A fogyasztóvédelmi politika önállósodása a Maastrichti Szerződést követően

kiterjeszteni a csatlakozni kívánó országokra – köztük Magyarországra – is azzal, hogy a Társulási Megállapodások a fogyasztóvédelem területén is jogharmonizációs kötelezettségeket írtak elő.

Az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által kidolgozott harmadik hároméves fogyasztóvédelmi akcióterv⁷¹ (1996–1998) a korábbi cselekvési tervekkel ellentétben – amelyek a közösségi fogyasztóvédelmi politika más közösségi politikákba történő integrálását tűzték ki célul – már önálló fogyasztóvédelmi kérdésekre fókuszált. Ennek alapján a terv az alábbi tíz területet nevezte meg prioritásként, amelyekre vonatkozóan több irányelv is született:

 az oktatás és tájékoztatás javítása,

 a fogyasztói érdekek folyamatos figyelembevétele a belső piac kiépítésekor,

 a fogyasztói érdekek védelme az alapvető közszolgáltatások esetén,

 a fogyasztói szempontok figyelembevétele a pénzügyi szolgáltatások terén,

 intézkedések elfogadása, hogy a fogyasztóknak előnye származzék az információs társadalom nyújtotta lehetőségekből,

 a fogyasztók élelmiszerekbe vetett bizalmának fejlesztése,

 az önfenntartó fogyasztás elősegítése,

 a fogyasztói érdekképviselet erősítése,

 a közép- és kelet-európai országok fogyasztóvédelmi politikájának kialakításában való segítségnyújtás,

 fogyasztóvédelmi kérdések mérlegelése a fejlődő országok kapcsán.

A program kiemelt célként tűzte ki továbbá a termékekre vonatkozó egységes szavatossági, jótállási rendelkezések közelítését és az ezekkel kapcsolatos igény-érvényesítési rendszer kiépítését, amelynek érdekében számos irányelv került elfogadásra ezen időszak alatt.

Az 1997-ben elfogadott és 1999-ben hatályba lépő Amszterdami Szerződés megerősítette és továbbfejlesztette a fogyasztóvédelmi politikát, a 153. cikk szerint a fogyasztóvédelmi rendelkezések elsődleges célja továbbra is a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása maradt. A Szerződés kiemelte a Közösség aktív hozzájárulásának szerepét a fogyasztók alapvető jogainak biztosításában, amelyeket a Maastrichti Szerződéshez képest a fogyasztók tájékoztatási, oktatási és önszerveződési jogaival egészítette ki, ezzel kijelölve a fogyasztóvédelmi politikai új irányát.

A Szerződés másik lényeges hozzájárulása a fogyasztóvédelem helyét és elismertségét illetően a fogyasztóvédelmi politika és más közösségi politikák kapcsolatának meghatározása; „a Közösség egyéb politikáinak és tevékenységének meghatározása és véghezvitele során tekintetbe veszi a fogyasztóvédelem

71 COM(1995) 519 final

követelményeit” (153. cikk (2) bekezdés), amely értelmében a fogyasztóvédelmi politika ún.

horizontális politikává vált (Fazekas 2004a, 2007).

Az 1999–2001 közötti utolsó három éves fogyasztóvédelmi program⁷² három területet jelölt meg az ezredforduló fogyasztóvédelmi politikájának prioritásaként:

 Az Amszterdami Szerződés 153. cikkében meghatározott információhoz, önszerveződéshez és oktatáshoz való jogok erőteljesebb érvényesítésével összhangban a program célul tűzte ki a fogyasztói érdekérvényesítés erősítését. E célok elérése érdekében a Bizottság feladata a fogyasztóvédelmi szervezetek és egyesületek fokozott támogatása, az egyesületek közötti szorosabb együttműködés biztosítása, valamint az ezt támogató információs technológiák kidolgozása. A program mindezek kapcsán kiemelte, hogy az európai fogyasztókat képessé kell tenni az új információs társadalom és technológiák előnyeinek kihasználására, amely csak hatékony oktatás és informálás biztosításával érhető el. A 2001-ben kiadott Zöld Könyv⁷³ ugyancsak nagy hangsúlyt fektetett a fogyasztók tájékoztatására és a fogyasztói sérelmek megelőzésére.

 A korábbi évek élelmiszerbotrányai újra előtérbe helyezték az egészségvédelem és biztonság magas szintű biztosításának feladatát. A piaci globalizáció hatásaként megjelenő globális egészségügyi és biztonsági kockázatok ún. nemzetközi élelmiszerszabványok elfogadását és élelmiszerbiztonságot növelő intézkedéseket tettek szükségessé (így például „Az élelmiszerjog alapelvei az Európai Unióban” címmel 1997-ben megjelent Zöld Könyv, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság felállítása, az általános termékbiztonságról szóló irányelv kibővítése).

 A fogyasztók gazdasági érdekeinek fokozott védelme terén a program külön hangsúlyt helyezett a fogyasztók alkotmányos és gazdasági jogainak tiszteletben tartására és a jogi garanciák megteremtésére. Ezzel összhangban a fogyasztóvédelem feladata az ezredfordulón a fogyasztóbarát belső piac megteremtése a pénzügyi szolgáltatások piacán, a megtévesztő és összehasonlító reklámok, valamint a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv felülvizsgálata, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni új irányelvek előkészítése és elfogadása.

Az EU következő ötéves periódusra (2002–2006) vonatkozó, teljes jogharmonizációra törekvő fogyasztóvédelmi politikai stratégiájában⁷⁴ három középtávú célt határoztak meg; (1) az egységesen magas színvonalú fogyasztóvédelem kialakítását és biztosítását, (2) a fogyasztóvédelmi

72 COM(1998) 696 final

73 COM (2001) 531 final

74 COM(2002) 208 final

szabályok és joggyakorlat egységesítését, valamint (3) a nemzeti fogyasztóvédelmi szervezeteknek az unió fogyasztóvédelmi politikájának kialakításába való bevonását. Legfőbb törekvése a nemzeti jogok mentén töredezetten működő fogyasztói piac helyett egy, a fogyasztók gazdasági érdekeire tekintettel hatékonyan működő fogyasztói belső piac kialakítása volt, amelyhez elengedhetetlen a fogyasztók bizalmának megerősítése a magas szintű és egységes fogyasztóvédelmi politika által.

Ehhez kapcsolódóan a program több területet is érintett és feladatokat határozott meg a Bizottság számára:

 az áruk szabad áramlása érdekében a fogyasztási cikkek és szolgáltatások biztonságának fokozása az általános termékbiztonságról szóló irányelv átfogó módosításával,

 a fogyasztók gazdasági érdekeinek jogi szabályozása a közösségen belüli kereskedelmi gyakorlat megfelelő egységesítésével,

 a közösségi jogszabályok, köztük kiemelten a fogyasztói szerződésekre vonatkozó joganyag felülvizsgálata,

 a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások könnyítésére szolgáló intézkedési terv kidolgozása,

 az elektronikus kereskedelem jogi kereteinek továbbfejlesztése a 2002-ben elfogadott eEurópa Akcióterv alapján,

 egy egységes minőségbiztosítási rendszer kidolgozása révén a közérdekű szolgáltatások (energia, postai szolgáltatás, szállítás, távközlés) színvonalának növelése,

 a fogyasztói érdekek érvényesítése a nemzetközi kereskedelem, a címkézési gyakorlat és a szabványosítás területén.

A fogyasztói tájékoztatás és oktatás területén a program a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok szubszidiaritás elvén alapuló szerepét hangsúlyozta. A Bizottság felismerte, hogy az európai polgárok a teljes körű és megbízható információkhoz való hozzáférés iránti növekvő elvárásai egy modern, hatékonyan működő és hiteles információs politika által elégíthetők ki, amely figyelembe veszi a legújabb kutatások eredményeit és a tudományos ismereteket. Az elmúlt években – különösen az egységes piaccal összefüggésben – egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy több figyelmet kell fordítani az oktatás területére annak érdekében, hogy a fogyasztók a jogaik teljes körű ismeretében bizalommal vásárolhassanak a nemzeti határokon átívelő belső piacon. EU-szinten szükségessé vált a fellépés a határokon átnyúló tranzakciókat érintő specifikus problémák kezelésére, valamint a tapasztalatcsere és a jó gyakorlatok megosztása a tagállamok között, melyek szükségét a 2004-es bővülés tovább erősítette. A program egy on-line, interaktív oktatási eszköz kidolgozást tűzte ki feladatul, amely a fogyasztóvédelmi szervezetek számára tagjai

továbbképzéséhez nyújt segítséget a határokon átnyúló ügyletekkel, a pénzügyi szolgáltatásokkal, valamint az EU belső piacán a fogyasztókat megillető fogyasztói jogokkal kapcsolatos ismeretek terén. A program eredményeként a DG SANCO kezdeményezésében, valamint a 27 tagország nemzeti szakértői munkacsoportjainak partnerségével 2003 decemberében indult el DOLCETA modulrendszerű, interaktív, on-line fogyasztói oktatási programja (lásd korábban).

A Bizottság 2007. évi értékelése alapján sikeresnek ítélte a program végrehajtását, kiemelve többek közt az egyik legfontosabb eredményét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló (2005/29/EK) irányelv – a későbbiekben az elemzésem tárgyát jelentő fogyasztóvédelmi jogszabály – elfogadását. A B2C relációban tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma mint az első horizontális szemléletű irányelv jelentősége, hogy a későbbiekben ez képezheti az ún.

fogyasztóvédelmi általános részt szabályozó horizontális irányelvek bázisát (Fazekas 2007) azáltal, hogy meghatározásra kerültek benne azok a közös fogalmak, amelyek valamennyi irányelvben megtalálhatók (így például a Bizottság által elfogadott fogyasztó fogalma).