A NÉVRÉSZ MEGNEVEZŐ SZEREPBEN ÁLL

Mivel a helynevek nyelvi univerzálénak tekinthetők (vö. Hoffmann 1999: 210), minden korban, minden nyelvváltozatban és minden nyelvállapotban jelen lévő-nek kell feltételeznünk őket. Ebből a tényből következik az is, hogy a már meglévő

helynevek felhasználása a helynévadásban természetes és ősi sajátossága a nyelv-nek éppen úgy, mint a hely fajtájának vagy a hely valamely sajátosságának a kife-jezése az elnevezésben. A már meglévő helynevek pedig igen erősen meghatároz-zák az éppen keletkező, a nyelvrendszerbe kerülő elnevezések rendszerbeli helyét, s ilyen módon hatnak mind a névállomány rendszerszerűségére, mind a rendszer változásaira (vö. Hoffmann 1993: 26, Tóth V. 1999: 435). Tóth Valéria munkájá-ban (1999) tovább árnyalja a helynevek névadásmunkájá-ban betöltött szerepéről kialakí-tott általános képet: felhívja a figyelmet arra, hogy a meglévő helynevek sok eset-ben nemcsak megnevező (M), hanem sajátosságot – méghozzá elsősorban a hely valamely lokális jellegű tulajdonságát – kifejező (S) funkcióban is szerepelhetnek (1999: 436). Ezen utóbbira szolgál jó példával az Erdélyi Fehér vármegye névállo-mányából vett Csernavoda település elnevezése. Azt, hogy a Csernavoda elnevezés eredetileg víznév volt, egyértelműen jelzi a név etimológiája (a szláv eredetű név

’fekete víz’ jelentésű, vö. FNESz. I, 324, Gy. 2: 198). Míg víznévként egyértelműen megnevező szerepben áll, településnévvé válva azonban az elsődleges víznévi je-lentés megszűnik, s az új névformában már csupán az általa jelzett denotátum lokális értelemben vett közelségére utal: ’a Csernavoda víz mellett fekvő [ti. tele-pülés]’.

1. Az olyan névalakok, amelyekben valóban megnevező funkcióban szerepel a meglévő helynév, jellegzetes megvalósulási struktúrákkal bírnak: a névadó közös-ség ezeket felhasználva egy-, illetve kétrészes neveket is képezhet (l. Tóth v. 1999:

436–7, 2001: 135–40). Az idegen nyelvi névátvételek per definitionem e g y r é -s z e -s , megnevező -szerepben álló elnevezé-seket (M) hoznak létre. Erdélyi Fehér megye alsó részében 15 ilyen elnevezéssel találkozunk (pl. Akmár², Burgberg, Krakkó, Spring stb.), a felső részén pedig további 4 elnevezéssel (Reter, Rudály, Ve nice, Waldorf). Doboka megyében mindössze hat (pl. Esztény, Kerlés, Onok, Ug-róc stb.), Kolozs vármegye névállományában pedig öt (Palatka, Rőd, Szelecse, Szo-kol, Szucsák) megnevező szerepben álló egyrészes név található, s ezek keletkezés-történeti szempontból mind névátvétellel alakultak. Egyrészes megnevező szerepű név létrejöhet úgy is, ha egy adott elnevezés elsődlegesen meglévő szemantikai transzparenciája olyan mértékben lecsökken, hogy abban már a névhasználó kö-zösség nem ismeri fel az eredeti motivált szerkezetet³. Az Erdélyi Fehér megyében található Hőd helynévben éppen ilyen változási folyamat zajlott le (ti. Hejőd „Hejőd nevű víz mellett fekvő [ti. település]” > Hőd „az a település, amelyet Hődnek hív-nak”), s hozott létre egyrészes, megnevező szerepben álló településnevet.

2. A megnevező szerepben álló névrészek legnagyobb számban k é t r é s z e s névstruktúrákban fordulnak elő, s jellemzően másodlagos helynévalakulatok. Az S + M szerkezetű nevek esetében általában egy már meglévő helynévhez (M) jelzői

2 Az elnevezések etimológiájához lásd a FNESz. megfelelő szócikkeit.

3 Ezt a változástörténeti folyamatot a különböző tipológiák különböző terminussal jelölik: pl.

deetimologizáció (Hoffmann 1993: 138, Tóth v. 2001: 215), deszemantizáció (Hoffmann 1999:

215, tóth v. 2008: 148), homályosulás (Juhász 2000: 132).

elemként a denotátum sajátosságának kifejezésére vagy esetleg annak valamilyen szempontú megkülönböztetésére sajátosságjelölő (S) előtag kapcsolódik (pl. Erdé-lyi Fehér megyében Bolgárcsergőd, Kisebbkerecsnek; Doboka megyében Hídalmás, Kisesküllő; Kolozs megyében pedig Bartosújfalva, Nagyakasztó). Az ilyen típusú elnevezések kialakulásában nagy szerepet játszanak bizonyos nyelven kívüli té-nyezők is (pl. birtokviszonyok, településosztódások, településszerkezeti változások stb.), melyek gyakorlatilag indukálják az arra való igényt, hogy egy korábban egy-ségesként kezelt települést két, illetve olykor kettőnél több részre osszanak fel.

Bizonyos neveknél szinte bokorszerűen gyűlnek a megkülönböztető előtaggal álló névelőfordulások: Erdélyi Fehér megyében – az önállóan is adatolható – Vinc tele-pülés Al-, Fel-, Közép- és Telek- előtaggal is előfordul. Doboka megyében – az ön-állóan szintén adatolható – Macskás településnév öt megkülönböztető előtaggal is szerepel: Alsó-, Diós-, Felsőmacskás, Gönyű- és Józsefmacskása. Ugyancsak Do-bo ka megyében az önállóan nem adatolható Nyíres településnek is több része sze-repel ilyen szerkezetben: Al-, Bonc- és Felnyíres.

Az M + F névszerkezetekben jellegzetesen egy már létező (bármely szemantikai tartalmú, illetve lexikális megvalósulású) helynév utóbb fajtajelölő utótaggal kap-csolódik össze anélkül, hogy a név denotatív jelentésében változás történne. Az ilyen szerkezetekben a helynevet tartalmazó névrész tehát előtagként áll (ez egy-aránt lehet egyszerű vagy összetett), és a funkciója az új név testében pusztán a megnevező szerep, és ehhez kapcsolódik a fajtajelölő szerepben álló földrajzi köz-névi utótag. Jellemző, hogy az összes itt felsorolt helynevet tartalmazó előtag ön-magában is adatolható, s hogy a köztük lévő különbség csak nyelvi síkon ra-gadható meg, vagyis a denotátumban magában nem történik megfogható változás.

A névállományban viszonylag kisszámú név szerepel ilyen típusú szemantikai és lexikális szerkezetben: E r d é l y i F e h é r v á r m e g y e a l s ó részének elne-vezései közül (Abrud ~) Abrudbánya, (Hőd ~) Hődvására, (Somogyi ~) Somogyitelek és (Váralja ~) Váraljafalu, a f e l s ő részről pedig mindössze a (Sáros ~) Sárostelek településnév írható le ilyen szerkezettel. D o b o k a v á r m e g y e névállománya sem bővelkedik ilyen struktúrájú nevekben: pusztán a (Biszó ~) Biszótelke, (Csoboló ~) Csobolóteleke, (Kismohaly ~) Kismohalytelke és (Szék ~) Székakna ne-vek szerepelnek ebben a típusban. K o l o z s v á r m e g y é b e n már nagyobb számban fordul elő M + F szerkezetű név, és azt is megfigyelhetjük, hogy ugyanaz a megnevező funkcióban álló névrész többféle fajtajelölő utótaggal is jelentkezhet:

(Nagyakasztó ~) Nagyakasztótelke, (Buda ~) Budaegyháza és Budatelek, (Kolozs ~) Kolozsakna, Kolozsmonostora és Kolozsvár(a), (Kedelen ~) Kedelentelek, (Viszolya

~) Viszolyatelke.

Az M + M névstruktúrával leírható nevek csak igen elszórtan jelentkeznek a régi magyar helynévrendszerben (ez a névszerkezet inkább a hivatalos helységnévadás összevont településeire jellemző), az egész vizsgált névállományban mindössze egy olyan nevet találtam, amely a fenti szerkezetben áll: Kincsedújvár (Erdélyi Fehér vm.). Itt két hely (egy település: Újvár és annak egy tartozéka: Kincsed) elnevezése kapcsolódott össze egyetlen névvé (Gy. 2: 189).

2.3. A NÉVRÉSZ A DENOTÁTUM VALAMELY SAJÁTOSSÁGÁRA UTAL