II. A házasság magánjogi fogalma
2. A házasság szabályozásának kontextusa
2.1. A házasság jogirodalmi fogalma mint kiindulópont
A házasság absztrakt fogalma magába foglalja az intézmény célját, míg a konkrét jogszabályi fogalma általában csak a fennállás kérdésében segít eligazodni. Az, hogy miként határozzuk meg a házasságot, alapvetően függ attól, hogyan határozzuk meg a jogalanyt, milyen képünk van az emberi viszonyról. A szociológiai választás abban áll, hogy alapvetően együttműködő vagy konfliktusos viszonyt társítunk az emberhez. Az ember társas lény, tehát saját belső természete is másokkal való interakciója kapcsán bontakozik ki, mely személyközi kapcsolatok egy része jogviszonyt létesít. Az emberi természetből fakadó, nem kulturális, hanem antropológiai, jogi tény kérdése, hogy az emberek nemükben különböznek, és a férfi és nő
95 Péládul a spnyol konkordátum 1979-es viszont azóta két alapvető módosítás is volt egyrészt a felbonthatóság a 30/1981-es törvénnyel való bevezetése másrészt a 13/2005-ös törvénnyel házasság azonos neműekre való kiterjesztése.
96 María MORENO ANTÓN: La celebración e inscripción del matrimonio canónico en el Derecho español. In: Javier MARTÍNEZ-TORRÓN – Silvia MESEGUER VELASCO – Rafael PALOMINO LOZANO (szerk.): Religión, matrimonio y Derecho ante el siglo XXI Estudios en homenaje al Profesor Rafael Navarro-Valls. Madrid, Iustel, 2013. 2382.
97 DOE i. m. 226.
98 576 U. S. ____ (2015)Obergefell, 135 S. Ct. at 2625-26 Roberts, C. J., dissenting Robers bíró ellenvéleménye.
99 SCHANDA –BOJNÁR i. m. 175.
100 BÜCHLER i. m. 113.
101 SPÉDER Zsolt – KAPITÁNY Balázs: Gyermekek – vágyak és tények. Dinamikus termékenységi elemzések. KSH NKI Életünk fordulópontjai Műhelytanulmányok. 6. Budapest, KSH NKI, 2007. 167.
egymást kiegészítő tulajdonságában gyökerezik a heteroszexuális kapcsolat, amelynek intézményes belső normativitással rendelkező formája a házasság.102 Míg a természetjogi jogfilozófia a házasságról és a családról mint nő és férfi egységéről és a generációk összefonódásáról, a társadalom alapsejtjéről, mint az előzőek folyományáról vélekedik, addig az engelsiánus-marxista társadalomkritika elnyomó gazdasági hatalmi harcot látott mind a házasságban, mind a családban.103 Bár a magyar szocialista családi jogban ez már nem volt jellemző érdekes megfigyelni, hogy a család felbomlása, amit a nyugati társadalmakban jósolt a szocialista jog104 hasonlóképpen alakult a szocialista erkölcs szerint berendezkedésben. Ennek oka az lehet, hogy hasonló családjogi szabályok – yg az egyre könnyebb bomlás, a házasságon kívüli kapcsolatok jogainak bővülése – hasonló szociológiai valóságot vált ki, vagyis a valódi szemléletet a tényleges jogi szabályozás tükrözi és ennek lesz értékeket errodáló vagy megerőssítő hatása is.
Az, hogy a nő és a férfi különbözőségének jogi elismerése nem csorbítja egyenjogúságukat az Alkotmánybíróság gyakorlata is mutatja. A hátrányos megkülönböztetés elkerülése végett a férfiak és a nők a jogalanyok külön-külön homogén csoportját alkotják, s ezt, ahol erre valamilyen ésszerű ok van, azonos módon kell kezelni.105
Amennyiben a korábbi, természetjogi perspektíva álláspontját fogadjuk el, amely a házasságot és a családot elsődleges közegnek tekinti, az fontos jogi alapelvek és alapjogviszonyok elsajátításának helyévé válik. A házasság különösen is, de a családi kapcsolatok mintázzák a polgári jogviszony alaptípusát, a mellérendelt, egyenrangúságon, együttműködésen alapuló (Ptk. 1:1. § vö. 4:3. §, 4:24. §) jogviszonyt. Itt alakul ki „például a bizalom, a másik személyének elismerése, a szolidaritás, a testvériség, amely a békét előfeltételezi, a gondoskodás és a felelősségvállalás, a normakövetés és a tekintélytisztelet, vagy általában a nomologikus tudat”106. A későbbi szemlélet szerinti konfliktusos viszony mint vízió ezen alapvető jogviszonyról azért tűnhet tévesnek annak ellenére, hogy valóban megjelenik és részét képezi a jognak az érdek összeütközések, sőt feladata azok rendezése, mert ezek a szabályok akkor lépnek fel ha a normális jogviszony nem funkcionál, valamely jogi tény arra utal, hogy sérült az arany szabály, a suum cuique tribuere, vagyis mindez a jog patológiája.
A házasság természetes és egyetemes intézmény, a pozitív jog előtti. Nem a jogi valóság terméke, törvény nélkül is létező. Természetes, mivel az elszigetelt egyén nincs a világ történetében. Az egyén már két személy (nő és férfi) egyesülésének gyümölcse. Két különböző nemű egyén teljes egyesülése az alapja a család fogalmának, végső soron pedig a létnek.107 Ennek intézményesülése a társadalommá válás első lépcsője.
A házasság jogtudományi meghatározása jó kiindulópont és segítség a törvényhozásokban megfigyelhető relativizálódás értelmezésekor. Ugyanis az Alaptörvényi definíció a
102 FRIVALDSZKY i. m. 7., 29.
103 Uo. 9.
104 NIZSALOVSZKY Endre: A Család jogi rendjének alapjai. Akadémia Kiadó, Budapest, 1963. 41-59.
105 14/1995 (III.13.) AB határozat, ABH 1995, 82, 84.
106 FRIVALDSZKY (2008) i. m. 14.
107 DÍAZ-AMBRONA BARDAJI – HERNANDEZ GIL: Lecciones de Derecho de Familia S.A.: Editorial Centro de Estudios Ramón Areces, 2007. 39.
házasságról, a házastársakról társadalmi célhoz kötötten értelmezi azt az L cikkben: „mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját”, ellentétben az élettársak törvényi meghatározásával.108 Természetesen egy alkotmányi meghatározás más dimenzióban nyújt támpontot, mint egy magánjogi, így érthető, hogy az intézményi oldal erősebb.109 Hozzá kell azonban tenni, hogy ebből fakadóan az L cikk meghatározása nem pontos, hiszen önkéntes elhatározás alapján létrejövő életközösség az élettársi kapcsolat is. A meghatározás amellett, hogy a magánjogilag lényeges, felek kölcsönös szövetségét sem említi, elfeledkezik arról, hogy ez a felek magánjogi akaratnyilatkozatával, önkéntesen létrejövő szövetség államilag elismert, formához kötött intézményként alapítható.
Filó Erika meghatározása szerint „a házasság egy férfi és egy nő házassági életközösséget létrehozó kapcsolata, amely a házasság megkötésével családot létesít, házastársi jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, és amely a törvényben meghatározott szabályok megtartásával jön létre.”110 Látható, hogy már a házasság megkötésével, tehát az esetleges utódok megszületése előtt családról beszél a meghatározás. E családalapítási célt támasztja alá a 2010. évi I.
törvény111 21. §-a szerint a házasságot megelőző eljárásban a felek, nyilatkozhatnak a születendő gyermekek névviseléséről.
Erdős Katalin úgy fogalmaz „a házasság egy férfi és egy nő között az arra kijelölt állami hatóság előtt személyesen tett és kölcsönös, kifejezett nyilatkozattal létrejövő kötelék, amely a törvényben meghatározott személyi és vagyoni joghatásokkal jár. Célja – általában – tartós életközösség létrehozása és családalapítás.”112 Ez a definíció nem számol azzal a lehetőséggel, hogy a felek egymásközti viszonyukat a törvénytől eltérő módon is rendezhetik házassági vagyonjogi szerződésben, tehát e kérdésekben érvényesülhet a felek magánjogi autonómiája.
Mégis talán azt is alátámasztja, hogy a házasság rendelkezik egy belső, eredendő, természetes jogisággal, belső alkotmánnyal, a felek belső jogi rendezésével113. Olyan tartós viszony, amely kihat a felek életének fontos területeire: érzelmi, vagyoni, nemi közösség valamint utódok születése és felnevelése is közös céljuk, ezek érdekében kialakított kapcsolat.114 A házasság szövetségként értelmezhető férfi és nő között, amelyet szabadon hoznak létre, de a jogszabály által hozzákapcsolt jogok és kötelezettségek tartalmával.115 Fontos ez az együttműködés kapcsán, hogy megszervezzék közös életüket, de tetten érhető már az intézmény megkötésénél is. Nuptias consensus faciat, vagyis a házasságot nem a bejegyzés hozza létre, hanem az akarat, méghozzá önkéntes és befolyásmentes beleegyezés. A felek egybehangzó akaratkijelentése,
108 Ptk. 6:514. § de a régi Ptk-beli (1959. évi IV. tv.) 685/A. § és magyarázata BENCZE Lászlóné – CSÁNITZNÉ CSIKY Ilona – CSIKY Ottó: A házasság megkötése, felbontása A házastársi tartás. Budapest, HVG-Orac, 1999. 14.
109 SZEIBERT (2012) i. m. 345.
110 CSIKY Ottó – FILÓ Erika: Magyar családjog. Budapest: HVG-Orac 2001. 40.
111 2010. évi I. törvény az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről [a továbbiakban: At.]
112 Kézikönyv 21.
113 FRIVALDSZKY (2008) i. m. 8.
114 JOBBÁGYI Gábor: Személyi és Családi Jog. Budapest, Szent István Társulat, 2005. 218.
115 SZEIBERT Orsolya: Házasság – házasságon kívüli partnerkapcsolat – család a nemzetközi emberi jogi egyezmények, az Alkotmány és az Alkotmánybírósági gyakorlat tükrében. In: SAJÓ András (szerk.):
Alkotmányosság a magánjogban. Budapest, Complex, 2006. 245.
vagyis a „jogot felhívó akarat” az a jogi hatalommal felruházott aktus, ami megteremti a köteléket, nem pedig egy állami aktus, ami csupán elismeri, deklarálja az előbbit.
A magyar jogrendben a házasságot tehát tulajdonképpen az államhatalmat képviselő személy előtt együttesen tett jognyilatkozat hozza létre. Miért szükséges egy ilyen, a személyek magánéletét intimen érintő kérdésben az állam ilyen szigorú, kógens szabályozása? Miért szükséges egyáltalán a felek magánéletébe tartozó kapcsolatának jogi szabályozása?
A házasság intézményében a magán- és a közérdek közvetlenül találkozik. A CSJK első alapelvének tanúsága szerint a családi és egyéni érdek összhangjának biztosítása vezérli alkalmazását 4:1. § (2). Vagyis a család és az egyének javára való ez az intézmény, így jogi elismerést és alkotmányos védelmet élvez – nem csupán azért, mert a gyermekek felnevelésének egészséges színhelye a maga tartósságával és így „a nemzet fennmaradásának alapja”116 –, hanem a feleknek is állandóságot, biztonságot tud nyújtani, ha jól funkcionál.
Általánosan is elmondható, hogy a felek egy életre kötnek házasságot, vagyis nem határozott időre, a megkötéskor általában úgy gondolják, hogy az életük végéig fog tartani.117 Jogunkban az időhatárhoz vagy feltételhez kötött nyilatkozat nem hozza létre a házasságot.
A következőkben sok szempontból vizsgáljuk a házasságot, amihez a külföldi joggyakorlat és jogtudomány állásfoglalásait is figyelembe vesszük. Közösnek tekinthető, hogy a kodifikált jog nem tartalmazza a házasság fogalmát, néhány alkotmány megközelítéseket, a családjogi szabályok pedig a házasság feltételeit adják meg. A common law jogrendszerekben a bírósági állásfoglalások jogforrási jellege erősebbnek tekinthető a kontinentálisnál, így érdemes idézni, hogy az angol bíróság egy ügy kapcsán a házasságot úgy definiálta mint egy férfinak és egy nőnek, másokat kizáró, önkéntes és éltre szóló egyesülését.118
A törvényi szabályozásból, ha meghatározást nem is tartalmaz, de a házasság jellegére vonatkozó következtetéseket mindenképp levonhatunk. Az Alaptörvény, mint láttuk már rögzíti a felek különneműségének feltételét bár ez az Alkotmánybíróság értelmezési gyakorlatából is egyértelműen következik. A korábbi alkotmányban ez explicit módon nem volt rögzítve, az alkotmányozó az Alaptörvényben ezt már fontosnak találta. Olyan szempontból lehet ez aggályos, hogy ez a deklaráció később a törvényhozó által konstituáló indíttatásúként értelmezhető, vagyis akár meg is változtatható. Bár Spanyolországban arra is lehet példát látni, hogy ezzel már nem is fárad a törvényhozás: ott a Código Civilen keresztül tágították a házasságot az azonos neműek kapcsolatát is annak ismerve el, és nem módosították az Alkotmányt, amiben férfinak és nőnek a házasságkötési joga került deklarálásra, így ellentmondás áll fenn a jogrendszer hierarchiájában. Azonban a joggyakorlat sem ellentmondásmentes rendszer: a gyakorlatban olyan problémákkal néz szembe mint egyes anyakönyvvezetők által a törvény végrehajtásának megtagadása alkotmányellenességi vagy lelkiismereti okokból.
A házassággal kapcsolatos kritika szerint egyrészt a hagyományos nemi szerepek konzerválódásának tere, ami történelmileg egyébként is terhelt.119 Azonban a házasságban a
116 Magyarország Alaptörvénye L cikk (1)
117 Helen L. CONWAY: Family Law. London, Hodder Education, 2007 1.
118 Hyde v. Hyde 1866 Courts of Probate and Divorce az Egyesült Királyságban
119 HERRING i. m. 28.
felek jogai és kötelezettségei egyenlők, vagyis a társadalmunkban sajnálatosan tapasztalható egyenlőtlenségek, férfiak és nők között nem a házasságból fakadnak, sőt a házasság kifejezetten, alapelvi szinten tesz a megkülönböztetés ellen. Sőt a kritikával kapcsolatban az is felvethető, hogy ha nem ilyen átfogó a szabályozása az intim kapcsolatoknak az előnytelenebb helyzetbe kerülő félnek még jogi segítsége sem lenne a hátrányok kompenzálására,120 ami feltehetőleg arra vezetne, hogy kevesebben élnének ilyen kapcsolatokban, márpedig egy jól működő társadalomnak ezekre szüksége van.