— 51 —
aránylik átlag a test súlyához, mint 1:5668-hoz. A hüllőknél:
1:1321-hez. A madaraknál: 1:212. Az emlősöknél: 1:186-lioz.
Az embernél 1:35 egész 1:37. Ezek azonban csak általános szá-mok. Vannak olyan állatok, a melyeknél az agy valódi nagy-sága jóval felül múlja az ember agyának nagyságát, de ezt abból magyarázzák meg, hogy az illető állat nagyobb (pl. az elefánt) s az agynak különösen azok a részei fejlettek, a melyek a mozgást és nem a lelki munkát irányítják. Vannak olyanok is, a melyek-nél az agy a test súlyához viszonyítva nagyobb, mint az ember-nél, pl. az éneklő-madarak agyának a súlya úgy aránylik testök összes súlyához, mint 1:27. A szénezinkéé mint 1:12-höz. Ez azonban csak onnan van, mert ezeknek az állatoknak a test-súlya is igen kevés. Túlsúlyban minden állatnál a testi functiók irányítását végző részek vannak kifejlődve.
Az élet különböző szakaiban és koraiban az ember agyá-nak súlya a test összes súlyával arányba állítva nagyon külön-böző. Az új-szülöttnél az agy súlya úgy aránylik a test súlyá-hoz, mint 1:6-hoz. A kétéves korban: 1:14-hez. A hároméves korban: 1:18. A 15—20 éves korban: 1:24-hez.
Mikor a csecsemő megszületik, akkor agyának a súlya a fiúknál rendes körülmények között 372 grm. körül van. Az első évben a súly rohamosan növekedik. Az egyéves gyermek agyá-nak súlya már több 900 grm.-nál. Mire a gyermek a hetedik életévet betöltötte, akkorra az agy súhjára nézve elérte csaknem a tetőpontot. Az ember agyának súlya rendes körülmények között 1300—1500 gramm között váltakozik. A nők ágya átlag 130 grammal könnyebb, mint a férfiaké. A hülyék, vele született ostobaságban, buta elméjűségben szenvedők agyának súlya 500—1000 grm. között váltakozik. A 1700—1800 grm.-nyi velő igen ritka s csak jeles emberekben találták. Byron agy-veleje 2238, Cromivellé 2330 grmot nyomott.
Az agyvelő alakját általánosságban a koponya határozza
meg. Az agy felülete azonban a fejlődés különböző fokán álló
állatoknál, a szellemileg egymástól különböző embereknél
külön-félekép alakul. Vannak állatok, a melyeknél a felület egészen
sima, míg másoknál a felületen tekervények, kisebb-nagyobb
barázdák vannak. Minél számosabbak a tekervények, minél
mé-lyebbek a barázdák s minél finomabbak a tekervények szálai,
az illető egyed annál magasabb fokán áll a lelki munkásságnak
hasonfajú rokonai között. így van ez az embernél is. A hülyék
agyának a felülete majdnem sima, míg a normális embernél a
— 53 —
felületen számos tekervény van. A mívelődés magas fokán álló emberek agyának a felületén sok a tekervény, mélyebbek a barázdák s finomabbak a tekervények egyes szálai.
A gyermek agyának a fejlődése kezdetben nagyon primi-tiv. Felülete csaknem egészen sima. A benne levő idegszálaknak nincsenek meg a választófalai. Az idegsejtek még fejletlenek. A mily mértékben kezd a gyermek lelki világa ébredezni, abban a mértékben szaporodnak, épülnek az agy felületén levő ideg-szálak s növebk az agy köpenyének szürke állományát.
A kifejlett ember agyvelején öt részt szoktak megkülön-böztetni. Ezek: a nagy, közbülső, középső, hátulsó és a nyúlt agy. Ezt az öt részt azonban két fő részre csoportosíthatjuk. Az egyik rész az- ggy-törzs (truncus encepbali), a másik az ezt bo-rító agy-köpeny (pallium cerebri) vagy máskép az agyvelőnek a féltekéi. Az agyvelőnek mintegy végfonala a gerinczvelö. A gerincz- és agyvelőt középponti idegrendszernek nevezzük.
A központi idegrendszerből a test minden részébe finom idegszálak vezetnek. Egy-egy vastagabb idegfonál 20.000—
50.000 egymástól teljesen elkülönített, külön életű s más meg más rendeltetésű szálacskából áll.
Az idegeknek kétféle irányuk van. Egy részük a külső inge-reket veszi fel s szállítja a központba, ezek az úgynevezett érző idegek. Másrészök a központból induló ingereket vezeti s a test egyes részeinek mozgatására szolgál, ezek a mozgató idegek.
Mind az érző, mind a mozgató idegekből az egyneműek
egye-sülnek egymással. Minden érzékszervnek megvannak a
külön-böző természeti benyomásokra a maga külön-külön idegcsomói,
a melyek mindenikéből az idegszálak igen sok irányban
terjed-nek ki. Nemcsak egy és ugyanannak a szervterjed-nek a különböző
idegcsomói, hanem rendszerint valamennyi érzékszervnek
vala-mennyi érző idegcsomópontja külön-külön vezetékszállal van
egymáshoz kapcsolva. Ezen felül minden érző csomópontból
idegszálak vezetnek valamennyi mozgató-ideg középponthoz,
másrészt az agyköpeny különböző helyein levő úgynevezett
magasabb, fogalmi középpontokhoz. Ezek a — hogy úgy
mond-juk — magasabb középpontok ismét idegszálakkal vannak
egymáshoz kapcsolva. Mily sok irányú lehet ez az összeköttetés,
elgondolhatjuk már abból is, ha tudjuk, hogy a különböző,
egy-mástól teljesen izolált összeköttetések száma milliókra rúg. Ha
pedig az emberi agy idegszálait egymás végébe tennők, az
ideg-szálak hossza több ezer kilometerre terjedne. A míg ezek mind
kifejlődnek, mindenek előtt időre van szükségük.
Mind az érző, mind pedig a mozgató idegek kereszteződ-nek. A jobboldaliak végpontja az agy bal, a baloldaliaké pedig az agy jobb hemisphaerújában (féltekéjében) van. ,
• Arra a kérdésre: mi okozza az idegek és az agy fejlődését, a
pkysiologusok azt mondják: az élet és az ingerek.
- Az élő lényekben előforduló két vagy több atomból álló vegyi összetételnek, a molekulának megvan az a sajátsága, hogy az inger hat rá. Sőt még ennél több is. Az ingerek hatása közül kiválasztja azt, a mi neki hasznos s rajta van, hogy ez az ingei-minél többször ismétlődjék. A mi pedig reá nézve kártékony
2, az meg minél kevesebbszer forduljon elő. A pinczében elhelyezett burgonya tavasz felé csírázni kezd. Ha valahonnan valami de-rengő világosságot kap, a csira hajtását arra irányítja s ha teheti, még szokatlan nagy hajtással is oda iparkodik, a hol napfényt kaphat. A sötétséget kerülni igyekezik. A fagyökér megkeresi a kövek között levő nyílásokat, rajtok keresztül hatol; addig-addig megy, míg termőföldre nem talál. Ott azután elágazik. Ez a tulajdonsága megvan az emberi testet keresztül-kasul befutó idegszálaknak is. Ezek is képesek már élő szervezetüknél fogva
az ingerek felvételére és kiválasztására. . Az embereknél az inger felvétele egyrészt a születés előtti,
másrészt a születés utáni időszakra esik. A születés alkalmával az idegek egyrésze már kifejlődött, másrésze azonban az ingerek útján való felépítésre vár.
Flechsig azt tanítja, hogy idegrendszerünknek azok a részéig melyek az úgynevezett alacsonyabb ösztönök (pl. éhség)
felfogá-sára szolgálnak, a születés alkalmával már teljesen ki vannak fejlődve. A nagy agyba azonban ekkor még a legjobban kifejlett gyermeknél is nagyon kevés idegszál vezet. A mik megvannak is, azok is láza természetűek s csupán az egyes izmokat s az egyes érzékszerveket kapcsolják össze a nagy ágy köpenyével.
Minél messzebb van valamely hely a nagy agyhoz, az összekötő
idegszál kifejlődése annál több időbe kerül. A vállizmokat
moz-gató idegek és a nagy ágy közötti összeköttetés hamarább
léte-sül, mint pl. az ujjakkal való egybekapcsolás Először az idegek
maguk növekednek s csak azután jő létre az egyes csomópontok
között való kapcsolat. Az a sajátsága azonban minden
ideg-részecskének megvan, hogy az ingerek hatnak reá, különbséget
tud tenni a reá nézve kellemes és kellemetlen hatások között. A
hasznos és kellemesek után iparkodik, a kártékonyakat és
kel-lemetleneket ép úgy el akarja kerülni, mint a burgonya csnája
a sötétséget, a fa gyökere a kemény köveket
— 55 —
Az idegszálaknak az agyköpeny szürke állományával való összeköttetését észrevehetjük azon, hogy a gyermekre a külső, érzéki benyomások hatnak- Minél többször hat a külső inger ugyanarra az idegszálra, az út, hogy úgy mondjam, annál jártabb lesz. Az idegszál az ingert annál gyorsabban elviheti a nagy agyba. Az idegeknek ezt a természetét azzal az esettel hasonht-ják egybe, a midőn két érdesebb testet egymáshoz dörzsölünk.1 Itt is azt tapasztaljuk, hogy minél többször s minél tovább tart a dörzsölés, a súrlódási ellenállás annál inkább csökken. Az ingerek hatása a nagy agyban az érzeteket, a hatások egymással való összehasonlítása az érzelmeket kelti. Az ingernek a nagy agyba való jutása még anyagi dolog, a lelki működés ott kezdő-dik, mikor erről az ingerről a lélek tudomást szerez.' Gondola-tokba elmerülve megyek az utczán. Találkozom egyik ismerő-' sömmel. Nem veszem észre. Az inger megvan. Be is jutott a nagy agyba, de a lelkem e pillanatban egészen mással volt elfoglalva, az ingerből nem származott psychikai folyamat. Abban a pillanatban, mikor mellettem elhaladt, esetleg feleszmélek.
Önkénytelenül is visszatekintek, mert úgy rémlik előttem, hogy a mellettem elhaladt egyén ismerősöm volt. Az inger a lélek tudomására jutott, psychikai elemmé, érzetté változott, melyet bizonyos érzelem kísér.
Az érzet és az érzelem az a két lelki elem, melyen az ember gondolat- és kedélyvilága felépül. Az értelmi functiók tápláléku-kat az érzetekből merítik, de irányításukra az érzelmek hatnak
és talán még nagyobb mértékben, mint a kedélyre az érzetek.
A központi idegrendszert a maga összes ideghálózataival animalis (állati) idegrendszernek is nevezik. Ezen kívül van még emberben és állatban vegétationalis vagy környéki idegrendszer is. Ehhez tartoznak a gerinczvelő és az együttérző (sympaticus) idegrendszer. Míg az animalis idegrendszer segélyével a kül-világban történő változásokról, testünk állapotáról szerzünk tudomást, önkéntes, akarati mozgásokat végzünk, addig á vege-tationalis idegrendszer á test fentartásáról, a vérkeringés, a
légzés, az emésztésről gondoskodik. Ez okozza a tudásnélküli, önkénytelen és ösztönszerű mozgásokat. "
A környéki és központi idegrendszer sokszór kapcsolatba jő egymással. Egymástól nem teljesen függetlenek. A
vegetatio-nalis idegrendszer elemeinek egyes részeit az animalis rendszer-től nyeri. Egyik a másikkal összeköttetésben van. Az alsóbb-rendű gerinczes állatoknál az animalis idegek végzik a vege-tationalis teendőit is.
Az agyvelő és az idegek bizonyos anyagokból állanak. A fehérnyén és zsírtartalmon kivül előfordulnak benne a lecithin, cholestrin és a profágon. Táplálásuk ép úgy szükséges, mint a test bármely részének. Valamint nem képes a test bármely szerve functióját rendesen elvégezni, ba alkotórészei kellő számban s kellő mennyiségben nincsenek meg benne, ép úgy nem képesek az idegek sem. Hiányos, nem megfelelő táplálásuk zavarokat idéz elő a lelkimunkásságban is. Az idegek és az agyvelő táplá-lása a vér által történik.
A munka·, legyen az akár testi, akár szellemi, anyagfogyasz-tással jár. A könnyebb szellemi munkánál az anyagfogyasztás csekélyebb, mint a nehezebbnél. Az anyagcsere csupán a köny-nyebb szellemi munkánál képes pótolni az anyagfogyasztást. A nehezebb munkánál hosszabb vagy rövidebb idő múlva beáll a kifáradás, mely nem egyéb, mint az idegek és az agyvelő egyik-másik részének, anyagának a kellő mennyiségben való hiánya.
Éber állapotban érzékszerveink, idegeink az ingereknek folyton ki vannak téve. Agyunk folyton 'munkálkodik. Az alvás éppen arravaló, hogy testi szervezetünk az elhasznált anyagrészeket ez idő alatt pótolja. Kísérletileg kimutatták, hogy a lélek munka-képessége, az idegek energiája legnagyobb az alvás után reggel.
Ettől kezdve a délután közepéig folyton csökken. Később azon-ban ismét egy gyenge kis emelkedés mutatkozik.
Key svéd physiologus nézete szerint a nap 24 óráját az iskolás gyermekekre nézve következőleg kellene felosztani:
7 éves korban: 11 óra alvásra, 4 óra felöltözés, étkezés és pihenésre, 6 óra játékra, 2—3 óra tanulásra.
8 éves korban: 11 óra alvásra, 4 óra felöltözés, étkezés és pihenésre, 5—6 óra játékra, 3—4 óra tanulásra.
9 éves korban: 11 óra alvásra, 4 óra felöltözés, étkezés és pihenésre, 5 óra játékra, 4—5 óra tanulásra.
10 éves korban: 10—11 óra alvásra, 4 óra felöltözés, étke-zés és pihenésre, 3—4 óra játékra, 6 óra tanulásra.
11 óves korban: 10—11 óra alvásra, 4 óra felöltözés, étke-zés és pihenésre, 3 óra játékra, 6 óra tanulásra.
12 éves korban: 10 óra alvásra, 4 óra felöltözés, étkezés és pihenésre, 3 óra játékra, 7 óra tanulásra.
Minél kisebb a gyermek, az agy annál kevesebbet bir meg, annál hamarabb kifárad. Feszült figyelem mellett az iskolás gyermeknél már félórai foglalkozás után észrevehetjük a
ki-fáradási
s— 57 —