Az összeférhetetlenség alkotmánybírósági megközelítése

Az összeférhetetlenség alkotmányos szabályozásának kérdéskörét ugyancsak meg lehet közelíteni az Alkotmánybíróság tevékenységéből kiindulva. Egy határozatában⁹⁸ a testület egyszerre két törvényerejű rendelet egyes részeit⁹⁹ is részben alkotmányellenesnek tartotta és az alkotmányosnak tekintett szabályozást úgy alakította, hogy mind az ügyvédekre, mind a jogtanácsosokra vonatkoztatva megállapította, hogy a jogi képviseletet ellátók annál a bíróságnál vagy ügyészségnél, amelynél korábban bírók vagy ügyészek voltak, az alkalmazásuk megszűnésétől számított két éven belül jogi képviselőként nem járhatnak el. Az alkotmánybírósági vizsgálatot kiváltó aggályok arra vonatkoztak, hogy a törvényerejű rendeletek egyes rendelkezései a bírák és ügyészek ‘röghöz kötöttségét’ eredményezték, mivel a szabályozás lehetetlenné tette számukra a szabad pályamódosítást, ezért sérelmet szenved a

98 52/1996. (XI. 14.) AB határozat – ABH 1996, 159.

99 1983. évi 3. törvényerejű rendelet a jogtanácsosi tevékenységről és a 1983. évi 4. törvényerejű rendelet az ügyvédségről.

foglalkozás szabad megválasztásához való jog.¹⁰⁰ Egyes álláspontok szerint aggályos volt az is, hogy a részletszabályok az Alkotmányban¹⁰¹ foglalt vállalkozáshoz való jog és a gazdasági verseny szabadságához fűződő jogot is sértették, valamint felmerült a szabályozás diszkriminatív volta, továbbá a bírói függetlenség elvének sérülése is. Az Alkotmánybíróság elvi éllel állapította meg, hogy a két rendeletben foglalt részleges és időleges jogi képviselet korlátozása olyan szabály, amelynek célja a bírói függetlenség védelme, valamint annak az alkotmányos alapjognak a biztosítása, hogy bárki ügyében független és pártatlan bíróság hozzon igazságos ítéletet.¹⁰² A korábbi gyakorlatra visszautalva¹⁰³ kifejtésre került az is, hogy az igazságszolgáltatás a bírói hatalomhoz kapcsolódó, az eljárási törvényben szabályozott közhatalmi tevékenység. Az igazságszolgáltatásban való részvétel az ügyészség alkotmányos kötelessége, amely során gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről és a bűncselekmények üldözéséről. Kétségtelen, hogy a büntetőeljárás központi része a bírói eljárás, azonban az ítélő szakasz előkészítése is része az igazságszolgáltatásnak, mint közhatalmi tevékenységnek. Ennek a törvényben szabályozott eljárásnak alkotmányos alapelve a védelem jogának érvényesülése és érvényesítése is. A védő szerepére és eljárásjogi helyzetére, különösen pedig a védő, a jogi képviselő sajátos jogállására vonatkozóan az Alkotmánybíróság korábbi – fentebb már általam is ismertetett – határozatára utalt vissza,¹⁰⁴ valamint kimondta, hogy a pártatlanság, az elfogulatlan és tisztességes eljárás alkotmányos követelmény. Ennek eljárásjogi biztosítékai többek között az ún. eljárási kizárási szabályok.¹⁰⁵ Ezek a szabályok az adott eljárásjogi funkcióval összeférhetetlen esetekre vonatkoznak, valamint olyan hivatal- és foglalkozásváltási esetekre, amelyek eljárásjogi státusváltással, eljárási szerepváltással függenek össze. A kifogásolt szabályok ugyan nem teszik lehetővé, hogy volt bíró vagy ügyész ügyvédként vagy jogtanácsosként foglalkozásának megszűnésétől számított két éven belül jogi képviselőként eljárjon, de csak annál a bíróságnál vagy ügyészségnél, ahol megelőzően ügyész vagy bíró volt. Ez a fajta jogkorlátozás alkotmányos indokon nyugszik. A bíróságok befolyástól mentes eljárását hivatott elősegíteni és annak megelőzését, hogy az igazságszolgáltatás pártatlanságát és az eljárás tisztességét bárki megkérdőjelezhesse. Az előírások az egyes eljárásokban lehetségesen előforduló kétértelmű

100 Alkotmány 70/B. § (1) bek.

101 Alkotmány 9. § (2) bek.

102 Lásd: Alkotmány 50. § (3) bek. és 57. § (1) bek. és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Róma, 1950.

november 4.) 6. Cikke

103 53/1991. (X. 31.) AB határozat

104 22/1994. (IV. 16.) AB határozat

105 Lásd: 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (továbbiakban: Pp.) 13-21. §-ok és 1998. évi. XIX törvény a büntető eljárásról (továbbiakban: Be.) 35-43. §.

helyzetek megelőzését szolgálják, mivel a peres felekben esetleg felmerülő kétségeket is alkalmasak eloszlatni.¹⁰⁶

Az Alkotmánybíróság felfogása a foglalkozáshoz való alapjog természetére és korlátozhatóságára az, hogy ezen alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen.¹⁰⁷ A korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősíthető aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam. A foglalkozáshoz való jogot legsúlyosabban az veszélyezteti, ha az illető tevékenységtől az érintett el van zárva, azt nem választhatja. Az ügyvédi hivatás gyakorlásának vizsgálata esetén a szabályok egyáltalán nem érintik a foglalkozás szabad megválasztását, hiszen ezek éppen az ügyvédként és jogtanácsosként való működést rendezik. Érintik viszont a foglalkozás gyakorlását, ezen belül is a képviseleti jogot.

Ebből fakadóan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kizárási szabályok szakmailag indokoltak és célszerűek, de a szigorúbb alkotmányossági mércével mérve is megállták a helyüket. A pártatlan bíráskodáshoz való jog tekintetében a korlátozás szükséges és arányos volt. A verseny szabadságára nézve ismételten rögzítésre került az az álláspont is, hogy a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem „a piacgazdaság működésének olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány¹⁰⁸ értelmében az államnak feladata. A szabad versenynek azonban külön alkotmányossági mércéje nincs.”¹⁰⁹

A döntés értékelése során figyelembe kell venni azt a lényeges tételt, hogy az igazságszolgáltatás pártatlansága és az eljárás tisztessége soha semmilyen körülmények között ne kérdőjeleződhessen meg. A döntés ugyanakkor véleményem szerint önmagán túlmutat, és alapvető összefüggésben van az ügyvédek, és az ügyvédi karba vetett bizalommal. Ennek a bizalomnak a megkérdőjeleződése látható részben a jelenleg is ‘forrásban’ lévő kirendelt védői intézményt érő támadások során, ahol az egyik érv a jelenlegi rendszer fenntartásával szemben pont az, hogy nem szerencsés, ha a büntető eljárás során a hatóság rendel ki védőt és ezt nem tőle független szerv vagy testület teszi.¹¹⁰

106 Lásd: 67/1995. (XII. 7.) AB határozat – ABH 1995, 347. „El kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében.”, valamint TÓTH Balázs – KISS Daisy – KADLÓT Erzsébet – KÁRPÁTI József – BÓCZ Endre – HANÁK András: Az igazságszolgáltatás függetlenségéről. Fundamentum - Emberi jogi folyóirat, 2002/1. 50-74.

107 Lásd: 21/1994. (IV. 16.) AB határozat – ABH 1994, 120.

108 Alkotmány 9. § (1) bek.

109 21/1994. (IV. 16.) AB határozat – ABH 1994, 120.

110 Lásd: később a kirendelt védői intézmény értékelésénél.