III. Házasság és más társkapcsolatok – A jog által elismert társkapcsolatok tipológiája . 117
2. Alternatív társkapcsolati tipológia
2.4. A de facto élettársak az európai kontextusban
Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról 2004/38-as irányelv 2. cikk 2 bekezdése szerint nem családtag az élettárs, a 3. cikk 2 bekezdés b) pontja szerint az uniós polgár élettársa, akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn, az adott tagállam nemzeti jogszabályaival összhangban kell megkönnyíteni a beutazást és a tartózkodást. A tartási rendelet625 hatálya kiterjedhet az élettársakra, amennyiben az adott tagállam tartási jogot biztosít a volt élettársnak.
619 SZEIBERT (2010a) i. m. 174.
620 Uo. 181.
621 AnnaSTĘPIEŃ-SPOREK – MargaretRYZNAR: The Consequences of Cohabitation. University of San Francisco Law Review, vol. 50., issue 1.(2016), 92. kifejezett szabályozás az élettársakra vonatkozóan nincs például Romániában, Bulgáriában sem.
622 SZEIBERT (2010a) i. m. 190.
623 BARLOW (2014) 88.
624 SVERDRUP (2014) i. m. 70-71.
625 A Tanács 4/2009/EK rendelete (2008. december 18.)
Mivel a szabad mozgás, tartózkodás joga elérhető a munkavállaló széles értelmezésével, vagy az e jogokkal rendelkező gyermek szülőjének járó módon, nem igazán volt az EU bíróság előtt olyan ügy, amelyben a házastárs és az élettárs közötti különbségtételt kellett vizsgálni.
A Reed-ügyben626 azt kellett értelmezni, hogy mi a „spouse”627, azaz a házastárs fogalmának tartalma. Valamint hogy értelmezhető-e az élettárs a házastárssal azonos helyzetűként ebben a kontextusban. A Bíróság megállapította, hogy a házastárs ilyen értelmezése társadalmi változásokon keresztül történhet, de ennek a változásnak az egész Unió területére ki kell terjednie.628 Ez feltételezi, hogy valamiféle egységes élettársfogalom is kialakuljon a társadalmi változás mentén. Márpedig szociológiailag nincs egységes élettársfogalom, így aztán a jog is kénytelen válogatni az élettársi helyzetek közül, mely tényekhez fűz joghatást, vagyis a demográfiai kutatásokban megjelenített élettársaknál mindenképp szűkebb élettársfogalom a jogilag értékelhető élettársi kapcsolat, de szociológiailag még ez sem tekinthető egységesnek.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata gazdagabb ezen a téren és kiderül, hogy egyértelműen védi a 8. cikk szerint a magánélethez és a családi élethez való jogot, és az élettársak együttélését a családi élet körébe sorolja, különösen, amikor gyermeket is érint a családi élet. A 12. cikk szerinti családalapításhoz való jogot is lehet házasságon kívüli családalapításhoz való jogként értelmezni a joggyakorlat szerint, ami nem vonja kétségbe sem a házasságkötéshez való jogot, sem azt, hogy a házasság felbontásához való jog nem létezik. A Lindsay-esetben az Emberi Jogok Európai Bizottsága által hozott döntés szerint az élettársak helyzete nem hasonlít a házastársakéra, mivel a házasságot a jogok és kötelezettségek egészet alkotó korpusza jellemzi.629
A strasbourgi bíróságnak kevés esetben kellett felnőtt személyek élettársi kapcsolatát a gyermekhez fűződő jogoktól eltérő jogokkal összefüggésben vizsgálni. Ilyen volt a Serife Yigit v. Törökország ügy630, ahol szociális jogokat kívánt az elhunyt élettárs után kapni az igénylő, aki polgári házasságot nem, csak vallási rítus szerintit kötött. A bíróság szerint azonban ezt nem kell elismernie az államnak, így de iure az együtt élők élettársaknak minősültek, tehát nem jártak a házastársak esetén járó jogok.
A Quintana Zapata v. Spanyolország ügyben631, mivel nem tudta bizonyítani az elhunytról a kérelmező, hogy házasságot kötöttek, élettársaknak minősültek, így nem jártak a szociális jogok. Hasonlóképpen a Saucedo Gomez v. Spanyolország ügyben632 nem fogadta el a bíróság, hogy a felek nem tudtak házasságot kötni, mert a házasság 1981-ig nem volt felbontható Spanyolországban, mivel 1992-ben halt meg az élettárs lett volna elég idő rendezni a jogi helyzetet. A Shackell v. Egyesült Királyság ügyben633 bár 17 évig éltek együtt, nem lett jogosult
626 Netherlands v. Ann Florence Reed ECJ (59/85[1986])
627 A szó a latin spondere ünnepélyes ígéret, elköteleződni igéből származik és etimológiailag jobban elválik a házasság szótól, mint a magyar.
628 Reed (1300) 13 bek.
629 Lindsay v. UK (11089/84) Commission decision of 11 November 1986.
630 Serif v Greece ECHR (Application no. 38178/97) 14 December 1999.
631 Fernanda Quintana Zapata v. Spain ECHR (Application No. 34615/97)
632 Saucedo Gomez v Spain ECHR (Application No. 37784/97) 26 January 1999
633 Shackell v United Kingdom ECHR (Application No. 45851/99)
juttatásra az elhunyt élettársa után a kérelmező. A Burden v. Egyesült Királyság ügyben634 pedig megállapította a bíróság, hogy nem lehet analógiát alkalmazni a formális partnerkapcsolatok és az informális partnerkapcsolatok között, mivel a hosszú kapcsolat ellenére a két intézmény jogilag alapvetően különböző.
A nem polgári jogi joghatások közül a Van der Heijden v. Hollandia ügyben635 nem találta diszkriminatívnak, hogy az élettársakra nem terjed ki a holland jogban a tanúzási mentesség.
Ezzel szemben a Kalucza v. Magyarország esetben636 viszont a hozzátartozók közötti erőszak kapcsán ki kellett terjeszteni a házastárssal analóg módon a hozzátartozó fogalmát volt élettársakra is (2009. évi LXXII. törvény a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról 1. § (5)).
Összegezve abban konzekvensnek bizonyult Strasbourg gyakorlata, hogy nem ütközik a 14.
cikkbeli megkülönböztetés tilalmába az, ha eltérő szabályokat, így különösen családjogi téren kevesebb jogot adnak az élettársaknak, mint a házastársaknak, mivel az államok szabadon eldönthetik, hogy ilyen módon kívánják-e védeni a hagyományos, házasságon alapuló családot.
Az eddigi elemzésből úgy tűnik a jogintézmények kerete és tartalma is viszonylagossá válik, és bár más együttélési formák jogi szabályozást nélkülöző reálaktusként léptek be a joggyakorlatba, ami valamely módon rendezni kezdte az ezzel felmerült kérdéseket a bővülő szabályozás intézményesítette a de facto kapcsolatokat. Ennek nyomán megfigyelhető a két együttélési forma fogalmi elkülönülésének elvékonyodása is, bár látható a jogrendszerekben alkalmazott szabályozások végletes eltérése, „kis-házasságoktól” egészen a szabályozottság nélküliségig találhatóak megoldások. Mindennek eredője a közös fogalmak hiánya is, úgy tűnik nehezére esik a jogalkotónak megragadni melyek a releváns jogi tények, amelyekhez köthető a szabályozás és hogy mi annak a célja. A jogalkotás feladata, hogy a cél és a joghatások egyensúlyát fenntartóan teremtsen előírásokat az emberek mindennapi személyes életét és a társadalom evidens érdekét érintő kérdésekben. Természetesen a jog köteles követni a társadalmi változásokat, annak megfelelő szabályozást kell, hogy létrehozzon, mivel alapvetően az emberek életét segítő eszköz.
Megfigyelhető a statisztikákból, hogy a házasság intézménye pont azokban a nyugati és északi, fejlett, szekularizált, fogyasztói társadalmakban került kihívásokkal szembe, ahol e reformok elindultak. Így az olyan északi országokban, ahol a házasság és az élettársi kapcsolatok egyenjogúsítása irányába mozdul a jogalkotás, a legmagasabb az élettársi kapcsolatok aránya.637 A gyakorlat nyilván befolyással van a jogrendszer fejlődésére és az élettársi kapcsolatok számának folyamatos növekedése pedig olyan tény, amit a törvényhozónak figyelembe kell vennie.638 Azonban kérdés, hogy lehet-e egy ilyen könnyen felbontható kapcsolatra alapozni azt a hosszútávra szóló felelősséget, amit a család és a gyermekvállalás és
634 Burden v. The United Kingdom ECHR (Application no. 13378/05) ECHR 29 Apr 2008
635 Van der Heijden v. The Netherlands ECHR (Application no. 42857/05)
636 Kalucza v. Hungary ECHR (Application No. 57693/10)
637 Az északi jogkör országaiban minden negyedik pár élettárs, bár az is igaz, hogy sok tartós kapcsolatból előbb-utóbb házasság lesz. Tone SVERDRUP: The changing concept of "family" and challenges for family law in the Nordic countries. In: Jens M. SCHERPE (szerk.): European Family Law Volume II. Cheltenham, Edward Elgar Publishing, 2016. 187.
638 SZEIBERT (2004) i. m. 17.
-nevelés jelent, nem sérülhet-e a kiskorú érdeke, és így a jelen és jövő társadalmáé is, valamint hogy ez hogyan viszonyul a házasság intézményéhez.