A rendelet állítja fel formailag Pesten, Debrecenben, Eperjesen, Kőszegen és Nagyszombatban az esküdtszékeket (1. §).
Miután az esküdtszék csak a bűnösség kérdésében dönt, az eljárás vezetése és az esetleges büntetés kiszabása a Királyi Ítélőtábla, illetve a helyi kerületi táblák feladata. (2. §) Ezt követően meghatározza a táblák által kijelölendő személyi összetételt, majd az esküdtszékek illetékességi körét (3–5. §§). Elrendeli az esküdtszéki tagságra alkalmas személyek 14 napon belüli összeírását, és az alkalmasság feltételeit: 24 és 60 év közötti életkor és évi 200 forint tiszta jövedelem; illetve mérnökök, orvosok, ügyvédek, tanítók, jogi-, bölcsészdoktorok, az MTA tagjai (akkor is, ha 24 évnél fiatalabbak és ha a fenti jövedelemmel nem rendelkeznek) (6–7.
§§). Nem válaszhatók az esküdtek közé az egyházi személyek, katonák, bírák, közvádlók, írni-olvasni nem tudók, némák, vakok, siketek, nehéz hallásúak és a fenyíték alatt lévő egyének (8.
§).
Az összeírási szabályokat követően a szolgálati lajstrom elkészítésének, majd az abból az esküdtek behívásának eljárási rendjét határozza meg (9–13. §§).
Ezt követően magára a sajtóvétségek tekintetében követendő eljárásra tartalmaz rendelkezéseket. Az eljárás lényegében egy „előzetes” vizsgálattal kezdődik, amit a bűnvizsgáló bíró folytat le, és vizsgálatának eredményét jegyzőkönyv formájában terjeszti a közvádló el, aki dönthet a vádemelésről (14–18. §§). További részletesen szabályozza az eljárást, így például a vádirat kötelező elemeit, a különböző kézbesítési határidőket, illetve az egyes eljárási cselekményeket (19–104. §§).
A rendelet 1867. május 17-én került kibocsátásra és 1867. június 16-án lépett hatályba.
Hatályon kívül helyezte az 1897. évi XXXIV. törvénycikk 27. §-a.
A magyar k. felelős ministerium, elfoglalván alkotmányos hatáskörét, első kötelességei közé számította, az 1848-ki 18-ik törvényczikket, mely a sajtószabadságot kihirdette, s az előző vizsgálatot eltörülte, de egyszersmind a sajtóvétségek büntetéséről is intézkedett, újra életbe léptetni, s eleget kívánt tenni a törvény azon üdvös rendeletének, hogy sajtóvétségek felett esküdtszékek ítéljenek.
A mennyiben mégis a ministerium, a létező körülmények közt nem tarthatta czélszerűnek, hogy az 1848-diki törvény, mely a sajtó vétségek feletti ítélő esküdtszékeknek minden egyes törvényhatóságban leendő felállítását rendeli, ezúttal, már teljes kiterjedésében végrehajtassék:
a képviselőháztól felhatalmazást kért arra, hogy az esküdtszékek megalakítását most egyelőre csak Pesten, Debreczenben, Eperjesen, Kőszegen s Nagyszombatban, t. i. a kir. ítélő tábla, s a királyi kerületi táblák székhelyein hajthassa végre; valamint arra is, hogy ezen öt sajtóvétségi bíróságnak területi körét kijelölje s ideiglenes rendelet által intézkedhessék az esküdtszékek miképeni megalakítása s az esküdtszéki eljárásnak szabályozása iránt.
A képviselőház ezen meghatalmazást folyó 1867. évi márczius hó 9-én tartott ülésében a ministeriumnak megadta, s ehhez a főrendiház is márczius 12-én tartott ülésében hozzájárulván, – ezen országgyűlési meghatalmazás erejénél fogva, azon czélra, hogy az 1848-i törvény rendelete, miszerint a sajtóvétségek felett esküdtszékek ítéljenek, mielőbb életbe léptettessék, – rendeltetik:
1. §. A sajtóvétségek megítélésére esküdtszékek állíttatnak fel: Pesten, Debreczenben, Eperjesen, Kőszegen és Nagyszombatban, mint a kir. ítélő tábla, s a kir. kerületi táblák székhelyein.
2. §. Minthogy az esküdtszéki tagok csak azon kérdés felett határoznak: ha vajjon a vádlott vétkes-e vagy sem? szükséges oly bíróság, mely a törvényt a vádbeli esetre alkalmazva, a vétkesnek talált vádlottra ítéletképen kimondja a törvényszabta büntetést, s mely egyszersmind az egész esküdtszéki eljárást vezeti. E tisztet Pesten a kir. ítélő tábla;
Debreczenben, Eperjesen, Kőszegen és Nagyszombatban pedig a helybeli kerületi tábláknak e czélra saját kebelükből kiküldendő állandó küldöttségei fogják minden egyes sajtóvétségi esetben teljesíteni.
3. §. Ezen, az esküdtszéki eljárást vezető, s törvényalkalmazó táblai küldöttség egy elnökből, két ülnökből s egy szavazatnélküli jegyzőből áll, kiknek ezen küldetése, további rendeletig, állandó leend.
4. §. A Pesten összeülendő esküdtszék s királyi táblai bíróság illetékességi körébe fognak tartozni: Pest, Pilis és Solt- törvényesen egyesült, továbbá Fehér-, Tolna-, Baranya-, Esztergom-, Komárom-Esztergom-, Győr-Esztergom-, Nógrád-Esztergom-, Hont-Esztergom-, Bács-Bodrog-Esztergom-, Csongrád-Esztergom-, Temes-Esztergom-, Torontál- s Krassómegyék, a területükön fekvő szabad királyi városokkal együtt, továbbá a nagy- és kis-kunsági s jászsági kerület.
A kőszegi esküdtszék s kerületi tábla bíráskodása alá soroztatnak: Mosony-, Sopron-, Vas-, Zala-, Veszprém- és Somogymegyék, s az ezek területén fekvő szabad királyi varosok.
A nagyszombati esküdtszék s kerületi tábla bíráskodása alá: Pozsony-, Nyitra-, Bars-, Trencsén-,Turócz-, Árva-, Liptó- és Zolyommegyék s ezek területén létező szabad királyi és bányavárosok.
Az eperjesi esküdtszék s kerületi tábla bíráskodása alá: Szepes-, Sáros-, Abauj-, Gömör-, Torna-Gömör-, Zemplén-Gömör-, Ung-Gömör-, Bereg-Gömör-, Ugocsa- Máramarosmegyék s az ezen megyék területén fekvő szabad királyi városok.
Végre a debreczeni esküdtszék s kerületi tábla bírósági körébe tartoznak: Bihar-, Heves-, Borsod-Heves-, Szatmár-Heves-, Szabolcs-Heves-, Arad-Heves-, Zaránd-Heves-, Békés-Heves-, Csanád-Heves-, Kraszna-Heves-, Közép-Szolnokmegyék, a Hajdúkerület, s Kővárvidéke, a területeiken létező szabad királyi s bányavárosokkal.
5. §. Mindazon sajtóvétségben, mely a 4-ik §-ban felsorolt törvényhatóságokban megjelent nyomtatványok, s az ugyanazokban lakó egyének által követtetik el, azon
esküdtszékek fognak ítélni, s azon táblai bíróságok fogják az esküdtszéki eljárást vezetni s a törvényt alkalmazni, melyek a 4-ik §-ban, mint illetékesek kijelöltettek.
Ha sajtóvétség oly nyomtatvány által követtetett el, a melyen sem a szerző, sem a kiadó, sem pedig a nyomdatulajdonos megnevezve nincs, – valamint oly esetben is, midőn vádlott fél a külföldön lakik vagy tartózkodik, vagy pedig ennek rendes lak-, vagy tartózkodási helye nem tudatik: bírói illetékességgel a pesti esküdtszék s királyi tábla ruháztatik fel.
6. §. A jelen rendelet vétele után legfeljebb 14 nap alatt mindazon, az elszámlált székhelyek, úgymint: Pest (Budát is ide értve), Debreczen, Eperjes, Kőszeg s Nagyszombat szabad királyi városok kebelében lakó egyének összeírandók, kik esküdtszéki tagságra a törvény által képesítve vannak.
7. §. Képesítve vannak pedig mindazok, kik:
a) életkoruknak 24-ik évét már elérték, s a 60-ik évet még túl nem haladták, ha évenkinti 200 frt tiszta jövedelemmel bírnak;
b) azok, kik, habár életkoruk 24-ik évét nem töltötték volna is be, s évi 200 forint tiszta jövedelemmel nem bírnának is, de hites ügyvédek, mérnökök, bölcsészeti, törvény- vagy orvosi tudományok tudorai, okleveles sebészek, magyar tud. társasági tagok, nyilvános rendes vagy segédtanítók.
8. §. Ellenben esküdtszéki képességgel nem bírnak: egyházi személyek, szolgálatban lévő és nyugalmazott katonák, bírák és közvádlók; továbbá szolgák és napszámosok, s átalában azok, kik írni s olvasni nem tudnak, – némák, vakok és siketek, vagy nehéz-hallásúak; végre fenyíték alatt lévő egyének.
9. §. Elkészülvén az esküdtszéki képességgel bírok lajstroma: a szabad királyi városi törvényhatóság egy 3 tagból álló bizottmányt nevez ki, mely azon lajstromot átnézi, s ha abban (vagy azért, mert belőle kimaradtak olyanok, kik törvényszabta képességgel bírnak, vagy azért, mert belevezettettek, kikben a törvényes képesség hiányzik) hibák találtatnának, s ezek iránt panasz tétetnék: e hibákat kiigazítja, s a kiigazított lajstromból az úgynevezett szolgálati lajstromot elkészíti.
10. §. Az elkészült összeírások a törvényhatóság házánál, nyilvános helyen kitétetnek, s a kitételtől számítandó s falragasztványok által (Pesten pedig hírlapilag is) közzéteendő 3 napi határidő alatt mindenkinek joga lesz a fentebbi 9. §-ban említett hiányok miatt panaszt emelni, s a folyvást együtt ülő 3 tagú bizottmánynál benyújtani, mely a 3 napi határidő elteltével azonnal az átnézéshez s kiigazításhoz fog.
11. § A szolgálati lajstrom következőleg készül: az említett 3 tagú bizottmány az esküdtszéki képességgel bíró polgárok Összes lajstromából legalább 72, s legfeljebb 144 tagot jelöl ki, s azoknak neveit, külön papírszeletekre írva s edénybe téve, nyilvános ülésben, sorban egymásután kihúzatja, és azon sorban, melyet ekkép a sors elhatározott, külön lajstromba vezeti, még pedig olyképen, hogy 4 osztályba soroztassanak, s mindegyik osztály 36 tagból álljon; az első 36 kihúzott képezvén az első, a második 36 a második osztályt, és így tovább. A buda-pesti esküdtszék szolgálati lajstroma felében pesti, másik felében pedig budai tagokból állítandó össze, minélfogva mind Pesten, mind Budán külön-külön a szolgálati lajstromba legfölebb 72 tag, egy-egy szolgálati osztályba pedig 18 tag sorolandó.
12. §. Ezen lajstrom, azonnal annak a fentebbi módon létesített elkészülése után, átadandó az illetékes bíróság, névszerint Pesten a tek. kir. ítélő tábla elnökének, a királyi személynöknek, Kőszegen, Eperjesen, Nagyszombatban s Debreczenben pedig a kir. kerületi táblák elnökeinek, s az ily módon készített s osztályozott szolgálati lajstromból fognak, sajtóvétségi esetekben, az esküdtszékek alakulni, és pedig: első évnegyedben az első osztályból, második évnegyedben a második osztályból, s így tovább.
13. §. Az esküdtszéki eljárást vezető bíróság elnökének felhívására minden egyes esetben tartozik a törvényhatósági elnök, t. i. a polgármester, azon esküdtszéki osztályt, melyet a folyó évnegyedben a szolgálat rendje ér, a bíráskodás helyére s a tárgyalásra kitűzött határidőre
berendelni. Minden ebbeli mulasztásért vagy késedelemért a törvényhatóság elnöke felelős;
azért a berendelés megtörténte kézbesítési ívvel, s a berendelt egyének sajátkezű elismerésével igazolandó.
14. §. Sajtó vétségekben eljáró egy, vagy a szükséghez képest több bűnvizsgáló bírót és közvádlót a ministerium fog kijelölni.
15. §. A sajtóvétségek bírói illetőségére nézve az 1848. évi XVIII-ik törvényczikkely 23-dik §-a rendelkezvén: azon kérdést, hogy a sajtó vétségekről vádlott melyik esküdtszék elébe lesz állítandó, az idézett §. és a jelen rendelet 4-ik és 5-ik §-a szerint kell megítélni.
16. §. A sajtóvétségek bejelentésének – eszközöltessék ez bár tiszti vádlevél vagy magánpanasz képében (1848: XVIII. 3–10. es 11–12. §§.) mindig a bűnvizsgáló bírónál kell történni, és szabatosan s világosan kell kijelölni azon vétséget, melynek megfenyítését szorgalmazza; különben egyszerűen félretétetik.
17. §. A bűnvizsgáló bíró, mihelyt a vád elébe terjesztetett, a bevádlott nyomtatványokat vagy metszvényeket, ha ezt szükségesnek véli, zár alá veheti, s ezen eljárásáról rendes jegyzőkönyvet vesz fel, s kihallgatván mind a vádlottat, mind a kijelölt tanukat, (t. i. azon személyeket, kiknek a vádra s védelemre szolgáló bármely körülményről tudomásuk van) a vizsgálatot mielőbb berekeszteni tartozik.
18. §. A bűnvizsgáló bíró, eljárását körülményesen írásba foglalni, s jegyzőkönyv alakjában szerkeszteni köteles, melynek elején az eljárás helyét és idejét, valamint a vizsgálatra alkalmat adott okokat megemlítvén, a kiviláglott körülményeket híven elősorolja. Ezen ekkép szerkesztett s általa aláírt jegyzőkönyvet a bevádlott irománynyal vagy metszvénynyel s a vizsgálat közben beérkezett egyéb mellékletekkel együtt az illető közvádlóhoz azonnal átteszi, s ez – a hozzá áttett irományok gondos áttekintése után, – ha véleménye szerint a bűnvizsgálat kimerítve nincsen, a vizsgáló bírót, az előforduló hiányok kijelölése mellett a bűnvizsgálat folytatására azonnal felhívja, ki is a hiányok pótlása után az irományokat a közvádlóhoz ismét késedelem nélkül visszaküldeni tartozik.
19. §. Az ekkép szerkesztett jegyzőkönyv nyomán készített vádirat, ezen jegyzőkönyvvel együtt, a bíróság elnökéhez küldetik be, ki az esküdtszéket összehívja.
20. §. A vádlevélnek magában kell foglalnia:
a) azon nyomtatványnak vagy metszvénynek pontos megjelölését, s azon helyeknek vagy részeknek felemlítését, melyeken a vád alapul;
b) azon vétség megnevezését, mely miatt a vádlott perbe fogatik, s a törvény azon §-ának felidézését, melybe a vádbeli vétség ütközik;
c) a bevádlott személy nevét, polgári állását, lakhelyét;
d) azon tanuk s műértők lajstromát, kiknek megjelenését az esküdtszéki tárgyalás alkalmával a közvádló szükségesnek tartja;
e) az esetre, ha a nyomtatványon sem a szerző, sem a kiadó, sem pedig a nyomdatulajdonos megnevezve nem volna, vagy ha ezek közül az, a ki vádolva van, külföldön laknék vagy tartózkodnék, vagy pedig rendes lak- vagy tartózkodási helye nem tudatnék: ki kell a vádlevélben fejezni még azon kérelmet is, hogy a vádlott megidézése hírlapi hirdetmény által eszközöltessék, s a vádlott részére hivatalból gondok neveztessék.
21. §. A vádlevél két párban küldetik be az elnökhöz, ki a fenforgó körülmények tekintetbevételével, az idézési határidőt kitűzi, s erről az illető polgármestert, az esküdtszéki tagok berendelése végett nyomban értesíti. (11. §.) Egy-egy berendelt osztály 36 tagból áll;
ezen 36 tag Buda-Pesten akképen fog berendeltetni, hogy Pestről s Budáról egyenkint 18 tag jelenjen meg.
22. §. A törvény-alkalmazó bíróság elnökének aláírásával ellátott vádlevél egyik párja a közvádlónak visszaadatik, a másik pedig legalább 14 nappal a megjelenési határidő előtt a vádlott kezéhez szolgáltatik. – Helyben nem lakó vádlottakra nézve ezen 14 naphoz, és ugyan lakhelyük távolságának tekintetbevételével, még egy, két, legfölebb három nap toldathatik. – A
kézbesítés hitelesen bizonyítandó. – A 20-ik §. e) pontja esetében az idézés a magyar hivatalos lap útján történik, s ebben a gondnok is felemlíttetik.
23. §. Ha a vádlott a maga védelmére tanukat vagy műértőket kíván az esküdtszék elé rendeltetni, tartozik azokat a vádlevél vétele után helyben 3 nap, s a bíróság székhelyén kívül lakván legfeljebb 6 nap, s illetőleg a hírlapi hirdetés után 8 nap alatt a bíróság elnökének kijelölni; különben tekintetbe nem vétetnek.
24. §. A vádló s a vádlott által berendeltetni kívánt tanuk s műértők lajstroma, melyre a bíróság elnöke az általa kitűzött megjelenési napot feljegyzi, a bűnvizsgáló bírónak adatik ki, s ennek kötelessége a tanukat s műértőket a kitűzött határidőre berendelni.
25. §. A vádlott védőt választhat, ha akar, s ezen védő nem-ügyvéd is lehet.
26. §. A per felvételére kitűzött határidő elhalasztásának csak azon esetben van helye, ha a bíróság a közvádlónak vagy a vádlottnak e részben előadott okait érvényeseknek találja.
27. §. A törvényhatóságok elnökei, mihelyest a bíróság elnökének értesítését veszik, az illető esküdtszéki osztályokat azon sorban, mint ez a 11-ik §-ban megszabva van, a tárgyalásra kitűzött napra berendelik
28. §. A meg nem jelent, vagy idő előtt s a bíróság elnökének engedelme nélkül eltávozott esküdt, ha kimaradásának vagy eltávozásának nyomós okát nem adhatja, 100 forintig terjedhető bírságban marasztatik el ugyanazon bíróság által.
29. §. Megérkezvén a tárgyalás napja s órája, az ülés megnyitása előtt, de a közvádlónak s a vádlottnak és védőjének, ha ilyen van, valamint a szolgálatra berendelt esküdtszéki tagoknak – kiknek névsora már legalább két nappal az előtt mind a közvádlóval, mind a vádlottal elnökileg közöltetett, – jelenlétükben, a bíróság elnöké felolvassa a szolgálatra berendelt esküdtszéki tagok neveit, hogy ekképen mindanynyinak jelenlétéről meggyőződjék.
30. §. Ha a beérkezett esküdtszéki tagok nincsenek harminczhatan, akkor a megjelentek az esküdtszéki képességgel bíró helybeli egyének közül, szabad választás útján, azonnal kiegészítik magukat.
31. §. Együtt lévén a 36 esküdtszéki tag, mindegyiknek neve külön papírra föliratik s ugyanazon egy edénybe vettetik.
32. §. Az esküdtszéki eljárásnál mind a vádlott, mind a közvádló azon joggal bír, hogy az esküdtszéki szolgálatra kijelölt 36 esküdtszéki tag sorából, mindegyik külön-külön 12 tagot visszavethet a nélkül, hogy ezen visszavetésnek okát adni köteles volna.
33. §. Ez oly módon történik, hogy midőn az esküdtszéki tagoknak a fentebbi 31-ik §.
szerint egy edénybe vetett neveit a bíróság elnöke egymásután kihúzza, úgy a vádlott, mint a közvádló minden kihúzott névnél megkérdeztetik: ha azon tag ellen, kinek neve épen kihúzatott, akar-e visszavetési jogával élni?
34. §. Ha 12 oly tagnak neve lett már kihúzva, kik ellen sem a közvádló, sem a vádlott visszavetési jogukkal nem éltek, e 12-ből fog alakulni az esküdtszék; ezért a nevek kihúzása mindaddig folytattatik, míg vagy ilyen 12 tag össze nem került, vagy míg visszavetési jogukat mind a közvádló, mind a vádlott teljesen kimerítették; ez utóbbi esetben ugyanis, midőn t. i.
mind a közvádló, mind a vádlott külön-külön 12, és így összesen 24 kihúzott tag ellen éltek már a visszavetési joggal, azon 12 tag, kiknek nevei az edényben maradtak, képezendik minden visszavetés nélkül az esküdtszéket.
35. §. Midőn ugyanazon egy sajtóvétségért több vádlott fogatott perbe, valamennyi együttvéve vethet vissza csak 12 tagot, s az iránt, hogy e jogot közösen vagy egymás közt felosztva miként gyakorolják, – egymás közt értekezhetnek.
36. §. Ha a közvádló nem akar visszavetési jogával élni, vagy midőn azt a teljes számig (12-ig) ki nem meríti, szabadságában áll, jogát a vádlottnak átengedni.
37. §. Az esküdtszék tagjai tárgyalás előtt ezen esküt fogják letenni:
Esküszöm az élő Istenre, hogy a tárgyalás egész folyamára lelkiismeretesen figyelmezek, s félretévén kedvezést, félelmet, gyűlölséget és minden személyes tekinteteket, egyedül az
előadandó vád és védelem egymáshoz mért erősségei és okai nyomán, saját belső meggyőződésem szerint, igazán, szabadon és becsületesen ítélek. Isten engem úgy segéljen.
38. §. Minthogy megtörténhetik, hogy a megalakult esküdtszék 12 tagjai közül a tárgyalás folytában valamelyik megbetegszik, az esküdtszéki határozat hozatalához pedig 12 tagnak együttléte múlhatlanul szükséges, joga leend a bíróság elnökének, azon 12 tagon felül, kikből a felebbi §§. szerint az esküdtszék alakult, a többi vissza nem vetett tagokból még kettőt felesketni, s ezek ama 12 taggal együtt az egész tárgyaláson jelen leendnek; de a határozat hozatalában csak akkor vesznek részt, ha ama 12 tag közül valamelyik megbetegedettnek helyét pótolják.
39. §. Az esküdtszékek előtti tárgyalás nyilvános és szóbeli leend.
40. §. A bíróság elnöke köteles azon esetre, ha eljárás közben tolmácsra lehetne szükség, alkalmas egyénről előre gondoskodni, s ezt a tárgyalás megnyitása előtt arra megesketni, hogy tisztében lelkiismeretesen fog eljárni.
41. §. Szükséges lévén, hogy az esküdtek az ülés lefolyása alatt folytonosan szemmel tarthassák a vádlottat, hogy ne csak nyilatkozásait hallják, hanem azt is láthassák, mily hatással vannak rá a fölhozott bizonyítékok: ez oknál fogva tárgyalás közben a bíróságtól, ügyvédektől, felektől és tanuktól, úgy a hallgatóságtól elkülönített helyen, a vádlottal szemközt foglalnak helyet.
42. §. A vádlott az esküdtszék előtt szabadon jelenik meg.
43. §. A bírósággal szemközt korlátokkal elkülönített hely rendeltetik a hallgatók számára, kiknek a csendet zavarni semmi módon sem szabad.
44. §. A bíróság elnökének tiszte lévén az egész eljárást vezetni, s az ülésbeni rendről gondoskodni, ennek fentartására adott parancsai pontosan és nyomban teljesítendők.
45. §. Védőjével tárgyalás közben a vádlott szabadon értekezhetik, csak akkor nem, midőn hozzá a bírák, vagy az esküdtek, vagy a közvádló által kérdés intéztetik. Ha a vádlott, vagy védője azt tartaná valamely kérdésről, hogy ezt hozzá nem kellett volna intézni, ez elleni kifogását megteheti.
46. §. A tárgyalást a bíróság elnöke a vádlottnak kereszt- és vezetékneve, születéshelye, állapota és életkora iránti kérdésekkel nyitja meg. Ismeretlen vagy oly vádlott ellenében, ki a külföldön lakik vagy tartózkodik, kikiáltás használtatik.
47. §. Megnyittatván ekkép a tárgyalás, ez minden megszakadás s a külvilággali minden közlekedés nélkül mindaddig folytatandó, míg az esküdtek határozatot hoztak a vétkesség kérdésében. Az elnök csak annyi időre függesztheti fel a tárgyalást, mennyi a bírák, esküdtek, tanuk és vádlottak kipihenésére szükséges.
48. §. Az elnök, miután a fentebb említett kérdéseket a vádlotthoz intézte, a közvádlóhoz és védőhöz fordul, emlékeztetvén őket a törvény iránti tiszteletre és azon kötelességükre, mely szerint jogaik gyakorlatában illedelemmel tartoznak eljárni.
49. §. Mindenekelőtt a vádlevél olvastatik fel a jegyző által; azután, ha a vádlott nem akarna már előre az ügy fölött nyilatkozni, a kérdéses nyomtatványok vagy metszvények bemutatása s illetőleg felolvastatása után, a vallomástételeik előtt megesketendő tanuk és műértők kihallgattatnak.
50. §. Vallomása közben a tanú vagy műértő félbe nem szakasztathatik; ennek berekesztése után azonban a vádlottnak vagy védőjének joga van a tanúhoz kérdéseket intézni, s az ellene vallottaknak személyes hitelessége és előadása ellen mindazt fölemlíteni, mi támaszául szolgálhat a védelemnek.
51. §. A megbecstelenítő, meggyalázó, sértő állítások bebizonyítására nézve az 1848:
XVIII. törvényczikkely 24-ik s 25-ik §-aiban foglalt külön rendelkezés szolgáland zsinórmértékül.
52. §. A bírák, az esküdtek s a közvádló mindazon kérdéseket intézhetik a tanúhoz, melyeket az ügy kifejlésére szükségeseknek gondolnak.
53. §. A bűnvizsgálati irományok egyes pontjai a bírák, esküdtek, közvádló vagy védő kívánságára a jegyző által felolvastatnak; de a bűnvizsgálati írott tanúvallomások csak annyiban olvastatnak fel, mennyiben a tanúknak élő szóvali s az esküdtszék színe előtti kihallgatása, időközben történt haláluk miatt, vagy egyéb okoknál fogva lehetetlenné vált.
54. §. Az elnöklő bírónak tájékozására ismételve megjegyeztetik, hogy a tárgyalásnak szóbelinek kell lenni. Az esküdtszéki institutiónak egyik alapelve szerint csak az élő szóvali tárgyalás, nem pedig holt irományok útján eszközöltethetik a kiviláglás: ez oknál fogva az úgynevezett informatióknak az esküdtek közötti kiosztogatása is tilos. Ilyes emlékiratokban már előre fejtegettetvén az ügy, olyas érzelmek befolyása alatt jelenhetnének meg tárgyaláskor az esküdtek, melyek őket azon kötelességök teljesítésében gátolnák, miszerint letett hitüknél fogva egyedül az ülésben előadandó vád és védelem egymáshoz mért erősségei nyomán tartoznak határozatot hozni.
55. §. Midőn a tárgyalásból valószínűséggel kiviláglik, hogy valamely tanú vagy műértő tudva, hamis bizonyságot tett, azon tanú vagy műértő letartóztatandó, s ellene a bűnvizsgálat
55. §. Midőn a tárgyalásból valószínűséggel kiviláglik, hogy valamely tanú vagy műértő tudva, hamis bizonyságot tett, azon tanú vagy műértő letartóztatandó, s ellene a bűnvizsgálat