A Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimná-ziumának (a továbbiakban Gyakorlógimnázium) vizsgálata lehetőséget ad arra, hogy az „újrafelfedezett”1 iskoláról kialakult képet tovább árnyalhassuk, az intéz-mény jelentőségét az utókor számára még inkább megvilágítsuk.
A vizsgált korszak a Gyakorlógimnázium indulásától számított négy évet öleli fel, 1936 szeptemberétől 1940 júniusáig. Ez idő alatt a felmenőrendszerből faka-dóan valamennyi osztály tantárgyi tematikájáról képet kapunk. A határt az 1940 áprilisában dr. Gyulai Zoltán előadásában elhangzó értekezés jelenti, mely az ad-dig uralkodó, bemutatni kívánt nevelési elveket immár elvetendőnek minősíti.2 A változás oka jórészt a II. világháború közelségében keresendő, mely hatással lehetett a nevelés célkitűzéseire. A vizsgált nevelési elvek nem tűnnek el hirtelen, nyomtalanul, ennek bizonyítékául szolgálnak az egy-két évvel későbbi magyar-füzetek, azonban a hivatalos irány megváltozását mégis korszakhatárnak tekin-tem a téma szempontjából. Lezárul ugyanis az oktatásban az a prosperáló idő-szak, mely a pedagógiai újítások számára teret biztosított. Úgy gondolom, hogy a vizsgált időszakban megfogalmazott nevelési elvek jelentősége, a történelem ala-kulása folytán, csak napjainkban érthető meg igazán, ezért is fontos, hogy bemu-tassuk őket, s jótékonyan hasznosítsuk belőle, amit értékesnek ítélünk.
Az intézmény megalakulásának körülményei és a szellemiség, amelyben létre-hozták, meghatározzák a kereteiben folyó munka elveit és minőségét. A Gyakorló-gimnázium, amint arról már szó esett, 1936-ban alakult meg, és a M. Kir. Vallás-
1 Brezsnyánszky László: A Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma = Gyakorlógimnázium a Simonyi úton: A Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma 1936–49., szerk.: Brezsnyánszky László–Fenyő Imre, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézete, Debrecen, 2009 (Acta Pedagogica Debrecina, CIV), 10.
2 „Az új elvek, fejezi be előadását Gyulai Zoltán dr., a munka-iskola címe alatt Németországból jöttek hozzánk is be. Tekintetbe kell azonban venni, hogy míg a régi katonás fegyelmű német középiskolában üdvös volt egy kis lazítás, nálunk az eszme kritika nélküli átvétele veszélyeket rejt magában. A magyar úgyis individualista és a fegyelmezett iskolai nevelés igen üdvöz számára, mert faji jellegén helyes irányba végez korrekciót.” (Kiemelés tőlem.) HBML VIII. 53/a, 4. kötet, 1940. április 12-i módszeres értekezlet.
és Közoktatásügyi Minisztérium fennhatósága alatt állt.3 Jóllehet a debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának és a Tanár-képző Intézetnek egy alulról jövő kezdeményezéseként formálódó intézményről van szó, mely az 1924-es törvény értelmében jöhetett létre, a VKM hozza meg a végső döntést az iskola létrehozásáról.
Az egyetem és a Tanárképző Intézet láthatóan nagy szerepet játszik az iskola létrejöttében, és a tantestületi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a Gyakorlógimná-zium egész munkáját figyelemmel kísérik, jelenlétükkel gazdagítják annak szelle-mét. A módszeres értekezleteken nemegyszer felszólal Pap Károly mint a Tanár-képző Intézet elnöke, illetve Mitrovics Gyula az egyetem pedagógiaprofesszora.
Mégis az intézmény szinte nyomtalanul tűnik el az idők folyamán, hiszen a funk-cionális jogutódok nem ismerik el jogelődként. Brezsnyánszky ebben az értelem-ben ír a Gyakorlógimnázium újrafelfedezéséről.4
Kutatásom szempontjából kiemelt jelentőséggel bír az intézmény jellege, hiszen gyakorlógimnáziumi státuszából egy hármas szerep eredeztethető: egyszerre kí-ván jó iskola lenni, a gyakorlati tanárképzés magas színvonalú helyszínévé válni, valamint pedagógiai műhelyként mintát szolgáltatni.5
E különböző, egyidejűleg működő szerepekből fakadnak azok a nagy reményű elvárások, melyeket a Gyakorlógimnáziummal szemben támasztanak. Teljesíthe-tőségük legfontosabb alapja a tanári kar összetétele.6 Jausz Béla „az egykori tanít-ványok, kollégák szerint is kora legkiválóbb tantestületét volt képes kialakítani”.7 A tanárok nagy része doktori fokozattal rendelkezett, publikációik, módszertani műveik jelentek meg.8 Tudásuk elismerését mutatta már kinevezésük is, hiszen a Gyakorlógimnázium tanáraitól elvárták, hogy a munkájukban alkalmazott mód-szereket publikálják: „Nagyon örvendene (ti. Mitrovics professzor), ha ezeknek az elveknek alapján, azzal a pedagógiai megalapozással, amely nélkül komoly me-thodikai munka valóban nem képzelhető el, az iskola tanárai az idők folyamán kidolgoznák saját tárgyaiknak didaktikáját. Különösen fontos volna ez a magyar nyelv és irodalom körében.”9 A Tanárképző Intézet részéről ugyanez az igény fogal-mazódik meg: „Dr. Pap Károly tanárképző intézeti elnök úr különösképpen hang-súlyozza a tankönyvek és pedig a jó tankönyvek jelentőségét. Feltétlenül
szüksé-3 A Debreceni M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának Értesítője 1936–37, 27.
4 Brezsnyánszky, i. m., 10.
5 Uo., 14.
6 A Gyakorlógimnázium tanári karáról bővebben lásd Fenyő Imre, A Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának tanári kara = Gyakorlógimnázium a Simonyi úton: A Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma 1936–49., szerk.: Brezsnyánszky László–Fenyő Imre, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézete, Debrecen, 2009 (Acta Pedagogica Debrecina, CIV), 45–90.
7 Vargáné Nagy Anikó: Jausz Béla a pedagógus professzor: Szakmai életút 1919–1959, PhD-értekezés (Elővita), témavezető dr. habil. Brezsnyánszky László, 2012, 121.
8 Uo., 116.
9 HBML VIII. 53/a. 1. kötet, 1936. okt. 1-i tanári kar módszeres értekezlete.
gesnek tartaná, ha az új iskola tanárai megírnák a maguk szakjának új tanítási anyagát és feldolgoznák azt a módszert, amelyet munkájukban kialakítottak.”10
Jausz is a tanári kar mint közösség erejében látta a tanítás minél hatékonyabb módszerének kidolgozási lehetőségét: „Nem lehet a módszer egyéni törekvések szabad érvényesítése, hiszen ez a kollektív iskolai munkát lehetetlenné tenné.
Ezért szükséges olyan munkaközösség megteremtése, melyen belül a tanár egyé-nisége még mindig érvényesülhet és érvényesülnie is kell, nehogy a tanítás mun-kája puszta formalizmusba süllyedjen.”11
Gyakorlógimnáziumként olyan módszertani újításoknak is helyt adhat az isko-la, amelyek egy hagyományos gimnázium esetében nehezen lennének megvalósít-hatók. A kezdetben alacsony tanulói létszám12, a kevesebb óraszám13, valamint az egyetemmel és a Tanárképző Intézettel fenntartott tudományos szempontból ter-mékeny kapcsolat, mely a folytonos megújulás és a gondolkodás frissességének záloga, olyan szellemi műhelyt hoz létre, amely szavatolja a tanítás eredményessé-gét. Pap Károly az iskola megnyitóján mondott beszédében külön szól e többi isko-lától megkülönböztető jellegről: „így lesz ez az iskola aztán a folytonos pedagógiai elmélkedés színhelye, nemkülönben a pedagógiai köztudat elmélyítésének és to-vábbfejlesztésének gyakorlati szerve”. A tanárjelöltek jelenléte biztosíték arra néz-vést, hogy az itt megfogalmazódott újítások lassanként elterjedjenek a közoktatás-ban, hiszen a tanárjelöltek „oly elvszerű és bevált pedagógiai megfontolásokon nyugvó életközösségbe” érkeznek, melyben „igazi hivatásuknak” tudatára ébred-nek, és a rendes tanárok munkájában „folyton ösztönző példákra és lelkesítő em-lékekre” tesznek szert.14
A módszertani újításokat nem a kor oktatáspolitikájával, illetve általánosan elfogadott nézeteivel szemben gondolták megvalósíthatónak, épp ellenkezőleg, ab-ból mintegy szervesen következő, kutatásokon alapuló szakmai munka hozadéka-ként tekintettek rá. Jausz már az iskola megnyitóján kihangsúlyozza a Gyakorló-gimnázium alapelveit: „A gyakorlóiskola nem reklámiskola. Nem tehet magáévá kritika nélkül hangzatos pedagógiai jelszavakat. Ez nem zárja ki természetesen, hogy ne újítson, ne haladjon. Sőt épen ellenkezőleg: a magyar pedagógiának ez épen egyik hívatott szerve arra, hogy igenis állandóan javíttassanak, tökéletesít-tessenek azok az elgondolások és módszerek, amelyek a tanítás és nevelés leglé-nyegesebb tényezőit alkotják. De mindezt természetesen a modern pedagógia és gyermekpszichológia szigorúan tudományos alapján.”15 A következő fejezet arra törekszik, hogy bemutassa, mire utalhatott Jausz, amikor a „szigorúan tudomá-nyos” alapokra támaszkodott.
10 Uo.
11 HBML VIII. 53/a. 1. kötet, 1936. nov. 19-i módszeres értekezlet.
12 1936-ban az I. osztály létszáma 17 fő, míg 1939-ben már 31 fő.
13 A gyakorlóban tanító tanári személyzet óraszáma 12–15 körül mozgott hetente, akkor, amikor a középiskolai tanárok heti óraszáma 18 órában, lásd Vargáné, i. m., 128.
14 Értesítő 1936–37, 6.
15 Értesítő 1936–37, 11.