Az ingerek a nagy-agyban érzeteket keltenek. Az érzetek-nek a hatása a lélekre különböző. A májusi zöld szín jól esik a szemnek, a rikító vörös kápráztat. A szép zene-szóban gyönyör-ködünk, a hegedűt tanulni kezdő nyikorogtatásai kellemetlenül hatnak reánk. Ez a kellemes és kellemetlen hatás, a melyet bennünk egyes ingerek keltenek, az, a mit érzelemnek nevezünk.
Sok eset van azonban, a midőn az érzelmek nincsenek összefüg-gésben az érzéki ingerekkel. — Egyik utczaszegleten véletlenül találkozom azzal a hitelezőmmel, a bit csak nem régiben biztat-tam azzal, hogy a mai napig minden esetre kifizetem tartozáso-mat. A milyen kellemes reá nézve, hogy velem találkozhatik, ép oly kellemetlenül érint engem a vele való találkozás. Az ér-zelmet sem az egyikünkben, sem a másikunkban nem az érzéki inger keltette fel. A látási benyomás eszünkbe juttatta azt a bi-zonyos Ígéretet, felújított emlékezetünkben egy képzetet, s ez a képzet szülte az egyikünkben a kellemes, a másikunkban a kelle-metlen érzelmet. Az érzelem azonban mindannyiszor felújult volna' lelkünkben, valahányszor valami úton-módon az a képzet felújult volna emlékezetünkben, a mi most a látási benyomáshoz kapcsolódott.
Már ezekből a-példákból is látható, hogy az érzelmek
kap-csolódhatnak az érzetekhez, de a képzetekhez is. A lelki elemekközé azonban csupán azokat az érzelmeket sorozzuk, a melyek leginkább az ingerek, illetőleg az érzetek hatása folytán szár-maznak, míg a képzetek folytán keletkező érzelmek többnyire az összetett érzelmekhez és az indulatokhoz vezetnek bennünket.
Valamint minden érzelemnél, úgy a lelki elemet képező egyszerű érzelmeknél is két-féle: kellemes és kellemetlen érze-lem qualitást különböztetünk meg. Megütik a zongorán c-e-g billentyűt. Az így keletkezett összbangzat kellemes érzelmet kelt bennem. Ha azonban a fis és p-t ütik meg egyszerre, akkor kellemetlen érzelem származik.
Intensitás tekintetében mind a kellemes, mind a
len érzelmek nagyon különbözők lehetnek. A sötétség
kellemet-— 101 kellemet-—
lenül hat reánk. A mérsékelt világosság kellemes érzelmet kelt bennünk, míg a vakító fény hatása ismét kellemetlen. A kelle-mes és kellemetlen érzelmek között van egy közömbös, közbe-eső zóna, a melynél úgy látszik, hogy az érzetek semminemű érzelmeket nem keltenek. Naponként számtalan alakot látunk, igen sok hangot hallunk, a nélkül, hogy akár kellemes, akár kellemetlen érzelmet keltene bennünk.
Jellemző sajátsága az érzelmeknek, hogy mind quahtás, mind intensitasuk igen sok mellékkörülménytől függ. A mi egyik emberre kellemesen hat, az a másikra nézve kellemetlen lehet. Sőt az egyes embernél sincs máskép. A mi egyszer gyö-nyörködtet, az máskor vagy semmi hatást nem tesz ránk, vagy esetleg kellemetlenül érint bennünket. Másként hatnak ránk a zene hangjai akkor, ha egészségesek, s másként, ha betegek vagyunk. Az érzelem nem állandó, hanem egyik lelki történéstől a másikig folyton változik.
Nemcsak idegrendszerünk, testünk állapota, lelkünk mű-ködése, hanem maga az inger is befolyással van az érzelmekre.
Vannak olyan intensitású érzetek, a melyek iránt közönyösek maradunk. Kevés czitromsavat tesznek a vízbe, észre sem ve-szem. Minél jobban észreveszem a czitromsavat, annál élénkebb leend az érzelem. A kellemes érzelem bizonyos határig egyre fokozódik, aztán sülyed s kellemetlen érzelembe csap át. A sóta-lan étel nem ízlik, de a nagyon sós sem. Ugyan így vagyunk a többi érzékekkel is. A közép nagyságú ingerek .és érzetek ren-desen kellemes érzelmekkel járnak, az intensitásnak igen nagy foka kellemetlen érzelmeket szül. A tavaszi napsugár melege, a nyári szellő hűvössége a milyen kellemes, ép oly kellemetlen a nyár rekkenő forrósága s a tél metsző hideg szele.
A .különböző érzelmek keletkezésének pbysiologiai okát
különfélekép magyarázzák. Némelyek azt tartják, hogy azok az
ingerek, a melyek a szervek fejlődésére jótékony befolyást
gya-korolnak, kellemes érzelmeket keltenek, a mi pedig a szervek
fejlődésére káros, kellemetlen érzelmeket szül. Mások a kellemes
és a kellemetlen érzelmeket az idegsejtekkel, különösen ezek
táplálásával hozzák kapcsolatba. Az az inger, mely csupán a
pihenés folytán felhalmozott anyagot használja fel, vagy csupán
olyan mennyiségben fogyasztja az anyagot, a mint a testi
szerve-zet pótolni képes: kellemes érzelmet szül. Ellenben az az inger,
mely nem csupán a felhalmozott anyagot és erővel való
telített-séget, hanem ezen felül még annyit használ fel, a mit a test
pó-tolni nem tud, kellemetlen érzelmet támaszt. Mások ismét úgy vélekednek, hogy az érzelmek nem egyebek, mint a központi agykéreg sejtjeinek a különböző érzéki benyomásokra történő visszahatásai, reactiói. Mig az érzetek az agysejtek állandó saját-ságaira hatnak, addig az érzelmek a változó sajátságoktól függe-nek. Ez az oka annak is, hogy az érzelmek alanyi természetűek s folytonos változásnak vannak alávetve.
Az állattani psyeboiogia hívei a mellett bizonykodnak, hogy az állatoknak is vannak nemcsak egyszerű, de összetett érzelmei is. Minél magasabbra baladunk az állatok fejlődésének fokozatán, annál változatosabb kedélyi élettel találkozunk. Állí-tásukat számos példával igazolják. En csak egyet emhtek fel.
A magyar szólásmód a tyúkot nem tartja valami okos állatnak (..Annyi esze sincs, mint a tyúknak") s mégis alig van jóravaló magyar gazdasszony, a ki a szobában ülve is meg ne mondaná a mikor a tyúk hangját hallja: fél-e a tyúk valamitől, vagy csir-kéit- hívja, vagy esetleg eleséget talált. Ray és Houreau vizsgá-latai azt bizonyítják, hogy a tyúk is képes 10—12 egymástól lé-nyegesen különböző érzelmet és kedélyváltozást, kifejezni.
Az ilyen s ebhez hasonló észleletekre támaszkodik Roma-nes, a midőn azt mondja: az állatoknak is vannak érzelmei s kedélymozgalmaik majdnem ugyanazok, mint az emberéi. Csak azok hiányzanak, melyek az ember magasabb szellemi képessé-gén alapulnak: a Vallási és a fenséges érzelmek.
A gyermekszobában szerzett tapasztalatok a mellett tanús-kodnak, hogy az érzelem a fejlődni kezdő emberben is hamar jelentkezik. Az egyes érzeteket még nem tudjuk egymástól quabtative se megkülönböztetni s az ingerek már ekkor kelle-mes vagy kellemetlen hatást gyakorolnak reánk. A külvilág első érzéki benyomásai kezdetben csupán abban különböznek egymástól, hogy az egyik kellemes, a másik kellemetlen érzel-met kelt bennünk. A fürdő, az édes anyai kebel melegségét, a tej édességét már korán észreveszi a gyermek, a hidegségtől, a savanyúságtól tisztán-pusztán az érzetet kisérő érzelemnél fogva tudja megkülönböztetni.
A milyen sorrendben jelentkeznek az egyes érzékek által
keltett érzetek, ugyanabban a sorrendben lépnek fel az
érzetek-kel kapcsolatban az egyszerű érzelmek is. A mint a benyomások
szaporodnak, szaporodnak az érzelmek is, bővül az érzelmekből
alakult kedély-világ is. Ez nem is lehet másként, hiszen nhicsen
olyan közvetlen tapasztalat, a melyből akár az érzeti, akár az
érzelmi elem teljesen hiányoznék.
— 103 —
Tévedés volna azonban azt hinni, hogy először csupán csak egyszerű érzelmek jelentkeznek a gyermeknél, s csak miután valamennyi érzékszerv ingereire kialakultak az egyszerű
érzel-mek, akkor jelentkeznének az összetett érzelmek ésérzelem-kap-csolatok is. Sőt inkább az előbb fellépett érzelmek kapcsolód-hatnak már akkor egymással, a mikor más érzékszervek ingerei még egyszerű érzelmeket sem hoztak létre. A gyermek már akkor- örül az anyai emlő látásán, a mikor a szaglási ingerek nem is hatnak reá. A látási képpel associalodik a tej melegsége, édessége s ez felkelti a kellemes érzelmet.
Érzelmeit a gyermek ösztönszerű mozgásokkal fejezi ki.
Mivel ezek a mozgások önkéntelenek, nagyon megkönnyítik a gyermeki lélek megfigyelését. Az érzelmek ily ismertető jelei: a száj állás, a kézmozdulatok, a szem különböző kifejezése s moz-gatása stb. Ezek a jelek a különböző érzelmekre nézve egymás-hoz minden gyermeknél hasonlók, de nem egyenlők, mert az idegrendszer átörökölt physiologiai sajátságainál fogva az egyes gyermeknél különböző árnyalatok, mellék-, hogy úgy mondjuk, családi mozgások vehetők észre. Éppen e mozgások azok, a melyek az élet későbbi korában is a különböző családokat, de meg a különböző népeket is megkülönböztetik egymástól.
Az emberi élet első időszaka korántsem irigylésre méltó.
Érzelmeink túlnyomó része a testi érzetekből származik. A kel-lemetlen érzelmek jóval felülmúlják a kellemeseket. Kellemes érzelmeink csupán abbéi származnak, hogy a környezetben levők eltávobtják azokat az okokat, a mik kellemetlen érzelme-ket szülnek. Ha a gyermek éhes : enni adnak neki. Ha tisztátalan:
szárazba teszik stb.
Az újszülött élvezetei közül az elsők közé tartozik a szopás,
mely két okból okoz kellemes érzelmet: az éhség csillapításával
és a tej ízével. A langyos fürdő is kellemes érzelmet szül a
gyer-mekben. Eleinte nagyokat nyújtózik a fürdőben, később
meg-kezdi a lubiczkolást,-majd nagyokat is nevet mellette. Fellép a
képek egymáshoz való kapcsolata. Örül, ha a fürdő-teknőt
meg-látja, mert a teknő a langyos vizet, a langyos víz a kellemes
érzelmet újítja fel a kisded lelkében. Persze az is megtörténik,
hogy mikor már a gyermek nagyobb, nem örül a fürdőnek. Ennek
oka azonban korántsem az, mintha a fürdő most már nem okozna
kellemes érzelmet. A kellemetlen érzelem most is az associatio
eredménye. Tudja, tapasztalta, hogy a fürdőben fejét
beszappa-nozzák. A szappanos víz szemébe is befolyhat s ez a szemet csipi.
A csípés pedig kellemetlen. Ennek a kellemetlen érzelemnek tudata erősebb, mint a langyos fürdő kellemességéé. Ez a példa is mutatja már, mily korán harczra kelnek egymással az em-berben az érzelmek. Mint nyomja egyik a háttérbe a másikat.
Arra is van eset, hogy a gyermek a folyó vagy a tó vizében nem akar megfürödni. Ebben az esetben némelyekre a víz hidegsége, másokra a víz nagysága hat kellemetlenül. A kellemetlen érzel-met mindkét esetben a meglevő képek újítják fel.
Ha a gyermeket a. szoros ruhától, pólyától megszabadítják, arcza egészen megváltozik. Van akárhány gyermek, a ki már az első napokban addig izgeti-mozgatja kacsócskáját, míg a ván-kosból ki nem húzza. Ha a pólyát kibontják: nagyokat nyújtó-zik, később jókedvűen el kezd kapálódzni. Ezek az érzetek mind
kellemes érzelmekkel járnak. · Minél jobban fejlődnek.az érzékszervek, annál jobban
sza-porodnak a kellemes érzelmek is. Kezdetberi szereti a mérsékelt világosságot, később a fénylő, a színes, a mozgó tárgyakban gyönyörködik.
A második hónaptól kezdve már nemcsak figyel a hangra, de meg is különbözteti a hangokat. Az ének, zene, fütty, a csengő-bongó tárgyak sbását elhallgattatják, mulattatják. Ekkor szerzi meg a gyermek az úgynevezett „zenei hallás" első elemeit.
Boldog az a gyermek, a kinek vidám környezete s dalos dajkája van. Quintilianus azt követeli, hogy a dajka helyesen beszéljen, mi meg azt is megkívánnék tőle: szépen és szívesen daloljon!
A zenei hangokra a gyermek kezdetben a szemét kime-reszti, száját eltátja, később a rythmusra kezecskéit, fejecskéjét mozgatja, némelyik még hozzá a vánkosban ugrál is. A füttynél először bámul, aztán a hang eredetét keresi. Ki akarná venni a fütyülő szájából azt az ismeretlen valamit, a mi a hangot létre-hozta. Majd mikor annyira növekedik, hogy azt is megtudja:
ott bizony nincs semmi, akkor aztán addig ülegeti-billegeti szá-jacskáját, míg valamilyen hangot ő is kifúj rajta. Mikor azonban már ez történik, akkor már az ember-izi kezd „nagy kis gyer-mek" lenni. .
Négy-öthónapos koráig a gyermek már sokat fejlődik.
Kel-lemes érzelmei részint az érzékszervek ingerei, részint a képzetek
felújításai folytán egyre szaporodnak. A képzetek felújulására s a
bozzájok kapcsolódó kellemes érzelemre azonban még mindig
csupán az érzéki inger ad okot. Kinyitom a szekrény ajtaját.
Ki-veszem belőle a gyermek kabátocskáját. Ha a gyermek
észre-— 105 észre-—
veszi, mái· kész az öröm. Következtet arra, hogy kimegyünk a szabadba. •
A fejlődés útján igen fontos lépcső az, a mikor a gyermek eljut oda, hogy a saját újját, de meg a különböző tárgyakat meg is lehet fogni. Különbséget tesz a saját teste és az idegen testek között. Az önismeret ez első lépése kellemes érzelmet kelt.
Lassan-lassan tudatára jut erejének. Kellemesen hat rá, ha oly tárgyakat kaphat a kezébe, a miket képes eredeti helyzetükből kimozdítani, kénye-kedve szérint ide-oda mozgatni. Rázza anyja pénzes-erszényét, kulcscsomóját, órákig eltapsikolna a vízben.
Ha papír kerül a kezébe, összegyömöszöb. Öröme csak fokozó-dik, ha a papirt már el is tudja repeszteni. Eljő az ideje annak is, a mikor ezzel sem éri be. Ollót vesz e kezébe, metélgetné vele a papirt, czérnát, pamutot, szövetet, szóval mindent, a mi keze-ügyébe kerül — ha megengednék neki. A kellemes érzelmek ebben az irányban a játékhoz vezetnek.
A szabadban, egykorú gyermekek társaságában sokkal vidámabbak a gyermekek, mint a szobában. Népünk a gyerme-ket nem ritkán a kis csirkével hasonhtja egybe. A hasonlat jó-részben talál is. Az egyiket és a másikat is nagyon bajos már a zárt helyen tartani, ha a nap éltető sugarait, a szabadban való tartózkodás örömeit megízlelte. A szülők a magánosan levő 2—3 éves gyermekkel jóformán azt sem tudják, mit tegyenek télen.
Bármennyi játékszere legyen, csakhamar ráun. Unalmában kel-letlenkedik. Nyáron ellenben, különösen ha egy-két játszótársa is van, hónapokig is eljátszik egy kocsi homokban. — Az ember szabadságra született, a szabadban sokkal sűrűbbek az érzéki benyomások és gyakoriabbak a kellemes érzelmek is. Az unalom nem vesz oly hamar uralmat a gyermeken. A dajkák csak a saját kényelmök szempontjából szeretnék a gyermeket zárt helyen, a szobában tartam. Félre ezzel a kényelemszeretettel.
Tartózkodjék az a gyermek minél többet a szabadban és pedig, ha az időjárás megengedi: ne csak nyáron, de télen is. A
hideg-ség érzetével járó kellemetlenhideg-séget kárpótolja, legyőzi az a sok
kellemes érzelem, mely a különböző érzéki benyomások
nyomá-ban jár. A szabadnyomá-ban való tartózkodás nem csak a testi, hanem
a szellemi fejlődésre s a kedélyvilágra nézve is megtermi áldásos
gyümölcseit. Nem csak a legnagyobb Tanító, de a legnagyobb
nyitott könyv: a természet is azt mondja a szülőknek és a
taní-tóknak : „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, ne tiltsátok el
tőlem."
Legyen rajta a szülői ház, legyen rajta az iskola, hogy a gyermek minél kellemesebben, vidámabban tölthesse gyermek-sége napjait. Ez a vidámság igen jótékony befolyást gyakorol nem csak a gyermek kedélyére, de szellemi fejlődésére is. Már Montaigne kivánta, hogy az iskolát virágokkal kell ékesíteni.
Kívánj ok ezt ma is. Legyen az iskolaépület, a tanterem, a játszó-tér, az udvar, a kert olyan, hogy ott jól érezhesse magát a tanuló.
Tegyük hozzá ehhez még azt, a mit Sálzmann is mond: a ko-mor, a mogorva, a durva ember nem gyermekek közé, nem isko-lába, nem tanítónak való.
Bármilyen fontos legyen a kellemes érzelmek hatása, egyet nem szabad sem a szülői háznak, sem az iskolának elfeledni:
Minden kellemes érzelemnek az a sajátsága, hogy csupán bizo-nyos ideig tart. Ez onnan van, mert az érzelmek a nagy agy idegsejtjeit veszik igénybe. Ha az inger intensitása igen nagy, vagy ha az inger sokáig tart, bekövetkezik a — kifáradás. Ez a kifáradás az oka annak is, hogy a gyermek oly hamar ráun egy és más játékszerre, foglalkozásra. Ezért gyönyörködik a
változa-tosságban.A kellemes érzelmek ismertető jelei közül legelőször mu-tatkozik a nyitott szem. A gyermek már az első nap kinyitja szemeit, ha valami jól esik neki; később a szem fénylik. A hang is egészen más a kellemes, mint a kellemetlen érzelmeknél. A negyedik hónapban a gyermek az örömet kukoríkulásszerű hanggal fejezi ki. Van olyan gyermek, ki e hangot még 4 éves korában is használja az öröm kifejezésére. A lábmozdulatok már az első napokban kezdődnek, míg a kézmozdulatok csak később lépnek fel, ele azért a hathónapos gyermek örömében mintegy repülni akar kezeivel. A tapsolást a kellemes érzelem kifejezése gyanánt a kilenczedik hónapban észlelték. Nagyobb gyermekek-nél az öröm kifejezéségyermekek-nél e mozdulatok az ugrándozásban mu-tatkoznak. Sokszor ezek nem érik be az ugrándozással, hanem mellette tapsolnak s kiabálnak is. Talán ebben rejhk a táncz legprimitívebb kezdete. Az is jellemző, hogy a gyermekek este, gyertyagyújtás után a legvidámabbak, talán az az öröklött, mintegy ösztönszerű vidámság vitte rá a felnőtteket arra, hogy mulatságaikat este, mesterséges világításnál rendezzék.
Mosolyogni a gyermek rendesen a 7—10. hétben kezd. Ez azonban még inkább csak utánzás, mint az érzelmek kifejezése;
de azért akárhány szülőnek öröm-könyeket facsar ki a szeméből
a gyermek első mosolygása, hát még első kaczagása! Oly
ked-— 107 ked-—
ves, oly igéző az az első mosolygás, hogy Sigismund azt hiszi, ha a gyermek már a születés után azonnal tudna mosolyogni, gyermek-gyilkos anya nem volna a világon! A kellemes érzel-meket kifejező mosolygás a negyedik, a hangos nevetés pedig a kilenczedik hónapban szokott először föllépni. A nevetés azon-ban nem mindig a kellemes érzelem jele. Úgy vagyunk ezzel is, mint az ásítozással: ragadós, különösen a gyermekekre és asszo-nyokra. Ha a féléves gyermekre mosolygunk, ő is mosolyogni kezd; ha az egyéves gyermek közelében kaczagnak, ő is kacza-gásban tör ki; anélkül, hogy nevetésének valami okát tudná.
Később is minél jobban vissza akarná tartani a gyermek a neve-tést, annál jobban'kitör belőle. A későbbi korban való s minden oknélküli mosolygás és nevetés, a mint Roemer mondja, beteges állapot jele. Magam is ismertem két olyan gyermeket, a kik min-denre csak mosolyogtak és sokszor olyankor is, a midőn rá semmi okuk nem volt. Roemer tapasztalatát az enyém csak megerősíti, mert mind a kettőnek nagyon szomorú vége lett. Ha a tanító azt veszi észre, hogy az iskolás gyermekek között ilyen oknélkül mosolygók vannak, szánja őket s bánjon velük úgy, mint betegekkel; a szülő pedig forduljon idegorvoshoz.
A felnőtteknél némelyek a nevetés hangjából (hihihi, hehehe, hahaha) következtetnek a vérmérsékletre; a gyermeknél azt sem tudjuk megkülönböztetni a nevetés hangján, kellemes érzelmet fejez-e ez ki vagy sem. Próbálja meg csak valaki a gyermekét csiklandozni, kaczagásának hangja ugyanaz, a mi a legnagyobb örömnél.
A mi már a gyermek kellemetlen érzelmeit illeti, ezek azért is számosak, mert életünk első időszaka telve van mindenféle betegséggel. Vannak olyan gyermekbetegségek, a miket jófor-mán egyetlenegy, vagy legalább is igen kevés gyermek kerül el.
Azt is tudjuk, hogy a halandóság különösen az egy éves korig
másutt is, de különösen hazánkban igen nagy. A betegségek
mind kellemetlen érzelmekkel járnak. Elhallgatva azokat a
be-tegségeket, a mik orvosi gyógykezelésre szorulnak s még mindig
igen sok dolog van, a mi a gyermeket gátolja abban, hogy
kelle-mes érzelmei legyenek. Ott vannak az emésztési és etválasztási
zavarok, a gyuladások, pállások különböző nemei, melyre sok
anya ügyet se vet; az ótvar, melyről népünk, elég badarul, azt
tartja, hogy a fejet tisztítja s ép ezért gyógyítása nemcsak
szük-ségtelen, hanem inkább káros, a mennyiben könnyen a szemre
s más nemesebb részekre üthet s akkor megvakulást, sőt balált
is okozliat. Ezt a nézetet ma már a babonák közé sorozzuk.
Tudjuk, hogyha az úgynevezett ótvart nem gyógyítják', ez a fej kigőzölgését akadályozza, a haj növésére s fejlődésére kártéko-nyán hat s ha sokáig tart, utókövetkezménye rendesen a gyakran fellépő fejfájás szokott lenni. Elég legyen a gyermekbetegségek s nyavalyákból ennyi! Ezek is eléggé mutatják már, mennyi mindenféle bajnak van kitéve a magával tehetetlen kisded-teremtés s így nem csodálkozhatunk azon, ha ritkaságszámba megy az a gyermek, ki élete első éveit úgy tölti el, hogy egy napig se kellene neki a testi állapot kellemetlenségeit éreznie.
A vizsgálók azonban nem a beteg, hanem a teljesen egész-séges gyermek érzelmeit fürkészik. Itt is találták elég kellemetlen érzelmet. Preyer ezek közé sorozza az éhség és szomjúság, a ned-vesség, a romlott levegő, a hideg és az erős kötelékek által létre-hozott érzelmeket, valamint a nyálzás, fogzás alkalmával, továbbá az akkor feltűnő érzelmeket, a midőn észreveszik, hogy minden haszon nélkül szopnak valamely tárgyat, később pedig, midőn környezetük valami" nekik tetsző tárgyat megtagad tőlük, vagy ha teljesen magukra hagyják a gyermeket.
Az éhség és szomjúság a születés után nemsokára, de a kü-lönböző gyermekeknél kükü-lönböző időben jelentkezik először;
vannak olyan gyermekek, a kiknél 6 óra múlva, de olyanok is', a kiknél csak 12, sőt 24 óra lefolyása után; s mint Sigismund találóan megjegyzi, vannak egyének, kik a világi életet böjtölés-set kezdik, valamint olyanok is, kik hosszabb betegeskedés után böjtöléssel fejezik be is.
A kisded éhségét s szomjúságát azon vehetjük észre, hogy nyugtalankodni kezd; felébred; szopási mozgásokat végez; fejét ide s oda veti, mintha valamit keresne; majd kezét arczára, kü-lönösen szájába teszi s azután szopja. Ha nem adnak neki enni, ismét lecsillapodik s elalszik, kis időre azonban újra felébred s ismétli az előbbi nyugtalankodást és mozgásokat s ha ez sem használ, el kezd kiabálni. Ha most újjunkat a gyermek szájába teszszük, elkezd szopni s lecsillapodik, de csak rövid időre, aztán ismét újra kiabál: „o—á, o—á, o—á!" Ha most arczát, különö-sen ajakát czirogatjuk, újra szopási mozgások jelentkeznek. Ha szájába veheti újjunkat, újra elhallgat, de csak rövid időre, mert-nemsokára újra hallatszik a hangos kiabálás s mutatkoznak az élénk mozgások, á melyek különösen a kifejlett gyermekeknél nagyon emlékeztetnek a méregre. Mikor a gyermek kifárad, újra elalszik, de alvása csak rövid ideig tart, mert a nyugtalanság és
— 109 —