14. J ÖVŐPERSPEKTÍVÁK
14.3. A tanulás forradalma: a hipertanulás
A hipertanulás fogalmát Lewis J. Perelman 1992-ben megjelent, sokat vitatott köny-ve tette széleskörűen ismertté.205 Ma még kérdéses, hogy a fogalom általánosan elfoga-dottá válik-e, az azonban bizonyos, hogy az új infokommunikációs technológia és hozzá kapcsolódóan a tanulás új, az eddiginél jóval hatékonyabb lehetőségének ígérete megér-demli figyelmünket.
A tanulás új, high-tech modelljének összetett rendszere több szálból szövődik. Az in-telligens környezet, a hálózati kommunikációs infrastruktúra és a hipermédia-eszközök jelentik a technológiai komponenseket. A komplexum negyedik eleme, az agyműködés kognitív aspektusának megértésére törekvő tudományok és az új mes-terségesintelligencia-kutatás eredményei szolgáltatják a rendszer továbbfejlődését lehetővé tevő elméleti alapokat és inspirációt.
Az intelligens környezet – a robotika, szoftverfejlesztés, és a lokális számítógép-hálózatok legújabb fejleményeinek eredményeként küszöbünk előtt álló új világ, amely-nek „gyermekeink lakói, unokáink pedig örökösei leszamely-nek”206 – még nem tartozik a mai hétköznapok realitásai közé. A hálózati kommunikációs infrastruktúra és a hipermédia
204 Ennek a technológiának már ma is (2002) léteznek előfutárai, automatikus szövegtömörítő, referáló, indexe-lő és fordítószoftverek formájában.
205 Lewis J. Perelman: School's Out. Hyperlearning: the new technology and the end of education. New York, Avon Books,1992.
206 L. J. Perelman: i. m. 47. o.
azonban már kopogtatott az ajtón, fogadókészségünkön múlik, hogy élünk-e a felkínált lehetőséggel. Az új technológiai rendszer centruma a World Wide Web, amely a multi-média-megjelenítés, a hipertextes információelérés és a számítógép-hálózatok integrált hiperrendszere.
Multimédia
Hipertext Hipermédia
Internet W W
W
26. ábra: A tanulás új hiperrendszere
Perelman értelmezéséből kiindulva vizsgáljuk meg, mit takar pontosan a hipertanulás kifejezés. A szóösszetétel hiper- előtagja a rendszer igénybevételével történő tanulás rendkívüli sebességére és intenzív képességfejlesztő lehetőségeire utal.207 A kifejezés azonban egyúttal az információfeldolgozás új kulturális technikáját is jelenti, amely a hagyományos, előre meghatározott, lineáris szekvenciájú szövegértelmezéssel szemben többirányú, egyéni választások alapján történő, kevésbé determinált „off-line” hálózati haladást tesz lehetővé. A hiperhaladásra lehetőséget nyújtó szoftverek segítenek eliga-zodni az információrengetegben, technikai összekapcsoló-elemet képezve adat, informá-ció és tudás között. Maguk a szoftverek hierarchikus sorba rendezhetők a számítógépek közötti adatáramlás feltételeit automatikusan biztosító TCP/IP-től kezdve a mai csúcstel-jesítményként számon tartott „okos” kereső- és rendszerezőszoftverig (smart agent), várhatóan majd az egyszerűbb ügyintézési feladatokat helyettünk elvégző intelligens programokig és talán még tovább.
Az a lehetőség, hogy a Word Wide Web egész világra kiterjedő információs univer-zumában az adattömeg elemeit a megértést elősegítő mintázatokba kapcsoljuk össze, átvezet a hipertanulás szóösszetétel második tagjának új értelmezéséhez. A tanulásnak ez a formája spontán, korlátlan (legalábbis ami a technika által biztosított lehetőségeket illeti), független tudásszerzésre ad lehetőséget, de megfelelően szervezve alkalmas lehet
207 Ez a feltételezés a ma létező rendszerek és programok vonatkozásában egyértelműen, mindenki által elis-merten még nem bizonyított. A rendelkezésre álló vizsgálatok, felmérések pozitív eredményeinek objekti-vitását sokan vitatják. Az a remény azonban, hogy éppen ennek a technológiának a segítségével sikerül a tanulás – ma nem éppen kielégítő – hatásfokát jelentősen növelni, igen tiszteletre méltó törekvést éltet, és legalábbis munkahipotézisként elfogadható.
a megelőző tudás és a viselkedés átformálására is. A hipertanulás pozitív utópiája abból a feltételezésből indul ki, hogy a hipertextes mintázatok végtelen univerzumában minden individuális agyhoz létezhet egy saját elérési útvonal, amely lehetővé teszi a személyes tudás igen jó hatásfokkal történő megszerzését. Ezt fogalmazza meg S. Papert a már idézett könyvének előszavában:
„Könyvemnek az az alapgondolata, hogy az új technológiák, mintegy személyes mé-diumként (personal media) az intellektuális stílusok széles körére terjesztik ki a tanulás lehetőségét.”208
Hasonlóképpen fogalmaz Howard Gardner is:
„Mindig voltak tanárok, akik keresték a módját annak, hogyan lehetne bővíteni a di-ákok felfogóképességét, és megpróbálták megérteni diákjaik gondolkodását. Ez nem technológiafüggő. Mégis, néha a mennyiségi változások új minőséget jelentenek. A hi-permédia általánosan elérhetővé teszi azt, ami korábban csak korlátozottan és kivétele-sen állt rendelkezésre. Az új technológiák felhasználói programjai sokféle agynak teszik lehetővé a tudás elérését.”209
A mai internet alapú hipermédia-rendszerek infrastukturájának továbbfejlesztésére számos elképzelés létezik. S. Papert „The Children's Machine” című könyvében leír egy
„tudásgépet” (Knowledge Machine), amely a kisgyermekek számára lehetővé tenné tudásuk bővítését az írás és olvasás kulturális technikáinak elsajátítása előtt. A gyermek – érdeklődését követve – hanggal, érintés- vagy gesztusvezérléssel bármilyen információ előhívására képes a kiterjedt adatbázisokból. A vizuális és akusztikus megjelenítésen túl a rendszer képes lehet adekvát ízlelési szaglási, tapintási és kinesztetikus hatások generá-lására is. Nem nehéz felismerni a csodagépben a hipermediális adathálózatba kapcsolódó számítógépet, illetve a virtuális realitás jövőbe vetített, fejlettebb formáját. A kiterjedt tudásszerzésnek ez az új eszköze és technikája Papert szerint megváltoztatja majd a műveltség megszerzésének lehetséges módozatairól, sőt annak tartalmáról kialakított elképzeléseinket is.210
Alan Kay olyan elképzelést fogalmazott meg, amely szerint az internet egy automati-kus tanító médiumként is működhetne. A kifinomult jövőbeli rendszer diagnosztizálná a használó előzetes tudását, felkészültségét, és ennek megfelelően saját tanulási utat ter-vezne meg számára. Egy ilyen médium mindenki számára lehetővé tenné a személyre szabott, többirányú, elmélyült tapasztalatszerzést és tanulást, meghaladva ezzel a legjobb könyvek lehetőségeit is.211
Általában azt várják, hogy a tanulás hatásfokának javítása nagymértékben fokozható lesz a rendszerek adaptálhatóságának, illetve adaptivitásának növelésével. A paperti tudásgép ideájának megvalósítása az adaptálhatóságot fokozná, míg a Kay-féle dinami-kusmédia-elképzelés valóra váltása az adaptivitás, azaz az egyes felhasználók személyes előfeltételeihez való alkalmazkodás képességének kialakítását jelenti. A
hozzáilleszthe-208 The Children's Machine: rethinking school in the age of the computer. New York, Basic Books, 1993.
209 Gardner, H and Veenema, S.: Multimedia and Multiple Intelligences. In: The American Prospect No. 29, 1996.
210 The Children's Machine… 8–9. o.
211 Kay, Alan: Revealing the elephant: the use and misuse of computers in education. In: Educom Review Volumen 31, N. 4. July/August 1996.
tőség és hozzáférhetőség feltételeinek biztosításakor azonban nem elegendő az ember-számítógép rendszer gépi elemének mind tökéletesebb hozzáigazítása a felhasználói igényekhez. Az ember-gép interakció szervezésének és a kölcsönhatás „humán” kompo-nensének is meg kell felelnie bizonyos feltételeknek. A hipertanulás fogalomnak létezik egy olyan értelmezése is, amely szerint a vállalatoknál történő tanulás olyan új formájá-ról van szó, amikor is a munkavégzés során szerzett gyakorlati ismereteket, a másoktól átvett legjobb eljárások megismertetését kombinálják az akciókra és szimulációkra ala-pozott tréningekkel.