A szociális készségek különböző szempontú csoportosítása

Sue Spence (1983) megkülönbözteti a mikroszociális és a makroszociális készségek körét. Az elsőbe a verbális és nonverbális kommunikációt és a szociális percepciót, a másodikba az empátiát, a segítő magatartást, a kooperációt, az altruizmust mint a segítő magatartás legmagasabb szintjét és a konfliktusmegoldó készséget sorolja. A mikroszo-ciális készségeket Spence (1983. 226–227. o.) a következőképpen bontja tovább.

érzelem kifejezés alapvető nonverbális készségek

 arckifejezés  arckifejezés

 testtartás  testtartás

 gesztusok  gesztusok

 hangszín  szemkontaktus

nonverbális visszajelzések hangminőség

 szociális távolság  tónus és hangmagasság

 fölösleges mozdulatok  hangerő

 mosoly és nevetés  gyorsaság

 bólogatás  tisztaság

beszédminőség beszédtartalom

 folyamatosság  a társalgás fontossága

 tétovázás és szünetek  érdekes tartalom

 a válasz halogatása  közbevágások

 a beszéd mennyisége  ismétlések

a hallgatás készségei alap társalgási készségek

 elismerések  a kezdeményezések száma

 visszajelzések  a kérdések száma

 kérdéstípusú visszajelzések  információs tartalom

 személyes énközlések  a kérdésekre adott válaszok hossza.

A szociális készségek más csoportosítását adja Rinn és Markle (1979. 110–111. o.).

az önkifejezés készségei mások elfogadásának a készsége

 érzések, érzelmek kifejezése  pozitív vélemény a barátokról

 vélemény kifejezése  mások véleményének a figyelembe vétele

 a dicséretek elfogadása  mások megdicsérése

 pozitív énkép

önérvényesítő készségek kommunikációs készségek

 véleménykülönbség  beszélgetés, társalgás

 az ésszerűtlen kérések  interperszonális problémák megoldása visszautasítása

E két régebbi csoportosítás mellett álljon itt egy újabb keletű is. Graczyk, Weissberg, Payton, Elias, Greenberg és Zins (2000) a Social and Emotional Learning (SEL) program alapjául szolgáló szociális és érzelmi kompetenciák körét a következők-ben határozzák meg: éntudatosság és mások perspektívájának átvétele; pozitív attitűdök és értékek; felelősségteljes döntéshozás; kommunikációs készségek; szociális készségek.

A két utolsó készségcsoport további bontása szerint a kommunikációs készségek két al-csoportja:

befogadói kommunikáció kifejező kommunikáció

 mások verbális és nem verbális  a saját verbális és nem verbális üzeneteinek helyes értelmezése üzenetek világos kifejezése

 a másik fél üzeneteire értő válasz küldése

A szociális készségek alcsoportjai:

együttműködés kompromisszumkészség

 megfelelő kommunikációs szerep  konfliktusok békés megoldása mások felvétele páros és csoportos érzéseinek és szempontjainak

kommukációban a figyelembevételével

visszautasítás segítségkérés

 nemet mondani tudás azért,  a támogatás szükségességének hogy ne kerüljön az egyén nyomás alá felismerése

 az ehhez elérhető források megtalálása a különböző szituációkban

A fenti példák jól mutatják, hogy a különböző nézőpontok milyen sokféleképpen rendezik el a szociális készségeket, valamint azt is, hogy mennyire nem strukturált és egységes a kutatói felfogás e készségek természetét illetően még napjainkban sem.

A szociális készségek csoportosítási problematikájának megoldásához nagy segít-ség azon kutatások megléte, amelyek e készsegít-ségeket vizsgáló munkák meta-elemzését végzik el. Ezek száma azonban jelenleg még kevés.

Ezért nagy jelentőségű Caldarella és Merrel 1997-ben megjelenő tanulmánya, amely arra vállalkozott, hogy a gyermekkori és serdülőkori hatékony szociális viselkedés taxonomikus rendszerét alkossa meg a szociális készségek általános dimenzióinak leírása által. E kvalitatív metaelemzés a gyermek- és serdülőkori szociális készségeket faktor-analízissel vizsgáló azon kutatások szintetizálását végezte el, amelyek 1974 és 1994 kö-zött születtek meg. Az általuk megvizsgált 21 tanulmányt a minta jellemzői (életkor, nem, osztály fokozata), a módszertan (minta elemszáma, használt mérőeszközök, adatok fel-dolgozási módja, validitás), valamint az eredmények (kapott faktorok száma, faktorok nevei, az egy faktorba tartozó itemek száma, variancia) alapján elemezték.

A metaelemzés alapján a szerzők a társas viselkedés öt területét különböztették meg. Ezek a kortárskapcsolatok, az önmenedzselés, a tanulás, az együttműködés és az önérvényesítés dimenziói.

A kortárs kapcsolatok körébe a szociális interakció, a proszociális, az interperszo-nális és a társak által preferált viselkedés, az empátia, a csoportban való részvétel, az egyéni szociabilitás, a vezetés, a társak megerősítése és a társak szociabilitása tartozik.

Az önmenedzseléshez az önkontroll, a szociális függetlenség, a szociális kompetencia, a szociális felelősség, a szabályok és a frusztráció elviselése kapcsolódik. A tanulással az iskolai alkalmazkodás, az iskolai szabályok elfogadása, a feladatorientáció, a tanulás iránti felelősség, az osztállyal történő együttműködés és a jó diák kategóriák függnek ösz-sze. Az együttműködés a szociális kooperációt foglalja magában, az önérvényesítéshez pedig az asszertív szociális készségek, a szociális kezdeményezés, a szociális aktivitás és az energikusság tartozik.

Az öt fő dimenzióhoz a következő szociális készségek kapcsolódnak.

A kortárskapcsolatok szociális készségei:

 társak tisztelete, társak segítése, ha szükséges, játékra való invitálás, beszélgetés a társakkal, bajba jutott társak megvédése, társas aktivitásra buzdítás, társakkal való együttműködés, párbeszéd kezdeményezése, társakkal szembeni empátia és szimpátia, jó vezetői készségek csoportmunka során, barátkozni tudás, együtt ne-vetgélés a társakkal, humor.

Az önmenedzselés szociális készségei:

 nyugodtság problémák esetén, önkontroll, szabályok betartása, kompromisszum- készség, a kritikák elfogadása és konstruktív kezelése, kötekedésre megfelelő re-akció, együttműködés másokkal.

A tanuláshoz kapcsolódó szociális készségek:

 önálló feladatvégzés, feladatok befejezése, a tanári utasítások meghallgatása és betartása, magas színvonalú munkavégzés, a szabadidő hasznos eltöltése, jól szer-vezettség (pl. iskolába érkezés időben), szükség esetén segítségkérés a felnőttek-től, a tanulással kapcsolatos figyelemelterelési törekvések kezelése.

Az együttműködés készségei:

 szabályok betartása, az instrukciók követése, a szabadidő helyes felhasználása, tárgyak és játékok megosztása másokkal, feladatok befejezése.

Az önérvényesítés készségei:

 párbeszédek kezdeményezése másokkal, a munka és teljesítmény elismerése, tár-sak meghívása, magabiztos megnyilatkozás, barátkozás, a tisztességtelen szabá-lyok megkérdőjelezése, magabiztos bemutatkozás, megnyerő magatartás az ellen-kező nemű társakkal, a helytelen dolgokkal kapcsolatos érzések megfogalmazása, az ügyek hatékony elintézése.

Az öt fő viselkedési dimenzióhoz tartozó szociális készségek egymástól nem sze-parálódnak el, többször összekapcsolódva jelennek meg. Például a tanulás és az együtt-működés dimenzió esetében egyaránt megtalálható az utasítások meghallgatása és köve-tése, illetve a szabadidő megfelelő felhasználásának készsége, az önmenedzselés és az együttműködés területén pedig szintén közös készségek (szabályok betartása, a kritika elviselése) mutathatóak ki. Ez nem a taxonómia hibájából fakad, hanem annak következ-ménye, hogy bizonyos készségek megfelelő működtetése számos viselkedés kapcsán el-várt.

Érdemes ezeket az eredményeket összevetni más, ugyancsak a gyermekkora, főként az iskolai lét sikerességéhez szükséges szociális készségek listájával. Ezek közül az egyik legismertebb a Stephens (1992) által összeállított lista, amely négy, az iskolához szorosan

kapcsolódó szociális készségcsoportot sorol fel, a négy készségcsoporton belül pedig to-vábbi részkészségeket, viselkedési megnyilvánulásokat határoz meg. A négy fő csoport a környezeti (pl. a környezet megóvása, étkezés, közlekedés) a személyközi (pl. a konflik-tuskezelés, segítés másokon, figyelemfelkeltés), az önmagunkra vonatkozó (pl. érzelmek kifejezése és szabályozása, felelősség) és a feladatvégzéssel (pl. csoporton belüli aktivi-tás, megbeszélés és vita) kapcsolatos készségeket és részkészségeket tartalmazza (ezek részletes leírását lásd Zsolnai, 1999).

Az összehasonlításból kiderül, hogy a metaelemzés kapcsán kapott és az itt felsorolt csoportokhoz tartozó készségek és részkészségek közül számos megegyezik, ami azt bi-zonyítja, hogy a vizsgált korosztályra jellemző viselkedési formák mögött mennyire sok-féle, ám a kutatók által jól definiált szociális készség található.

Ugyancsak a gyerekek által az iskolai környezetben alkalmazott szociáliskészség-csoportokat elemzi Missal és Hojnoski (2008). A szerzők különválasztják a tanulással és a kortársi interakciókkal kapcsolatos szociális készségek körét. Ha összevetjük ezt a meg-különböztetést a metaelemzés által nyert csoportokkal, akkor látható, hogy ezek a készségegyüttesek ott szintén külön csoportot alkotnak.

Missal és Hojnoski számos előző kutatásra hivatkozva (pl. Foulks és Morrow, 1989;

Gresham és Elliott, 1997) a tanuláshoz kötődő készségek közé sorolja a csoporton belüli megfelelő viselkedést, a feladatvégzést, a magabiztosságot, a kezdeményezést, az agresz-sziótól mentes viselkedési formákat, a megegyezést, az osztálytermi viselkedés külböző formáit (feladatorientált párbeszéd, a tanári kérések teljesítése, önszabályozás, ön-állóság). A felsorolt készségek fejlettsége vagy alulfejlettsége nagymértékben befolyá-solja a gyerekek iskolai teljesítményét, és már az óvodai évek alatt indikátorként szere-pelnek e vonatkozásban (Foulks és Morrow, 1989; Rimm-Kaufmann, Pianta és Cox, 2000).

A kortárskapcsolatok és interakciók sikerességéért felelős készségek körébe a kap-csolatfelvétel és kapcsolattartás, a megosztás, a másik fél elfogadása, az együttműködés és segítés tartozik. Ezek a társkapcsolati készségek az alapjai a kutatók által társas kom-petenciának (pl. Cole és Cole, 2006) nevezett struktúrának, amely a barátságok, a gyere-kek csoportban elfoglalt helyzete és a társas interakciók során alkalmazott különböző vi-selkedések működését irányítja. Ezek a készségek – hasonlóan a tanulással kapcsolatos

szociális készségekhez – az óvodáskorban szintén indikátorként jelzik a későbbi kortárs-kapcsolatok alakulását. Több vizsgálat (pl. Ladd, Birch és Buhs, 1999) kimutatta, hogy azok az óvodás gyerekek, akik rendelkeznek ezen készségekkel, a társaik körében jóval elfogadottabbak és kedveltebbek, mint azok, akik antiszociális és agresszív viselkedé-sűek. Ezeket a gyerekeket nem szívesen választják barátnak, alacsony a csoporton belüli szociometriai státuszuk és a pedagógussal sem problémamentes a kapcsolatuk.

Bár a tanuláshoz kapcsolódó szociális készségek és a társkapcsolati készségek cso-portja jól elkülöníthető egymástól, hatásuk együtt jelentkezik az iskolai teljesítmény si-keressége, illetve sikertelensége terén, hiszen a tanulás és a kortársi kapcsolatok alakulása egymástól elválaszthatatlan az iskolai lét szempontjából.

A bemutatott készséglistákból egyértelműen kiderül, hogy a szociális készségek száma több százra tehető, s hogy az általuk alkotott csoportok létrejötte főként attól függ, hogy a kutatók mely szempontból kívánják a viselkedésben játszott szerepüket vizsgálni.

Összegzés

A szociális kompetencia meghatározások mindegyike tartalmazza a szociális kész-ségek és/vagy képeskész-ségek fogalmát, s sokszor szinonim jelentéssel ruházzák fel azokat.

Még jelenleg is igen kevés olyan törekvés figyelhető meg, amely a két fogalom tartalmi különbségeinek elemzésére hangsúlyt fektet, holott a szociális képességek és a készségek más szerepet töltenek be a társas viselkedés működtetésében.

A szociális képességek öröklött és tanult alapszabályokat követve a szociális komponensek aktiválásával valósítják meg társas viselkedésünket. A szociális készségek a szociális képességek tanult elemei, olyan viselkedéstechnikai eszközök, amelyek mindig valamely specifikus célú és tartalmú viselkedés kivitelezésében működnek közre.

A szociális készségek száma több százra becsülhető, teljes rendszerük egyelőre még nem feltárt. Azonban számos csoportosításuk létezik, amelyek főként attól függően so-rolják be az egyes készségeket a különböző kategóriákba, hogy az elemzést végző kutatók mely korosztályban és milyen szempontok alapján vizsgálják a szociális viselkedésben játszott szerepüket.

KÖVETKEZTETÉSEK

A szociális kompetencia modellezése során számos paradigmát alkalmaznak. A korábbi modellek abban egyeznek meg, hogy mindegyikük a szociális kompetencia valamely as-pektusát állítja elmélete középpontjába, a többivel pedig nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozik. Vannak olyan modellek, amelyek a kognitív folyamatok, s vannak, amelyek az affektív tényezők elemzésére összpontosítanak. Az utóbbi évtizedekben azonban már megjelentek azok az elméletek is, amelyek e két megközelítést integrálva próbálják leírni a szociális kompetencia működését.

A pedagógiai fejlesztések szempontjából az integratív megközelítés az irányadó, mivel ez komplex leírást ad a szociális kompetencia részrendszereiről (szociális, emoci-onális és kognitív), azok alrendszereiről (részrendszerenként motívum- és képességrend-szerek), illetve ezek rendszerösszetevőiről (alrendszerenként az öröklött és tanult össze-tevőkről: motívumok, képességek, készségek, szokások, minták és ismeretek), valamint figyelembe veszi a szociális kompetencia fejlődését befolyásoló külső és belső tényezők szerepét.

Az érzelmi kompetencia a szociális kompetenciával szorosan összefügg, együttes hatásuk alakítja a szociális viselkedést. Az érzelmi kompetencia három legfontosabb eleme az érzelmek kifejezése, az érzelmek ismerete és megértése, valamint az érzelmek szabályozása. Ezek hatékony működése nagyban hozzájárul a szociális viselkedés ered-ményességéhez.

A különböző típusú korai kötődési mintázatok meghatározó szerepet játszanak a mikro- és makrokörnyezethez való érzelmi és szociális alkalmazkodás folyamataiban, azonban e korai kötődési minták hosszú távú hatásai nem különíthetőek el a környezeti feltételek állandóságától. Főként a családi körülmények javulása vagy nagymértékű rom-lása a családtagok kapcsolatának módosurom-lása által változtathat a korai kötődések jellegén.

II. A SZOCIÁLIS KOMPETENCIA FEJLŐDÉSÉNEK ÉS FEJLESZTÉSÉNEK

In document A SZOCI ÁLIS KOMPETENCIA FEJLŐDÉSE ÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI GYERMEKKORBAN Z SOLNAI A NIKÓ (Pldal 127-135)