Az úttörő – Dzsohar Dudajev

Dzsohar Dudajev volt Csecsenföld első elnöke, a függetlenség kikiáltója, és az első csecsen származású szovjet tábornok. Az első csecsen háborúban egy rakétatámadás ölte meg. A Csecsen Nemzeti Kongresszus jelöltjeként 1991 októberében megnyerte az első csecsen elnökválasztást. A választás után leválasztotta Csecsenföldet Ingusdöldről, amit 1992-ben Jelcin orosz elnök is jóváhagyott. Dudajev országát sehol sem ismerték el, de ő teljesen függetlenítette magát Oroszországtól. Az 1993-as orosz választásokkor megtiltotta, hogy Csecsenföldön is kinyissanak a szavazóhelyiségek. Az orosz katonákat kiutasította Csecsenföldről, de fegyvereiket lefoglalta. 1994 novemberében Jelcin puccsot szervezett ellene, de a kísérlet csúfos kudarcba fulladt. Az orosz belügyi alakulatokat a grozniji repülőtéren lefegyverezték, repülőgépeiket elvették és busszal hazaküldték Oroszországba. Egy hónap múlva kitört az első csecsen háború. Dudajev sokáig irányította a védelmet, de 1996 áprilisában egy rakétával megölték⁴¹³.

409 Magyar Iszlám Közösség, http://magyariszlam.hu/mikmagyar/articles.php?article_id=85, megtekintés:

2016.07.24.

410 VÖ:GÓRECKI, Planeta…, i.m., 96-97.

411 Uo., 113.

412 VÖ: Uo., 116.

413 VÖ: http://www.origo.hu/nagyvilag/20041210dzsohar.html, megtekintés: 2016.07.22.

114 Halála után olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy nem is halt meg, csak bujkál (a későbbiekben is látni fogjuk, hogy a csecsenek nem mindig hisznek egy-egy vezér halálhírében), emiatt időnként „csecsen fantomnak” is szokták nevezni. A feleség, Alla Dudajeva azonban megerősítette férje halálhírét. Alla Dudajeva és a feljegyzései egyébként is fontos szerepet játszanak a korszak csecsen eseményeinek megismerésében, bár azt is hozzá kell tenni, hogy az asszony hiába volt közel a tűzhöz, sokszor nagyon is naiv volt. Dudajeva írásait Kurczab-Redlich használja fel, ő is rámutat erre a kettősségre. Például, arról, amikor a kilencvenes években virágoztak Csecsenföldön a legális és illegális üzletek, amit mindenki ki is használt, így ír az elnök felesége:

„Egy <<ismeretlen erő>> lépett működésbe a köztársaságban, amely megszervezi a börtönből való szökéseket, banditacsoportosulásokat hív életre, kormányellenes tüntetéseket szervez. Ruszlan Labazanov, egy közönséges bűnöző volt az egyik értelmi szerző […] Az elnöki gárda parancsnoka barátjaként próbált közeledni Dzsohárhoz […]⁴¹⁴.

Azt azonban már csak Kurczab-Redlich deríti ki, hogy sikeres is volt a közeledés, a gárda tisztje lett, és ezt a pozíciót kihasználva épített ki alvilági kapcsolatokat, amelyekből aztán hatalmas hasznot is húz. Dudajevnek egyébként ma már óriási korrupciós ügyeket rónak fel.

Ugyanakkor – és ez már Wojciech Jagielski tapasztalata – rengeteg hősköltemény, dal kering Dudajevről, aki valamelyest a csecsenek mitikus hősévé vált, és akiből hajlamosak már csak a szépre emlékezni⁴¹⁵. Jagielski még 1992-ből emlékszik Dudajevre, akiről rögtön megtudjuk, hogy nem volt túl magas, ellenben eléggé paranoiás, például sosem liftezett, mert félt, hogy az életére törnek. (És mint azt ma már tudjuk, nem is volt alaptalan a félelme, bár nem a lift, hanem a mobiltelefon és annak bemérhetősége okozta a vesztét.) Az első elnök kapcsán a csecsenekről is kiderül még valami: Gyakorlatilag szerelmesek a katonai egyenruhába, rendkívül büszkék arra, hogy Dudajev személyében egy csecsen is tábornoki rangot érhetett el a Vörös Hadseregben, most pedig nagyon fájlalják, hogy már nem visel egyenruhát. Dudajev részéről viszont ez tudatos döntés volt, hogy ne kapcsolják őt össze a katonai diktatúrával az emberek⁴¹⁶.

Dzsohar Dudajev azonban nem mindenki szemében volt nemzeti hős, akadtak ellenségei is. Ilyen volt például a szintén csecsen Ruszlan Haszbulatov, aki a szerencse folytán

414 KURCZAB-REDLICH, Głową…, i.m., 191.

415 VÖ: JAGIELSKI, Wieże…, i.m., 124.

416 VÖ: Uo., 126-127.

115 egészen az orosz parlamenti elnökségig vitte. Haszbulatov ragaszkodott ahhoz a teóriájához, mely szerint Dudajev nem véletlenül került elő, és lett belőle csecsen elnök, szerinte az orosz tábornokok hozták létre. Merthogy szükség volt egy „fekete lyukra”, egy olyan területre, amely független a Kremltől, ahol nyugodtan lehet mindenféle kereskedelmet folytatni. Ez önmagában akár logikus is lehetne, csak az vele a baj – ahogy erre Jagielski is rámutat – hogy azt feltételezi Dudajevről, hogy teljesen fogalmatlan volt, és hagyta, hogy bábuként rángassák⁴¹⁷. Ez azonban még akkor sem túl valószínű, ha nem volt egy született politikus (hanem inkább katona), hiszen mégiscsak kikiáltotta a függetlenséget, és megállította az orosz csapatokat.

Jagielski végül személyesen is tud találkozni a volt elnökkel (mint ahogy majd Maszhadovval és Baszajevvel is), és talán itt kerülnek napvilágra a legértékesebb információk.

Az apró termetű, vékony, szabályos arcú, kellemes hangú, de ördögi tekintetű és sasorrú Dzsohar úgy vélte, hogy az egész világon farkastörvények uralkodnak, és nem számít, hogy elismeri-e valaki Csecsenföldet. Hiszen az semmin sem változtatna, az a lényeg, hogy Allah elismerje őket. Az úgynevezett nyugat ellen egészen kikel magából, mondván az ottani liberálisoknak nincs joga megmondani, mit jelent demokratának lenni, főleg, ha egy olyan területről van szó, mint a Kaukázus, ahol nincsenek évszázados hagyományai a demokráciának.⁴¹⁸. Abban igaza lehet Dudajevnek, hogy ott, ahol nincs hagyománya a demokratikus berendezkedésnek, nem lehet elvárni, hogy egyik napról a másikra mindenki

„demokratikus módszereket” alkalmazzon mindenre.

A fenyegető háborúról szólva – amely aztán be is következett – a legrosszabb érzésekkel volt teli, félt, hogy egy újabb világháború kezdetét jelentheti⁴¹⁹. Ez egyrészt azért is érdekes, mert Dudajevet szokás inkább harcpártinak tartani (legalábbis Maszhadovval szemben), aki egyébként szent háborúba hívta a hegyi partizánokat az oroszokkal szemben.

Másrészt pedig azért meglepő ez a kijelentés, mert elég nehéz elképzelni, hogy egy kaukázusi konfliktus világháborúhoz vezessen, hiszen Oroszoszágon kívül senkinek semmilyem érdeke nem fűződik a területhez, sőt leginkább azt sem tudja, mi az az egész Kaukázus. Mindemellett, ha csak érintőlegesen is, megjelenik a vallás kérdése is, amikor Dudajev igen élesen fogalmaz a nyugati erkölccsel szemben:

„Minden kataklizma a természettől való eltávolodás, az erkölcsi hanyatlás következménye. És napjainkban minden ebbe az irányba tart – mondta. – Nézzétek csak meg, Európa éppen a

417 VÖ: Uo. ,129-130.

418 VÖ: Uo., 133-134.

419 VÖ: Uo., 134-135.

116 pederaszták házasságát akarja legalizálni. Ez már a vég, mindennek az alja, teljes degeneráció.

Minden nagy birodalom akkor bukott el, amikor a nép elhagyta a természet törvényeit és a morált”⁴²⁰.

A fentieket tekintve a birodalmak bukásáról érdekes kérdés lenne, hogy Dudajev szerint a Szovjet Birodalom bukásáért is az erkölcstelenség felelős-e. Azt is megígérte, hogy igazi iszlám állammá teszi Csecsenföldet, noha nem teljesen volt tisztában e vallás alapjaival. (Több vicc is keringett arról, hogy azt sem tudja, a Korán szerint hányszor kell imádkozni naponta⁴²¹.)

Wojciech Górecki pedig megint más nézőpontot hoz be, bár csak érintőlegesen foglalkozik Dzsohar Dudajev személyével. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a Kreml attól tartott, hogy a csecsen példa (hogy Dudajev Moszkva tudta és engedélye nélkül kikiáltotta a függetlenséget) ragadós lesz, és az Orosz Föderáció majd ugyanúgy széthullik, mint a Szovjetunió. Górecki azonban helyesen látja, hogy senkinek esze ágában nincs azt a Csecsenföldet követni, ahol Dudajev kormányzása idején teljes a káosz, virágzik a bűnözés, nem működnek a gyárak és az iskolák. Ezenkívül egyesek totális szegénységben élnek, míg mások óriás villákat építenek, terepjárókat vásárolnak⁴²². Góreckinél ugyanakkor már gyakorlatilag szó sincs a hős Dudajevről. Azt ő is kiemeli, hogy Dzsohar Dudajev nem volt éppen egy tipikus államférfi, sokkal inkább katona, illetve azt is a szemére veti, hogy szovjet tisztként olyan sokat volt távol, hogy nem is ismeri már igazán a saját országát. A háború azonban megmentette, és „gyenge autokratából megkérdőjelezhetetlen vezetővé vált”⁴²³.

Tehát a Dudajevről kialakult kép sem egységes és egyértelmű sem Csecsenföldön, sem másutt. A függetlenség kikiáltása Moszkva engedélye nélkül mindenképpen bátor és úttörő cselekedet volt, az pedig eléggé valószínűsíthető, hogy a Kreml így is, úgy is megtámadta volna Csecsenföldet, ez csak jó ürügy volt számára. Érdekes lehet még, amit utódja, Aszlan Maszahadov mondott Dudajevről a háború kapcsán:

„Dudajevnek nagyon fontosak voltak az érzelmek, imádta teljesen átadni magát nekik. Én mindig úgy gondoltam, hogy gondolnunk sem lenne szabad háborúra”⁴²⁴.

420 Uo., 135.

421 VÖ: Uo., 136.

422 VÖ: GÓRECKI, Planeta…, i.m., 106-107.

423 VÖ: Uo., 108.

424 JAGIELSKI, Wieże…, i.m., 95.

117 A fenti idézet arra is remekül rávilágít, hogy mi a nagy különbség a két elnök között. Jagielski egy csecsen mondást hoz példának, mely szerint, ha az ember meg akar szelidíteni egy vad paripát, fel kell rá ülnie, és még vadabb vágtára kell ösztökélni, mely közben persze megtörténhet, hogy az ember leesik róla, és a ló agyontapossa. Jagielski szerint Dudajev megülte volna ezt a lovat, míg Maszhadov megpróbálta volna megállítani⁴²⁵.