— 59 —
apasztja az elpárolgás. Az anya nem lélegzik többé gyermeke helyett. A hideg levegő tódul be a tüdőbe. Megkezdődik az első lélegzetvétel. Ennek a kezdetnek a jele a sírás. A tüdő meg-kezdte inűködését s a már régen működő szívvel folytatja sza-kadatlanul az — utolsó leheletig.
Hányszor lélegzünk, hányat dobban szívünk a bölcsőtől a koporsóig? . . . Ki tudná ezt megmondani? Elég az is a tájéko-zásra, hogy rendes körülmények között a csecsemő perczenkint 44-et, az 5 éves gyermek 26-ot, a 15 éves korban levő 20-at, a 30 éves 16-ot, az 50 éves 18-at lélegzik átlag. Testünk állapota, a mozgás és nyugalom befolyással vannak a légzések száma szaporodására vagy csökkenésére. A felnőtt ember is a fekvés alkalmával 13-at, az ülésnél 19-et, az állásnál 23-at, a lépésben való járásnál 26-ot, a gyors menésnél és a futásnál még 42-öt is lélegzik másodperczenként: így tehát átlag egy év alatt 10 mil-liónál többször veszünk lélegzetet.
A. szív működése még nagyobb. Rendes körülmények között egy lélegzetvételre 4 szívütés esik. A csecsemőnél 134, a 10 éves gyermeknél 90, a felnőtteknél 71 körül van perczenként a szív ütése. Naponként 100,000-nél többször s évenként 37 mübón felül kell a szívnek összehúzódnia és kitágulnia. A szív-nek ez a napi mozgása olyan munkaerőszív-nek felelne' meg, mely képes volna 1 kgr. terhet; 87,000-szer 1 méter magasságra emelni. Ez az óriási munka arra Való, hogy a vért keringésben tartsa. Csodálatos gépezet, mely ekkora munka mellett egyik-másik embernél 60-^-70, sőt még több esztendeig is működik s hirdeti a Teremtés hatalmát! ' .
Mekkorát halad ez idő alatt az egyén a fejlődés útján, az , nagyban függ'az egyén testi és lelki sajátságától, környezetétől s egyéb külső és belső körülményektől. A fejlődés útja az egyén-ben akkor kezdődik, mikor a külvilág tárgyai, ingerei egyén-benyomást tesznek az ébredni kezdő lélekre. •
A külső ingereket, származzanak azok akár mechanikai, akár chemiai folyamatokból, érzékszerveink segélyével fog-juk fel.
Arra a kérdésre: milyen sorrendben lép fel a gyermeknél
az egyes érzékszervek működése, a különböző íróknál, különösen a régebbi időben különböző nézeteket találunk.
Darwin pl. azt állítja: A lélek működése már az anyai
méhben megkezdődik. Első benyomásainkat a tapintás útján
nyerjük. A magzat az anya méhében nem csak izom-mozgásokat
végez, helyzetét is megváltoztathatja. E mozgások következté-ben tapasztalatot szerezhet saját testének, valamint az anyai méhnek alakjáról. Észreveheti, hogy az a folyadék, a miben úszik, nyúlós. A születés után az első kellemes érzelmet az anyai tej szaga, forrásának melegsége s ízének édessége szol-gáltatja.
Carus azt hiszi: minél alacsonyabbrendű valamely érzék-szerv, annál hamarább megkezdi működését. Az első közvetlen érzetek jóformán egy és ugyanabban az időben lépnek fel.
Olyanformán van ez az embernél is, mint azoknál a kevésbbé kifejlett állatoknál, a melyeknél egyetlen egy szerv többet is helyettesít. A különböző benyomások azonban az embernél csak-hamar elkülöníttetnek egymástól, így a tapintási ingerek és érzetek a szaglásiáktól. Ezeket követi az izlés, majd — mintegy 3 hét múlva — fellép a hallás s végül körülbelül 5—6 hetes kor-ban a látás.
Burdach azt tanítja: először kezd működni a látás és a közérzék. Ezeket követi a hallás és az izlés. Legutoljára jelent-kezik a szaglás és a tapintás. A szemek kinyiinak már az első lélegzetvételnél és az első sirásnál, de még nem látnak. Az új-szülött nem irányozza még szemét bizonyos tárgyakra, nem zárja be, ha valami idegen test közeledik feléje. Néhány bét kell, míg a fényesebb tárgyakat észreveszi. A közérzék okozza, hogy a gyermek jól érzi magát a puha, meleg vánkoson, az anyai em-lőn, a langyos fürdőben. A lélegzés megkezdése után a fül meg-tisztul a benne levő nyálkától, de azért a gyermek az első hétben nem ball. Bármily zaj vagy lárma nem veri fel ábnából. A má-sodik hónapban már a gyengébb hangok is benyomást tesznek rá. A siró baba az énekszóra lecsillapodik, elalszik. • ízlése kez-detben tompa. Undorodás nélkül lenyel bármilyen langyos folya-dékot. A szaglás nyomai mutatkoznak már abban, hogy anyja körében jól érezi magát már akkor, a midőn még az anyát egyéb érzékszerveivel nem veszi és nem veheti észre.
Rudolphi abban a nézetben van: az izlés hamarabb fejlő-dik, mint a szaglás. Igaz, hogy kezdetben a gyermeknek bármit beadhatunk, rá a különböző ízek semmi befolyást nem gyako-rolnak, de ez csak kevés ideig tart. A gyermek csakhamar elfor-dul az anyai emlőtől, mikor az emlőgombon valami keserűt vesz észre és akkor is, ha a tej nem ízlik neki. A szaglás működése sokkal később jelentkezik. Ettől is jó darab idő eltelik, míg a gyermek a fénylő és élénk színű tárgyaknak a szemmel való
— 61 —
kisérését, a nézését megkezdi. Felemlíti Desmonceaux-nak (1775 ) azt az állítását, van olyan gyermek, a ki csak a 4—5. hétben kezd először látni, azonban különösen a későre született gyer-mekek között akad olyan is, a ki a születés után azonnal néze-geti a világosabb tárgyakat.
Bautain véleménye az, hogy az új szülöttnél először a látás és az ízlés kezdi meg működését. A szaglás már azért is később kezdődik, mert ennek az érzéknek a szervét a születés alkalmával nagyon vastagon borítja a nyálka. A hallás a szüle-tés után néhány hónap múlva lép fel.
A milyen eltérők voltak a nézetek a régebbi időben, ép olyan eltérők még ma is. Valószínű, hogy az az érzékszerv fej-lődik ki legelőbb, a melyet a gyermek legjobban használ. Ilyen-nek tartják a tapintást, de csupán csak az ajakakon, ezt követné
az ízlés, majd a látás és a hallás. Legkésőbb fejlődik a szaglás ésa test egész felületén elterülő tapintás.
Az érzékszervek alkotórészeinek, működéseinek ismerete nagyon fontos a tanítóra. Ha ezeket nem ismeri, nem foghatja fel:
hogyan és miként ismerkedik meg a gyermek a külvilággal, a
n a g y m i n d e n s é g g e l .
Az érzékszervek segélyével szerezzük ugyanis azt az anyagot, a melyből a lélek az egyén ismeretvilágát fel-építi. Ez az oka annak, hogy a gyermek-psychologiának egyik nagyfontosságú kérdése: milyen fejlődésen mennek keresztül az egyes érzékek?
a) A l á t á s .
Látni, a szó szoros értelmében véve a szót, az első hetek-ben még nem lát a gyermek. Kinyitja ugyan szemeit, de az, a mit először észrevesz, megkülönböztet, nem tárgy, hanem sötét-ség és világosság. A világosság kezdetben kellemetlen hatással van. Olyanformán van a gyermek vele, mint mi felnőttek va-gyunk, a midőn nyári időben az ebéd utáni szundikálás végezté-vel a besötétített szobáb ól egyszerre a napfényre lépünk. Ma-gunknak is káprázik ilyenkor a szemünk. Nekünk is kellemetlen
— legalább az első pillanatban — a fény. Minél nagyobb a vilá-gosság, annál kevesebbet látunk. A gyermek is sötét helyről jő a világra. A fény hatása éppen azért, mert ez az első, kellemet-len a gyenge, érzékeny szervre.
A fénynek oka, a mint tudjuk az aether-rezgés.
Szerveze-tünk olyan, hogy az aethernek nem minden rezgését vagyunk
gyorsabb, mintsem az ingert látási szervünk felfoghatná. Álta-lában azt tartják, hogy csupán azokat az aether-rezgéseket fogjuk fel, a melyeknek a lengése másodperezenként 400 billiónál nem kevesebb, de 920 biliónál sem több. Ezzel egyre megy az is: a lengési hullámok hossza nem hosszabb 0'00067 milliméternél, de nem is rövidebb 0.00039 mm.-nél.
Az aether-rezgés a szembe, ebbe a művészi szerkezetű opti-kai készülékbe hat s eljut a retina (reczehártya) fény- és színérző készülékébe. Ebben olyan photo-chemiai anyag, retina-purpur van, a melyet a világosság felbont. A felbontás hat az idegek végére. Beáll az ideginger. Az ingert a látó idegszálak viszik az agykéreg állományba. Utjokban az idegek kereszteződnek.
Ennek az a következménye, hogy a jobb szem ingerei az agy bai féltekéjébe (hemisphaera) s a balé a jobb féltekébe jutnak.
Az egészséges és kifejlődött gyermek mihelyt kissé lecsil-lapodik, azonnal megkísérli szemecskéit felnyitni. A betóduló fény következtében azonban csakhamar bezárja.
Preyer gyermeke születése után öt perez múlva, midőn a homályosodni kezdő szobában az ablak felé tartották, kinyitotta szemét és pedig felváltva: egyszer az egyiket, máskor a mási-kát. A mint kissé sötétebb lett, akkor meg mind a kettőt. A szem-pillák egymástól való távolsága ekkor még csak mintegy 5 mm.
lehetett. A mikor mind a két szemét kinyitotta, akkor a homlo-kát összeránczolta.
Kusmaul meg azt tapasztalta, hogy a pupilla már a születés utáni első órában nagyon élénk. Kitágul, vagy összehúzódik, a szerint: milyen a reá eső fénysugár. Ha az egyik szemet befogj uk; akkor a nyitva maradt szem pupillája kitágul.
Azt mondanom sem kell, hogy ezek a mozgások csak ön-kéntelenek, ösztönszerűek.
A gyermek lassan-lassan hozzászokik a világossághoz.
Ekkor már a mérsékelt világosság kellemesen bat rá. Egészen más arczkifejezése van a gyermeknek, ha arczát a derengő vilá-gosság felé fordítják, mintha kezünket arcza elé teszszük. Ezt az
arczkifejezés változtatását nemcsak a kifejlett, hanem úgyneve-zett idétlen — hét hónapra született — gyermeknél is tapasz-talták. ·
Hat-bét napos korára annyira fejlődik és szokik a gyermek, hogy már a világosságot szereti és keresi. Nyugtalan, ha arcza nem arra van fordítva, a honnan a világosság jő. Már akarni is
— 63 —
akar. Mindenkép rajta van, hogy arczát a világosság felé for-dítsa. Az erősebb fény azonban kellemetlenül hat reá.
Ha gyertyával közeledünk felé, akkor a második, sőt a sötétebb helyen tartott vagy egészen letakart gyermek még a harmadik s negyedik napon is hirtelen becsukja szemét. Az ébredés alkalmával szeme sokkal érzékenyebb, mintha már hosszabb ideig ébren van. Mi felnőttek is így vagyunk. A szem-pillákat az alvás alkalmával mi sem zárjuk be teljesen. A ki a lámpavilág mellett való alvást megszokta: felébred, ha a lámpa elalszik s viszont a sötétben alvó felébred a világosságra. A gyermek is így van. Némelyik úgy alszik, mint a nyúl. Szem-pillái alig félig vannak lecsukódva. Ha egészen becsukódtak is a szempillák, mégis van akárhány gyermek, a kit az erősebb fény
alvásában zavar, felébreszt, sírásra kényszerít. Viszont, ha a gyermek az éjjeli lámpát megszokta, nyugtalanul alszik a setétben.
Minél idősebb a gyermek, annál jobban eltűri a fény hatá-sát. A második hónapban már örül a fénylő és az élénk színű tárgyaknak; a tizedikben pedig ujj ong s mint mondani szoktuk, majd kiugrik a bőréből, mikor este lámpát gyújtanak.
Tudva ezeket, a szülői házra az a kötelesség háramlik, hogy a gyermeket az első napokban és betekben lassan-lassan szoktassák hozzá a világossághoz. A sötét helyről ne vigyék egyszerre a napfényre. Gyertyával ne igen közehtsenek felé.
Felébredés után fordítsák a világosság felé. Ha a szobában fénylő és élénk színű tárgyak vannak, a miket a gyermek néze-getni szeret, tegyék lehetővé, hogy ezeket a gyermek könnyen megláthassa, ne kelljen a gyermeknek szemeit már korán meg-erőltetnie.
Azt, hogy a kis gyermek váltogatvapislogat, többen tapasz-talták. És pedig nem csak az első napokban, hanem körülbelül kéthetes koráig. Ezen túl az ilyen pislogatás mindig ritkább lesz, míg végre teljesen megszűnik. Ha időközökben néha egyszerre nyitja is a gyermek mind a két szemét, akkor is az egyiket job-ban kinyitja, mint a másikat. Ezt tapasztalhatjuk még akárhány
•egyhónapos gyermeken is.
A felnőtt ember, ha szemét valami veszély fenyegeti, vagy
hirtelen megrezzen, szemét gyorsan, mintegy ösztönszerűleg
bezárja. Ez a gyermeknél aránylag későn következik be. Minél
nagyobb az a tárgy, a melylyel a gyermek szeme felé
közele-dünk, annál korábban bekövetkezik a szem lezárása. Prcyer és
Shinn k. a. fejükkel gyorsan közeledtek a gyermek arcza felé.
Amaz az 57-ik, emez az 56-ik napon tapasztalta, hogy ebben az esetben a gyermek szemét bezárta. Soltmcmn tenyerével közeb-tett a gyermek szeme felé s a szembezárást a 7-ik és a 8-ik hétben tapasztalta. Sigismund azt mondja: ha újjunkkal közeHtünk a gyermek szeme felé, még a 14 és 16-ik hétben sem következik be
a szemzárás.
Arra a kérdésre: mi okozza a szembezárást ? különbözők a nézetek. Némelyek a közelgő veszélyből, mások öröklött szokásból származtatják. Legvalószínűbb azoknak az állítása, a kik úgy vélekednek, hogy a váratlanul és gyorsan bekövetkező érzéki inger kellemetlenül hat reánk. Már maga a meglepetés is, még akkor is, ha örömet okoz, legalább az első pillanatban, annál inkább rokon a megijedéssel, minél váratlanabbul jött. Ennek a meglepetésnek következménye a szem gyors bezárása.
A nyitott szem a kisdednél rendesen kellemes érzelemnek a jele. Nézzük meg csak a csecsemőt, a mikor jóízűen szopik, meit ilyenkor rendesen kinyitja. Ha a gyermek ébren van s sze-meit bezárja, jele hogy kedvetlen, valami kellemetlen érzelme van. Látjuk, hogy már az első sirásnál görcsösen bezáródnak a szemek, de ha újjunkat bedugjuk a siró baba szájába, azonnal elkezdi a szopást és szemét kinyitja. Ezt nem csak a normális gyermeknél, de olyannál is tapasztalták, a ki nagy agy nélkül született. A kellemetlen érzelmeknél az élet későbbi koraiban is bekövetkezik a szembezárás. A búslakodó, a magát szégyenlő lesüti szemét. Az örömtől ragyogó szem pedig nyitott.
A szülők, mikor laikus szemmel nézegetik gyermeküket, igen gyakran azt az aggodalmat kifejező kérdést intézik egymás-hoz : nem lesz-e a gyermek „sanda" (kancsal, bandzsa) ? És valóban az első betekben úgy tűnik, mintha a. gyermek sandí-tana. Ez onnan van, mert a gyermek szemgolyói nem egyszerre, nem egyöntetűen mozognak. Preyer, Donder, Hering, Schoeler, Raehlmann, Witkovszky vizsgálódásaik álapján arra a meg-győződésre jutottak: hogy már az első napon is fordulnak elő egyöntetű mozgások a szemgolyónál, de ezek csak esetlegessé-gek. Minél jobban megfigyeljük a gyermeket, annál inkább meggyőződünk arról, hogy az egyik szemgolyónak a mozgása a másikétól teljesen független. Voltak olyanok, a kik áz alvó gyer-mek szempilláját felemelték. Ezek azt tapasztalták, hogy az élet első szakában az egyöntetű szemgolyómozgásról szó sem lehet.
Volt ugyan arra is eset, hogy a két golyó egy irányban mozgott,
— 65 —
de ilyenkor az egyik nagyobb fordulást tett, mint a másik. Gya-koribb az az eset, bogy az egyik szemgolyó jobbra, a másik
• balra; vagy az egyik lefelé, a másik felfelé végezte ugyan abban az időben a mozgást. Arra is volt eset, bogy az egyik golyó állt, a másik meg jobbra-balra mozgott. A szemgolyóknak ez a moz-gása az, a mi a szülőket sokszor minden alap nélkül bús gon-dolatokkal tölti el. Az ilyen mozgások eltartanak a gyermeknél három hónapos koráig. Alvás alkalmával azonban néha-néha még a 9 hónapos korban is jelentkeznek.
Arra a kérdésre: mikor kezdik a gyermekek az egyes tár-gyakat szemeikkel kisérni, a különböző bóknál különböző felele-tet találunk. Kussmaul azt mondja, hogy a tárgyak fixbozása a 3—6 hetes korban következik be. Látta, mikor a hat hetes gyermek az egyes tárgyakat nézte s szemével kisérte.
Sigismund azt álhtja, hogy a tárgyakra irányzott nézés az első negyedév közepe táján következik be. A gyerekek között e tekintetben nagy az egyéni eltérés. A leányok átlag gyorsabban fejlődnek mint a fiúk. Egy leányka már az ötödik hétben néze-gette a függő virágtarót, a fiúk, úgy látszik, csak néhány héttel később fejlődnek annyira.
Preyer a nézési irány vizsgálatánál négy fokozatot külön-böztet meg.
a) Az illető tárgy a gyermek szeme elé esik. Darwin azt tapasztalta, bogy a gyermek már a kilenczedik napon nézegette a gyertyavilágot. Rachlmann és Wiltkovszky azt állítják, hogy valóságos fixirozást a tizedik nap előtt nem vettek észre.
b) A gyermek fejét fordítja, bogy az illető tárgy felé néz-hessen. Preyer fia a tizenegyedik napon először mereven nézett apjára, aztán fejét megfordította, hogy a világosság felé
néz-• hessen.
c) A gyermek szemével kiséri a mozgó tárgyat, de fejét nem fordítja. Preyer fia a 23-ik napon kisérte először szemével a lassan tovább vitt gyertya fényét. Vannak gyermekek, a kik-nél a szémmel való kisérés ily korán nem következik be. Preyer maga is annak tulajdonítja a korai fellépést, mert a gyermek előtt e kísérletet sokszor ismételte.
• d) A gyermek olyan tárgyakra irányítja szemét, a melyek -nem esnek a nézési vonalba. Ez körülbelül az első negyedév végére esik. A születés utáni 81-dik napon Preyer a vizespohár felső részén húzogatta megnedvesített ujját. Ez a huzogatás a gyermek előtt eddig ismeretlen hangot iáézett elő. A gyermeken
P e t h e s J . : G y e r m e k p s y c b o l o g i a . 5
a meglepetés látszik, keresi: honnan jő a hang. Mikor meg-találja: mereven reá bámul. Ha'azonban játékszerét a földre dobja, bár zörrenést okozzon is, azért még most nem néz utánna.
A játékszer után való nézés csak a 43—4'7-ik hétben következik . be. A guruló lapda irányát meg csak a 124-ik hétben kiséri sze-.meivel. Ezek a tapasztalatok a mellett tanúskodnak, hogy a
látás kezdetben nagyon tökéletlen s idő kell hozzá, mig a szem a körülményekhez alkalmazkodik.
A nézegetés, szemmel való kisérés kérdésének eldöntése .még nem ad feleletet arra a kérdésre: mikor kezdi a gyermek . a tárgyakat határozottan látni, vagy más szóval: mikor szerez
a látás segítségével képzeteket ? Ebben a tekintetben a nézetek megint eltérők. Sigismund azt hiszi, hogy a gyermek valamint kezdetben, úgy később is csupán világosságot és sötétséget vesz észre a néző mezőben. Az egyes tárgyak, h a tesznek is reá be-nyomást, ezek a benyomások csupán a fény különböző árnya-latai s nagyon hamar is eltűnnek a lélekből. Még a második .negyedévben is nagyon homályos és nagyon határozatlan az a kép, a mi a gyermek lelkében hátramarad. Preyer ezzel szem-ben azt állítja: igaz ugyan, hogy az egyes szin,-, tér-, alak érze-_tek aránylag későn lépnek fel a gyermeknél, dp azért a
gyer-mek tetszését és nem tetszését korán észrevehetjük az egyes tárgyak és személyek felett. Ez mindenesetre bizonyít annyit, . hogy már a gyermek a tárgyakat és személyeket
megkülönböz-teti egymástól. Legkorábban lép fel a szülők, a környezet és a gyermek-szoba tárgyainak ismerete. A 6 hónapos gyermek már .nevet, ha apja, anyja, ismerőse bólingat feléje. Preyer 6
hóna-pos gyermekét a tükör elé vitte. A gyermek belenézett a tü-.körbe, aztán gyorsan megfordult, apjára tekintett. Úgy tett,
mintha össze akarná hasonlítani a tükörben látott képet az ere-detivel. A hetedik hónapban még bozzámegy a gyermek az idegenekhez, de megnézi s aztán a legtöbbször gyorsan elfordul .tőlük. Nem akar náluk maradni. A nyolczadik hónapban már
• az ismerőseket és az ismeretes tárgyakat 2—4 méter távolságból fehsrneri. .
Arra a kérdésre : szerezhet-e a gyermek a látás segélyével
• képzetet a távolról, vagy más szóval magából a látásból meg tudja-e különböztetni, hogy az egyik tárgy messzebb van, mint . a másik: nincs egyetértés a különböző irók között. Vannak, a
kik azt állítják, hogy mivel a gyermek majd távolabbról majd .közelebbről látja az egyes tárgyakat, már a látás segélyével is
— 67 —
szerez a közel és távolról olyan a milyen képzetet. Mások azon-ban abazon-ban a nézetben vannak, hogy a látásnál minden tárgy olyannak tűnik, mintha a szemben volna. Itt a tapintásnak kell a látást kisegíteni. Ha a gyermek tudná, bogy az egyik tárgy közelebb van, mint a másik, akkor nem iparkodnék még a Hol-dat is megfogni. A fejlődésben itt is nagy az egyéni eltérés.
Minél jobban és minél tovább bepólyázzák a gyermek kezecs-kéjét, annál későbben tanulja meg, miként kell használni s an-nál későbben kezd fejlődni szemmértéke is. Sigismund arról érte-sült, hogy egy leányka már 9 hetes korában kapkodott a szeme elé kerülő tárgyak után. Saját fia azonban ezt csak 19 hetes korában tette. Preyer ezt fián 17 hetes korában vette észre. Ha a gyermek megfoghatott valamit, akkor vitte a szeme felé, míg a 44-dik hétben minden oldalról nézegette, tapogatta. Mennyire lehet, a szemmértéket a gyakorlással vinni, mutatja Baldmin fia
esete, a ki 9 hónapos korában csak akkor nyúlt az elibe tett színes szalag után, ha ezt elérhette. . -A szemmérték gyakorlása és kifejlesztése nagyon fontos.
Az iskolának a kötelessége, hogy ebben az eddiginél többet tegyen. A tanító az iskolában méresse meg az egyes tárgyak hosszát, magasságát, szélességét. Találtassa ki aztán mérés nél-kül más tárgyaknál a méreteket. Gyakorolja künn a szabadban a szemmértékeket. A gyermek mondj a meg, hány lépés az iskola épület hossza, az udvar szélessége; hány méterre van egyik fa a másiktól slb. A találást azonnal kövesse apróba. Szoktatni kell ahhoz is, bogy ne csak bosszúságot, szélességet és magasságot tudjon megítélni, hanem számot is. Ezeket a gyakorlásokat a gyermekek szeretik, örömmel teljesítik. Az így szerzett ismere-teket és képességeket az élet különböző körülményei között haszonnal alkalmazhatják. Félre a koczkára vonalozott táblák-kal! Tűzbe a stimmografíkus (ponttal jelzett) rajzfüzetekkel és lapokkal! Ezek a szemmértóknek járszalagai s megöbk a szem
önállóságát, gyengítik a helyett, hogy erősítenék a látást.
A kis gyermek fogási kísérletei közben, különösen kezdet-ben, igen gyakran megtörténik, hogy bár elérhetné az illető tár-gyat, még sem tudja megfogni. Nem találja el. A hibát rendesen úgy ejti, bogy az illető tárgyat közelebbre gondolja," mint a mennyire tényleg van. Ennek oka korántsem a szemben, hanem a tapasztalatlanságban rejbk.
Arra a kérdésre: a kis gyermekek között a rövid- vagy a messzelátóság fordul-e elő gyakrabban, a szaktudósok is
külön-' külön-' 5*
lólekép vélekednek. Míg Jciger azt mondja, hogy a kisebb gyerme-keknél a rövid-, a nagyobbaknál a messzelátóság a túlnyomó, mig Ely a rövid- és messzelátóságot velünk születettnek tartja, és azt hiszi, hogy a legtöbb gyermek messzelátó, addig Hofner és Gohn azt tanítják, .hogy az öröklött rövidlátóság ritkaság számba megy.
' A mily. igaz az, hogy bármely életkorban tönkretehetjük szemeinket, ép oly igaz az is, hogy ez legkönnyebben történhe-tik a gyermekkorban. Sigismund inti is a szülőket, ne csinálja-nak a kályha vállára, a gyermek mulattatására ,,kigyó"-t, mert ez -nemcsak a gyermek szemét rontja, de a gyors forgás nézése
valósággal elkábítja. Általában mindent el kell kerülni, a mi a gyermek szemét kápráztatja. Az óvóintézetekből száműzni kell a papir-kiböködést, a kiböködött alakoknak színes pamuttal való -kivarrását. Az iskolában rá kell szoktatni a gyermekeket, hogy ' a könyvet szemökhöz közel ne vigyék, ü'ásközben a papiroshoz közel ne hajoljanak.· A mikor a tanító azt veszi észre, hogy a -gyermek a betűket 26—30 cm: távolságról nem látja meg, az ilyen gyermek szemét vizsgáltassa meg a szakértő orvossal. A tankönyvek, irófüzetek papírja ne legyen fényes, a betűk ne legyenek 2 milliméternél kisebbek. Az iskolai paáok az egész-ségügyi szabályoknak megfeleljenek. A fényes' falitáblák, a
•halovány szinü tinta nem iskolába valók. A nedves és sötét tan-termék közegészségügyi szempontból bezárandók. A tanító és a szülők óvakodjanak a gyermeket a fején büntetni s ne engedjék meg, hogy a leánykák olyan kézi munkával foglalkozzanak, a melyeknél 30—35 cm.-nél közelebb kell az illető munkához ha-jolni. A városi szülők pedig óvakodjanak attól, hogy gyerme-keiket órahosszakig zongoráztassák s így gyermekük szemét az apró hangjegyek nézésével megrontsák. Gondolják m e g : köny-nyebb a világon zongorázás, mint ..szemvilág" nélkül megélni.
Mozogjon a gyermek minél többet a szabadban. Ez nemcsak tes-tének, de lelkének is többet basznál, mint a zárt szobában való görnyedés.
• A házi felaáatokkal a tanító nagyon csinyján bánjon, már csak azért is, mert a lámpa vagy gyertyavilágnál való hosszabb munkát a gyermeknek nemcsak kezdetben, de később is meg kell tiltani. Alig van valami, a mi a rövidlátóságot jobban elő-mozdítaná, mint a gyermek esti mrmkája. Ez azonban még nem minden. A késő esti feszült figyelem a fejet felmelegíti, a lába-kat didergésbe hozza, a vérkeringést és az agy táplálását