei et al. (2009) Romániában végzett vizsgálatokat, ahol területi árindexeket a statisztikai hivatal nem közöl, de az egyes alapvető élelmiszerekre vonatkozóan vannak árinformációk. Megyei felbontású adataik alapján úgy találták, hogy az árak területi változékonysága szoros összefüggésben van a nominálbérek változékonyságával.