A hazai fogyasztóvédelmi politika prioritásai napjainkban

oktatás támogatására (a kapcsolódó eredményeket részletesebben lásd korábban, a II.4.2.

fejezetben).

Már e cselekvési terv feladatai között megjelenik – de hangsúlyosabban csak a következő időszak programjában kap helyet – a hatóság preventív eszközeinek körét bővítő fogyasztóbarát védjegy program kialakítása, amely a felelősségteljes magatartást tanúsító vállalkozások valamennyi szerepelő számára (piaci) előnyt jelentő pozitív megkülönböztetését jelenti.

A cselekvési tervben meghatározott feladatok végrehajtása elsősorban az állami intézményrendszer hatékonyabb működése területén ért el jelentősebb eredményeket, míg a további intézkedések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (például a 2008-ban felállított Fogyasztóvédelmi Tanács működését olyan szigorú működési keretek közé szorították, amely már a hatékonyság ellen hatott), ezért ezek újragondolását irányozták elő a következő stratégia kialakítása során.

korábbi évektől eltérően a kis- és középvállalkozások is a fogyasztóvédelmi politika fókuszába kerültek, amelyekkel szemben kiemelten indokoltnak tartja a hatósági oldal részéről a következetes, fokozatos, arányos és méltányos intézkedések rendszerének folyamatos biztosítását, illetve a hatóságot – ide értve valamennyi fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező hatóság –, a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a szakmai érdekképviseleti szervek általi rendszeres tájékoztatást a változó jogszabályokról, valamint a jogalkalmazás eredményeiről. A kkv-k esetében a fokozatosság, arányosság és méltányosság elvének megfelelően a hatóság első körben, kisebb súlyú jogsértések esetén nem szab ki pénzbírságot, hanem a figyelmeztetés lehetőségével él, illetve azokkal az alternatív eszközökkel, amelyek segítségével várhatóan ugyanazt a célt éri el, mint a bírságolással. A jogalkalmazás transzparenciájának fokozása mellett megjelennek a vállalkozások képzésére és a fogyasztóvédelmi ismereteik bővítésére vonatkozó feladatok, amelyek indirekt módon szintén hozzájárulhatnak a fogyasztói elégedettség és bizalom növeléséhez.

A közösségi fogyasztóvédelmi stratégiával összhangban (lásd korábban) a hazai fogyasztóvédelmi politika is a fogyasztót helyezi a jogi szabályozás középpontjába, és elismeri a stratégia azon – pozitívnak vallott – eszméit, amelyek a fogyasztói viselkedés mélyebb megismerésének fontosságát hangsúlyozzák. Ehhez (vagyis annak megismeréséhez, hogy „a fogyasztók mennyire racionálisak a gyakorlatban, és az egyes marketingfogások hogyan hatnak rájuk”) azonban változtatni szükséges a különböző piacok vizsgálatára szolgáló eszközökön és mutatókon, valamint azok módszereit és a piac működését a fogyasztók szempontjából célszerű értékelni.

Kiemeli, hogy a piacok vizsgálatához ezért olyan eszközökre van szükség, amelyek alkalmasak olyan alapvető tényezők érvényesülésének mérésére, mint a fogyasztói elégedettség, a biztonságosság, a panaszok vagy a termékek és szolgáltatások fogyasztói ára.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai rávilágítottak, hogy a fogyasztói kiszolgáltatottság nem azonos mértékű a különböző korú, felkészültségű és társadalmi helyzetű fogyasztók között.

Vannak olyan fogyasztói rétegek, amelyek egyértelmű célpontjai az olyan kereskedelmi gyakorlatoknak, amelyekkel szemben – figyelemmel az egyéni jogérvényesítés korlátozott lehetőségeire – más területekkel összehasonlítva erőteljesebb és konkrétabb hatósági beavatkozás indokolt. E felismerés, valamint a gyermekek fogyasztásban betöltött szerepének és az idősek számának növekedése a jogalkotó figyelmét a fogyasztóvédelmi politika megalkotása során a

bejegyzések intézésére, valamint az idegenforgalmilag frekventált helyeken működő vendéglátó egységekre és a személy-taxi szolgáltatásokra vonatkozó) jogszabályi rendelkezéseknek való maradéktalan megfelelés, amelyről a fogyasztóvédelmi hatóság központja igazolást állít ki, amit a vállalkozás az üzletben kifüggeszthet. A jogkövető vállalkozásra vonatkozó, a normáknak megfelelő működést igazoló információk emellett a hatóság honlapján is megjelennek. A listán maradás feltétele azonban az, hogy a vállalkozás vállalja az esetleges utóellenőrzést (amennyiben egy utó- vagy újbóli ellenőrzés során a hatóság jogsértést tár fel, a listáról törlésre kerül), illetve hogy a pozitív minősítéssel rendelkezőkkel szemben bejelentett panaszokat a hatóság soron kívül vizsgálja ki. Jelenleg 2191 vállalkozás szerepel a listán és az elmúlt 3 év alatt 24 vállalkozás került törlésre az utóellenőrzéseken feltárt szabálytalanságok miatt. Forrás: URL (Letöltés dátuma: 2014.05.15.)

fogyasztók speciálisan védendő körére irányította. Ennek keretében feladatokat fogalmaz meg a 18. életévüket be nem töltött személyek, valamint az időskorúak és fogyatékossággal élők védelmét szolgáló jogszabályoknak való megfelelés fokozott ellenőrzésére, és az e célkitűzés érdekében szükséges jogszabályok kidolgozására vonatkozóan. A hatóság által ellenőrzésre kijelölt területek körében így kiemelt szerepet kap a csecsemők és a kisgyermekek életét, egészségét és testi épségét veszélyeztető termékek, illetve a kifejezetten részükre szóló reklámok kiszűrése. A termék-specifikus vizsgálatok között kiemeli a fiatalok által aktuálisan leggyakrabban használt termékek és szolgáltatások körében a távközlési szolgáltatások, valamint az elektronikus kereskedelmi tevékenység során használt általános szerződési feltételek jogszabályi megfelelőségének vizsgálatát. A hatósági tapasztalatok szerint a kereskedelem és a szolgáltatói szektor egyes ágazatai, jellemzően a termékbemutatókkal egybekötött kirándulások szervezése, a gyógyszerekkel és gyógyhatású – vagy annak mondott – készítményekkel, étrend-kiegészítőkkel, gyógyászati segédeszközökkel összefüggő kereskedelmi- és marketingtevékenység, illetve az időskori ellátást biztosító szolgáltatások sokszor kihasználják az idősekre jellemző nagyobb mértékű hiszékenységet és tapasztalatlanságot, ezért a hatósági ellenőrzések során is különösen indokolt ezekre a tevékenységekre koncentrálni.

A IV. középtávú fogyasztóvédelmi politika által meghatározott feladatok végrehajtásának 2014. évi értékelése⁹⁴ a prioritásként is megfogalmazott, az elmúlt négy évben a fogyasztóvédelemben végbement korszakváltást emeli ki legfőbb eredményként, amelynek legmeggyőzőbb példája, hogy a fogyasztói jogok védelme bekerült az alaptörvénybe⁹⁵, s ezzel a fogyasztóvédelem alaptörvényi szintre emelkedett. A hatósági szemléletváltás kiterjedt a politikában részletezett „elsőre figyelmeztetés” elvén túl új, preventív és alternatív – a vállalkozások jogkövető magatartását és a tudatos fogyasztóvá válást – ösztönző eszközök (mint a Fogyasztóbarát Tanúsítási Rendszer, a Nemzeti Fogyasztói Termékkosár⁹⁶, az NFH Okoskosár és az NFH Okosotthon) bevezetésére és továbbfejlesztésére (lásd korábban, a pozitív lista kapcsán).

94 Korszakváltás volt a fogyasztóvédelemben. Forrás: URL (Letöltés dátuma: 2014.05.15.)

95 Magyarország Alaptörvényének M) cikk (2) bekezdése szerint: „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”.

96 A „Fogyasztóbarát Tanúsítási Rendszer” létrehozásának célja és várt hasznossága, hogy „a vállalkozások közül kiemelje és a fogyasztók figyelmébe ajánlja a jogkövető magatartáson túli eszközökkel a fogyasztók bizalmát és elégedettségét növelő és fenntartó cégeket, a megfogalmazott kritériumok nyilvánosságra hozatalán és az eredmények kihirdetésén keresztül növelje a fogyasztói tudatosságot és a fogyasztói kultúrát, valamint ösztönözze a vállalkozásokat a fogyasztók bizalmát és elégedettségét fokozó tevékenység végzésére, innovatív ötletek és megoldások kidolgozására, a fogyasztói kultúra és tájékozottság növelésére”. Az NFH gondozásában, pályázati rendszerben működő „Fogyasztóbarát” minősítéssel a 2012. évi bevezetés óta jelenleg 12 vállalkozás rendelkezik, illetve a 2013-ban, a határon átnyúló tevékenységet is folytató vállalkozásokra bevezetett „Consumer Friendly Trader” tanúsítványt ezidáig 3 vállalkozás kapta meg.

A „Nemzeti Fogyasztói Termékkosár” célja, hogy összegyűjtse és ajánlja a Magyarországon előállított és forgalmazott minőségi termékeket, amelyek a fogyasztók értékelése alapján ár-érték arányban kiemelkednek a hasonló termékek közül. Forrás: URL (Letöltés dátuma: 2014.05.15.)

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény a UCP irányelv 2008. szeptemberi törvényi implementálása kapcsán történő átfogó módosítása után 2012-ben és 2013-ban is módosításra került. A 2012 márciusában elfogadott változások⁹⁷ elsősorban a törvény értelmező rendelkezéseit, a panaszkezelésre, ügyfélszolgálatok működésére vonatkozó szabályokat, a békéltető testületi eljárások kereteit, a közérdekű keresetindításra vonatkozó rendelkezéséket, valamint a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását érintették. Ez utóbbi kapcsán kiemelendő, hogy a IV. középtávú fogyasztóvédelmi politikával összhangban az Fgytv. módosításában előtérbe került a kiszolgáltatott fogyasztói csoportok védelme, miszerint a fogyasztóvédelmi hatóság határozata fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, ha az szükséges a fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi, vagy erkölcsi fejlődésének védelme érdekében. Továbbá, a kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan főszabályként bekerült, hogy jogsértés esetén első alkalommal nem szabható ki fogyasztóvédelmi bírság – a hatóságnak a felhívás eszközével kell élnie –, kivéve, ha a tevékenység által emberi élet, testi épség, egészség került közvetlen veszélybe, vagy környezetkárosodás következett be, illetve az előzőek értelmében, ha a 18. életévüket be nem töltött személyek védelmét célzó jogszabályi rendelkezés került megsértésére. Ugyancsak a preventív eszközök körét bővítette az Uniós jogharmonizáció nyomán bekerült előzetes felhívás lehetősége, mely szerint a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésének alapos gyanúja esetén a hatóság jogosult az eljárás megindítása előtt a jogsértő vállalkozást előzetesen, határidő tűzésével felhívni a hibák, hiányosságok megszüntetésére, amely a vállalkozások számára lehetőséget biztosít arra, hogy jogkövetkezmény alkalmazása nélkül tegyenek eleget a jogszabályi előírásoknak. A fogyasztók oktatásának kérdését mindössze annyiban érintette a törvénymódosítás, hogy az állam – a Fgytv.

17. § (5) bekezdésében meghatározott – fogyasztóvédelmi oktatással kapcsolatos feladatai már nem kizárólag az iskolarendszerű oktatásra korlátozódnak.

A 2013. évi törvénymódosítás⁹⁸ fókuszába a kiszolgáltatott fogyasztói rétegek helyzetének javítása került, így például a korábbi rendelkezések szigorításaként kötelező bírságkiszabási esetté vált, ha a jogsértésre a fogyasztóknak koruk, hiszékenységük, szellemi vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjához tartozó fogyasztóval szemben kerül sor, ezzel többek között hatékonyabbá téve például a tipikusan idős korosztályt célzó termékbemutatókon tapasztalt jogsértések visszaszorítását. A törvényváltozás egyik legfontosabb rendelkezése a fogyasztói csoport létrehozására vonatkozó tilalom fenntartása 2014.

január 1-jét követően is. Az eddigi, 2012-es szabályozás csupán 2014. január 1-jéig tiltotta meg ilyen csoportok létrehozását annak eldöntésére, hogy – az állami kontroll tapasztalatai alapján –

97 2012. évi LV. törvény a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról. Lásd továbbá részletesebben: URL (Letöltés dátuma: 2014.06.15.)

98 2013. évi CLXXXIII. törvény egyes törvények fogyasztóvédelmi célú módosításáról. Lásd továbbá részletesebben:

URL (Letöltés dátuma: 2014.06.15.)

engedhető-e a fogyasztói csoportok szervezésére irányuló tevékenység szabad gyakorlása, avagy annak megtiltása szükséges. A fogyasztóvédelmi hatóság által lefolytatott vizsgálat tapasztalatai azt mutatták, hogy a konstrukciót működtető vállalkozások gyakorlata a növekvő állami és társadalmi figyelem ellenére sem változott pozitív irányba, továbbra is jellemzően a legkiszolgáltatottabb fogyasztói rétegek megtévesztésével szervezik tevékenységüket (erről lásd később a V.3.2.2. fejezetben). A törvénymódosítás ezen túl további jogintézményekkel egészítette ki a fogyasztóvédelem rendszerét, egyrészt a fogyasztóvédelmi hatóság szervezetében (a megyei és fővárosi felügyelőségeken) 2014 januárjától fogyasztóvédelmi rezsipontok működnek, amelyek feladata a villamos energia-, földgáz-, távhő-, víziközmű-szolgáltatást és hulladékgazdálkodási közszolgáltatást érintő területen a fogyasztók tájékoztatása a vonatkozó jogszabályi előírásokról, a fogyasztók által kezdeményezhető hatósági eljárásokról, továbbá az igénybe vehető igényérvényesítési eszközökről. Másrészt ehhez kapcsolódó jelentős, a kis- és középvállalkozásnak nem minősülő vállalkozásokat érintő változás, miszerint ezen vállalkozások 2014. február 1-jétől fogyasztóvédelmi referenst kötelesek foglalkoztatni, amelyre vonatkozóan az előírt képzettségi követelményeket 2014. augusztus 1-jéig kell(ett) teljesíteni. A fogyasztóvédelmi referens feladata a vállalkozás fogyasztókat érintő tevékenységének figyelemmel kísérése, az alkalmazottak részére fogyasztóvédelmi tárgyú oktatás, képzés szervezése, valamint a kapcsolattartás a fogyasztóvédelmi hatósággal, békéltető testületekkel, és egyéb, fogyasztóvédelmi feladatokat is ellátó állami szervekkel. A módosítás értelmében fogyasztóvédelmi referenst a nagy gazdasági erővel rendelkező és nagyszámú alkalmazottat foglalkoztató cégek és a közszolgáltatók kötelesek foglalkoztatni, amelyek a fogyasztók széles körét érintő tevékenységet végeznek. Az új intézménytől a vállalkozások fogyasztóvédelmi szemléletének megalapozását, a jogszabályok ismeretének elmélyítését, ezáltal a jogkövető magatartás erősítését várja a jogalkotó. A hatósági tapasztalatok alapján hozott intézkedés tehát megerősíti azt a hipotézisemet, miszerint jogsértések igen nagy hányada a fogyasztóvédelmi szabályok, kötelezettségek ismeretének hiányából fakad, ezért a vállalkozások fogyasztóvédelmi tudatosságának erősítése van szükség, amelynek egyik eszköze lehet a referens alkalmazása. Az intézkedést számos kritika érte, és kétségek merültek fel annak eredményességéről⁹⁹, melyek szerint egyrészt az érintett vállalkozások részéről nem jelent jelentősebb változást, hiszen a nagy hazai és nemzetközi áruház-láncok a referens által ellátandó feladatokat valamilyen formában eddig is ellátták, a nagy alapterületű értékesítőhelyeken pedig általában vevőszolgálatot működtetnek, másrészt nem ad megoldást a piacon nagy számban jelenlevő – a vállalkozások több mint 95%-át kitevő – kkv-k jogkövető tevékenységének erősítésében. A fogyasztóvédelmi

99 Lásd az Országos Kereskedelmi Szövetség véleménye. URL (Letöltés dátuma: 2014.06.23.), vö. a vállalkozások fogyasztóvédelmi tudatosságára vonatkozó téziseimmel.

ellenőrzések tapasztalatai ugyanakkor nem támasztanak alá ilyen arányú megkülönböztetést a kis- és nagyvállalkozások között.

Az aktualitások között szükséges kiemelni továbbá – a már korábban is említett – 2011-ben elfogadásra került, a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv hazai jogrendbe történő átültetését, a fogyasztók és a vállalkozások közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014 (II.26.) Korm. rendelet elfogadását, amely alapvetően átalakította a fogyasztóvédelem olyan kiemelten kezelt területeit, mint a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések kérdéskörét. A rendelet a fogyasztói szerződések vonatkozásában több tekintetben részletesebb és szigorúbb szabályokat, valamint tájékoztatási kötelezettséget ír elő a kereskedők számára. Ilyenek például a telefonos ügyintézéssel és a különböző fizetési módokkal (így például sárga csekkes fizetéssel) összefüggésben felmerülő emelt díjak tilalma, az üzlethelyiségen kívül és távollévők között kötött szerződéskötést megelőző tájékoztatás tartalmi (a garancia szó tisztázása) és formai követelményei, valamint a fogyasztót megillető elállás és felmondás határidejének (a korábbi nyolc munkanap helyett 14 naptári napon belülre történő) módosulása.

A IV. középtávú fogyasztóvédelmi politika értékelése szerint a fogyasztóvédelem magasabb szintjének elérésére irányuló, fentebb bemutatott törekvések eredményesek voltak, s így a fogyasztók alapvető – termékbiztonsághoz, megfelelő tájékoztatáshoz, vagyoni érdekeik védelméhez és jogorvoslathoz fűződő – jogai több lényeges ponton további megerősítést nyertek.

Ez az eredményesség azonban kissé megtörni látszik, hiszen a következő időszakra szóló, V.

fogyasztóvédelmi politikával kapcsolatban sem szakmai, sem közérdekű információ nem elérhető.

Az irányok és a feladatok ugyan az EU – korábbiakban bemutatott – 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves fogyasztóvédelmi stratégiája által determináltak, de ezek vonatkozásában a hazai politikai, gazdasági és társadalmi viszonyokra való átültetésük és megvalósításuk eszközei nem ismertek.

3. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma – a UCP irányelv és