Az életközösség mint kötelezettség és joghatásai

Mint láttuk az életközösség kapcsán pontosításokra került sor a Ptk.-ban, azonban némi eltolódás tapasztalható a magyar törvényben a bírói joggyakorlat hatására az életközösség fontosságát illetően. Ugyanis a joghatások egy része már nem a házasság tényéhez kötődik, hanem az életközösség fennállásához, vagy épp megszűnéséhez. A magyar Ht.-hez és Ptk.-hoz hasonlóan a BGB tartalmazza a házasfelek életközösségben való együttélésének kötelezettségét az 1353. cikkben. Azonban tartalmának meghatározása ma már a felekre hárul, amint azt a német Alkotmánybíróság is kifejtette, minthogy az együttélési szabályok nagy része a férjet emelte családfővé, és ehhez rendelt viselkedési mintát, jogokat és kötelezettségeket, azonban ezek a szabályok ma már nem részei a törvénynek.¹⁸⁶ Az 1353. § (1) második mondata alapján bíróságnál kérelmezhető – ha ez nem valósít meg joggal való visszaélést – a házasság helyreállításának kimondása. Bár nem kikényszeríthető kötelezettség az együttélés, a német bíróság egy 1979-es döntésében helyt adott a felperes feleség azon kérésének, hogy a házassági otthonból távozzon a férj szeretője.¹⁸⁷ Az ilyen ítéletek nem végrehajthatók, azonban az erre alapított vagyoni igények foganatosíthatók lesznek.¹⁸⁸ Az életközösség fogalma és kötelezettsége a francia Code civil 215. cikkében 1970-ben vált rendező elvvé, bár annak tartalmát tágan alkalmazta a joggyakorlat. A felek az együttélés működésmódját saját maguk

186 GLENDON i. m. 93.

187 Uo. 94.

188 SCHLÜTER –SZABÓ i. m. 229.

alakítják ki, az egyéni körülmények, személyiségbeli és anyagi különbözőségeiknek megfelelően.¹⁸⁹

A szakirodalomban néhány terület megkülönböztetésére került sor, ami az életközösség elemeit adhatja. Ilyen az ágy, asztal és fedél kánonjogi hármasának továbbvitele az életközösség fogalmára.¹⁹⁰ Vagyis a legtöbb szerző idesorolja a felek intim, nemi közösségét. Bár ideiglenesen betegség vagy egyéb megegyezés miatt előfordulhat, hogy nincs ilyen kapcsolat a felek között, és abban is egyetértés van, hogy az nem kikényszeríthető. Azért is lényeges a jogi megítélés szempontjából e bensőséges kapcsolat ténye, mert a joggyakorlatnak el kellett fogadnia, hogy házasfelek között minősíthető erőszaknak, ha a másik fél nem akarja a nemi aktust, másfelől a házasság bontására szolgáltat alapot, ha véglegesen elutasítja a nemi kapcsolatot valamelyik házasfél.¹⁹¹ Az asztal közössége a közös gazdálkodást szimbolizálja, ennek az elemnek leginkább gazdasági a jellege, tulajdonképpen ezen alapszik a felek közötti öröklési kapcsolat is. A közös otthon pedig a családi otthont jelenti, de nem zárható ki, hogy valamelyik félnek más lakcíme is legyen, például, ha a munkavégzés helye nem esik egybe a családi otthon szerinti hellyel. Érdekes, hogy többen az életközösség fennálltához kötik az egyéb kötelezettségeknek – mint a hűség, a segítségnyújtás – való megfelelést, vagy annak felfüggesztését.¹⁹²

A vétkességi bontójog esetében bizonyos kötelezettségszegések szolgáltattak alapot a bontáshoz, így bár a felek életközösségére vonatkozó jogok nem voltak kikényszeríthetők, következmény nélküliek sem voltak. A feldúltsági bontójog ilyen értelemben nem tudósít a felek viszonyairól, a házasság működéséről. További lépés az objektív bontójog,¹⁹³ ha a törvényhozó a házasságot a magánfelek egyszerű szerződésének tekinti, amelyet egyoldalúan felmondhatnak. Amennyiben kiüresedik a házasság tartalma, egyre nehezebb lesz elválasztani az egyéb jogilag értékelt társkapcsolati formáktól,¹⁹⁴ ami a házasság stabil karakterét célzó, alkotmányos védelemmel, értéke megőrzésének evidens érdekével nehezen összeegyeztethető.

A magyar házassági jog nem tekinthető ilyen végletesnek, bár nem is vétkességi a bontójog, a bíróság a házasságot akkor bontja fel, ha teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott (4:21. § (1)). Azonban erre az életközösségre jellemző jogok és kötelezettségek be nem tartásából következtet a bíróság. Jellemző azonban, hogy a joggyakorlat használja az „érzelmi elhidegülés” fordulatot mint bizonyítékot a házasság végleges megromlására, bár semmilyen kötelezettség nem szól a felek egymáshoz való érzelmi viszonyulásáról. Megfigyelhető ez a francia bontási gyakorlatban, ahol párhuzamosan működik a feldúltsági és a vétkességi elv, ami nem korlátozódik a hűtlenségre vagy az erőszakra. A bíróság vétkességi oknak tekinti, ha valamelyik felet betegsége esetén a másik nem látogatja meg, ha nyilvánosan becsmérli, ha jelenetet rendez, ha túlságosan kötődik a saját szüleihez, vagy túlságosan ellenséges a

189 GLENDON i. m. 90.

190 María Aranzazu NOVALES ALQUEZÁR: Las obligaciones personales del matrimonio en el derecho comparado.

Madrid, Fundación Registral, 2009. 410.

191 NOVALES ALQUEZÁR. i. m. 411.

192 NOVALES ALQUEZÁR i. m. 412.

193 Divorce on demand fogalma.

194 GLENDON i. m. 95.

házastársa szüleivel, ha a férj tekintélyelvű, a feleség zsémbes, túl sokat foglalkozik a hobbijával, nem mutatja ki az érzelmeit, közömbös. Vagyis a modern házasság ideálja, amit a felek szerelemből kötnek, jogilag értékeltté válik, ami igen magas elvárásokat támaszt a felekkel szemben, mintha a felek igényeinek való megfelelés lenne az elsőrangú kötelezettség, a jogok és kötelezettségek rendszere helyett.¹⁹⁵ Mindez ambivalens helyzetet teremt, hiszen egyrészt az állam távolságtartását követeli meg a személyes, intim kapcsolatoktól, a magánélet védelmére hivatkozva, másrészt a felek ilyen intim személyközi, érzelmi kapcsolata bírói értékelésre számíthat.

Az érzelmek jogi tényekként való értékelése bizonytalan talajra vezet, ahogy az állam nem képes, és nem is lenne szerencsés, ha szabályozni akarná például a barátságot, hiszen az jogilag nem megragadható. Így nem szerencsés, ha a jogilag megfogható tartalmak helyett az érzelmi tartalmak kerülnek jogi megítélés alá. A magyar bírói gyakorlat által használt „érzelmi közösség” kifejezés jogi értékelhetősége is kérdéseket vet fel és problematikus, hogy az élettársak fogalmában normatív rangon szerepel.¹⁹⁶ Mindenesetre ez némi bepillantást enged abba, mit tekintünk ma életközösségnek, hogyan kell a feleknek viselkedniük, mi várható el.

Azonban az a kérdés is felmerül, hogy ezek valóban a közös életről szólnak-e, vagy az egyének igényeiről, amelyek, ha nem találnak kielégítést, a házasság fenntartása válik kétségessé.

Vannak-e közös célok, illetve csak a közös célok tartják össze a házassági életközösséget?

Továbbá azért fontos meghatározni az életközösség fogalmát, mert igen sok jogkövetkezmény fűződik annak fennálltához vagy hiányához a személyes viszonyok terén. Érdemes meghatározni, hogy az életközösség alatt ugyanazt értjük-e a házasság és az élettársi kapcsolat esetében. Van-e esetleg különbég az ismérvek tekintetében is, vagy csak a jogkövetkezmények, illetve a kapcsolat szempontjából relevánsak az eltérések? Nyilvánvaló, hogy az életközösség a kapcsolat de facto ténybeli oldalát ragadja meg, ami élettársi kapcsolat esetén nem egészül ki köteléki résszel. A ténybeliségnek nagy jelentősége van az Alaptörvény L. cikk (1) bekezdése a házasság intézményét mint férfi és nő közötti életközösséget védi, amelyet házastársak éppúgy, mint élettársak, önkéntes elhatározással létesítenek, a házasság intézményként való védelme választja el az élettársi kapcsolattól a védelem tárgyát. Azonban a házasságban nem csak az életközösséget vállalják a felek önkéntes elhatározás alapján, hanem az intézménnyel együtt járó többletet is, mind a kötelezettségek, mind a jogok terén, ez azonban kihat magára az életközösségre is. Vajon, ha a jogkövetkezmények ehhez a jogi tényhez, és nem a kötelékhez kapcsolódnak, ez nem sodorja-e közelebb a házasságot az élettársi kapcsolathoz? Mi a két kapcsolati forma életközösség-fogalmának differentia specificája?

4.3.1. A házassági életközösség és a házasság létrejötte előtti életközösség

A Ptk-ban már kifejezetten szerepel az a bírói gyakorlat által régóta követett feltétel, miszerint a házassági közös vagyont az életközösség hozza létre, megszűnése a vagyonközösség végét is

195 Uo. 97.

196 1959. évi IV. tv. 685/A. § és Ptk. 6:514. § (1).

jelenti. Ehhez képest a BGB alapján a vagyonközösség a házasság megszűnésével ér véget.¹⁹⁷ Megdönthető vélelmet állít fel a törvény: amellett, hogy az életközösség létrejött a házasság megkötésével, az ellenkezőjét az erre hivatkozónak kell bizonyítania.¹⁹⁸ Fontos körülmény, hogy amennyiben a házastársi életközösség ideiglenesen megszakadna, de később mégis helyreállítanák azt a felek, a házassági közös vagyont úgy kell tekinteni, mintha az életközösség folyamatos lett volna. Azonban a korábbi bírói gyakorlattal ellentétben, a 4:35. § (2) bekezdése szerint kivételt képez az az eset, ha az életközösség megszakadása alatt a vagyonközösséget megszüntették: ebben az esetben a közbeeső időben szerzett vagyon nem tekinthető közösnek.¹⁹⁹

A bírói gyakorlatból azt lehet leszűrni, hogy az életközösség fennállására utaló tények részben inkább családi tények, részben inkább gazdaságiak. A családi tények körébe tartozik a bensőséges személyes viszony, a rendszeres nemi élet, a közös gyermekek gondozása, nevelése, más hozzátartozók ellátása, gondozása. Gazdasági ténynek tekinthető a közös lakásban való együttélés, a közös háztartás vezetése, a közös gazdálkodás. Garanciális elv, hogy egyszerre csak egy életközösség állhat fenn.²⁰⁰

A törvény kiterjeszti a törvényes vagyonjogi rendszert arra az időszakra, amikor még nem házastársként, hanem élettársként éltek együtt a felek. Ennek oka, hogy társadalmi jelenségnek tekinthető, hogy a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolatot „próbaházasságként”

értelmezik a felek, ami azt is bizonyítja, hogy a magyar társadalom alapvetően házasságban képzeli el hosszú távon a társkapcsolati életét.²⁰¹ Megkérdőjelezhető ennek helyessége és jogpolitikai célja, hiszen így vagyonjogilag azonosítja a jogalkotó az élettársi kapcsolatot, és a házasságot, ha az előbbi az utóbbiban folytatódik.²⁰² Ezzel tulajdonképpen több jogot kapnak az élettársak, mint az érvénytelen házasság vagyonjogi joghatásai, amikor a felek nem jóhiszeműek, márpedig az élettársak sem jóhiszeműek abban a tekintetben, hogy tudják nem házasságban élnek. Továbbá felmerül ennek a gyakorlatnak jogszabályba építésével, hogy fedezetelvonóvá válthat az élettársi kapcsolatban még önálló vagyonként megterhelt vagyon visszamenőleges hatályú közös vagyonná válásával.²⁰³

Azonban felmerül a kérdés, hogy a házassági életközösség és az élettársi életközösség tartalmilag azonos-e? Gyakorlati szempontból a bíróság közel sincs könnyű helyzetben, ha meg kell határozni, mikor kezdődött az életközösség. A szociológiai kutatások szerint sokféle együttélés létezik, amit azonban a jog még nem ruház fel az élettársi kapcsolat kategóriájával.

Mivel nem olyan egyértelmű a határvonal, mint a házasságkötés aktusa, alaposan körbe kell járni a fogalmi elemeket. Hiszen az élettársi kapcsolatnál maga a szerződéses viszony nem áll fenn az életközösség fennállása nélkül, ehhez képest egy-egy elem hiánya nem vezet az

197 HERGER Csabáné: A BGB házassági vagyonjoga az új magyar Ptk. házassági vagyonjoga tükrében. Jura, 2015/2. 34. [a továbbiakban: HERGER (2015a)]

198 BH 2003.8.323.

199 Ellenpélda BH 1992.398.

200 BH 2004.504.

201 PONGRÁCZ – SPÉDER i. m. 55.

202 HERGER (2015a) 35.

203 NIZSALOVSZKY i. m. 70.

életközösség hiányához.²⁰⁴ Azonban az is fontos, hogy egy-egy elem megléte nem vonja a kapcsolatot a jogilag értékelt élettársi kapcsolat fogalma alá.²⁰⁵

4.3.2. A házastársi és élettársi életközösség összehasonlítása

Az életközösség fogalmának túlhangsúlyozása figyelhető meg abban is, hogy az Alaptörvény az L. cikkben a házasságot mint „önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget” védi.

Tekintettel arra, hogy az élettársi kapcsolatban is önkéntes elhatározás alapján jön létre az életközösség, ez az alaptörvényi megfogalmazás semmiképp sem értelmezhető a házasság definíciójaként, azonban kérdés, hogy miért így került megfogalmazásra a védelem tárgyának megjelölésénél – alkotmányos szinten megfogalmazható lett volna annak teljességében is,²⁰⁶ akkor is, ha magánjogilag csak az életközösség értékelhető.

A Ptk. 6:514. § (1) bekezdésben határozza meg az élettársi kapcsolat fogalmát, amelyben az életközösségnek kulcsfontosságú szerepet tulajdonít. Ezt az érzelmi és gazdasági közösséget életközösségnek nevezi. Azonban ez az életközösség lehet-e azonos a házassági életközösséggel, mivel pl. vagyonközösség nem jön létre. A házasságban ugyanis az életközösség olyan széleskörű vagyonközösséget jelent, amely pl. magában foglalja a harmadik személyekkel szembeni tartozásért való helytállást is, illetve személyi kötelezettségeket is tartalmaz. A két fogalom azonosítása a jogalkotó vagy a joggyakorlat részéről nehézséget jelent azért is, mert a házasság intézményét elutasító párok egy része az államnak az intim szférájukba való beavatkozását utasítja el. Így, ha a házasság szabályozását használnánk az együtt élők kapcsolatának rendezésére, egyrészt elmosódnának a két fogalom közti határok, másrészt aligha elégítené ki a fenti ok miatt az ezt az intézményt választókat a jogokkal és kötelezettségekkel túlterhelt élettársi kapcsolat létrehozása.²⁰⁷

Egyértelmű, hogy a jogalkotónak szándékában áll különbséget tenni, elválasztani a két párkapcsolati formát, azonban továbbra is igaz az a megállapítás, hogy „a különböző együttélési formák következményei is eltérően kell, hogy jelentkezzenek.”²⁰⁸ Az a szabályozás, amelyik az életközösséghez köti a jogkövetkezményeket, dogmatikailag azért is problematikus, mert, mint láttuk, nehéz elhatárolni az életközösség fogalmát, mivel mindkét esetben de facto, tényeken alapszik azok fennállása, ily módon a házasságot közelebb sodorta az élettársi kapcsolathoz a joggyakorlat és annak nyomán a jogalkotó.

4.3.3. A házastársak névviselése

A névviselés terén az Alkotmánybíróság már a 90-es évek elején²⁰⁹ felszabadította a korábbi

204 BH 2001.596., BH 2016.5.117.

205 BH 1994.79.

206 Pl.: „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján akaratnyilatkozattal létrejött jogi köteléken alapuló közös életet”.

207Ángel CARRASCO PERERA (szerk.): Derecho de la Familia casos, reglas, argumentos. DILEX, 2006. 473–476.

208 CSŰRI Éva (szerk.): A Családjogi Törvény Magyarázata. Budapest, KJK–Kerszöv., 2002. 693.

209 995/B/1990. AB határozat

szigorú szabályok alól a házasságban élő nőt, így a nemek házasságon belüli egyenlősége a névviselésben is megmutatkozhat, a hagyományos névviselési formák mellett. Vagyis az AB figyelembe vette a társadalmi változások hozta igények megváltozását ebben a körben, amely fontos jogokra vonatkozik és jobban kifejezi a házasfelek egyenlőségét. A Csjt. 2004-es változtatásával megegyező szabályokat tartalmaz a Ptk.,²¹⁰ és a házasság megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása utáni házassági névviselés is a korábbiakhoz hasonlóan megengedett vagy tiltható meg. A házassági névviselés a házas státusz szimbolikus kinyilvánítása is lehet, ami az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata esetén nem opció, sőt a korábbi házassági név, amennyiben tartalmaz házasságra utaló toldást, tovább nem használható, mintegy szimbolikusan megkülönböztetve a két intézményt.²¹¹