• Nem Talált Eredményt

AZ ALSÓ KÁPOLNA TÖRTÉNETE

In document siSNiaiaaoa zs (Pldal 46-54)

Az1719-benvéghezvittújratelepítéstkövetőszázévenátmindigcsak egyet-len (egyszerre csak egy) temetőjevolt Kunszentmártonnak, mégpedig a városfelsőrészén, azúgynevezettfelvégben. Báró FischerIstvánegri ér-sekjavasolta,hogy-máshelységekpéldájára-atanácslétesítsentemetőt avárosalsóvégénis.34Afőpásztorióhaj az1826.évfolyamánteljesült,de alig36esztendő elteltével, 1862.július 12-énTóth Sándorplébános jelen-tette a tanácsnak, hogya temető kicsinekbizonyult,teljesen betelt, bőví-tésrenincslehetőség,ezértújtemetőhelykijelölésétkéri.35Akiküldött ta-nácsnokokegyetértettekajavaslattal,sazelöljáróság1863.december5-én elhatároztaamásodikalsótemetőmegnyitását.Erreacélraötezer négy-szögölterületethasítottakkiakésőbbiMátraytéglagyár,akétszélmalom és azIrányiutcaáltalhatároltközföldekből.AmaiGreiffel-féle fakereszt környékénmegnyitotttemetőt,aholalegrégibbsíroktalálhatók, 1864. jú-lius 3-án szentelte meg és adta át rendeltetésének Tóth Sándor kunszentmártoniplébános.

Azalsókápolnafelépítésénekgondolataasokakszámárafélelmetes em-lékű 1863. éviszűkesztendőhözesikközel. Aszándékérlelódésének fo-lyamatátÖkrösJózsef, aRózsafűzérTársulatalapítója-akimindazalsó, mind pedigafelső kápolna megépítésénekügyébenfáradhatatlanul dol-gozott-akövetkezőszavakkalidéztevisszaaz 1873.éváldozócsütörtök ünnepénekdélutánjánafelsőkápolnaelőttelmondottbeszédében:

„Midőn 1864-ben azakkorielöljáróságaz alvégiúj temetőtkijelölteés körülárkoltatta, kipublikáltatta,hogyhalennevalakiolyszívesalakosok közül,hogyannakaközepéreegykeresztfátállíttatna,hogy felszentelhes-sék; denemkerültsenki,pedigaTanátshívtafelanépet, -úgyannyira, hogykintelenvoltazakkorifőbíróTekintetesBozókyMátyásUra Serház-nállévőkérészétodaáttenni,hogyfelszentelhessék:melymainapigisott áll,-iholilyenazemberifelhívás,nemhogykápolnaépítésre,detsakegy kereszt fel állítására semvállalkozott senld sem, mert ez emberi akarat

M) SzML Kunszentmárton Tanácsjegyzőkönyv, XV. 380.

35> Uo. 667. sz.

volt.DelássukmostmárazIsteni meghívást is. Azemlítetttemetőt mi-dőn Fő Tisztelendő PlébánosÚr 1864.július 3-ánfelszentelte, egyszívre ható beszédet tartott a fent említettkereszt előtt, melyre azon gondolat ébredt fel sokjámbor lakosok szíviben, hogy vajmi szép volna ehelyen egykápolnát,elejbeKálváriátésStátiósképeketkészíttetni,mintmás vá-rosokbanisvannak,ésafelszentelésrőlhazamenetalkalmávalmárlettek isvállalkozókmindaStátziósképekre, mindaKálváriára,sőtméga Ká-polnárais,-pedignemvoltakráfelszólítva,-deazIstenhívtafelőket:ki aszívekbenszól,éstsakugyanfelisépültmindaKápolna,minda Kálvá-riaaképekkel;mertezIstenakaratjaésIstenmeghívásavolt."36

Agondolatnemmúltel,-báraz1865-1866-irendkívülszűkesztendők nemkedveztekamegvalósításnak-,lassan,defokozatosanérlelődött,és akövetkezőkétbőtermésthozóesztendőelősegítetteatervekkivitelezését.

1867 decemberébenaparochián, majd 1868-ban Dósa Györgyvárosi ta-nácsnokházánáljöttekösszeszámosánabbólacélból,hogyazalsó temető-benkápolnátépítsenek.AKálváriaésastádósoszlopoklétesítésétkülönösen aRózsafűzérTársulatkaroltafel,sazalábbiszövegűfelhívástintézteaváros lakosságához:„Azfolyó1868-ikéviJanuárius6-ántöbbájtatoshívekaParochia épületbenöszvegyülekeztek,skijelentettékazonforróóhajtásokat,hogy Vá-rosunkalsótemetőjébenaJézusSzenvedésénekésaKálváriahegyre menete-lének14állomásaiaháromkeresztelegyüttfelállíttatnának,aminttöbb he-lyekenistapasztaltatik,hogyaMegváltófájdalmaskeresztútjának emlékeze-tére -ily állomásokkalellátott-Kálváriatetemesköltséggelfelállíttatott, s minekutána aNemesTanáts általezenóhajtásoknemtsakakadályoztatik, hanempártoltatikis, felkéretnekVárosunkminden ájtatosérzelműlakosai, hogyafentebbemlítettszentczélra,aminttehetségűktőltelik,adakozzanak.

AzadakozásiívhordozásáraugyanazongyűlésbenelválasztatottBállá Má-tyásjóérzelműpolgártársunk,kinekkezeibenmindenkiájtatosadományait bátorságosanleteheti,vagypedigfeljegyezheti azívre,amintjövendőben a szentcélraadniszándékozik."37

Az egész városban azonnal megkezdtékagyűjtést, ámde időközben a városfelsőrészénlakóadakozókannakazóhajuknakadtakhangot,hogy afelsőtemetőbenisépüljönkápolna!

361 Ökrös József kéziratos füzete. Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum Adattára. 392. sz.

yö. Dósa-Szabó 1936. 238.

Ökrös József (1816-1893) a kunszentmártoni takácsok céhének atyamestere, a Temetke-zési és Olvasós Társulat alapítója, énekszerzó, búcsúvezetó, a múlt századi Kunszentmárton legtevékenyebb, legbuzgóbb „szentembere", akinek oroszlánrésze van a két temtői kápolna létrejöttében.

37) Rózsafűzér Társulat jegyzőkönyve, feltüntetve az adakozók névsora 305 sorszámmal. Plé-bániai Irattár, Kunszentmárton.

46

Kellemetlenhuzavonalettebből,mígvégreatekintélynekés köztiszte-letnekörvendőTóthSándorplébánosbékítettekiaviszálykodókat,és köz-megegyezésselaz addigbegyűltösszegetkét részre osztottákannak ará-nyában, amint az adományok az alsó vagy felső városrész lakóitól befolytak.38Azadakozókszámaekkorrameghaladta ahatszázat.

Abékesség helyreállításábanés a kápolna felépítése iránti készség to-vábbifenntartásábanÖkrösJózsefnekvoltismételtenjelentősszerepe,aki az1868.évihalottakestéjén(november1-jén)buzdítóbeszédetmondottel azalsó temetőbenösszegyűltsokaságelőtt:39

„KeresztényHívek! Midőnezentemetőtnéhányévvelezelőttahelybéli Elöljáróság kijelölte és FőTisztelendő Plébános Űr az egyházi szertartás szerintfelszentelte,-mindjártazonszentgondolatébredtfelsokjámbor emberkeblében,hogyvajmiszépvolnaehelyenegyKálváriaKápolnátés eleibeStációsképeketépíttetni.Agondolat,melyIstentől öntetettbelénk, nemszűntmegbennünkmind emainapigsem,ámbársokanmeghaltak már,kikaztmegérnireményiették, ámbársokegymás utániszűk eszten-dő sanyargatott bennünket, melyeket alig bírtunk keresztül gázolni, de azértaszentgondolatmegmaradtbennünk;és beösmertükazt,hogy ta-lánazÚrIstenazértpróbáltbennünket,hogyállhatatosakvagyunk-e fel-tételünkhöz.Ésmidőnlátta,hogyezanépannyicsapásokutánishű ma-radtfeltételéhez,máramúltévbenkiterjesztettereánkazőáldást osztoga-tókarjait,melyremiisazonnalmostesztendejebementünkPlébános Űr-höz, megkértük,hogy a kápolnaügyethirdesse kia népneka prédikáló székbül,mit6 megistett; úgyszinte énisezesténe helyen felhívtama népet,hogyeszentcélra adakozzanak;-demitörtént,lefolytazév, úgy-szólváncsakeszmecserébenésellenkezésben.DeazÚrIstenalefolyt év-ben ismét az áldások áldásával árasztott elbennünket, elannyira, hogy sokanaligtudtákmáratermésthovátenni;ésezáltalmintegyfelszólított bennünket:-íme,én-úgymond-,megáldottalaktiteketminden érdeme-tekfelett:timégsemigyekeztekazénnevemtiszteletéreegykiskápolnát építeni azon ahelyen, ahol azénnépem engemdicsérne;haneminkább egymással ellenkeztek,holotttudjátok,hogyénagyűlölségetésaz enge-detlenségetnemszeretem,mertmegmondottam,hogyarrólösmemekmeg benneteket,hogyazéntanítványaimvagytok,haegymástszeretitek! Hagy-junk fel tehát, édes Atyámfiái, az ellenkezésekkel, és fogjunk egymással kezet,hiszen akárafelvégbe, akáraz alvégbelakjunk, mindenüttazegy

38> yeress 1927. 28. lap. Vö. Dósa-Szabó, 239.

391 Ökrös József kéziratos füzete. Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum Adattára, 392. sz.

A beszéd eredeti helyesírással rögzített szövege betekintést enged a XIX. század hatvanas éveiben élt emberek gondolkodásmódjába, ezen kívül pedig ékes bizonyítéka Ökrös József agitatív erejű szónoki képességének.

élőIstennekgyermekeivagyunk,ésevárosnakszülöttjei,teháttestvérek;

szeressük tehátegymást, adjukösszefilléreinket, hogykaröltve, vállvet-ve, egyeserővelminélszebb KálváriaKápolnátépíthessünk az ÚrJézus szentnevére.HogypedigehelyenlegyenaKrisztuskereszt-útja,erre min-ketazarándokok,kikaSzentföldönjártak,utasítottak,mertazt mondot-ták,hogy így feküdtvalahaJeruzsálem városa, mint a mivárosunk, dél felévoltaKálvária-hegy,annyiraavároshoz,mintittezatemető,ésarccal avárosranézvevoltfelfeszítveazÜdvözítő;eztehátazegyedüliok,hogy mirégtülóhajtottukideaStációtésaKápolnát,hogyvárosunkatmintegy kisJeruzsálemmétennénk,ésazerreutazóknakisjópéldájalennénk.

Nincs tehát nékünk semmi okunk az ellenkezésre, sőt ottáll a dolog, amintamaegyhetigyűlésenkiderült,hogyaStációkramáregyes vállal-kozókkészenvannak;aKápolnáraaTekintetesTanácstízezertéglát aján-dékozott,atöbbihozzávalótéglákraismár300forintbefizettetett,ésmár majdazillőhelyökrehordjákis,atöbbiiskivanverve,aztismajd kiége-tik.MégvalamisummácskaisvanaCassába;azeljárássalpedigjeles Fér-fiakvannakmegbízva,kikaztnagylelkűlegmindenfizetésnélkül magok-ravállalták,és ígymárnemhiányzikegyéb,mint apénz(aszent adako-zás).Felhívok tehátaTársulatnevébenmindenkit,hogyezen szentcélra bővebben adakozzanak: főképpen azokat, akiket az Űr Isten olybőven megajándékozott, hogy ne vonják megkezüket attól a bőven adakozó MennyeiAtyánakszentnevéreépítendőKápolnáiul;melyvégetta bizott-mány holnap egy Embertkéregetni elereszt laistrommal együtt, melybe ki-kibeírhatja,amitádaKápolnára,éshaazIstenrásegítene,készítenénk örök emlékülegy képet, melybebeíratnak azok nevei, kik az építéshez bizonyosösszeggeljárultak. EnnyitaKápolnárul,édesAtyámfiái!

Mosthozzátokfordulokehalottakestvéjén,tinyugodalmastemetők,kika városmellettkétfelülelhelyezvevagytok:ugyanmondjátokmeg,miért vagy-tok ti aváros szélireépítve;ugyeazért, hogyavárosbólki- és bemenők, a benneteknyugvóholtakrulmegemlékezzenek,amintSzentGergelymondja, valamintakoldus-úgymond-hanemszólis,alamizsnátkérazoktul,kik őtetlátják,-ügyamegholtakissegítségetvárnakazoktul,kikmellettük el-mennek.Hátti,kedveseink,kiketemetőkbennyugszotok,mitmondanátok most,hafelkelhetnétek,midőnéneszentvállalatrahívomfelazélőket.Ugye aztmondanátok:hej,hamégmiegyszerélhetnénk,mindenünketoda ajánla-nánkamiIstenünkszentnevéért,mertsemmitazokból,amelyekkelbírtunk, nemvihetünk elmagunkkal, a világmindent visszatartottmagának, csak amijóttettünkazéletben,azvanmostvelünk!

Avagy, hafelkelnének most azősök, kikvárosunkban azt a szép rop-pantTemplomotépítették,mitmondanánaknekünk,mostkikegykis Ká-48

polna-építésbensembírunkmegegyezni;bizonymegszégyenítenének ben-nünket,mertaztmondanák,mimindenjavainkatfeláldoztuk Isten Egy-házaépítésére,atijavatokra,bízván,hogytinékünkhűkövetőinklesztek.

Szálljunktehátmagunkba,édesAtyámfiái,ésimádkozzunkelhunyt ked-veseinkértemainapon,ésigyekezzünkőketkövetniajócselekedetekben, az adakozásban.

VégrepedigtekintsünkfeletemetőközepénlévőJézusszent keresztfá-jára,mertezazüdvösségforrása,ezengyőzémegJézusahaláltaz6szent halálával,ésezzelnyitámegszámunkraamennyországot,ésa halandók-nak örök életetnyert; óh, ne aggódjunk hát, ha mostéj födi is a sírban alvókat,ésreánkismajdezordonéjszakaborul,merthajótcselekszünk,a halálleszegykorboldogságunkeszköze. Ámen."

Avárostanácsaazzaligyekezettazépítendőkápolna,Kálváriaés stáci-ókszámáramegfelelő térségetbiztosítani,hogy 1868.december19-i gyű-lésénelhatározta azalsó temetőnek aszentesi országút átellenében 2645 négyszögöllelvaló megnagyobbítását.

1869-ben,amikoragyűjtöttösszegakkoravolt,hogymárazépítkezésről lehetettbeszélni,megalakultaKápolna,KálváriaésStációEgylet.Azelnöki tisztségreDósaGyörgyötjavasolták,akiközmegelégedésre7évenát irányí-tottaazegyesülettevékenységét.AlelnöknekKovácsS.Istvánt, pénztámok-nakPappJánost,jegyzővéÖkrösJózsefetválasztották,624évigvégezteezta munkátalegnagyobbpontossággal:levelezettahatóságokkal,összeállította azalapítóknévsorát,versbe szedveírtamegakápolnáravonatkozó emlék-iratot,melyetatoronygömbjébenésakápolnaalapkövébenhelyeztekel.41

Akápolnaalapkövét1869.május3-án,aSzentKeresztmegtalálásának ün-nepénhelyezte elTóthSándorplébános,akipapi segédletkíséretébena hí-veknagysokaságátvezettekiatemplombólajeleseseményszínhelyére,mely alkalommalnagyhatásúszentbeszédbenméltattaazünnepjelentőségét.

Azalapkőszentelésétőlazépítkezésolyangyorsütembenfolytatódott, hogyakápolnajúliuselejéreteljesenelkészült,sabádoggalfedetttorony azégfelémutatvahirdethetteaBibliaigéit:„Keressétekamifentvan,ahol Krisztusül azIstenjobbján.Amiottfentvan, arralegyengondotok,nea földiekre." (Kol3,1-2)42Atoronygombés keresztfeltételének1869.július

40

4°> Dósa-Szabó 1936. 243.

41> Veress 1927. 28.

42) Levél Kun-Szent-Mártonból. Egri Egyházmegyei Közlöny (EEK), 1870. november 1.

172-173.

A (Z) megjelölés Zupkó Ágoston kunszentmártoni káplán személyére utal.

Zupkó Ágoston (1838-1889), 1868 és 1870 között volt kunszentmártoni káplán. Jászdózsai plébánosként halt meg.

23-án megtartott ünnepségénÖkrösJózsef erre azalkalomra írottversét szavaltael,majdismételtenbuzdítóbeszédetintézettazegybegyűltekhez.

„Mipedigdicsérjük azEgekszentUrát, AzÚrJézusKrisztust,világMegváltóját, Akinékünkadtaazószentmalasztját, Hogyfelépíthettükittenekápolnát.

NagyIsten,ateszentnevedneknagytiszteletére, Azittegybegyűltnéplelkiörömére,

Abuzgó építtetőkkívánttetszésére Tesszükkeresztedmoste toronytetejére.

Add szentmalasztodatmindazonhíveknek, Kikekeresztalattetemplombajönnek, Hogyáldjákemlékétazonhívlelkeknek, Kikecélra olyadakozásttesznek.

Végremindenmunkánknagydicsőségedre, HétfájdalműAnyád szenttiszteletére, Légyenazittnyugvóholtaküdvösségére Szentelve,az építtetőkörökemlékére.

Amen."

„TiszteltGyülekezet!

Istenjóvoltábólmárazonkápolnaelőttállunk,amelyutánannyira óhaj-toztunk,és annaktoromjárafelisteszikmáraMegváltásjelét,melymiatt mostidegyülekeztünk.Melynagylelkiörömfogjaelmostmindnyájunk szívét,hameggondoljuk,hogyitteföldalattivárosban,mindnyájunknak örö-köslakhelyén,nékünkjutottaszerencseazIstenszentnevéreKápolnát építe-ni,melybenmajdazÚrnakfelszenteltpapjaiengesztelőáldozatokat mutat-nakbe azegyélőIstennekazittnyugvómegholtak lelkeikért.Igen,de sok híjavanámmégekápolnának,hogyazannyiraelkészüljön,hogy felszentel-hessék,mintaztki-kiláthatja.Felhívomtehátetemetőbenmostharmadszor a híveket, atársulat megbízásából,hogy a szentcélra adakozzunkmég; -igaz,megkellvallani,dicséretükrelégyenmondvaevárosnagylelkűbuzgó lakosainak,hogymáreddigisigenszépenadakoztak,melybülállittmáreza kápolna,mindamellett,hogymegköszönjük,mégméltóneveiketisetorom gombjábanörökemlékezetrebéhelyeztetjük.

Jaj,demindeszándékésigyekezetmellettis,mitérnénkvele,hae ká-polnáttökéletesenbenemvégezhetnénk,ésúgyállnaezittfélbe,mintegy

elpusztultvár.Óh,eznagyszégyenérelenneilygazdagvárosnak,melyetoly sok nagylelkű buzgó keresztény gazdák laknak, mint Nagy Kun Szent Mártonyvárossát;-hozzátokforduloktehátezünnepélyalkalmával Nagy-lelkűbarátaink,társainkésrokonaink,kiketazIstengazdagsággaláldottmeg, hogy ne vonják meg adakozókezeiket ezen Isten szent nevéreépítendő Kápolnáiul,hiszenúgyismindenük,amellyelbírnak,azIsteniülvan,ésigen kedves dolgot tésznekaz Istenszíneelőtt, ha pénzök egyrészét templom építésireisfordítják,minteztakövetkezendőrövidtörténetisbizonyítja.

VolthajdanLiberiusPápaidejébenRómábanegyJánosnevűPátritzius, feleségestülhasonló rendbül, gazdagsággal bővelkedvén, de gyerme-küknemvala.Ezektehátgondolkoztakajövendőörökösrül,azt határoz-ták, hogymindenjószágokataBoldogságos Szűz tiszteletére ajándékoz-zák. Kérték tehátaz Istent, hogy valami útonjelentené megnékik,hogy mireakarnáhátfordítaniazőpénzöket;meghallgatá aboldogságosSzűz az őkérésöket, és csuda általmegbizonyíta, mertAugusztus havának 5-én, midőnlegnagyobb forróságvoltRómában, éjjelaz Esquilinus hegyé-nekegyikrészéreesék,ésazonéjjelintéazIstenAnyakülönJánostésa feleségétálmokba,hogyazon helyen,melyethóvalbéfedvelenni látnak, Templomotépíttetnének azőnevére,mert ezvolna azIsten akaratja.Ezt JánosreggeljelentéaPápának,kiisaztmondá,hogy6ishasonlódolgotlátott volnaálmában,ésígykimentekprecesszióvalavárosszélire,ésahóval befe-detthegyenatemplomhelyétkimérték,ésanevezettJánosnakéshitvesének költségűéfelisépítették,-melycsudátazegyházévenkintmegisünnepli,és ahórulHaviBoldogAsszonynapjánaknevezi;-iholaszéppélda,mely meg-mutatja,hogyigenkedvesdolgottselekszenekagazdagokazIstenszíneelőtt, hapénzeknekegyrészéttemplomépítésreisfordítják.

Dekedvesámmégazonszegénynekis afillérje,melyetIstenditsőségire templomépítésreád,-mertmidőnUrunkkérdezteazőtanítványit,hogyki tettlegtöbbetaJerusalemitemplompénze közé,aztfelelte,hogylegtöbbet tettazon szegényözvegyasszony,ki bártsak egy fillérttett, mertazt tiszta szívbültette.Ittvantehátismétazalkalomaszentadakozásra.Járuljunk hoz-zátehetségünkszerint,hogyeztaKápolnáttökéletesenbevégezhessük,mely végettkivantéveittisegyaszal,hogyakiakar,ittisjárulhathozzá;énpedig mostfelolvasomazonemlékiratokatésadakozóknévsorát,melyetagombba szándékozunktenni:hallgassákmegszívvel!..."43

43)ÖkrösJózsefkéziratosfüzete.392.„KészítééselmondottaÖkrösJózsef,aRózsafűzérés TemetkezésiegyletekalapítójaJúlius23-án1869."Atoronygombbanelhelyezett emlék-iratszövegeezideigismeretlen.

1)AZ ALSÓ TEMETŐIKÁP OLNA ALAPRAJZ A

In document siSNiaiaaoa zs (Pldal 46-54)