Debrecen városa vonatkozásában is felhív az igazságügy-miniszter az esküdtszéki lajstrom összeállításának felülvizsgálatára, az esküdtszéki képességgel bíró izraelita vallású polgárok figyelembevételére.
A város közönsége f. évi július 31-én 124/5187. sz. a. kelt jelentése szerint, az izraeliták esküdtképessége, s a netán hiányos összeírások kiegészítése tárgyában f. é. július 28-án 488.
eln. sz. a. kiadott intézvényemet szabályszerű eljárásra vonatkozónak nem tarthatván, e tekintetben részéről további intézkedésnek szükségét nem látta.
Ebbeli eljárását azzal indokolja a város közönsége, miszerint a közgyűlés az esküdtek összeírására kinevezett küldöttséget semmiféle hitfelekezeti korlátozást tartalmazó utasítással nem látván el, miután a kihagyottaknak a felszólamlásra elég idejük volt, a mennyiben ezt tenni elmulasztották, úgy tekintendők, mint kik magukat képesítve nem érezték, vagy polgári jogukat élvezni nem akarták, s így érdekükben a szabályrendelet megtartásával létrejött összeírási munkálatot felforgatni nem lehet.
A törvény ezen magyarázata szerint, úgy látszik, a városi közönség az esküdt-bíráskodást egyedül jognak és pedig oly polgári jognak tekinti, melynek élvezete a jogosítottnak tetszésétől van feltételezve.
Az esküdtszékek felállítása iránt kiadott ministeri rendelet 6. §-a, mely az esküdtképességgel bírok összeírását feltétlenül megrendeli, kapcsolatban a 28. §-sal, mely a meg nem jelent esküdtet 100 forintig terjedhető bírságban rendeli elmarasztatni, meggyőzhette volna a város közönségét, miszerint az esküdt-bíráskodás nem egyedül jog, de olyatén törvényes kötelezettség is, mely alól magát senki, annál kevésbbé a polgárok egy egész osztálya, törvényes ok nélkül ki nem vonhatja.
E szempont lebegett szemeim előtt május 17-i rendeletem alkotásánál, s azon vezérelv, hogy a szabadság érdekében annyira üdvös esküdtszéki intézmény életbeléptetését és megszilárdulását nem lehet és nem szabad egyesek közönyétől függővé tenni.
Nem arról van tehát szó, vajjon a közgyűlés minő utasítással látta el az összeíró küldöttséget, s hogy egyes felszólalások megítélésénél a vallásfelekezeti különbség volt-e irányadó vagy sem? hanem arról, vajjon az izraelita hitfelekezeti osztálynak esküdt-képességgel bíró tagjai általában felvétettek-e az összeírásba, vagy sem?
Miután pedig nekem nem csak jogom, de kötelességem is az esküdtszéki intézmény függetlensége s az összeírások helyessége felett őrködni, s miután a küldött jelentésből nem tűnik ki az, ha vájjon az összeíró küldöttség által az összeírás az esküdtszéki képességgel bíró izraelita vallásuakra is kiterjesztetet[t]-e: ez oknál fogva újból felszólítom a város közönségét, miszerint erről hozzám rögtön jelentést tegyen és az esetben, hahogy az esküdtszéki tagok összeírásánál a fentebb jelzett hiány előfordult volna, annak pótlására nézve a f. é. 488/eln. sz.
a. közlött rendelet szabályai szerint intézkedjék, s az eredményről engem annak idejében értesítsen.
Pesten 1867. september 10-én.
Horvát Boldizsár, igazságügyi minister.
A m. kir. igazságügyi ministernek 1867. sept. 12-ről kelt [705. sz.] rendelete, az ország valamennyi törvényhatósága főnökeihez,
melylyel a sajtótörvény 30. 36. 37. és 38. §§-ai elleni vétségeknek az illető kerületi közvádló tudomására hozatala elrendeltetik.
A törvényhatóságok vezetőinek feladata a Sajtótörvény 30., 36., 37. és 38. §§-ban foglalt előírások (bejelentési kötelezettség, biztosíték letétele, illetve kiegészítése) megtartásának ellenőrzése; ezek elmulasztása esetében kötelesek a közvádlót értesíteni.
A május 17-iki ministeri rendelet szerint sajtóvétségek eseteiben a közkereset indítása a sajtó bíróságokhoz kinevezett közvádlók hatásköréhez soroztatott.
A közvádlók kerülete több törvényhatóságot foglalván magában, szükségessé vált intézkedni arról, hogy a közvádlók a sajtótörvény azon szabályainak áthágásáról kellő időben értesíttessenek, melyek megtartását a köteles példányból ellenőrizni nem lehet.
Miután az 1848. XVIII t. cz. 30. és 37-ik §§. szerint a törvényhatóságok területén megjelenő lapok s fennálló nyomdák feletti felügyelet a törvényhatóságok főnökeire bízatott, az ö kötelességök felvigyázni arra: hogy a törvény 30. 36. és 37. §§-aiban megszabott bejelentés, biztosíték letétele, illetőleg kiegészítése megtörténjék, s azok elmulasztása eseteiben az illető közvádlót arról értesíteni.
Ennél fogva, hogy a törvény kellő időben foganatosítható legyen; felhívom a közönség főispányát (főkapitányát vagy polgármesterét) hogy mindazon eseteket, melyekben a törvényhatósága területén fennálló nyomdák vagy megjelenö lapok a sajtótörvény 30. 36. 37.
és 38 §§. ellen vétenének, haladék nélkül az illető kerületi közvádló tudomására juttatni szíveskedjék.
Kelt Pesten 1867. september 12-én.
Horvát Boldizsár, igazságügyminister.
A m. kir. igazságügy ministernek 1867. sept 12-én kelt rendelete, mind az öt esküdtszéki közvádlóhoz és vizsgáló bíróhoz,
a sajtó bírósági közvádlók hatásköréről, a sajtótörvény III. és IV. fejezetében foglalt szabályok elleni vétségek közkereset alá vételét illetőleg.
Kimondja a rendelet, hogy a sajtótörvény III. és IV. fejezetében foglalt szabályok elleni vétségek esetében a közkereset megindítása a közvádlók hatáskörébe tartozik.
Előfordult eset alkalmával kétség merült fel az iránt, ha vájjon a sajtótörvény III. és IV.
fejezetében foglalt szabályok elleni vétségek közkereset alá vétele a sajtóbírósági közvádlók hatásköréhez tartozik-e?
Miután az 1848: XVIII. t. czikkelyben a sajtótörvény mindennemű megszegése ugyanazon közvádlók illetőségéhez van utasítva, a május 17-iki ministeri rendeletben pedig a közvádlói teendők megosztása elrendelve nincs;
Miután a 403. eln. sz. a. ministeri rendelettel a köteles példányok közvetlen a közvádlókhoz rendeltettek beküldetni, és ezekből a sajtótörvény III. és IV. fejezetében foglalt szabályok megtartása legczélszerűbben ellenőrizhető; szükségesnek találom tudtul adni: hogy ez utóbbi szabályok megszegése eseteiben a közkereset megindítása a közvádlók hatásköréhez tartozik. A köztörvényszékeknek e vétségek elítélésére a sajtótörvény 31. §-ában megállapított illetősége épségben marad.
Kelt Pesten 1867. September 12-én.
Horvát Boldizsár, igazságügyminister.