a két világháború között
IV. Az emigránsok politikai tevékenysége a 30-as évek során
Az 1929-től egyre mélyülő gazdasági világválság következtében a magyar reví-ziós propaganda forrásai is erősen korlátozottak voltak. A csehszlovák sajtóban egyre gyakrabban bukkantak fel olyan hírek, hogy a pénztelenség hatására a szlo-vák emigránsok szakítanának Budapesttel és hazatérnének. Ezekben a hírekben Prága olykor a kemény szigor őreként tűnik fel, aki elutasítja az árulók visszatéré-sét, máskor pedig a megbocsátó képét sugározza, aki örömmel fogadná a „tékozló fiait”. Előbbire példát a Slovenský večerník hoz, amely szerint Viktor Dvorčak ille-tőségi bizonyítványért folyamodott Prágához, azonban elutasították a kérést.26 A másikra példát František Jehličkával kapcsolatban találunk, amely az előző pél-dához képest egy heteken át tartó sajtóháborúvá fajult. A „bomba” a Szlovák Nép-párt lapjának, a Slovaknak a cikkéből robbant ki, mely szerint Masaryk elnök ál-lítólag amnesztiát, egyetemi katedrát és igen méltányos nyugdíjat ajánlott fel Jehličkának, ha az felhagy a csehellenes politikai tevékenységével. Jehlička meg-erősítette a hírt, és a Budapestnek küldött jelentéseiben arról számolt be, hogy ezt az ajánlatot a Lidové Noviny nevű kormányközeli lap tulajdonosa, Adolf Stransky közölte vele. Mivel Stransky Masaryk közeli barátjának számított, így valóban le-hetséges, hogy a csehszlovák köztársasági elnök volt az üzenet feladója. Jehlička azonban elutasította az ajánlatot. Masaryk munkatársai ezzel szemben cáfolták az állításokat, és így egy heteken át tartó szópárbaj alakult ki a csehszlovák sajtóban, melyben egyik fél igazát sem sikerült bizonyítani, de Jehlička köztudatban tartá-sára ez kétségkívül tökéletes lehetőség volt.27
Érdekes jelenség volt a 30-as évek elején, hogy az emigránsokkal eddig kifeje-zetten ellenséges viszonyban álló lutheránus, szlovák értelmiségiek keresték a kö-zeledés lehetőségét Jehličkáékhoz.28 Igor Štefánik vagy Martin Rázus egyre gyak-rabban fogalmaztak meg a csehekkel szembeni kritikákat, amire korábban elvétve akadt csak példa. Sőt maga Rázus személyesen akart találkozni Jehličkával, hogy megpróbálják áthidalni a korábbi nézeteltéréseiket.29 A szlovák közéletből így egy-re többen vették fel a kapcsolatot az emigránsokkal a közös munka vagy egy-egy kiadvány elkészítése céljából. Ilyen esetre jelentett példát Milan Frič szlovák
gaz-25 A Tuka-perrel kapcsolatban bővebben lásd: Veres Tímea: A Tuka-per közvetlen előzményei a cseh és szlovák sajtóban. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2004/1. 149–154.
26 MOL, K 428/f, MTI Lapszemle, 1930. július 4.
27 MNL, K 428/f, MTI Lapszemle, 1930. július 23.
28 MNL, K 64, 49. csomó, 7/a tétel 401/res/1932.
29 MNL, K 64, 49. csomó, 7/a tétel 672/res/1932.
dasági szakember jelentkezése, aki egy a szakterületének megfelelő munka meg-írására vállalkozott, melyben Szlovákiának és Kárpátaljának az impériumváltás utáni gazdasági hanyatlását fejtette volna ki. Jehlička igent is mondott a felkérés-re, miután a Dísz tér jelezte felé, hogy hajlandóak 2700 csehszlovák korona apa-názst adni Fričnek a munkáért.30 A kiadvány31 el is készült, melyet tartalmi szem-pontból dicsért Jehlička, de úgy vélte, hogy a terjedelme rövidebb, mint amiben előzetesen megegyeztek. Így a pénzt ugyan átadta Fričnek, de jelezte, hogy ezért cserébe ismét kér tőle egy munkát a közeljövőben, és ha ezt nem hajlandó teljesí-teni, akkor a pénzátvételről szóló nyugtát a megfelelő prágai körökhöz fogja továb-bítani.32
Az időközben Lengyelországban történt változások is az emigránsok bizakodá-sára adtak okot, a külügyminisztérium élére ugyanis kinevezték Jozef Beck-et, aki egy sajátos külpolitikai koncepcióval állt elő. A célja egy olyan kelet-közép-európai szövetségi tömb létrehozása volt, mely véleménye szerint képes lett volna ellenáll-ni a német és a szovjet hatalmi törekvéseknek. A szövetségi tömböt Lengyelország mellett Magyarország, a Csehszlovákiától független (esetleg Budapest fennhatósá-ga alatt álló autonóm) Szlovákia, Románia, Jugoszlávia és Olaszország alkotta volna. A lengyel külügy szerint a szövetségi tengely létrehozásához elengedhetet-len lett volna Kárpátalja vagy Felvidék Magyarországhoz való csatolása.33
A csoport tagjai szoros kapcsolatban álltak a Revíziós Ligával, melynek ülésein több alkalommal is részt vettek a 30-as évek során, főként Herczeg Ferenc meghí-vására, akivel baráti viszonyban voltak.34 Az egyik ilyen megbeszélés alkalmával a liga tagjai arra gondoltak, hogy Ivor Dénes újságírón keresztül fel kell venniük a kapcsolatot az úgynevezett – az ő megfogalmazásuk szerint – „prágai revizionisták-kal”.35 Ez alatt Ferdinand Peroutka újságírót értették, aki bár Masaryk közeli munkatársi és baráti köréhez tartozott, de kétségkívül egyike volt azoknak a cseh közéleti személyiségeknek, akik egy esetleges etnikai revíziót elfogadható kompro-misszumnak tartottak.36 Peroutka ezt inkább kényszermegoldásnak tekintette, így semmiképpen sem titulálható a szó szoros értelmében revizionistának. Az ülés után Dvorčak Genfbe utazott, ahol Jehlička vezetésével, valamint Ungerrel és az 1919 óta ugyan aktívnak tekinthető, mégis alig némi nyomot hagyó Karol Bu lis-sával együtt megalapították a Szlovák Nemzeti Tanácsot. Az alakuló ülés után egy memorandumot adtak át a Népszövetség főtitkárságának, melyben a földrajzi, a
30 MNL, K 64, 49. csomó, 7/a tétel 479/res/1932.
31 Frič, Milan: Neutešený hospodárský vývoj na Slovensku a Podkarpatskej Rusi. Bra tislava, Nákl. „Národného Hospodára”, 1932.
32 MNL, K 64, 49. csomó, 7/a tétel 635/res/1932.
33 Czettler Antal: Lengyel tervek Közép-Európa újrarendezésére, és Kárpátalja visszatérése a magyar anyaországhoz 1939 márciusában I. rész. Magyar Szemle, X. 2001/7–8. 64–65.
34 Herczeg Ferenc: Hűvösvölgy. Herczeg Ferenc emlékezései, III. rész. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1993, 222.
35 MNL, K 428/i, MTI Bizalmas értesítések, 1933. május 12.
36 Steier Lajos: Cseh politikai arcképek I. Magyar Szemle, 1934/9–12. 376.
gazdasági és a történelmi szempontokat fölsorakoztatva követelték Szlovákia Ma-gyarországhoz való visszacsatolását.37
A genfi Szlovák Nemzeti Tanács létrejötte után pár nappal, brit kezdeményezés-re egy négyhatalmi (brit, francia, német, olasz) konfekezdeményezés-renciára került sor Rómában, melyet a kelet-közép-európai és a balkáni viszonyok esetleges átalakítására hívtak össze. Az emigránsok az eseményre való tekintettel megjelentették a Népszövet-ségnek átnyújtott memorandumukat a Giornale d’Italia című lapban.38 Ugyan a konferencia végül nem eredményezett határkorrekciót, de rávilágított arra, hogy a nagyhatalmak már korántsem gondolják olyan kőbe vésettnek a párizsi békerend-szert, mint ahogy azt a 20-as években hangsúlyozták.39 Ezt a nemzeti tanács tagjai is hasonlóan gondolták, ezért Jehlička elnöki minőségében egy európai előadásso-rozatot szervezett, melynek első állomása augusztusban Róma volt.40 A következő helyszínnek Hollandiát választotta, majd az év végén Bethlen Istvánnal közösen Nagy-Britanniába utaztak. Ezzel az úttal kapcsolatban a Nádorní Listy egy cikket közölt, mely szerint Bethlennek láthatóan komoly tervei voltak Jeh lič kával, akit a magyar diplomácia a Szlovák Nemzeti Tanács elnökeként akkreditálni akart Ang-liában és a többi európai nagyhatalomnál, ezzel olyan pozíciót biztosítva neki, mint amilyet Masaryk élvezett a háború idején,41 azonban ez csak a cseh újságírók túlzásának tekinthető. Az angliai út során történt, hogy Jehlička Bethlennel foly-tatott beszélgetései alkalmával biztosítékot szeretett volna kérni az exminiszter-elnöktől, hogy a Felvidék visszacsatolása esetén a magyar kormányzat nem fog ismét asszimiláló politikát folytatni. Bethlen, aki a Gömbös-kabinet regnálása ide-jén már nem rendelkezett akkora befolyással, hogy egy ilyen jellegű kérdésben ígéretet tegyen, csak annyit válaszolt, hogy véleménye szerint az ak tuális magyar kormányzat tiszteletben fogja tartani a szlovákok nyelvét és kul túráját.42
Az előadókörutaknak is köszönhetően a genfi Szlovák Nemzeti Tanács tagjai-nak mondanivalója iránt egyre nagyobb lett az érdeklődés. 1935-ben a német nemzetiszocialisták lapja, a Völkischer Beobachter interjút készített a néptanács tagjaival, majd Jehlička a Német Akadémia meghívására a Müncheni Egyetemen tartott előadást a szlovák kérdésről.43 Előadásában főként a Közép-Európára ne-hezedő bolsevik veszélyt hangsúlyozta, melynek legfőbb támogatójának Csehszlo-vákiát nevezte meg. Jehlička nagy sikert arathatott Münchenben, hiszen Német-országban már napirenden volt egy a Szovjetunió ellen irányuló szövetség
létreho-37 MNL, K 428/f, MTI Lapszemle, 1933. július 11.
38 MOL, K 428/a, MTI Napi tudósítások, 1933. július 13.
39 Lukász Zs. Tibor: A revízió reménye. Az 1933as négyhatalmi paktum és Magyaror -szág. Rubicon, 1997/1. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_revizio_remenye_az_1933_as_
negy hatalmi_paktum_es_magyarorszag (letöltve: 2012.12.03.).
40 MNL, K 428/f, MTI Lapszemle, 1933. augusztus 3.
41 MNL, K 428/f, MTI Lapszemle, 1933. december 4.
42 MNL, K 428/f, MTI Lapszemle, 1933. december 1.
43 MNL, K 428/f, MTI Lapszemle, 1936. június 15.
zása. Az antikomintern paktumot néhány hónappal később, november 25-én hozta létre Németország és Japán.
Az évtized vége felé egyre inkább felgyorsultak az események. Prága érezte, hogy diplomáciai szempontból lassan elfogy körülötte a levegő. A Paris Midi vezető helyen tárgyalta a szlovák kérdést, melyben kitértek az emigráns mozgalomra, valamint arra is, hogy a szlovákság mellett más kisebbségek is jelentős számban lakják Csehszlovákiát, így megkérdőjelezték ennek az államnak a fenntarthatósá-gát. A lap információja szerint Anglia prágai nagykövete folyamatosan békülé-kenységre és a szomszédos országokkal való kiegyezésre biztatta a kormányt, mely könnyen lehet, hogy ekkor már elkésett próbálkozás volt.44 A szeptemberi mün cheni egyezmény azonban még nem foglalkozott a Felvidék kérdésével, csu-pán kilátásba helyezett egy döntőbíráskodást, ha Budapest és Prága nem tud megegyezni három hónapon belül. Az emigránsok csalódottak voltak, de eltökél-ten folytatták a nyugat-európai propagandát, mert arra számítottak, hogy végül úgyis a nagyhatalmak szava fog dönteni. A komáromi tárgyalások kudarca után valóban így alakult a forgatókönyv, azonban a novemberben Bécsbe összehívott ülésre a brit és a francia küldöttség végül érdektelenségre hivatkozva el sem ment, ezzel szabad kezet adtak az olasz és német vezetésnek, akik az etnikai szempontok figyelembevételével jelölték ki az új határvonalakat. A november 2-án megszületett első bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta Felvidék és Kárpátalja magyar többségű déli sávját, valamint Ungvár és Munkács városát. A döntéssel végül maradéktalanul senki sem volt elégedett. A csehek a már amúgy is szétda-rabolt Cseh-Szlovákia végső felosztását vizionálták, a Szlovák Néppárt az elszakí-tott déli sáv miatt háborgott, míg Magyarországon az integráns revízió hívei keve-sellték a visszakapott terület nagyságát.