A megfontolt békepárti – Aszlan Maszhadov

Aszlan Alijevics Maszhadov Kazahsztánban született, ahová a második világháború alatt több tízezer csecsen lakost deportáltak. 1991-től a független csecsen védelmi erők kijelölt vezetőjeként, majd helyettes vezérkari főnökként szolgálta a Dudajev-féle vezetést. Az első csecsen háború vége felé aztán meglepő fordulat következett be Maszhadov életében: a kompromisszumkészségéről híres katonatiszt egyre inkább Moszkva „kegyeltjévé” vált, nemcsak olyan emberré, akivel lehet tárgyalni, hanem olyanná, akivel meg is lehet egyezni⁴²⁶. 1997 januárjában – katonai sikereinek, és radikális riválisaival ellentétben békésebb politikai ígéreteinek köszönhetően – elnökké választották, miniszterelnöknek a terrorista akcióiról elhíresült választási ellenfelét, Samil Baszajevet nevezte ki. Megválasztása után Borisz Jelcin orosz elnökkel békemegállapodást írt alá. Ugyanakkor nem tudott úrrá lenni saját fokozatosan erősödő radikális iszlám ellenzékén. A független csecsen állam külföldi elismertetése sem sikerült neki. 1998-ban az iszlám szélsőségesek arra kényszerítették, hogy megígérje: három éven belül bevezeti az iszlám jogot, a saríát, pedig eredetileg világi államot szeretett volna kialakítani. Az 1999-es oroszországi merényletek után hiába kért újabb és újabb béketárgyalásokat Moszkvától, Vlagyimir Putyin miniszterelnökként, majd elnökként sem volt hajlandó tárgyalni vele. A Kremlben úgy tartották, hogy vagy ő is terrorista, vagy nem képes kézben tartani a csecseneket, ezért már nem tekinteték tárgyalópartnernek. 2005-ben, egy különleges akció során orosz kommandósok megölték a „nemzetközi terroristát”. Pedig Maszhadov nemcsak átmeneti tűzszünetet hirdetett, hanem kifejezetten elhatárolta magát a véres terrorakciók, például a beszláni túszejtés megszervezéséért felelős Samil Baszajev szélsőséges hadúrtól⁴²⁷.

Aszlan Maszhadov nevével is mennyire összeforrtak a terrorista és szeparatista jelzők, az elnöksége alatt zajló túszejtő- és terrorista akciókat is neki akarták felróni (elsősorban

425 Uo., 171.

426 VÖ: Moszkvai dilemma: nyerő vagy nem nyerő ember? - Aszlan Alijevics Maszhadov (portré), http://konfliktus.index.hu/csecsen4.html, megtekintés: 2016.07.23.

427 VÖ: Megölték Aszlan Maszhadovot, http://www.origo.hu/nagyvilag/20050308orosz.html, megtekintés:

2016.07.23.

118 Moszkva, de a nyugati média is átvette ezt a retorikát.) Az, hogy Maszhadovot terroristának állítsák be, azért is fontos volt, mert folyamatos tárgyalásban volt a Nyugattal, közeledett a megegyezés, és egy békés Csecsen Köztársaság eljövetele. Ez pedig sokaknak nem kedvezett volna, mert például, ha csak egy kicsit elkezdenek ásni, milliónyi megkínzott holttest került volna elő, rögtön kiderült volna, hogy egész Csecsenföld „egy végtelen Srebrenica”⁴²⁸. Így aztán az elnök közös ellenfele lett Moszkvának és a szeparatista lázadóknak. Állítólag ezért agyalta ki közösen a Kreml és a Baszajev-vezette terroristák a Dubrovka Művelődési Ház elleni terrortámadást, hogy így befeketítsék Maszhadovot⁴²⁹.

Mindezekkel ellentétben, a lengyel tényirodalomban Maszhadov lesz a pozitív figura, aki békepárti, pragmatikus, megfontolt – tehát a riporter-írók ismét igyekeznek az irodalom eszközeivel tenni a berögzült sztereotípiák ellen. Persze ahhoz, hogy más képet tudjanak mutatni róla, az is hozzájárult, hogy Krystyna Kurczab-Redlich és Wojciech Jagielski tudott személyesen találkozni a volt elnökkel. Kurczab-Redlichnek kétszer is sikerült szót váltani Maszhadovval, bár az első találkozás igencsak rövid volt. Ez nem sokkal elnökké választása után történt, és a szerző szavaiból az is kiderül, hogy tisztában volt vele, Maszhadov inkább katona, mint politikus vagy diplomata. És mintha maga az elnök is valami ilyesmit vallana be, amikor a kérdésre, miszerint a háborúban félt jobban, vagy most, hogy megválasztották, a következőt válaszolja:

„A fegyveres harcnak meg vannak a maga meghatározott szabályai. Professzionálisan játsszák. Én is profi vagyok. A farkasok szabályok szerint harcolnak. Farkas van a címeremben. A politikusok harcainak nincsenek szabályai. A kutyák egyszerűen egymás torkának ugranak. Félek a kutyáktól”⁴³⁰.

Másodjára a 2003-as, csecsen autonómiáról szóló népszavazás előtt találkozik az akkor már a hegyekben bujkáló Aszlan Maszhadovval. Maszhadov itt már elég kritikus – bár mivel már nincs vesztenivalója, fogalmazhat élesen. Nyíltan kimondja, hogy ezek nem szabad választások, hanem egy hazugság, és semmi sem változott a csecsen-orosz kapcsolatokban.

Illetve, hogy a csecsen vezetők (így az övé is) legnagyobb hibája az, hogy nem tudták megfelelő módon visszaverni az orosz speciális erők rájuk gyakorolt nyomását⁴³¹. Továbbá arra is felhívja a figyelmet, hogy az úgynevezett „csecsen banditizmus”, amely világszerte közkedvelt

428KURCZAB-REDLICH, Głową…, i.m., 306. és 310.

429 VÖ: Uo., 360.

430 Uo., 221-222.

431VÖ: Uo.,351-353.

119 kifejezéssé vált, egyáltalán nem új keletű dolog, gyökerei a XIX. századba nyúlnak vissza. És ami még ennél is lényegesebb, Maszhadov hangsúlyozza, hogy az orosz nemzeti hagyományban bevett szokás banditának nevezni az ellenséget, tehát ugyanígy létezik az ukrán, a litván vagy az afgán bandita fogalma is⁴³².

Wojciech Jagielski szerint pedig nem véletlen, hogy Csecsenföld első elnökei között két magas rangú tiszt is van, mivel itt a nép szemében a katonák szinte arisztokraták, ők biztosítják a nyugalmas életet⁴³³. Érdekes viszont, hogy külsőre mennyire más Kurczab-Redlich és Jagielski Maszhadovja: Előbbinél az örökké szomorú tekinteten, míg utóbbinál az élénkségen, a fegyelmen és a harcra készségen van a hangsúly⁴³⁴. Illetve míg Kurczab-Redlich szinte teljesen az elnök hatása alá kerül, még a fényképét is hónapokig őrizgeti az íróasztalán, addig Jagielski azt mondta, „Maszhadovval beszélgetni kényszermunka”⁴³⁵. Az a Maszhadov, akit Jagielskinek köszönhetően ismerhetünk meg

„…éber, mintha csak a támadásra várna, gyorsan és határozottan válaszolt a kérdésekre, mintha csapásokat verne vissza. Minden szót úgy kellett kihúzni belőle, mint a legnagyobb titkot. Egy neofita aprólékosságával ügyelt a részletekre, a modorára, a látszatra, merev volt, halálosan komoly, illedelmes a vendéggel szemben, szigorú, gyilkos pillantással pásztázta hallgatóságát. Úgy tűnt, számára a forma ugyanolyan fontos – ha nem fontosabb – mint a tartalom…⁴³⁶”.

Tehát mindez valamelyest az ellentéte annak a kedves, elgyötört, „búsképű lovagnak”, akit Kurczab-Redlich mutat be. Az viszont Jagielskinél is egyértelműen kiderül, hogy Maszhadov a békét pártolja, nem gondolta, hogy elkerülhetetlen lesz az újabb háború.

Abban Jagielski beszélgetőpartnerei is nagyrészt egyetértenek, hogy Maszhadovnak határozottabbnak kellett volna lennie Moszkvával szemben. Kijelentéseikben nincs rosszindulat, ugyanakkor kiderül, hogy naivnak tartják, aki azt hiszi, hogy „már maga a

<<nemzetközi>> szó azt jelenti, hogy a Kreml elismeri Csecsenföld függetlenségét”⁴³⁷. (Maszhadov úgy gondolta, elég abban megegyezni, hogy az Oroszország-Csecsenföld viszonyban a nemzetközi normák és szokások a mérvadóak.) Samil Baszajev pedig azt mondja

432 VÖ: Uo., 353.

433 VÖ: JAGIELSKI, Wieże…, i.m., 88.

434VÖ:KURCZAB-REDLICH, Głową…, i.m., 221. és JAGIELSKI, Wieże…, i.m., 98.

435 JAGIELSKI, Wojciech: Wieże z kamienia, Znak, 2012., 97.

436 Uo., 98.

437 Uo., 266.

120 róla, hogy Maszhadovnak „romantikus és szovjet tábornoki⁴³⁸” lelke van, ezért hitt úgy Moszkvának. Ugyanakkor hősként, sőt néha már-már szentként tisztelik, amikor például az éj leple alatt kazettákat adnak egymásnak, és azokat hallgatják. Ilyen felvételt mutat Jagielskienak a szállásadója egyik fia⁴³⁹, de egy idő után például már a riporter-író is csak így tud Maszhadovnak kérdéseket feltenni, illetve választ kapni, mert személyesem túl veszélyes lenne.

Maszhadov (akiről egyébként maguk között csak Aszlanként beszélnek) itt még elgyötört hangján is képes lelkesíteni az embereket, noha a beszélgetésekből az azért kiderül, hogy azt tartják a legnagyobb gondnak, hogy sem ereje, sem fantáziája nem volt ahhoz, hogy túllépjen a saját árnyékán⁴⁴⁰. Ez pedig valamelyest megint oda vezet vissza, hogy Aszlan Maszhadov inkább volt katona, mint államférfi. Nagyjából ugyanezt fogalmazta meg egy újság hasábjain egy orosz disszidens is:

„Maszhadov túlontúl felelősségteljes. Túlontúl, mert egy vezérnek nem lenne szabad a körülmények és a helyzetek passzív rabszolgájának lennie. Maszhadov pedig valamelyest így viselkedett. Szerencsétlensége és bűne – már amennyiben lehet itt bűnről beszélni – éppen az, hogy soha nem mert kockázatot vállalni. Azt mondják, gyenge elnök volt, hatalma csak fikció volt. Tény, hogy nem volt a legeredményesebb. De ma, amikor tart a háború, fontosabb a csecseneknek, mint békeidőben. Csak a mi ostoba vezetőink a Kremlben nem értik, hogy Maszhadov sokkal alkalmasabb arra, mint bárki más, hogy leüljön a tárgyalóasztalhoz”⁴⁴¹.

Wojciech Górecki viszont sokkal megengedőbb Maszhadovval szemben. Ő abból indul ki, hogy Aszlan Maszhadov „egyetemes” elnök, mindenki elnöke akart lenni, ezért tesz bizonyos dolgokat (tehát nem gyengeségből). Például azért nevezte ki Baszajevet kormányfőnek, hogy kielégítse a katonai vezetők igényeit, vagy azért vezette be a saríát, hogy eleget tegyen mollák óhajának, részt vett a zikrben, hogy a hagyományőrzőknek is megfeleljen⁴⁴². Górecki tehát kissé idealisztikusan ábrázolja Maszhadovot. Saját katonái is valamiféle ideálként tekintenek vissza rá. Jagielski egyik segítője, Isa, például így nyilatkozik róla:

438 Uo., 219.

439 VÖ: Uo., 261.

440 VÖ: Uo., 289.

441 Uo., 291.

442 VÖ:GÓRECKI, Planeta…, i.m., 111.

121

„Nem tudom, hogy akár csak egy éjszakát is átaludt-e a háború alatt. Akárhányszor láttam, vagy a térképei felett ült, vagy ceruzájával húzogatott alá valamiket, vagy az alárendelt parancsnokokkal tanácskozik. Mindig oda lehetett menni hozzá, akár éjjel, akár nappal.”⁴⁴³.

Azért Górecki sem volt annyira naiv, hogy teljes mértékben elhitte volna, Maszhadov mindent jószántából tett, hogy kielégítse a társadalmi igényeket, és nem pedig nyomás alatt cselekedett. Ő is kimondja, hogy elveszett a követelések hálójában, miközben rettegett a polgárháborútól, gyakorlatilag „még azelőtt vesztett, hogy beszállt volna a játékba”⁴⁴⁴.