Az elsődleges (anya-gyermek közötti) kötődés jellemzése

A gyermek személyiségének fejlődésében az anya és a gyermek közötti szimbiózis a bizalom kialakulásához, illetve ennek hiánya a születés után a bizalom hiányához, alap-vető bizalmatlansághoz vezet. Ha a bizalmon alapuló kapcsolat kialakul, a gyermek ké-sőbb képes lesz a kölcsönösségre, ha nem, akkor befelé forduló magányra lehet kárhoz-tatva. Ennek az ősbizalomnak a megtestesülése figyelhető meg később a házastársak és a családtagok közötti feltétlen bizalomban és elfogadásban, amely felvértez bennünket a külső nehézségekkel, problémákkal, konfliktusokkal szemben (Kopp és Skrabski, 1995;

Feeney és Noller, 1996; Schmitt, 2008; Mikulincer és Shaver, 2016). Molnár (1990) fiatal pszichopatákon végzett megfigyelései kimutatták, hogy a kötődési tendencia ebben a pe-riódusban a megfelelő interakciós minta hiányában, tehát a meleg gondozói attitűd meg nem jelenése miatt gátlással „szennyeződhet” a várt válaszinger hiánya, illetve elutasító,

sőt, büntető volta következtében. Ha tehát a csecsemő nem kapja meg a szeretetet, a po-zitív emóciók vezérelte interakciókészséget édesanyjától, kialakul az alapvető bizalmat-lanság attitűdje benne (Molnár, 1993; Ross és Ivis, 1999).

Az anyai magatartás gyermekével kapcsolatban biztonságot nyújtó (elfogadó, együttműködő, szenzitív) és bizonytalanságot (inkonzisztens magatartás, elutasítás) köz-vetítő lehet (Ainsworth, 1967). A biztonságot közköz-vetítő anyai magatartás az egyik legfon-tosabb alapja a személyiség egészséges fejlődésének. Az így felnövő gyerekek a ké-sőbbiekben magas önbecsüléssel és motiváltsággal rendelkeznek, szociális kapcsola-taikban sikeresek. Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű anyai viselkedés károsan hat a gyermek szociális fejlődésére. Az ilyen gyerekeket alacsony önbecsülés, alacsony motiváltság és teljesítőképesség, illetve beilleszkedési zavarok jellemzik (Cole és Cole, 2001; Tóth, Lakatos és Gervai, 2007; Diener, Isabella és Behunin, 2008).

Ainsworth (l967) Ugandában és USA-ban végzett korai megfigyelései egyértel-műen igazolták a csecsemők viselkedésének az anyai magatartástól való közvetlen füg-gését. Ennek nyomán kollégáival együtt kidolgozott egy eljárást, amely segítségével jól lehet jellemezni az anya és gyermeke között kialakult kötődést (Ainsworth, Blehar, Waters és Wall, 1978). Az „idegen helyzetnek” nevezett laboratóriumi vizsgálat a követ-kező epizódokból épül fel.

1. Az anya gyermekét kísérleti szobába viszi, leülteti egy kis székbe, amelyet sok játék vesz körül, majd leül a szoba másik végébe.

2. A csecsemő explorál, a szülő segít, ha szükséges.

3. Néhány perc múlva bejön egy idegen nő, csendesen leül, rövid idő után beszélget egy percet az anyával, majd próbál bekapcsolódni a gyermek játékába.

4. Az anya feltűnés nélkül elhagyja a szobát. Ha a gyerek nyugodt, az idegen nő leül, ha a gyerek nyűgös, megpróbálja megnyugtatni.

5. Az anya visszajön és bekapcsolódik a gyermeki játékba, közben az idegen nő távozik.

6. Az anya újra kimegy és ezúttal a gyermek egyedül marad.

7. Az idegen nő tér vissza. Ha a gyerek nyugtalan, próbálja megvigasztalni.

8. Az anya visszatér, az idegen távozik.

Mindegyik epizód három perces, miközben a gyermeket végig egy detektívtükrön keresztül figyelik, és különböző mutatók mentén regisztrálják viselkedését. Feljegyzik,

hogy mennyire aktív a játék során, sír-e, milyen egyéb megnyilvánulásai jelzik rossz köz-érzetét, igyekszik-e anyjához közeledni (lásd 2. táblázat). E viselkedési reakciókból nagy biztonsággal és reprodukálhatósággal megállapítható a kötődés típusa.

2. táblázat. Az Idegen Helyzet Teszt (Cassidy és Shaver, 1996; Cole és Cole, 1998) (Forrás: Tóth, Regényi, Takács és Kasik, 2009. 61. o.)

beve-zeti egy játékokkal teli szobába. –

2. 3 GY, A Az anya és gyermeke kettesben marad, az anya

csak akkor reagál, ha a gyermek igényli. – 3. 3 GY, A, I Bejön egy idegen nő, beszélget az anyával és

próbál bekapcsolódni a gyermek játékába. –

4. 3 GY, I

Az anya kimegy a szobából. Ha a gyermek nyugodt, az idegen nem tesz semmit, amennyi-ben nyűgös, megpróbálja megvigasztalni.

szüksé-ges, megpróbálja megvigasztalni a gyermeket. – 8. 3 GY, A Az anya visszatér a szobába, az idegen

észre-vétlenül távozik. 2. K

A laboratóriumi eljárás során keltett egyre erősödő, de a közepes mértéket meg nem haladó stressz (szülőtől való szeparáció, idegen személlyel történő találkozás) révén ki-váltott kötődési viselkedés három szervezett mintázatát, a biztonságosan kötődő csecse-mők (B), a bizonytalan-elkerülő (A) csecsecsecse-mők és a bizonytalan – rezisztens/ambivalens (C) csecsemők csoportját lehet elkülöníteni (lásd 3. táblázat). A három koherensen szer-vezett csoporttól elkülönül a dezorganizát/dezorientált (D) kötődési csoportba tartozó gyerekek köre.

3. táblázat. Az Idegen Helyzet Teszt során megállapítható kötődési csoportok (Forrás:

Solomon és George, 1999. 291. o.)

Kötődési csoport Leírás Biztonságos (B)

(Ainsworth és mtsai, 1978)

Az anya biztonságos bázisként szolgál az explorációhoz. Szepará-ció: A gyermek jelzi a szülő hiányát, főleg a második szeparáció alatt. Újratalálkozás: A pár aktívan üdvözli egymást mosollyal, vokalizációval, vagy gesztusokkal. Ha a gyermek feldúlt, jelzi, és keresi a kontaktust a szülővel. Ha megnyugodott, visszatér a kör-nyezet explorációjához.

Elkerülő (A)

(Ainsworth és mtsai, 1978)

A csecsemő könnyedén explorál, csak enyhe jeleit mutatja az ér-zelmi köteléknek és a biztonságos alapú viselkedésnek. Szepará-ció: Minimálisan reagál rá, enyhe látható distressz, amikor egye-dül marad. Újratalálkozás: Elnéz, vagy aktívan elkerüli a szülőt;

gyakran a játékokra fókuszál. Ha a szülő felemeli, ellenállhat, el-hajolhat. Távolságot tart fenn a szülőtől, inkább a játékok iránt ér-deklődik.

Rezisztens / ambivalens (C)

(Ainsworth és mtsai, 1978)

A gyermeket láthatóan stresszeli már a szobába való belépés is, gyakran ingerlékeny, de lehet passzív is. Nem explorál. Szepará-ció: Nyugtalanság és distressz látható. Újratalálkozás: A közelség-keresés és a dühös elutasítás jelei keveredhetnek, a gyermek düh-rohamot kaphat, vagy passzívnak mutatkozhat, vagy túlságosan feldúltnak ahhoz, hogy jelezze, kontaktusra vágyik. A szülő nem képes megnyugtatni a gyermekét.

Dezorganizált / dezorien-tált (D)

(Main és Solomon, 1990)

A viselkedés nem mutat megfigyelhető célt, szándékot, és nem megmagyarázható. Pl. egyidejű vagy egymást követő ellentmon-dásos szekvenciák, téves irányú, tétova mozdulatok, közeledés és elkerülés együttes megnyilvánulása, sztereotíp mozgások, lemere-vedés, félelem jelei: összességében zűrzavar és dezorientáció. A legtöbb jellegzetességben nem fedezhető fel koherens kötődési stratégia, kivéve azt, amikor valamilyen alapvető (A, B, C) kötő-dési stratégia megnyilvánul.

Az Answorth és munkatársai (1978) által leírt viselkedési egyensúly értelmében a biztosan kötődő csecsemőknél a kötődési viselkedés és az exploráció rendszere egyen-súlyban van. Ezek a gyerekek nagyon izgatottak, amikor édesanyjuk kimegy a szobából és azonnal kapcsolatot keresnek vele, amint visszatér. Néhányan távolról nyugtázzák any-juk visszatérését, mások viszont fizikai kapcsolatot keresnek vele. A bizonytalan-elkerülő kötődésű csecsemőknél a kötődés és az exploráció egyensúlya az utóbbi felé tolódik el, a kötődési viselkedés korlátozott mértékű a kísérlet során. Ezek a gyerekek kevés figyelmet fordítanak anyjukra, amikor a szobában van, nem látszanak nagyon levertnek, amikor

távozik. Feltűnően kerülik a kapcsolatot vele, amikor visszatér. Az idegen ugyanolyan könnyen meg tudja őket nyugtatni, mint édesanyjuk. Az ambivalens kötődésű gyerekek kötődési viselkedése az explorációs viselkedéshez mérten túlzott. Ők azok, akik egy-szerre keresik is, meg nem is a fizikai kontaktust édesanyjukkal annak visszatértekor.

A három koherensen jellemezhető kötődési csoporttal szemben a dezorgani-zált/dezorientált kötődési körbe tartozó gyerekeknél a stratégiák valamelyike részben vagy teljesen összeomlik. Carlson, Cicchetti, Barnett és Braunwald (1989), valamint van IJzendoorn és Sagi (1999) elemzéseiből kiderült, hogy a kutatók a nem klinikai populá-ciókban az anya-csecsemő kapcsolat 5–20%-át nem vagy csak nagyon nehezen tudták besorolni a három kötődési mintázatba, és ez az arány a rizikós (pl. bántalmazó) minták-ban elérte az 50-80%-t is. Mindezek nyomán Main és Solomon (1986) kidolgozta a dez-organizált kötődési mintázat azonosítására szolgáló kódrendszert.

Végigtekintve a fenti osztályozást használó tanulmányokat, azt találjuk, hogy a kö-zéposztálybeli egy éves amerikai gyerekeknek megközelítően 70%-a a B, 20%-a az A és 10%-a a C csoportba sorolható (Ainsworth és mtsai, 1978; Waters, 1978; Matas, Arend és Sroufe, 1978). Van IJzendoorn és Kroonenberg meta-analízise (van IJzendoorn és Kroonenberg, 1988; és van IJzendoorn és Sagi, 1999) megerősítik ezeket a tendenciákat, elemzéseik szerint az alacsony rizikójú nyugat-európai populációkban a csecsemők több-sége (50–70%) biztonságosan kötődik, kisebb részük pedig elkerülő (20–40%) vagy am-bivalens (5–15%). A D típusú kötődés előfordulási gyakorisága normál populációk ese-tében 5–20% (van IJzendoorn és Schuengel és Bakermans - Kranenburg, 1999), de magas kockázati csoportokban például pszichiátriailag érintett szülők esetében jelentősen maga-sabb (40–80%) és időben stabil lehet (Danis, 2007; Tóth, Lakatos és Gervai, 2007).