egyedi adatok
4.1. Az árazási magatartás vizsgálata egyedi adatokkal
A makromodellek új irányzatainak egy meghatározó törekvése a makrofolyamatok mikroszintű megalapozása iránti igény, vagyis az, hogy az aggregált változók alakulását az
egyes gazdasági szereplők viselkedéséből vezessék le. Az újkeynesi makromodellek egyik legfontosabb eleme a nominális merevség, vagyis az, hogy a nominális nagyságok alkalmazkodása rugalmatlan. Ennek megfelelően az ármerevség jelenségét is az egyedi, reprezentatív gazdasági szereplők viselkedésére megfogalmazott feltételezések alapján vezetik be a modellekbe. Azért van kiemelkedő szerepe a nominális merevségeknek, mert a makromodellek többségében a monetáris beavatkozásoknak ezek jelenlétében van reálhatása.
Maćkowiak és Smets (2008) azonban arra figyelmeztet, hogy a mikroszintű adatokban megfigyelhető heterogenitás miatt (például az árváltoztatások gyakorisága és mértéke, akciós árleszállítások, kényszerű termékhelyettesítések tekintetében) körültekintően kell bánni a reprezentatív szereplőket vizsgáló modellekkel.
John B. Taylor (1999) volt az, aki először készített részletes áttekintést a nem folytonos (staggered) ár- és béralkalmazkodás szakirodalmáról.
4.1. táblázat. A mikroszintű adatokon alapuló árazási vizsgálatok Amerikában és Európában
Tanulmány A kutatás fő jellemzője
Cecchetti (1986) újságárusoknál kapható magazinok árazása, fókuszában az árváltoztatások gyakorisága és az azt befolyásoló tényezők álltak Carlton (1986) vállalati beszerzések adatai33 alapján a beszerzési árak
változatlanságának időtartamát, a szerződések időtartama és az ármerevség kapcsolatát és az áraknak a cégek közötti összehangoltságát vizsgálta
Kashyap (1995) katalógusárak vizsgálata az árváltoztatások mértékének, gyakoriságának és szinkronizáltságának mutatói segítségével (12 termék árának nyomon követése 35 éves időszakban)
Blinder et al. (1998) interjúkon alapuló vállalati felmérések Dutta – Bergen – Levy (2002),
Chevalier et al. (2003), Campbell – Eden (2005), Eichenbaum – Jaimovich – Rebelo (2008),
Broda – Weinstein (2008)
vonalkód-leolvasók adatai segítségével végzett árazási vizsgálatok
Bils – Klenow (2004), Golosov és Lucas (2007), Klenow – Kryvtsov (2008), Nakamura – Steinsson (2008), Klenow – Malin (2010)
amerikai BLS-adatok34 felhasználásával az árváltoztatások gyakoriságának, a Calvo- és Taylor-típusú illetve az állapotfüggő modellek érvényességének vizsgálata
Forrás: saját szerkesztés
33 Stigler és Kindahl (1970) 1957 januárja és 1966 decembere közötti időszakból gyűjtött havi gyakoriságú beszerzési adatokat (nagyrészt) a Fortune 500 vállalataitól, ugyanakkor az eladók kilétéről nincsen információjuk. (A Fortune 500 a Fortune nevű amerikai gazdasági hetilap által éves gyakorisággal publikált rangsor, mely a legnagyobb árbevételű amerikai részvénytársaságokat listázza.)
34 A Bureau of Labour Statistics az amerikai statisztikai hivatal. Az általa szolgáltatott „Commodities and Services Substitution Rate Table” az egyes áruk és szolgáltatások árváltoztatásának átlagos gyakoriságát tartalmazza részletes jószágcsoportok szerinti bontásban. Emellett létezik egy jóval széleseb körű fogyasztóiárindex-adatbázisa is, a CPI Research Database.
A stilizált tényeket elsősorban a modellezés szemszögéből vizsgálta, és bemutatta, hogy az ár- és bérmerevséget tartalmazó modellek miképpen építik be azokat. A fenti táblázatban bemutatott kutatások alapján néhány általános megállapítást tehetünk a következők szerint:
Elsősorban a vállalatok közötti piacon jellemző, hogy a jelentős mértékű ármerevség miatt nem az árrendszer az erőforrások hatékony elosztásának az egyetlen mechanizmusa, hanem működnek alternatív (nem piaci) mechanizmusok is (Carlton 1986).
A korai, fogyasztói árindexekre épülő kutatások jelentős ármerevséget, ritkán – félévente, évente – változó árakat találtak, ugyanakkor később, amikor megjelentek a vonalkód-leolvasók adatain végzett kutatások, akkor ez alapján a korábbiaknál sokkal gyakoribb, körülbelül kéthetes gyakoriságú árváltoztatásokat találtak. Hozzá kell tenni, hogy ilyen esetekben is megfigyelhető egyfajta ármerevség, mert sokszor a termékek ára csak a
„szokásos” és az „akciós” árak között mozog, melyek azonban hosszú távon merevek. Ezt azzal is alátámasztották, hogy a kereslet vagy a költségek változásaira csak több hetes, illetve több hónapos késéssel reagálnak az árak.
A későbbi kutatások az eddig említettekhez képest már jóval szélesebb körű adatbázist használhattak az ármerevség vizsgálatához, így némileg az általuk feltárt tények is változtak, finomodtak.
4.2. táblázat. Mikroszintű adatokon alapuló árazási magatartás vizsgálatok Amerikán és Európán kívül
Tanulmány Vizsgált ország
Nakagawa et al. (2000) Saita et al. (2006) Ikeda – Nishioka (2007) Crucini et al. (2010)
Japán
Lach – Tsiddon (1992) Eden (2001)
Baharad – Eden (2004)
Izrael
Kovanen (2006) Sierra Leone
Fisher – Konieczny (2000) Amirault et al. (2004)
Kanada
Gouvea (2007) Barros et al. (2009)
Brazília
Medina et al. (2007) Chile
Creamer – Rankin (2007), Creamer (2008) Dél-Afrika
Julio-Zárate (2008) Kolumbia
Şahinöz – Saraçoğlu (2008) Törökország
Gagnon (2009) Mexikó
Forrás: saját szerkesztés
Az állapotfüggő és az időfüggő árazási modellek tekintetében arra a következtetésre jutottak, hogy eredeti formájukban egyik sem igazolható teljes mértékben a mikroadatokon megfigyelt stilizált tények alapján, noha van néhány második generációs modell35, amelyek számos ponton jelentős előrehaladást mutattak.
Az Egyesült Államokon és a következő részben bemutatott európai kutatásokon kívül több országban végeztek mikroszintű árazási vizsgálatokat. Ide tartoznak a 4.2. táblázatban bemutatott tanulmányok.
Az egyedi áradatokon alapuló kutatások eredményei a fentiekben említetteken túl a következőképpen foglalhatók össze (Maćkowiak – Smets 2008 és Klenow – Malin 2010):
– Az árak számos gazdasági ágazatban viszonylag hosszú időszakon keresztül változatlanok, de évente átlagosan legalább egyszer megváltoznak.
– Az árak az Egyesült Államokban gyakrabban változnak, mint az eurózónában: míg az átlagos (medián) fogyasztói ár az Egyesült Államokban kb. 4–9 hónapig marad érvényben, addig az eurózónában kb. 11 hónapig.
– A mikroszintű árrugalmassághoz jelentős mértékben hozzájárulnak az akciós árváltoztatások és a termékhelyettesítések.
– A rövid ideig érvényes áraktól megtisztított referenciaárak (egy adott időszak során leggyakrabban megfigyelt, „legjellemzőbb” árak, lásd Eichenbaum et al. 2008) ragadósabbak és perzisztensebbek, mint a normál (felírt) árak.
– Az árváltoztatások gyakorisága a különböző ágazatok illetve termékek között jelentősen eltér.
– Azoknak a javaknak az ára gyakrabban változik, amelyeknek a fogyasztása (reálnagyságként) prociklikus.
– Amennyiben az árak megváltoznak, a változás átlagos mértéke az inflációhoz képest nagy, tehát az árak inkább az egyedi hatásokra reagálnak, és kevésbé az aggregált hatásokra. Ugyanakkor sok a kismértékű árváltoztatás is.
– Az árak az átmeneti hatású, egyedi (ágazati) sokkhatásokra reagálnak, és sokkal kevésbé az aggregált sokkokra. A relatív árváltoztatások (egy terméknek az üzletek közötti relatív árai) ezért csak átmenetiek.
– Az árváltoztatások gyakorisága magasabb átlagos inflációs szint mellett nagyobb, tehát endogén.
– Kevés jel utal arra, hogy az üzletek összehangolják az árváltoztatásaikat, illetve hogy a különböző termékek között összehangolt árváltoztatások lennének.
– Minél régebb óta érvényben van egy ár, annál kisebb a valószínűsége, hogy megváltozik, tehát a hazard-függvény csökkenő, a távolabbi szakaszain lapos, de semmiképpen nem növekvő.
– Az árváltoztatások a bérváltozásokkal szoros kapcsolatban vannak.
35 Midrigan (2006, 2011), Gertler és Leahy (2006) és Dotsey, King és Wolman (2006) modelljei.