A de facto vagy informális élettársi kapcsolatok Európában

Ebben a tekintetben tulajdonképpen két fő csoportot lehet alkotni a megoldásokból. Egyrészt az olyan államok, ahol valamilyen jogszabályi rendelkezés megadja az élettárs fogalmát és jogaikat, melyek vagy inkább házasságszerűek, vagy inkább kevesebb jogot biztosítóak. Ezen belül is csak az államok szűkebb csoportja hozott az élettársakra vonatkozó kifejezett, egységes szabályozást.⁵⁹³ Másrészt léteznek az olyan rendszerek, ahol az élettársakra vonatkozó joganyagot a bírói gyakorlat munkálta ki és ez a joghatások tekintetében erősebben támaszkodik a polgári jog általános elveiből történő levezetésre. Ebből a szempontból úgy is csoportosíthatunk, hogy van olyan rendszer, ahol az élettársi kapcsolat jogi értékelése sajátos szabályokat vagy gyakorlatot követve az intézményi szint irányába lép és van olyan, ahol a jogok összessége eshetőlegességük, vagy általános szabályi jellegük miatt nem éri el a sajátos intézményi szintet.

Ahol törvényi fogalommeghatározást találunk, ott jellemzően két személy, nemi hovatartozásra való tekintet nélkül, közös háztartásban való együttélése, amely bizonyos tartósságot mutat, illetve „házasságszerű” életközösséget jelent, kapott elismerést. A képzeletbeli skálát tekintve a két végpont attól a típustól, ahol az élettársi kapcsolat és a házasság joghatásai inkább

589 MILES i. m. 104.

590 Frederik SWENNEN –.Dimitri MORTELMANS: National report: Belgium – Informal Relationships 2015 http://ceflonline.net/wp-content/uploads/Belgium-IR.pdf 2.

591 Uo. 2.

592 BOELE-WOELKI –ANTOKOLSKAIA i. m. 54.

593 Az Unió területén ezek Horvátország, Finnország, Írország, Portugália, Skócia, Szlovénia és hazánk ld.

Katharina BOELE-WOELKI, Charlotte MOL, Emma VAN GELDER (szerk.): European Family Law in Action. Volume V - Informal Relationships. Cambridge–Antwerp–Portland, Intersentia, 2015. vi.

egyeznek vagy hasonlóak, tart addig, ahol a két partnerkapcsolat szabályozását tekintve markánsan különbözik egymástól. Amikor az élettársi kapcsolatokkal járó joghatások több jogterületet érintően kapcsolódnak a partnerkapcsolathoz, mivel a vizsgálódás elsődleges területe a polgári jog, e joghatások elsődlegességével tárgyalandó a téma. Így bár fontosnak tekinthetők az adójogi, szociális jogi, társadalombiztosítási, tartózkodási és állampolgársági vetületek, ezek csak másodlagosan kerülnek elő.

Az olyan szabályok, melyek nagyban közelítik az élettársi kapcsolatot a házasság jogkövetkezményeihez, általában Európa balkáni államaira⁵⁹⁴ és Ukrajnára jellemzőek és tipikusan a gyengébb fél védelme motiválta a jogalkotót.⁵⁹⁵ Vagyoni és a tartással kapcsolatos joghatásaiban a házassággal azonosak abban, hogy vagyonjogi szerződéssel a tartáson kívül el lehet térni. Horvátországtól eltekintve közös a Balkán országainak szabályozásában az is, hogy az élettársi kapcsolat e formája egyelőre csak különböző nemű párok előtt jár a felsorolt joghatásokkal.⁵⁹⁶

Írországban a 2010-ben elfogadott élettársakról szóló törvény szerint olyan elemeket kell vizsgálni az élettársi kapcsolat megállapításához mint az együttélés ideje, az együttélés alapja, vagyoni függőségük egymástól, a gazdálkodás és az ezek körébe tartozó megállapodások, az eltartott gyermekek, a pár kifelé vállalt összetartozása.⁵⁹⁷ A törvény kifejezetten kimondja, hogy az intim viszony megállapításának nem akadálya, ha a kapcsolatba már nem tartozik nemi közösség a felek között. További kategóriát teremt, és többletjogokat juttat a jogszabály az ún.

„jogosult élettársaknak/qualified cohabitant”. Azok minősülnek ilyennek, akik legalább öt éve élnek együtt, vagy akik két éve élnek együtt, azonban van közös gyermekük. Ők tartásra való jogosultságot is szerezhetnek a kapcsolat felbomlásakor, illetve bizonyos járadékhoz juthatnak a hagyatékból.⁵⁹⁸

Az előbbiekhez képest szerényebb jogkövetkezményeket rendelnek alkalmazni a következő országokban. Svédországban 1973-ban született jogszabály az élettársakról, de ez igen szűken vonta meg jogaik körét, majd 1987-ben alkotott új törvény már szélesebbre szabta ennek határait. 2003-ban a korábbi svéd szabályozást felváltotta egy tágabb jogokat biztosító törvény, amely az azonos és különneműekre egyaránt vonatkozik.⁵⁹⁹ Ez a jogszabály azért is jelentős, mert definiálja az élettárs fogalmát. Lényeges elemként jelenik meg a tényleges együttéléssel való létrejötte, a viszonylagos tartósság feltétele, a közös háztartás és a közös gazdálkodás valamilyen szintjének követelménye, illetve a felek közötti intim, bensőséges viszony léte, tehát a meghatározás a házasságjellegűség irányába mutat.

Dániában nem jött létre ilyen jogszabály, ott a bírói gyakorlat alakította ki a kapcsolatok felbomlása esetén a lakáshasználat illetve a közös szerzemény vagy hozzájárulás alapján járó

594 Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia

595 MILES i. m. 108.

596 Uo. Szerbia jelenleg tárgyal egy azonos neműeknek szóló intézményről, az is igaz, hogy a horvát jog lényegében azonos joghatások mellett is különböztet a de facto különböző nemű személyek közötti és az azonos nemű személyek közötti élettársi kapcsolatok között, míg az előző a családjogi törvényben szabályozott Croatian Family Act (Official Gazette no. 75/14) art. 11 (1) míg a második a partnerkapcsolati törvényben Croatian Partnership Act (OfficialGazette no. 92/14) art. 3 (1). Uo. Szerbia jelenleg tárgyal egy azonos neműeknek szóló intézményről

597 Ír civil partnership and certain rights and obligations of cohabitants act 2010 article 172

598 Ír civil partnership and certain rights and obligations of cohabitants act 2010 article 194

599 SVERDRUP (2014) i. m. 69. a 2003:376. élettársakról szóló törvény.

igények érvényesíthetőségét. A norvég rendszer pedig annyiban speciális, hogy további lépcsőként van jelen a háztartási közösség törvényben megállapított lehetősége, ami szintén családtagok, testvérek, barátok együttélését is magában foglalja az élettársaké mellett. Norvégia abban is speciális, hogy az északi országok közül egyedül itt örökölhetnek azon élettársak, akiknek közös gyermekük van. A 2008-ban bevezetett szabály szerint a túlélő élettárs vagy egy limitált összeget örököl, vagy elhalaszthatja az egyezséget – osztatlan hagyatékhoz való jog keretében –, és megtarthatja osztatlanul az örökhagyó vagyonának egy részét. Ennek a vagyonnak a köre korlátozott, csak a családi otthonra és hozzátartozó használati tárgyakra, valamint nyaralóra és a kocsira terjedhet ki, amennyiben azokat közösen használták.⁶⁰⁰

Az egységes jogszabályi rendezés hiánya problémát okozhat akkor is, ha a jogági szabályok eltérő módon értelmezik az élettársakat. Ilyen széttagoltság jellemző Angliára és Walesre, Dániára, Hollandiára is.

Hollandiában a közös örökbefogadást a legalább három éve együtt élő élettársak számára engedélyezik. Anglia és Wales common law rendszerében a kiinduló probléma, hogy nincs élettársmeghatározás és a szükséges elemeket is nehézkes megállapítani. Így az együttélés, már az elnevezésből is szükséges feltételnek mutatkozik például, de a férjként és feleségként való együttélés is alkalmazásra kerül némely jogszabályban. A társadalombiztosítás azért is bánik ilyen nagylelkűen a meghatározással, mivel ebből egymás iránti tartási kötelezettséget származtat, ami nyilván a kiadások csökkentését eredményezi. A házasság mellett korlátozottabb formában, de az együttélő partnerekre is kiterjednek a védelmi jogszabályok méltányosság alapján. Némely törvény az együttélés időtartamát is meghatározza a jogosítványok elérése feltételeként, öröklés kapcsán igényelhető szükséges tartáshoz két évben.

A legtöbb államban a gyermek közös örökbefogadása a házasok számára van fenntartva, azonban Angliában kifejezetten megengedi a jogszabály, hogy házasságszerű együttélés esetén örökbefogadjanak a felek.⁶⁰¹ A szakirodalom tárgyalja egy átfogó szabályozás szükségességét Angliában, ahol javaslat is készült, azonban a jogalkotó vonakodik szabályozni.⁶⁰²

Ausztriában a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint az élettársi kapcsolat a személyiségi jog része és hosszabb ideig fennálló háztartási, gazdasági és érzelmi házasságszerű közösséget jelent. Ez azért speciális, mert az azonos neműek de facto élettársi kapcsolatát nem foglalta magában, ezzel kapcsolatosan az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélete lesz releváns a Karner v.

Ausztria esetben, amiről később bővebben szólunk.⁶⁰³

Spanyolországban az élettársakra nincs egységes szabályozás, az informális kapcsolatokra vonatkozóan a bírósági gyakorlat alakítja ki az érvényesíthetőség feltételeit, amiből leszűrhető, hogy az élettársak családi jellegű kapcsolatban élnek. Az államszervezet speciális felépítése miatt az autonóm közösségek változó jogalkotói felhatalmazottságuk keretében igyekeztek valamilyen rendszer kidolgozására. A katalán megoldás kiemelhető mint egy az európai és saját hagyományoktól elszakadni tudó, új utat mutató szabályozás, amit 1998-ban fogadtak el. A

600 Uo. 71.

601 PERELLI-HARRIS – SÁNCHEZ GASSEN i. m. 449.

602 Anne BARLOW: Legislating for Cohabitation in Common Law Jurisdictions in Europe. In: BOELE-WOELKI – DETHLOFF –GEPHART (szerk.) i. m. 90.

603 Lsd. IV. fejezet 3.1.

tartósság követelménye két év együttéléssel vagy közös gyermekkel és együttlakással bizonyítható. Lényeges elem a házasságszerűség, azaz intim viszonyról van szó, a feleknek pedig kölcsönösen kell egymást támogatniuk. A törvény tulajdonképpen különneműek esetén a tényleges együttélésből következő kapcsolatokat és mind azonos és különneműekre vonatkozóan bejegyzett partnerkapcsolatokat fedi le. Elsődleges a szerződéses rendezés, de megállapítja a közös háztartás fenntartásának kötelezettségét. Fontos megemlíteni azt a jogbiztonsági szempontból is evidensen felmerülő problematikát, amelyet a szétforgácsolt szabályozás okoz a spanyol államon belüli különböző szabályozásokkal.

Spanyolországban az autonóm közösségi jogalkotás miatt nem egységesek az élettársakra vonatkozó szabályok, azonban a spanyol alkotmánybíróság egy 2013-as döntésében megsemmisítette az olyan területi szabályozást, amely törvényes rendszerré tette az élettársakra a házasság joghatásainak közelítő vagy azonos alkalmazását.⁶⁰⁴

Míg a német jogban az élettársi kapcsolatokra a polgári jog szabályai iránymutatóak és hazánk korábbi szabályozásához hasonlóan a polgári jogi társaság jelent a bíróságokon érvényesíthető megtérítésre megfelelő formát, addig Ausztriában házasságszerű az ilyen viszony. Ezzel szemben a német ítélkezési gyakorlat konzekvensen elutasítja, hogy a házasságra irányadó szabályokat alkalmazza, egységes szabályozás pedig nem található a rendszerben.

Németországban különneműek között „házasságszerű”, azonos neműek között „bejegyzett partnerkapcsolatszerű” együttélést jelentett.

Németországban és Ausztriában tartási kötelezettsége közös gyermek születése esetén keletkezik a feleknek, és ez a kapcsolat felbomlása esetén e feltételtől függ. Ez olyan értelemben élesen eltér a korább tárgyalt rendszerektől, hogy a legtöbb esetben nincs jogszabályi kötelezettség a tartásra, azonban például a munkanélküli segélyek jutatása esetén figyelembe veszik az igénylővel egy háztartásban élő anyagi helyzetét.⁶⁰⁵

A francia jog az informális élettársi kapcsolatot továbbra sem rendezi részletesen, bár a Code civil tartalmazza az élettársakra vonatkozó definíciót. Ekképp olyan tényleges szövetségről van szó, amelyben azonos vagy különneműek tartós, folyamatos jelleggel házastársak módján élnek együtt.⁶⁰⁶

Mindez arra mutat rá sok szempontból, hogy a jogalkotó vagy a jogalkalmazó nem tudott elszakadni a házasság szabályaihoz való közelítéstől, hiszen tulajdonképpen tisztázatlan a jogirodalomban, hogy mit érthetünk pontosan házasságszerű vagy családi jellegű kapcsolatokon, illetve hogy az élettársi kapcsolat önmagában nem határozható meg. Egyébként az is problémát jelent, hogy a házasságszerű élettársi kapcsolat fennállta mindig egyedi elbírálás kérdése.⁶⁰⁷ Az élettársi kapcsolat fennállását különböző bizonyítást könnyítő jogi tények segíthetik. Jellemzően az együttélés, közös háztartás (amit a közös lakcím), a tartósságot bizonyos együttélési idő (ami az egy-két évtől az öt évig is terjedhet), valamint a házasságszerűséget, a család alapítása, tehát a közös gyermek, esetleg egyikük gyermekének

604 Sentencia Tribunal Constitucional STC 93/2013

605 PERELLI-HARRIS – SÁNCHEZ GASSEN i. m. 448.

606 Francia Code civil l’article 515-8

607 BH 1997.1.24

közös nevelése bizonyítja. Nehéz a meghatározás az élettársi kapcsolatok heterogenitása miatt, míg egy részük az említett módon házasságszerű együttélést mutat és ekképp a házastársakra vonatkozó jogokhoz való közelítés felelne meg leginkább, addig mások ettől meglehetősen eltérő módon, nem házasságszerűen élnek együtt, ám az együttélésük okán valamilyen, eltérő jogkövetkezményre számítanának.⁶⁰⁸

Mint láttuk egyes jogrendszerekben bizonyos jogokat többletkövetelményekhez kötnek, és olyan állam is létezik, ahol az ilyen többletkövetelmények egész rendszert alkotva kínálnak többletjogokat az ily módon stabilnak bizonyult élettársi kapcsolatoknak. Jogpolitikai megfontolásból a védelmet bizonyos feltételekhez lehet kötni, hogy az elköteleződést mutató kapcsolatokat – így az együttélés ideje és vagy közös gyermek esetén a családot – védjék a szabályok. Azt is feltételezheti a jogalkotó, hogy az együtt töltött idő vagy a leszármazással kialakult természetes család miatt már függésbe kerültek a felek, továbbá a jogilag értékelt élettársi kapcsolatok számának szűkítése is célja lehet, hogy ne legyen partalan az igényérvényesítés. Ez természetesen „kétsebességes” rendszert hoz létre, kisebb-nagyobb mértékben egy-egy lépéssel közelebb hozva az ilyen élettársakat a házassághoz.

Markáns különbség mutatkozik a kapcsolat létrejöttével és megszűnésével kapcsolatban, ugyanis egyik sem jognyilatkozati úton megy végbe, hanem a tényleges együttélés vagy az életközösség tényleges megszűnésétől függ a de facto kapcsolatok léte, még akkor is ha bizonyítást segítő nyilvántartásba vezették be.

Ha összevetjük a házasságot és az élettársi kapcsolatot, azt találjuk, hogy a házasság esetén jogi aktussal, akaratnyilatkozattal, létrejövő, jogi köteléket jelentő intézmény áll szemben egy érzelmi, gazdasági tényleges életközösséggel. Az egyik oldalon e jogi kötelék stabilitással jár, mivel alapvetően nem felbontható, illetve ha felbontható, akkor az megfelelő okokra korlátozott, míg a másikon jogilag elköteleződést és így stabilitást nem, csak a tényleges együttélés hosszúsága függvényében jelent a kapcsolat. A házasság nő és férfi viszonyában vitathatatlanul létezik, monogám és valamiképpen a születendő utódok felnevelésének közege, illetve erre irányulva családot hoz létre, míg az élettársi kapcsolat mára nemileg neutrális lett és nem feltétlenül van közvetlen kapcsolata a leszármazókra irányuló családdal.⁶⁰⁹