A szociális készségek alakulása iskolás korban

2000 és 2005 között keresztmetszeti és longitudinális mérések keretében próbáltuk feltárni azon szociális készségek alakulását, amelyek a gyerekek számára feltétlenül szük-ségesek a sikeres iskolai léthez. A vizsgálati eredményeket tanulmányokban, nemzetközi és hazai konferenciákon (Zsolnai és Józsa, 2003a; Józsa és Zsolnai, 2005; Zsolnai, 2006b) ismertettük, ezért itt csak azokat sorolom fel, amelyek a disszertáció további gon-dolatmenete szempontjából feltétlenül szükségesek.

Vizsgálataink során a szociális készségek fejlettségének mérésére egy 54 tételből álló, Likert-típusú kérdőívet (Szociális készségek kérdőív) szerkesztettünk (Zsolnai, 2001b). A kérdőívünk alapját képező Stephens és munkatársai (1984) által összeállított lista négy, az iskolához szorosan kapcsolódó szociális készségcsoportot sorol fel, amely a négy készségcsoporton belül további részkészségeket, viselkedési megnyilvánulásokat határoz meg (lásd 5. táblázat).

A listában megadott minden készségnek 2-4 tételt feleltettünk meg kérdőívünkön.

Az ily módon összeállt 54 tételt tartalmazó, ötfokú (0-4) Likert-skálás kérdőívnek gyer-meki, pedagógusi és szülői változata is készült.

5. táblázat. Szociáliskészség-csoportok

Szociáliskészség-csoport Szociális készségek

Személyközi viselkedés

konfliktuskezelés; figyelemfelkeltés; üdvözlés; segítés má-sokon;

viselkedés társalgás közben; viselkedés szervezett játék közben;

pozitív attitűd mások iránt

Önmagával szembeni viselkedés következmények vállalása; etikus viselkedés; érzelmek ki-fejezése; pozitív én-attitűd; felelősség

Feladattal kapcsolatos viselkedés

verbális kommunikáció feladatvégzés során;

figyelés feladatvégzés közben;

vitának, megbeszélésnek megfelelő viselkedés;

csoporton belüli aktivitás; mások előtti szereplés vállalása Környezeti viselkedés a környezet megóvása; étkezési viselkedés; közlekedés

2004-es keresztmetszeti vizsgálatunk fő célja annak feltárása volt, hogy első osz-tálytól ötödik osztályig milyen változások következnek be a gyerekek szociális készsége-iben, ezekben az életkorokban van-e különbség a lányok és a fiúk szociális készségeinek fejlettségében, illetve, hogy milyen összefüggés mutatható ki a szociális készségek fej-lettsége és az iskolai eredményesség, valamint a szülők iskolai végzettsége között.

A mérésben összesen 1398, főként hátrányos helyzetű Békés és Csongrád megyei iskola tanulói vettek részt. Minden gyermekről három személytől kértünk értékelést: pe-dagógusok és szülők jellemezték a gyerekek szociális készségeinek fejlettségét, emellett a gyermekek is adtak önmagukról jellemzést.

Az eredményekből az derül ki, hogy a pedagógusok, a szülők és a tanulók egymás-tól eltérően ítélik meg a gyerekek szociális készségeinek fejlettségét (az étékelők közötti korrelációk 0,4 körüliek).

A három értékelő közül kettő, a tanárok és a gyerekek semmiféle fejlődést nem látnak, sőt némi visszaesést jeleznek a vizsgált szociális készségek terén a 7–11 éves kor között. A szülők szintén csökkenésről számolnak be az első és harmadik osztály között, ők viszont kis fejlődést látnak a harmadik és ötödik osztály viszonylatában (lásd 7. ábra).

Mindhárom értékelő csoport a lányok szociális készségeit fejlettebbnek ítéli a fiú-kénál a vizsgált életkorokban. Az iskolázottabb szülők gyermekeinek szociális készségeit fejlettebbeknek látják az értékelők mindegyik életkorban. Ehhez hasonló összefüggést kaptunk az iskolai eredményesség (iskolai érdemjegyek) esetében is. A három értékelő

közül azonban a tanárok azok, akik a legszorosabb kapcsolatot látják az érdemjegyek és a szociális készségek fejlettsége között (Zsolnai, 2006b).

7. ábra. Szociális készségek fejlettsége gyermekkorban (Forrás: Zsolnai, 2006b)

A bemutatott vizsgálat eredményeivel teljesen megegyezik longitudinális vizsgála-tunk, amelynek célja a szociális készségek fejlődésének feltárása 10–13 éves kor között, valamint a fejlődést befolyásoló néhány háttértényező szerepének feltárása volt. A minta 720 tanulóból állt, a gyermekek családi háttere reprezentálja az országos eloszlást. Az adatok felvételére 2003-ban és 2005-ben került sor. A mérésben a már bemutatott saját fejlesztésű Szociális készségek kérdőívet használtuk.

A kapott eredmények szerint a szociális készségek 10–13 éves kor között spontán módon (tudatos és tervszerű fejlesztés nélkül) nem fejlődnek (lásd 8. ábra). Az utómérés-nél a minta vonatkozásában mindhárom értékelő a szociális készségek fejlettségét az elő-mérésével azonosnak, vagy annál alacsonyabbnak ítéli. Egy-egy tanuló értékelésében ugyanakkor számottevő eltéréséket figyelhetünk meg a két időpont között. Az elő- és az utómérés között közepes erősségű korrelációs együtthatókat kaptunk.

Az iskolázottabb szülők gyermekeinek szociális készségeit fejlettebbeknek ítéli mindhárom értékelő. A vizsgált időszak alatt a különbségek e tekintetben nem nőttek to-vább, de nem is csökkentek. Hasonló képet tapasztalunk az iskolai tanulmányi eredmé-nyesség terén is. Az elő- és az utómérés esetében közepes erősségű (0,3–0,4)

korreláció-65 70 75 80

1. osztály 3. osztály 5. osztály

Szociális készségek (%p)

pedagógus tanuló szülő

ban áll a szociális készségek fejlettsége az iskolai osztályzatok átlagával. Mindhárom ér-tékelő – tanuló, szülő, pedagógus – a lányok szociális készségeit fejlettebbnek ítéli a fiú-kénál. A vizsgált időszakban a nemek közötti különbség nagysága nem változik jelentős mértékben. Az elemzésekből megállapítható, hogy a három értékelő által adott megítélés a fejlő dés és a háttérváltozókkal való összefüggés szempontjából is hasonló tendenciákat mutat (Zsolnai és Józsa, 2003a; Józsa és Zsolnai, 2005).

p<0,001 szinten szignifikáns

8. ábra. A szociális készségek alakulása 10–13 éves életkorban (Forrás: Józsa és Zsolnai, 2005)

A bemutatott vizsgálatok rávilágítanak, hogy a gyerekek jelentős hányadánál a szo-ciális készségek elsajátítása még nem fejeződik be 13 éves korban. Ebből következően fontos kutatási kérdés, hogy mely életkorokban lehet hatékonyan fejleszteni a vizsgált szociális készségeket, ezeket milyen eszközökkel és módszerekkel lehet tudatosan alakí-tani.

Az eredmények rámutatnak arra is, hogy a pedagógiai kutatásoknak nagy figyelmet kell fordítani az iskolába kerülést megelőző évek szociális készségfejlődési folyamatai-nak megismerésére, hisz a pszichológiai kutatások már régóta jelzik, hogy a szocialitás fejlődésének ez igen intenzív időszaka (pl. Cole és Cole, 2006; Smith és Hart, 2004;

Denham, Bassett és Wyatt 2007).

Felismerve a problémát, 2005–2015 között egy olyan empirikus kutatást végeztünk, amely a szociális viselkedés két alapformáját, az agresszív és a proszociális viselkedést meghatározó szociális és érzelmi készségek alakulását mérte óvodás korban, kisiskolás korban és serdülőkorban keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok keretében.

7.3. Az agresszív és a proszociális viselkedést meghatározó szociális és érzelmi