Az EU fogyasztóvédelmi politikája napjainkban

továbbképzéséhez nyújt segítséget a határokon átnyúló ügyletekkel, a pénzügyi szolgáltatásokkal, valamint az EU belső piacán a fogyasztókat megillető fogyasztói jogokkal kapcsolatos ismeretek terén. A program eredményeként a DG SANCO kezdeményezésében, valamint a 27 tagország nemzeti szakértői munkacsoportjainak partnerségével 2003 decemberében indult el DOLCETA modulrendszerű, interaktív, on-line fogyasztói oktatási programja (lásd korábban).

A Bizottság 2007. évi értékelése alapján sikeresnek ítélte a program végrehajtását, kiemelve többek közt az egyik legfontosabb eredményét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló (2005/29/EK) irányelv – a későbbiekben az elemzésem tárgyát jelentő fogyasztóvédelmi jogszabály – elfogadását. A B2C relációban tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma mint az első horizontális szemléletű irányelv jelentősége, hogy a későbbiekben ez képezheti az ún.

fogyasztóvédelmi általános részt szabályozó horizontális irányelvek bázisát (Fazekas 2007) azáltal, hogy meghatározásra kerültek benne azok a közös fogalmak, amelyek valamennyi irányelvben megtalálhatók (így például a Bizottság által elfogadott fogyasztó fogalma).

a világ legnagyobb – ugyanakkor a nemzeti határok mentén széttöredezett – kiskereskedelmi piaca integrálásának feladatával⁷⁷.

A program újra a mintegy 493 millió európai fogyasztó növekvő szerepére irányította a döntéshozók figyelmét. A Bizottság felismerte, hogy a fogyasztóknak abban is szerepük van, hogy az EU közelebb kerüljön a polgárai mindennapi életéhez és demonstrálja a Közösség előnyeit.

Ezekre a kihívásokra válaszul a Közösség célja, a fogyasztók felruházása azokkal a készségekkel és eszközökkel, amelyek segítségével be tudják tölteni szerepüket a modern gazdaságban, és hatékony védelme az olyan kockázatokkal és fenyegetésekkel szemben, amelyekkel önmaguk nem tudnának megbirkózni. A program e felismeréssel összhangban három célt tűzött ki erre az időszakra:

 Az európai fogyasztók pozíciójának erősítése: Ahhoz, hogy valóban erős pozíciójú fogyasztókká váljanak, valódi választékot, pontos információkat, piaci átláthatóságot kell biztosítani számukra, és meg kell erősíteni a piac szereplőibe (a belső piacba és intézményrendszerébe) vetett bizalmukat a hatékony védelem és a szilárd jogrendszer által.

 Az európai fogyasztók jólétének növelése az árak, a választék, a minőség, a sokféleség, a megfizethetőség és a biztonságosság tekintetében.

 A fogyasztók hatékony védelme olyan súlyos kockázatokkal és fenyegetésekkel szemben, amelyekkel egyénileg nem képesek megbirkózni és érdekeiket érvényesíteni. Az e fenyegetések elleni magas szintű védelem a fogyasztói bizalom alapvetően fontos része.

Habár a program célkitűzései nem újkeletűek (túlnyomóan a korábbi közösségi fogyasztóügyi szakpolitikai célok folytatásainak tekinthetők), módosultak a cselekvési prioritások, amivel a Bizottság a célok gyorsabb elérésére számított. A prioritások közül a dolgozat szempontjából kiemelendő a fogyasztói piacok és a nemzeti fogyasztóügyi politikák nagyobb figyelemmel kísérésére, valamint a jobban tájékozott és felvilágosított fogyasztók elérésére vonatkozó teendők. E prioritások kapcsán a Közösség is felismerte, hogy a hatékony fogyasztóvédelmi jogalkotás és -alkalmazás záloga a belső piac fogyasztóorientált figyelemmel kísérése során nyert, a piac valós működését tükröző statisztikák és adatok elemzése. A célok eléréséhez a különböző szabályozási területeken olyan mutatókat és statisztikai eszközöket szükséges kidolgozni, mint a határon átnyúló végfogyasztói

77 A szabályozási periódus alatt az Európai Parlament számos jelentést adott ki, amelyek megerősítették a fogyasztóügyi stratégiában a társadalmi és piaci kihívásokra válaszul megfogalmazott prioritásokat. A jelentések – különböző prioritásokat kiemelve – hangsúlyozzák az egységes fogyasztóvédelmi szabályozás (a polgárságról szóló 2010. évi jelentés, Monti-jelentés 2010), a fogyasztói érdekek vonatkozó uniós politikákba és jogszabályokba történő integrálásának (Grech-jelentés 2010) és a szakpolitikák – kutatásokon nyugvó – tudományos megalapozottságának (Grech-jelentés 2010, Hedh-jelentés 2010, Monti-jelentés 2010) jelentőségét, a termék- és szolgáltatásbiztonság területén a hatékonyság növelését (Grech-jelentés 2010, Hedh-jelentés 2010, Schaldemose-jelentés 2011), az alternatív vitarendezési (ADR) mechanizmusokra vonatkozó jövőbeli javaslatok fontosságát (Hedh-jelentés 2010, Kalniete-jelentés 2012), valamint a fogyasztói bizalom erősítését az e-kereskedelem területén (Arias-jelentés 2010).

Forrás: COM(2011) 707 végleges

(B2C) kereskedelem szintje, az árkonvergencia / árdivergencia, a jogkövetés, a bizalom, a fogyasztói panaszok, az árak, az elérhetőség és a megelégedettség.

Ezen kívül munkák kezdődtek a fogyasztói viselkedés mélyebb megismerése céljából, elsősorban annak megértésére, hogy a fogyasztók a gyakorlatban mennyire racionálisak, és hogy az új technológiák és marketing módszerek – különösképpen a reklámok – hogyan befolyásolják őket. A hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram eredményeivel szintén hozzájárult e célok – a fogyasztói viselkedés jobb megismerésének – eléréséhez. A Bizottság reményei szerint a különféle szakterületek, mint például a közgazdaságtan, a társadalomtudomány és a kognitív tudományok szorosabb együttműködésének eredményeként csökkenni fog a fogyasztástudományi kutatási tevékenységek széttagoltsága, s ezáltal a fogyasztói viselkedés empirikusabb megismerése segítségül szolgál majd a jobb szakpolitikák és a közösségi szakpolitikában jobb jogi szabályozás kidolgozásában. Az európai polgárok fogyasztási szokásainak és a fogyasztói magatartás kutatása világított rá a fogyasztói oldalon a belső piac gátját jelentő bizalomhiány és a fogyasztói érdekérvényesítésre vonatkozó elégtelen ismeretek megoldandó kérdéseire, amelyre válaszul az EU a tagállamokkal együttműködve kíván hozzájárulni a fogyasztók tájékoztatását és felvilágosítását célzó nemzeti, regionális és helyi munkához.

A fentiek értelmében a fogyasztóügyi politika feladata a fogyasztók felvértezése azokkal a képességekkel és ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy racionális döntéseket tudjanak hozni, és felelősséggel járjanak el saját érdekeik érvényesítése során, hiszen az erős pozíciójú és tájékozott fogyasztók könnyebben változtatják meg az életstílusukat és a fogyasztási szokásaikat, hozzájárulva így az egészségük javításához, a fenntarthatóbb életvitelhez, saját jólétükhöz.

Mindezt erősíti az a tény, hogy a fogyasztóknak kiemelt szerepük van az olyan környezetvédelmi kihívások megválaszolásában, mint a klímaváltozás, a levegő- és vízszennyezés, a földhasználat és a hulladékok, amely jobb tájékoztatást tesz szükségessé azokon a területeken is, mint az energia és a közlekedés, ahol a tájékozott fogyasztók hathatósan tehetnek a helyzet megváltozásáért⁷⁸.

A hatékonyan működő kiskereskedelmi belső piacnak a fogyasztói bizalomhiány mellett számos szabályozási akadálya is van, melyekre a nemzeti fogyasztóügyi politikák önmagukban nem tudnak megoldást találni. A legfontosabb problémák kezelése már elindult, a tisztességtelen kereskedelmi módszerekről szóló (UCP) irányelv, a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló (CPC) rendelet és az Európai Fogyasztói Központok (ECC) hálózata kezdetnek szilárd alapot jelentenek, valamint az euró bevezetése is nagymértékben megkönnyítette a fogyasztók számára határon túli árakkal való összehasonlítást. Maradtak azonban jelentős akadályok, nevezetesen a

78 COM(2011) 707 végleges

fogyasztói szerződések és a jogorvoslat területén, amelyek megoldása a következő programok feladata. A Szerződés kötelezővé teszi, hogy a fogyasztói érdekek beépüljenek az összes közösségi szakpolitikába, ezért – a Bizottságnak az egységes piac átvilágításáról szóló közleményében megfogalmazottak szerint – a fogyasztói dimenziónak nagyobb szerepet kell kapnia az egységes piaccal kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásában.

A 2004-ben kezdődött felülvizsgálat, amelynek átfogó célja olyan valódi fogyasztói belső piac kialakítása, amely megfelelő egyensúlyt teremt a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozások versenyképessége között (a szubszidiaritási elv tiszteletben tartása mellett), rávilágított a Közösségen belüli fogyasztóvédelmi joganyagnak a 2005-ig jellemzően minimum harmonizációt előíró, a tagállamok számára így szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályok fenntartását engedő irányelvek okozta széttagoltságára. A széttagoltság belső piacra vonatkozó következménye egyrészről a fogyasztók bizalmatlansága, másrészt a vállalkozások idegenkedése a határokon átnyúló ügyletek lebonyolításában, ami vice versa csökkenti a vállalatok versenyképességét és a fogyasztók jólétét. A fogyasztóvédelem széttagoltsága és eltérő szintje miatt ugyanakkor nehéz – ezt megelőzendő – egész Európára kiterjedő felvilágosító kampányt folytatni a fogyasztói jogokról, illetve alternatív vitarendezési mechanizmusokat alkalmazni. Az Európai Parlament a 2007. július 16-i állásfoglalásában jogszabályok meghozatalát javasolta, és kifejtette, hogy teljes körű, célzott harmonizáción alapuló horizontális irányelv formáját öltő jogi aktust tartana célszerűnek. Ennek nyomán 2008 októberében látott napvilágot a Bizottság – a fogyasztók jogaira vonatkozó – irányelv-javaslata⁷⁹, amely az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekről szóló (85/577/EGK) irányelvet, illetve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló (93/13/EGK) irányelvet, a távollévők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló (97/7/EK) irányelvet, valamint a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (1999/44/EK) irányelvet egyetlen jogi aktusba foglalta. A javaslat szakított a minimum klauzulák alkalmazásával és – folytatva a UCP és a fogyasztói hitel-megállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelvek által megkezdett utat – teljes harmonizációra törekedett. Az Európai Parlament és a Tanács közötti végleges megállapodás a fogyasztók jogairól szóló irányelvről⁸⁰ Viviane Reding uniós jogérvényesülési biztos közvetítésével végül 2011 júniusában született meg, hivatalos elfogadására pedig 2011. október 10-én került sor. Az irányelv rendelkezéseit a tagállamoknak 2013. december 13-ig kellett implementálniuk, s ezeket a nemzeti jogszabályokat 2014. június 13-tól kötelesek alkalmazni. Magyarország ennek a kötelezettségnek a fogyasztók és a vállalkozások közötti

79 COM(2008) 614 végleges

80 2011/83/EU irányelv a fogyasztók jogairól

szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014 (II.26.) Korm. rendelet elfogadásával és kihirdetésével tett eleget. Az irányelv különösen a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel kapcsolatban nyújtandó tájékoztatásra vonatkozóan állapít meg a korábbiaknál szigorúbb és részletesebb szabályokat, emellett szabályozza az elállási jogot és összehangol néhány, az üzleti vállalkozások fogyasztókkal kötött szerződései teljesítésével és egyéb szempontjaival foglalkozó előírást. Ezekre, a fogyasztói érdekek hatékonyabb védelmét szolgáló rendelkezésekre a későbbiekben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és a (fogyasztói) döntési heurisztikák vizsgálata kapcsán részletesebben is kitérek.

A 2007–2013 közötti időszak fogyasztóügyi politikai stratégiájának félidős értékelése a fogyasztók tájékoztatása és oktatása kapcsán kiemelte, hogy a fogyasztói piac nyomon követése és a valós piaci viszonyok részletes tanulmányozása fontos szerepet játszanak a fogyasztóvédelmi politika támogatásában, létfontosságúak a fogyasztói szempontoknak a vonatkozó uniós politikákba történő megfelelő integrálásához és a hatékony jogszabályok kialakításához.

Kritikaként fogalmazza meg ugyanakkor, hogy a fogyasztók oktatásának fejlődése nem volt egyenletes, ezért a jelentés az oktatási eszközök megszilárdítását, a DOLCETA projekt célközönségének, tartalmának és terjesztésének pontosabb meghatározását, illetve a nemzeti alaptantervekkel való szinergiák létrehozását javasolja. A jelentés szorgalmazza a nemzeti fogyasztói szervezetek számára nyújtott képzés (kapacitásépítés) megvalósítását, hiszen létfontosságúnak tartja ezek hozzájárulását a fogyasztói érdekek uniós szakpolitikai döntéshozatalban való képviseletének biztosításához. Az értékelés eredményeivel összhangban szükség van az egymást követő programok közötti folytonosságra.

Az új, 2014–2020 közötti időszakra szóló fogyasztóvédelmi stratégia⁸¹ javaslata egyrészt a megelőző program által elért eredményekre épül, másrészt hatékonyan hozzájárul az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. Az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közlemény arra szólít fel, hogy „adjunk lehetőséget az európai polgároknak arra, hogy teljes mértékben részesei legyenek az egységes piacnak”, ennek biztosításához pedig

„több lehetőséget kell teremteni számukra arra, hogy a határon túlról vásároljanak árukat és szolgáltatásokat (…), és elő kell segíteni, hogy nagyobb bizalommal forduljanak az ilyen vásárlások felé”⁸². Az új fogyasztóvédelmi program azon szakpolitikai célkitűzés megvalósulását kívánja támogatni, amely az öntudatos fogyasztót helyezi az egységes piac középpontjába. A program a fogyasztók egészsége, biztonsága és gazdasági érdekei védelmének, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és önszerveződéshez való joguk támogatásával fogja ezt biztosítani azáltal, hogy kiegészíti, támogatja

81 COM(2011) 707 végleges

82 COM(2010) 2020 végleges, p. 23.

és nyomon követi a tagállamok szakpolitikáit. Ezzel összhangban az új stratégia négy területre – a biztonságra, a tájékoztatásra és oktatásra, a jogokra és jogorvoslatra és a végrehajtásra – vonatkozóan fogalmaz meg a fogyasztóvédelmi politika számára megoldandó problémákat, és tesz intézkedési javaslatot a célok elérése érdekében. A tájékoztatás és oktatás területén a program az alábbi orvosolandó problémákra hívja fel a figyelmet:

 az egységes piac működésének a fogyasztók szempontjából való megítélésére vonatkozó megbízható és jó minőségű adatok és elemzések hiánya;

 a fogyasztói szervezetek elégtelen kapacitása, beleértve a források és a szakértelem hiányát, különösen az új tagállamokban;

 a fogyasztóknak nyújtott átlátható, összehasonlítható, megbízható és felhasználóbarát információk hiánya, különösen a határokon átnyúló esetekben;

 a legfontosabb fogyasztói jogok és fogyasztóvédelmi intézkedések hiányos ismerete és megértése a fogyasztók és kereskedők körében egyaránt;

 a meglévő uniós fogyasztói oktatási eszközök elégtelensége, különös tekintettel a digitális környezet fejlesztéseire.

Az említett problémák megoldását a stratégia az uniós és tagállami fogyasztóvédelmi politika feladataként jelöli meg, és – a program mellékletében – kitér az ezeket foganatosító konkrét intézkedésekre, amelyek a teljesség igénye nélkül a következők:

1. A fogyasztókat érintő területeken végzett szakpolitikai döntéshozatal tudományos alapjának kialakítása, amely a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásának, valamint a fogyasztói érdekek más uniós szakpolitikákba történő integrálásának alapjaként szolgálhat, ideértve a következőket:

 a fogyasztókról és a fogyasztói piacokról készített uniós szintű tanulmányok és vizsgálatok;

 adatbázisok kialakítása és karbantartása;

 nemzeti statisztikai elemzések, az árakra, panaszokra, végrehajtásra, jogorvoslatra vonatkozó tagállami adatok gyűjtése.

2. A fogyasztói szervezetek támogatása:

 pénzügyi támogatás a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó uniós szintű szabványok kidolgozásában közreműködő, a fogyasztói érdekeket képviselő európai fogyasztói szervezetek működéséhez,

 kapacitásépítés a regionális, nemzeti és európai fogyasztói szervezetek számára, amely kiterjed a munkatársak képzésére, valamint a bevált gyakorlatok és szakértelem cseréje, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben viszonylag alacsony szintű a fogyasztói bizalom és a tudatosság.

3. A fogyasztói piacok és a fogyasztók tájékoztatásának átláthatóbbá tétele:

 a fogyasztókat érintő kérdésekkel kapcsolatos figyelemfelhívó kampányok, például a lakossági pénzügyi termékek, az energiaügyek, a digitális kommunikáció, a távközlés vagy a közlekedés tekintetében;

 a fogyasztók hasznos termék- és szolgáltatási adatokhoz, valamint a termékek és szolgáltatások fenntartható fogyasztásával kapcsolatos információkhoz való hozzáférését segítő intézkedések;

 uniós szintű szervek számára a magatartási kódexek / a bevált gyakorlatok /az árak / minőség / fenntarthatóság összehasonlítására vonatkozó iránymutatások kidolgozásához nyújtott támogatás;

 a fogyasztóvédelmi kérdésekről folytatott párbeszédhez, beleértve a média számára a fogyasztói tudatosság és jogérvényesítés ösztönzéséhez biztosított támogatás.

4. A fogyasztók oktatásának előmozdítása:

 a kiemelt célcsoportoknak, különösen a fiatal fogyasztóknak szánt bevált gyakorlatok és fogyasztói oktatási anyagok cseréjét lehetővé tevő interaktív fórum létrehozása az uniós oktatási és képzési finanszírozási programmal együttműködésben;

 oktatási intézkedések és oktatóanyagok kidolgozása, például a fogyasztói jogokkal kapcsolatban, beleértve a határokon átnyúló problémákat, az egészségügyi és biztonsági kérdéseket, az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályokat, a fenntartható fogyasztást és a pénzügyi jártasságot.