Az infokommunikációs technológia fejlődési trendjei

Ha az információs társadalom jövőjéről gondolkodunk, akkor tudatában kell lennünk annak, hogy a változások generálója egy új kommunikációs forradalom kibontakozása, amelynek alapját az információs technológia robbanásszerű fejlődése képezi. A változá-sok metatrendjét tehát az új infokommunikációs technológiák határozzák meg. Valószí-nűsíthető, hogy a kumulálódó változások és a sokrétű laterális hatások következtében a társadalom fejlődése inflexiós ponthoz érkezett. Tudnunk kell, hogy ilyenkor a prognózi-sok alapját képező extrapolációk érvényessége a normál fejlődési szakaszokra jellemző-nél jóval korlátozottabb.¹⁹⁸ Az a tény, hogy a technológia robbanásszerű változásaival párhuzamosan az emberiség értékrendszerében, a társadalmi normákban és a társadalom

198 Havas Miklós: Lehetőségeink az információs társadalomban. In: Az információs társadalom, Bp. 2000.

(Magyarország az ezredfordulón. Szerk.: Glatz Ferenc.)

kapcsolatrendszerében is változások vannak folyamatban, tovább nehezíti az előrejelzést.

Az elég erős bizonyossággal kijelenthető, hogy a technológia fejlődése fogja továbbra is a változások motorját jelenteni. Nézzük meg, mi prognosztizálható ezen a területen.

A mögöttünk levő évtizedben (1990–2000) több olyan előrejelzés is született ezen a területen, amelyek relevanciája elég erősnek látszik ma. Ezek közül két, különösen fi-gyelemre méltó jövőképet nézünk meg részletesebben. Az egyik Marc Weisernek, a XEROX egykori főkonstruktőrének futurológiai jellegű előrejelzése. A tanulmány, amelyben Weiser jövőképét kifejtette 1990-ben jelent meg a Science tudományos folyó-iratban.¹⁹⁹ Marc Weiser a számítógépek fejlesztésének és használatának négy korszakát különbözteti meg:

1. A mainframe-korszak – amikor egy számítógépen sok felhasználónak kellett osz-tozni.

2. A személyi számítógépek kora – amikor egy személyhez egy számítógép tartozott.

3. Az internetkorszak – amikor a hálózaton keresztül sok géphez lehet hozzáférni.

4. A mindenütt jelenlévő háttérszámítógépek kora – amikor mindenkire sok számító-gép jut.

A szerző abból indul ki, hogy a mai számítógépek túl nagyok, kezelésük nehézkes és kényelmetlen, a gépek nem érzékelik környezetüket – beleértve ebbe más számítógépek jelenlétét is –, egymástól elszigetelten működnek, vagy túl specifikus és sérülékeny módon kapcsolhatók össze – egyszóval túlzott figyelmet és ráfordítást igényelnek. A hétköznapok igazán hatékony technológiái – mint az írás vagy az elektromotorok – szin-te észrevétlenné váltak, beleolvadtak a környezetükbe, és ma már semmivel sem hívják fel magukra a figyelmet. Nem igényelnek tudatos odafigyelést, de mindig készen állnak arra, hogy szolgáltatásaikat azonnal igénybe vehessük. Tetszés szerint, gondolkodás nélkül élni tudunk az általuk biztosított lehetőségekkel, így nem rájuk, hanem feladata-inkra, céljainkra koncentrálhatunk. Weiser úgy véli, hogy a számítógépekkel is akkor tudunk természetes könnyedséggel és az előbb említett technológiák felhasználásához hasonló hatékonysággal élni, ha már nem lesznek a középpontban.

Milyenek lesznek ezek a jövőbeli számítógépek? Először is nem néznek ki „számító-gépnek”. Valójában a legkülönbözőbb méretű – bélyegtől falitábláig terjedő nagyságin-tervallumban – és változatos formájú, különböző funkciójú hardver- és szoftverelemek fognak körülvenni bennünket. Rengeteg ilyen készülék lesz egy-egy helyiségben, illetve egy-egy ember szolgálatában, azonban – a falban futó vezetékekhez hasonlóan – több-nyire észrevétlenek maradnak. Különböző frekvenciájú elektromágneses sugárzással fognak kapcsolatot tartani egymással és az épületekben, utcákon elhelyezett érzékelő-egységekkel, és folyamatos kommunikáció révén intelligens környezetet alkotnak. A mindenütt jelenlévő számítógépeknek azt is kell majd tudniuk, hogy ők éppen hol „tar-tózkodnak.”

Ebben a jövőbeli világban „az ajtók csak a megfelelő névkártyát viselő személy előtt nyílnak meg, a szobák nevükön köszöntik a belépőket, a telefonhívások automatikusan oda irányítódnak, ahol a hívott tartózkodik, a portás mindig tudja, ki hol van, a számító-gép-terminálok számon tartják a velük dolgozók előjogait, és a határidőnaplók maguktól töltődnek ki. Amikor többen ugyanabban a szobában időznek, a megbeszélések témáját különböző állományokból a terem képernyőjére hívják.”²⁰⁰

199 Weiser, Mark: A jövő század számítógéprendszerei. In: Tudomány, 1991. november.

200 Weiser, Mark: A jövő század számítógéprendszerei. In: Tudomány, 1991. november.

A készülékek háromféle hálózathoz kapcsolódnak majd: egy rövid és egy hosszú ha-tótávolságú vezeték nélküli és egy nagy átviteli sebességű vezetékhálózathoz.

„Amikor a valóra vált virtualitás révén a számítógépek a háttérbe olvadnak, az egyén számára inkább a kapcsolat másik végén levő ember lesz fontos” – írta Weiser. Majd így folytatta: „munkatársaimmal úgy gondoljuk, amit háttér-számítástechnikának mondunk, az a következő húsz év alatt fokozatosan a számítógép-használat legáltalánosabb formá-jává válik. A személyi számítógépekhez hasonlóan a háttér-számítástechnika sem fog sarkalatosan újat hozni, ám mindent könnyebbé és gyorsabbá téve, a megerőltetés és a lelki igénybevétel csökkentésével mindent átalakít majd, amit egyáltalán lehet.”²⁰¹

A híres Weiser-vízió befejező gondolatai pedig valóban szép és vonzó jövőképet vá-zolnak fel: „A legfontosabb azonban, hogy a háttér-számítástechnika segít megbirkózni az információrobbanással. Ha az erdőben, fák között sétálunk, kisujjunk hegyét is több információ éri, mint amennyi egy számítógépes rendszerben van, s lám, fák között sétálni mégis megnyugtató, a számítógépek pedig idegesítőek. Az emberi környezetbe illeszkedő, és az embert a maguk gépvilágába mégsem kényszerítő eszközök jóvoltából a számítás-technika frissítő hatású lesz, akár egy erdei séta.”²⁰²

A másik előrejelzés, amelynek fő vonalaival érdemes megismerkednünk, az a pro-jekt, amelyet Michael Dertouzos, a MIT Computer Laboratórium igazgatója vázolt fel több tanulmányában.²⁰³ Dertouzos jövőre vonatkozó elképzelései inkább prognózis jelle-gűek, a jelenlegi trendek meghosszabbítását, kibontását és kiegészítését jelentik. Nagy igényű kutatási-fejlesztési programról van szó, amely az Oxygen projekt nevet viseli. A névválasztás arra a jövőelképzelésre utal, miszerint a rendszer olyan természetességgel szövi át majd a világot, és használata olyan magától értődő lesz majd, mint az életet éltető oxigéné. Ez egyúttal persze azt is jelenti, hogy ez az új kommunikációtechnikai infrastruktúra a jövő társadalma és embere számára nélkülözhetetlenné válik. A radikáli-san új hardver- és szoftverrendszer középponti eleme a Handy21 fantázianevű, a mai mobiltelefonokhoz hasonló készülék lesz, amely azonban a beszédkommunikációs funk-ciók mellett egyúttal vizuális display, kamera, infravörös érzékelő, komputer és rádió is lesz. Ez a készülék egy általános célú kommunikátor szerepét fogja betölteni, mindenki számára természetes és nélkülözhetetlen hétköznapi eszköz lesz. A technológia másik kulcseleme az Enviro21, amely ugyanazokra a funkciókra lesz képes, mint a H21, azzal a különbséggel, hogy nagyobb teljesítményű, az ember intelligens környezetének szabá-lyozóközpontját képező beépített készülék, amely összehangolja a különböző háztartási és épülettechnológiai berendezések, irodai elektronikus eszközök, szenzorok, mikrofo-nok, kamerák működését. A következő elem a Net21 névvel jelölt hálózat, amely biztos és könnyen megvalósítható együttműködést tesz lehetővé emberek és egymással automa-tikusan kommunikáló elektronikus rendszerek között. Ez a rendszer a mai internet to-vábbfejlesztett változatának lesz tekinthető. Ez a jövőbeli összetett rendszer – a Weiser által felvázolthoz hasonlóan – az egyes elemek közötti tökéletes kommunikációt helyezi a középpontba. Az új típusú intelligens érzékelő rendszerek lehetővé teszik a beszédér-tést, az alak- és arcfelismerést, a gesztusok értelmezését. Ez az új interfész-generáció lehetővé teszi majd azt, hogy olyan természetes módon értessük meg magunkat egy számítógéppel, akárcsak egy másik emberrel. A ma szokásosnál sokkal könnyebben és

201 Uo.

202 Uo.

203 Dertouzos, M. L.: The oxygen project. In: Scientific American, August 1999.

természetesebben történik majd a szükséges információk felkutatása, feldolgozása és prezentálása is. Ebben a folyamatban olyan intelligens szoftverek fognak majd közremű-ködni, amelyek képesek lesznek szövegek értelmezésére, tömörítésére és automatikus fordítására.²⁰⁴ A rendszer átveszi az embertől a szellemi rutinmunkát, az ismétlődő ele-mekből álló feladatokat. A szoftverek fognak egymással tárgyalni és egyeztetni, a köz-ponti számítógépek fogják „figyelni” és szabályozni a különböző készülékek működését.

Az új rendszer végül teljes körű testreszabást, az egyéni igényekhez, preferenciákhoz, szükségletekhez történő alkalmazkodást tesz lehetővé.

Az új infokommunikációs környezet kis kézi komputerekből, a lakó és munkakör-nyezetbe épített nagyteljesítményű munkaállomásokból, új, stabil, biztonságos és meg-bízható hálózati rendszerekből, beépített beszédértő és egyéb érzékelő berendezésekből fog állni. A rendszer erőssége az emberhez igazodó technológia kidolgozottságában, az egyes részelemek harmonikus és akadálytalan együttműködésében lesz: mindez a hét-köznapi feladatok teljes körű automatizálását, és a szolgáltatások testreszabását teszi majd lehetővé.

A Marc Weiser és Michael Dertouzos által megálmodott rendszerek talán lehetővé teszik azt a változást is, amit Dertouzos negyedik gazdasági-társadalmi forradalomnak nevezett. Az ember kulturális-technikai evolúciója során eddig bekövetkezett három jelentős gazdasági-társadalmi átalakulás dolgok konstruálásán és felhasználásán alapult:

az agrárforradalom az ekén, az ipari forradalom az erőgépen, az információs forradalom pedig a számítógépen. Ez utóbbi azonban átvezethet a fejlődésnek abba a negyedik sza-kaszába, amely nem eszközközéppontú, hanem a föld legértékesebb erőforrására, az emberi tudásra alapozódik.