VI. Az 1-7 éves korosztály testnevelésének mozgásrendszere
VI.2. Fő gyakorlatok
VI.2.1. Atlétikai mozgások
Az atlétika alapsportág, amely meghatározó szerepet tölt be a bölcsődei illetve az óvodai testnevelésben, mivel számos alapvető mozgásformát tartalmaz (járás, futás, ugrás, dobás). Az atlétikai mozgások segítségével, gyakoroltatásával jól fejleszthetők a motoros képességek. A mozgásformák többször egymásutáni vagy tartós végrehajtásával a kondicionális, a pontos mozgáselsajátítással a koordinációs képességek fejlesztését valósíthatjuk meg. Az atlétikai
mozgások pontos, gazdaságos elsajátítása számos sportági mozgásforma tanulási folyamatát könnyíti meg, illetve az aerob állóképesség magasabb szintjének elérésével teremti meg kondicionális alapjait.
A bölcsődei és az óvodai testnevelés atlétikai mozgásanyagát három csoportba sorolhatjuk:
futások, ugrások, (atlétikai) dobások. A bölcsődei testnevelés sajátosságait figyelembe véve az 1 -3 éves gyermekek esetében a futásokat kiegészítjük a járások tárgyalásával is.
Járások, futások
A korai gyermekkorra tehető a járás stabilizálódása, a minél helyesebb, gazdaságosabb kivitelezés elérésével. A bölcsődei testnevelés mozgásanyaga nagymértékben segítheti a különböző körülmények közötti magabiztos, rendezett járás kialakulását. A különböző irányba történő járások (előre, oldalirányba, hátrafelé), tárgyak, személyek kerülése, akadályok átlépése, azokra való fel- és lelépés, a járásmódok (sarkon, lábujjon, térd-és sarokemeléssel járás) változatos alkalmazása segítséggel vagy anélkül jól szolgálják a járás minél pontosabb elsajátítását, készséggé válását. A kisgyermekek egyensúlyérzékének fejlesztése szempontjából meghatározó jelentőséggel bírnak az egyensúlyozó járások, járásgyakorlatok. Az egyensúlyozó járásgyakorlatokat a fokozatosság elvének betartásával első alkalommal a talajon felrajzolt vagy a talajra felragasztott vonalon vagy vonalak között végeztethetjük, majd ezután következzen a különböző szereken (kis téglákon, padon) történő egyensúlyozó járás. Az első lépések esetében fontos a segítségadás (pl.: kézfogás) a biztonságos végrehajtás érzésének biztosítása érdekében. Az egyensúlyozó járás gyakorlása során a változatosság és a hatékonyság elérése érdekében bátran kell alkalmazni a különböző járásmódokat, az eszközök, tárgyak hordását, a járás közbeni feladatvégrehajtásokat.
A járás stabilizálódásával párhuzamosan az 1-3 éves gyermek egyre nagyobb mértékben törekszik a futás elsajátítására, s a korai gyermekkor végéhez közeledve az egyik kedvelt mozgásformájává válik. Ebben a korban a futás lépéshossza rövid, a frekvenciája magas. A változatos feladatok különféle körülmények közötti alkalmazása elősegíti a futótechnika javulását, ezáltal a stabilabb, eredményesebb végrehajtást. A bölcsődei testnevelésben számos futásgyakorlattal alakíthatjuk ki a helyes futótechnikát, amelyeket az alábbiakban sorolunk fel:
-futás egyenes irányban előre,
- futás irányváltoztatással, itt alkalmazhatunk jeleket (hang illetve eszközt), tárgyakat (a tárgyaknál kell irányt változtatni),
-futás tárgyak, személyek kerülésével,
-futás akadályok fölött,
-futás közben feladatvégrehajtás, jelre testhelyzetváltoztatás (hason-, hanyattfekvés, leülés, guggolás, stb),
-futás társakkal,
-gyorsfutás különböző kiindulóhelyzetekből történő indulással.
Az első gyermekkorba lépve a lépéshossz növekedésével és ezáltal a frekvencia csökkenésével egyre több gyermek esetében találkozhatunk a jól koordinált futómozgással. A 6-7 éves gyermekek esetében ez az arány már eléri a 90%-ot is. Ez a mozgásfejlődési állapot teszi lehetővé, hogy az óvodások futással kapcsolatos mozgásrendszerében a bölcsődei mozgásanyagra építve pontosabb technikai végrehajtást igénylő futómozgások is megjelennek.
Az óvodai atlétikai futásokat Bucsyné (2017) az alábbiakban határozza meg:
- - - -
gyorsfutások 10-30 méteren állórajttal való indulással, belegyorsuló futások,
futás irány- illetve tempóváltoztatással, közepes iramú futás 100-250 méteren.
A fent említett futások megfelelő minőségű végrehajtásához számos előkészítő és rávezető gyakorlat nyújt segítséget.
Az előkészítő gyakorlatok célja a szervezet előkészítése egy adott mozgásforma sikeres végrehajtásához. Az atlétikai futások esetében idetartoznak a törzsizomzat, lábizomzat erősítését, a csípő-, térd-, bokaízület stabilizálását, mozgékonyságának fejlesztését, illetve az általános mozgásmintákat szolgáló gyakorlatok, amelyeket az alábbi felsorolás tartalmaz:
-a gimnasztikai gyakorlatok (láblendítések, szökdelések, stb.), -különböző járások (lábujjon, sarkon, külső talpélen járások), -szökdelések helyben és haladás közben egy vagy páros lábon,
-futás eszközök használatával (futás akadályok felett, koordinációs létra, stb.),
-futás feladatokkal (indiánszökdelés ellentétes karlendítéssel, jelre irányváltoztatások, testhelyzetváltoztatások, stb.),
- homokban, szőnyegen, fel-, és lefutások lépcsőzetesen felépített akadálypályán,
különböző futásokat, szökdeléseket tartalmazó testnevelési játékok (fogó és futó játékok, sor- és váltóversenyek futófeladatokkal).
-
A rávezető gyakorlatok célja, hogy egy új gyakorlat elsajátításához oly módon adjon segítséget, hogy annak egy vezető műveletét leegyszerűsítve tartalmazza. Az atlétikai futásoknál a
futófeladatok és a futóiskolai gyakorlatok alkalmazásával tudjuk előkészíteni a különféle futások eredményes végrehajtását.
A futóiskolai gyakorlatok közül alkalmazhatjuk:
- -
a futást sarokemeléssel, magas térdemeléssel, a dzsoggolást, a taposófutást.
A futófeladatok a különböző feltételekkel végrehajtott futásokból állnak, amelyek lehetnek folyamatos futások egyenletes vagy váltakozó sebességgel, fokozó futások eltérő helyzetekből (állás, járás, taposás, stb.). A futófeladatok pontosabb és eredményesebb végrehajtását segíthetik a megvalósításkor alkalmazott eszközök. Ilyen eszközök lehetnek a teljesség igénye nélkül a „sapka” bója, a koordinációs létra, a karika, a babzsák.
A sikeres mozgástanulást segíti a futófeladatok és a futóiskolai feladatok kombinált felhasználása, mint például a térdemeléssel futásból gyorsfutás.
Módszertani ajánlások az atlétikai futások oktatásához
A futások helyes technikai végrehajtásának elsajátításához elsősorban a megfelelő lépéshossz és frekvencia kialakítását kell elérni. A különböző eszközök használata, mint a bója, koordinációs létra, karikák, a talajra rajzolt és ragasztott vonalak segítségül szolgálhatnak, mivel ezek a gyerekek számára támpontot adnak a megfelelő lépéshossz elsajátításához, továbbá lehetőséget biztosítanak a pedagógus számára a differenciált feladatkiadáshoz. A különböző testnevelési játékok, elsősorban a futó és fogójátékok valamint a váltóversenyek és azok futással kapcsolatos adaptációi az előzőekben leírtak elsajátítását oly mértékben segítik, hogy a gyermekek játékos formában sajátíthatják el a futások helyes, gazdaságos technikai végrehajtását. A futásokat elsősorban együttes csoportfoglalkoztatási formában oktatjuk, de az ismétlő és alkalmazó gyakorlás esetében célszerű a csoport illetve a csapat foglalkoztatási forma használata is.
Ugrások
A korai gyermekkorban az ugrás a gyors lelépésekből alakul ki a hosszabb repülési szakaszok megjelenésével. Elsősorban a helyből távolugrás tökéletesedik, a hároméves gyermek képes már földön fekvő tárgyakat, kisebb akadályokat átugrani. A bölcsődés korú gyermek szívesen ugrik, szökdel, de inkább csak helyben végzi azt. Az ugrás fejlődésének elősegítésére az 1-3 éves korban az alábbi ugrásokat alkalmazhatjuk:
-szökdelések helyben, alacsony akadályok (zsinór, vonal, babzsák, karika, egyensúlyozó tégla, stb.) felett,
-sorozatugrások vonalak felett, karikákba, koordinációs létrával, -alacsony szerekről leugrások (pad, zsámoly, stb.),
-ugrások célba (karikába, vonal mögé, rajzolt körökbe, stb.), -20-30 cm széles sáv átugrása, átlépése helyből,
-sorozatugrások ugróasztalon.
Az első gyermekkorban az ugrások akkor fejlődnek tovább, ha a gyerekek különböző formákban rendszeresen gyakorolják, ezzel előkészítve az óvodai atlétikai ugrásokat:
- a távolugrás helyből és nekifutással (guggoló technikával), a magasugrás helyből és szemből nekifutással.
-
Az ugrások előkészítő gyakorlatainak célja - hasonlóan a futások esetében leírtakkal – a szervezet előkészítése, az atlétikai ugrások pontos, gazdaságos, sérülésmentes végrehajtására.
Ennek megfelelően kiemelt feladat a törzs- és lábizomzat erősítése, a boka-, térdízület stabilitásának megőrzése és fejlesztése, az izmok rugalmasságának fenntartása, az ízületi mozgáshatár növelése. A célgimnasztikai gyakorlatokon (láblendítések, szökdelések, nyújtó hatású lábizom gyakorlatok, stb.) kívül az alábbi előkészítő gyakorlatokat végeztethetjük:
-
szökdelések páros illetve egy lábon, továbbá váltott lábon,
szökdelések akadályokra fel és le, illetve akadályok felett (zsámoly, pad, szekrény, stb.), mélyugrások,
belegyorsuló futások szerek segítségével, majd azok nélkül,
szökdelések eszközökkel (karika, babzsák, koordinációs létra, stb.), futás – elugrás összekapcsolását elősegítő gyakorlatok.
A rávezető gyakorlatok segítségével a gyermekek könnyebben megérzik az ugrások lényeges technikai elemeit, a talajról történő elrugaszkodás dinamizmusát, az el- és felugrás közti különbségeket. Az alábbi feladatok segítenek a fentiek elérésében:
-helyből távolugrás esetében: mélyugrások padról, zsámolyról, szekrényről, célba ugrások helyből,
- helyből magasugrás esetében: helyből átugrások babzsákok illetve kisebb akadályok felett, nekifutással elugrások esetében:
futás elugrás egy lábról érkezés páros lábra, szerrel illetve szer nélküli végrehajtással, rézsútos szereken nekifutással elugrások (távol- illetve magasugrás),
emelt elugró helyekről (zsámoly, step pad, rézsútos dobogó, stb.) elugrások felfelé illetve előre,
-egyszerűbb futó- és ugróiskolai gyakorlatok.
Módszertani ajánlások az atlétikai ugrások oktatásához
Az atlétikai ugrásokat, az egyre növekvő tornatermek, tornaszobák számának köszönhetően már nem csak a szabadban, homokba érkezve gyakorolhatják a gyerekek, hanem a teremben szőnyegre érkezve is. Fontos szempont, hogy a gyermekek élvezzék az ugrásokat, minél hamarabb megérezzék az elugrás dinamikáját, a repülési fázist. Ehhez ad segítséget a ferdepadon való felfutás és elugrás, az emelt elugró hely (zsámoly, ferdedobogó, step pad, stb.).
Az ugrások sikerét (helyből illetve nekifutásból) segíti a magas helyről történő ugrás a repülő fázis meghosszabbításával. A mozgástanulás kezdeti fázisában célszerű alkalmazni kényszerítő helyzeteket (pl. kijelölt vonalakon futás után zsámolyról elugrás távolba), de fontos, hogy a legutolsó ugrások mindig szer használata nélkül legyenek, hogy a gyermek érezze, a pedagógus lássa, hogy milyen szinten sajátította el a különböző ugrásfeladatokat. Az ugrások elsajátítása és gyakorlása során a foglalkoztatási formákat változatosan alkalmazhatjuk, de a gyakorlás fázisában túlsúlyba kerül a csoportos illetve a csapat foglalkoztatási forma. Az ugrások oktatása során elsősorban az egész-rész-egész módszert alkalmazzuk, a pedagógus oldaláról a magyarázatot, a segítségadást és a hibajavítást kiemelten kell alkalmazni, illetve a pozitív értékelés (benne a motiváció) is fontos szerepet kap.
Atlétikai dobások
Sok esetben az atlétikai dobásokat összekeverik a labdával történő dobásokkal, de ez nagy hiba.
Az atlétikai dobások esetében hajításról, vetésről és lökésről beszélhetünk. A bölcsődében a terpeszállásból történő babzsákhajítást tervezhetjük, a karmunkát előtérbe helyezve. Fontos kiemelni, hogy a bölcsődében a hajítást nem oktatási céllal alkalmazzuk, hanem a hajító mozgás élményének a megismerésére, az ösztönös hajító mozdulat megéreztetésére. Az óvoda mozgásrendszerében a hajítás már oktatási anyagként szerepel, mint a kislabdahajítás illetve babzsákhajítás helyből függőleges célba vagy távolba. A labdadobással ellentétben a hajítás során a könyök (kar) behajlik és előre mutat, majd a váll síkja fölött kinyúlik (kicsapódik).
Az atlétikai dobások előkészítő gyakorlatainak célja a törzsizomzat erősítése, a vállöv izmainak nyújtása és ízületeinek mobilizálása, mozgékonyságának fejlesztése. A célgimnasztika alkalmazásakor a karkörzések, karlendítések, törzskörzések és törzsfordítások hatékonyan
előkészítik a dobás pillanatában kialakult „ívhelyzet”-ben résztvevő izmokat. A különböző testnevelési játokok alkalmazásával is lehet gyakoroltatni a labdafogásokat, a célba dobásokat.
A rávezető gyakorlatok célja a könyök helyzetének megéreztetése, s ezáltal a váll feletti hajítás elsajátítása. A babzsákkal illetve maroklabdával párokban történő feladatvégrehajtások a következők lehetnek:
-ülésben fej feletti hajítás egy kézzel,
- szemben terpeszállásban törzsfordítás nélkül hajítás babzsákkal, maroklabdával, ügyelve az emelt könyökre,
-padon lovagló ülésben, talajon terpeszülésben törzsfordítás nélkül illetve törzsfordítással (törzsbefordítással) kislabda, babzsák hajítása,
- - -
harántterpeszállásban törzsfordítás után befordulással kislabdahajítás, 2-5 m-re lévő falra hajítás babzsákkal, kislabdával,
különböző kényszerítő helyzetekben célba illetve távolságba dobások.
Módszertani ajánlások az atlétikai dobások oktatásához
Az atlétikai dobások esetében a rész – egész – rész módszer alkalmazása ajánlott. Fontos szempont a hajító mozdulat megéreztetése, amelyet kezdetben babzsákkal, majd maroklabdával próbálunk elsajátíttatni terpeszállásban vagy ülésben. A következő fázis a törzs bekapcsolása a dobásba, amit vagy harántterpeszállásban, vagy padon, zsámolyon lovaglóülésben, talajon terpeszülésben ülve lehet gyakoroltatni a törzs befordításával. A dobás ívének megéreztetésére célszerű alkalmazni kifeszített zsinórt, gumiszalagot. A motiváció növelése érdekében a gyerekek tudásához adaptáltan jelöljünk ki vonalak segítségével elérendő távolságokat. Az oktatási módszerek közül a magyarázat mellett fontos a folyamatos, pozitív hangú/bíztató hibajavítás. A kislabdahajítás oktatása során kiemelten kell kezelni a szervezést, mivel a dobások során könnyen kialakulhat/alakulhat ki balesteveszélyes helyzet. A gyermekek csak jelre végezhetik el a hajítást és ugyancsak jelre mehetnek a labdákért (babzsákokért). A balesetek elkerülése érdekében általában csoportonkénti csoportfoglalkoztatást kell alkalmazni, ha a pedagógus összeszokott a gyermekekkel, akkor a csapatfoglalkoztatás is alkalmazható.
Ebben az esetben arra kell figyelemmel lenni, hogy a dobások irányába ne legyen gyakorlóhely.
Az atlétikai dobások számos testnevelési játékban alkalmazhatóak, elsősorban a sor-és váltóversenyekben.
Atlétikai mozgások és a motoros képességek fejlesztése
Az atlétikai mozgások elsősorban a kondicionális képességek fejlesztésében játszanak meghatározó szerepet, de néhány összetett mozgás jótékonyan hat a koordinációs képességek fejlesztésére is. Az atlétikai mozgások sikeres végrehajtásának előfeltétele az izmok fizikai állapotának, az ízületek mozgékonyságának és hajlékonyságának minél magasabb szintje.
A futások fejlesztik a legtöbb motoros képességet. A kondicionális képességek közül a gyorsasági erőt, az állóképességi erőt, az aerob illetve anaerob állóképességet, a ciklikus-és reakciógyorsaságot. A koordinációs képességek közül elsősorban a ritmusérzéket, az egyensúlyérzéket, a mozgásérzékelést, a téri-tájékozódó képességet. Az ízületi mozgékonyság fejlesztése pedig szükséges feltétele a helyes futómozgás kialakulásának. Az ugrások elsősorban a nekifutással végrehajtott ugrások bonyolultsága miatt a koordinációs képességek fejlesztését igénylik illetve érik el. A kondicionális képességek közül kiemelten a gyorsasági erő, a ciklikus, aciklikus gyorsaság fejlesztése valósulhat meg. A dobások sikeres végrehajtásához az aciklikus gyorsaság, a gyorsasági erő és a koordinációs képességek valamint az izomzati és ízületi feltételek megteremtéséhez a mozgékonyság, hajlékonyság fejlesztése szükséges.