A gyermek-psychologiai megfigyeléseknek, vizsgálódások-nak tulajdonkép két', egymástól különálló, de nem ellentétes ága van. Az egyik a physiologiai, a másik az összehasonlító gyermek-psyehologia.
A physiologiai gyermek-psyehologia azt tűzte ki feladatává, hogy az ember testi és lelki fejlődését legalább is a bölcsőtől kezdve figyelemmel-kis érje s megfigyelései és, a hol kell, kísér-letei alapján is megállapítsa a testi és lelki élet fejlődésének és átalakulásának processusait. Ennek az iránynak a munkásai más meg más czélt akarnak kísérleteikkel és megfigyeléseikkel
elérni. ..
Némelyek a gyermek fejlődésében a lélek fejlődésének foko-zatait. s az egész emberi ném művelődésének módosulatait kere-sik. Ezek a gyermeki lelket összehasonlítják az állatok és a mű-velődés alacsonyabb fokán álló népek és a lelki.betegek lelkével.
Mások az öröklés törvényét akarják kimutatni, ezért figye-lik meg a gyermekeket. Azt akarják meghatározni: melyek azok a testi és lelki sajátságok, a miket szülőinktől, általában őseink-től örökölhetünk. Vizsgálják: milyen befolyása van az embryo-nalis és a fötalis életnek a testi ós a lelki fejlődésre, a testi és a lelki erő kialakulására.
Vannak, a kik csupán a normális gyermek fejlődésével
•foglalkoznak, míg mások a testileg és lelkileg fejletlen gyerme-kek, hülyék, siket-némák, korai túlérettek („öreg gyermekek'"') tanulmányozását tűzik ki czéljukká. Mások előtt paedagogiai ezél lebeg. Meg akarják tudni: milyen fejlődésen megy keresz-tül a gyermek lelki világa, a mig az iskolába kerül.
.. Az összehasonlító gyermek-psyehologia meg azt kutatja
a fejlődés mely fokát érte el a gyermek akkorra, a mikorra az
iskolába kerül. Vizsgálja, az egyén értelmi, érzelmi és
akaral-világát. Figyelembe veszi a gyermeki lélek munkaképességét
megállapítja: a szellemi munka egyik-másik gyermeknél meny-nyi anyagot emészt fel. Kutatja ezt egyrészt azért, hogy az egyest teljesen kiismerje, másrészt azért, hogy a sok egyes gyer-mek lelki világából alkosson egy átlagot, a melyhez alkalmaz-hassa tanítói és nevelői eljárását.
Mig a physologiai gyermek-psyehologia a gyermeki lélek fejlődését inkább a tanköteles kor előtt kiséri figyelemmel, addig az összehasonlító-psychologia az iskolai élettel kapcsolatban teszi meg megfigyeléseit. Azt vizsgálja legkülönösebben: miféle külső és belső körülmények folytak be arra, hogy az egyik gyer-mek egészen más irányban fejlődött mint a másik.
A gyermekek megfigyelése nagyon nehéz. A legnagyobb nehézség az, hogy a felnőttek nem tudják a gyermek helyzetébe, gondolat- és érzelemvilágába magukat bele képzelni. Azt is tud-juk, hogy a gyermeket a mellékkörülmények, a félelem, nevetés
stb., a beszédnek hézagos ismerete, hiányos használata meny-nyire gátolják lelkivilágának teljes kifejezésében. Másrészt azonban az is igaz, hogy a gyermekek sokkal nyíltabban kifeje-zik érzelmeiket, vágyaikat, még nem képesek annyira testük felett uralkodni, mint a nagyobbak és felnőttek. Gondolatukat, érzelmüket sokkal nyíltabban kifejezik.
Attól, ki a gyermek-psyehologia bármelyik ágára nézve adatokat akar gyűjteni, kettőt kivánimk meg: szákképzettséget
és rátermettséget. .
A kinek nincsen elegendő physiologiai és psychologiai
isme-rete, annak a megfigyelése könnyen kétes értékűvé válhatik. Csak egy példát ! A szülők, különösen az anyák már rég ideje meg-figyelik gyermekeiket. Ezeknek a megfigyelésére azonban a tudomány csak nagy óvatosság mellett építhet. Nap-nap után halljuk, hogy ez vagy az a gyermek a születés után két-három nap múlva mosolyog és pedig akkor, a mikor aluszik. Népünk
azt tartja: a kisded az angyalokról álmodik! Lehetséges-e ez amosolygás, hogy az álmodásról ne is beszéljünk? Nem valószi-nübb-e, hogy csupán egy-egy izomrándulás idézte elő azt az arczvonást, mit a laikus mosolygásnak nevezett ? A milyen téves értelmezésre adhat okot a laikus megfigyelése ebben az egy esetben, ép ilyenre adhat okot más, sőt a legtöbb esetben is.
Ezért kívánjuk azt, hogy a figyelőnek psychologiai és physiolo-giai ismerete legyen s ezen felül jártas legyen a psycholophysiolo-giai esetek megfigyelésében.
Ez azonban magában nem elegendő. Ezzel csak acldig
bol-— 7 bol-—
dogulhat, míg a gyermek eszmélni kezd. Ekkor lép fel a másik kellék: a megfigyelőnek szeretni kell a gyermeket, rátermettsé-gének kell lenni a gyermekkelvaló bánásmódra! A ki iránt, a gyermek nem viseltetik bizodalommal, az előtt nem is mutatko-zik a maga valóságában. Az ilyen embernek a gyermek-meg-figyelés terén kárba vesz minden megfigyelő képessége és gya-korlottsága.
A gyermek-psychologiai adatok gyűjtésére első sorban a tanítók, óvó-intézetek vezetői vannak hivatva, de értékes ada-lékkal szolgálhatnak hozzá a művelő szülők is. Minden legkisebb adat, leírva a maga mellékkörülményeivel, érdekes adalékul szolgálhat a geneticus psychologiára. A fődolog, hogy a meg-figyelők a gyermeki lélek nyilatkozásaihoz ne tegyenek semmit, de ne is vegyenek belőle el.
A tanító- és óvóképző intézetek növendékeit rá kell szok-tatni a gyermekék megfigyelésére. Minden növendéket bizszok-tatni, bátorítani, sőt a hol ez nem használ, kényszeríteni kell arra, hogy legalább egy gyermek magaviseletét, lelki életének nyilat-kozását legalább egy évig. figyelemmel kisérje. Megfigyeléséről rendszeres jegyzeteket vezessen s róla időközönként necsak be-számoljon, de a gyermek érzelmi, értelmi és akaratvilágának jelentkezéseit physiologiai okokból igyekezzék kimagyarázni.
Tanítási tervezeteik készítésénél s a társak tanításának meg-birálásánál az ismeretes psychologiai igazságokat és törvényeket alkalmazzák s alkalmazásukat másoktól is megköveteljék.
' Azoknak, a kik a gyermek fejlődését figyelemmel akarják kisérni, Preyer szerint a következőket kell szem előtt tartaniok
:á) Csak azt szabad feljegyezni, a mit maguk tapasztaltak.
A dajkák adataira nem kell semmit adni.
b) Minden tapasztalatot, mellékkörülményeivel együtt azonnal be kell vezetni az e czélra kéznél levő naplóba. Egy óra múlva már elfeledhetjük a tapasztalat egyes részeit.
c) A gyermeket a kísérletezésekkel nem szabad megerőltetni.
d) Rajta kell lennünk, hogy a gyermek természetessége minél tovább megmaradjon. Minél hamarabb hozzá szoktatnak vala-mely gyermeket bizonyos udvariassági, úgynevezett „kecses"
mozdulatokhoz; minél jobban erőltetik holmi versecskék
mon-dásával, betanulásával: annál hamarabb vége szakad az amúgy
is rövid ideig tartó, soha vissza nem térő boldog
gyermekkor-nak, költészetben dús természetességének; annál nehezebb leend
a valódi, a hamisítatlan szellemi fejlődés megfigyelése.
e) Naponkint legalább háromszor figyeljük meg egy és ugyanazt a gyermeket.
f) Ha csak egy napig rá nem érünk a gyermek megfigye-lésére, gondoskodjunk helyettesről. Azonban ennek a tapaszta-latait szigorúan őrizzük ellen és pedig azonnal, mihelyt tudomá-sunkra jutott, hogy helyettesünk valami új, előttünk még isme-rétlen dolgot észlelt.
Preyer e pontjaihoz hozzátehetjük még :
g) A saját megfigyeléseink eredményétamásokéval hason-lítsuk össze. Ha különbségeket találunk: keressük az okokat.
Ezek az utasítások első sorban a szülőknek szólnak, de okkal-móddal használhatja a tanító is.
A psychologia tudományos vizsgálatának is többféle iránya van. Né-melyek a metaphisikai, mások m e g az empíriái alapon állanak.
A metaphisikai alap hozta létre az úgynevezett substantialis lélek-fogalmat. · E szerint a lelkifolyamatok valamely substantiától erednek. A substantia minőségét azonban az egyik fél az anyagtól és a testtől függet-lennek, a másik meg az anyaggal azonosnalc tartja. Amazok a spiritualis-ták, emezek a materialisták.
A spiritualisták a lelket speoiflous természetű, kiterjedés nélküli oszthatatlan és állandó lénynek tekintik, de abban mégis eltérnek egy-mástól, hogy az egyik fél a lelki substantiát az anyagtól lényegesen kü-lönbözőnek (dualisticus rendszer), mig a másik fél e substantiát az anyag-gal rokonnak tartja (monisticus rendszer).
A materialisták a lelki folyamatokat az anyagi substratumra viszik vissza. Tagadják a lélek érzék feletti természetét s azt állítják, hogy a lélek működései nem egyebek, mint az anyag bizonyos összetételének ha-tásai ; a lelki élet folyamatai élőállan'ak az egyéni élet folyama alatt s fel-bomlanak annak bevégeztévél.
A spiritualisták és materialisták között a dogma, a lélek halhatat-lanságának hite, húzza m e g a válaszfalat. Az egyik fél azt állítja, hogy csupán az embernek van halhatatlan lelke (ámbár szt. Ágoston, Luther és Butler püspök azt vallják, hogy az állati lélek ép ú g y halhatatlan, mint az emberi). Éles különbséget tesznek az állati „pára" és az emberi „lélek"
között. Az állat „ösztönből", az ember „értelemből" cselekszik. A másik fél meg a mellett erősködik, hogy az állatnak ép úgy m e g van érzelmi, értelmi és akaratvilága, mint az embernek. Van ugyan különbség az emberi és állati lélek között,, de ezt a különbséget nem a lélek nemében és állomá-nyában, hanem csupán a fejlődés fokában szabad keresnünk.
Az empiricusok nem elvont, bölcsészeti meghatározásokból, hanem a tapasztalatból vonják le nézeteiket. A lelki folyamatokat oly fogalmakra vezetik vissza, a melyeket e folyamatok összefüggéséből merítettek; v a g y pedig határozott, rendszerint a legegyszerűbb lelkifolyamatokat használják
— 9 —
el arra, hogy ezek összeműködéséből más, bonyolultabb lelki folyamatokat vezessenek le.
Valamint eltértek egymástól a metaphysikai alapon állók, ép úgy nem maradtak egyenlő nézeten az empíriái psyehologia hivei sem. Néme-lyek megelégedtek azzal, bogy a lelki jeleneteket magukban vizsgálják, különösen az önmegfigyelés módszerével dolgoztak; nem tekintettek arra:
van-e valami összefüggés a lelkiműködés és a testi, különösen az ideg- és agy-rendszer működése között. Ennek az iránynak a bivei az úgynevezett
„autonom, transcendontalis psyehologia" munkásai. Mások a lelki folyama-tokat, szoros kapcsolatba hozták az idegek és az izmok működésével. A psycbikai folyamatokkal kapcsolatban vizsgálják a test, különösen az agy, és az idegeken való változásokat. Vizsgálatukat, a hol kell, kísérletekkel, mérésekkel (psycho physika) egészítik ki. Ezeknek a munkáját „physiolo-giai psychologiá"-nak mondják.
Minden psychologiai tapasztalatban két tényezőt különböztethetünk m e g : a tapasztaló alanyt, az egyént és a tapasztalat tárgyát, az esemén3't.
Ha a tapasztalat tárgyaira fektetjük a fősúlyt: előáll az intellectualis psy-ehologia, mely minden lelkifolyamatot, az érzelmeket, vágyakat, az akara-tot a képzetekből, vagy másként értelmi folyamatokból vezet le. Ennek ellentéte a voluntaristikus psyehologia, mely nom a tapasztalat tárgyaira, hanem a tapasztalatnak az alanyban való előállására fekteti a fősúlyt. A lélek munkássága felfogására az akaratot tekinti irányadónak.
Mind a transcendentalis, mind a physiologiai psychologiának két faja van : a logikai és az associatiói elmélet. A logikai elmélet az ítéletet és a következtetést tekinti a lelki jelenség typikus alapformájának. Az asso-ciatio-elmélet pedig az egymásra következő emlékezeti képeknek bizonyos, gyakoriságuknál fogva a többieknél erősebben kedvelt kapcsolatában ke-resi a lelki életfolyamatainak alapját.