A Pázmáneum anyagi alapja az alapító Pázmány Péternek a tőkéje, amelynek kamataiból a nem nagy létszámú intézmény növendékei részesültek. Az eredeti alapítványi helyek száma 28 volt és ez az alapítvány elegendőnek bizonyult amíg egyházmegyés keretek között működött a kollégium, illetve a devalválódás nem öltött nagy méreteket.
Az állam részéről folyósított összegek eredete is egyházi jellegű. Ilyen a vallás- és tanulmányi alap, amelyet a megszüntetett jezsuita rend, illetve a török idők alatt elpusztult kolostorok javaiból hozta létre Mária Terézia 1780-ban. A horvát-szlavón növendékek a horvát-szlavón vallásalapból részesültek, az erdélyiek pedig az erdélyi vallásalapból kapták az ellátási díjat 1813 után. Az állam folyósított a szabályozott püspökségek alapjából is
összegeket, amely Ferenc császár rendelkezése folytán jött létre. Az uralkodó egyes érsekségekre és püspökségekre lebontva meghatározta a saját javadalmukból származó jövedelem felhasználásának felső összegét, a többi ebbe a szabályozott püspökségi alapba
68Hermann 386. o.
került. Az intercalaris jövedelmek felét 1803-tól ebbe az alapba fizették, a többi fölött az uralkodó szabadon rendelkezett.
Ezeken kívül volt a szemináriumi alap, amelyet egyes egyházmegyék hoztak létre és ebből is részesültek az intézeti növendékek, elsősorban az ún. nem alapítványi helyek jelöltjei.
Az intézet anyagi feltételei a következőképpen alakultak a XIX.század folyamán. Az eredeti Pázmány-féle alapítványi helyek száma 28 volt, erre a kellő fedezetet az alapító bőséges pénzügyi forrása biztosította évszázadokon át. Kezdetben a Pázmáneum tőkéje - más szemináriumokéval együtt - különböző személyeknél volt kihelyezve, az anyagi nehézségeket áthidalta Vilt püspöknek69 több mint 10 000 aranyforintnyi ajándéka, és Helmuth Gáspár esztergomi kanonoknak 70 1000 majd 5 000 rajnai forintnyi alapítványa.
Az anyagi gondok az általános szeminárium létrejöttével gyarapodtak, amikor I. Ferenc császár és király a Pázmáneumot 1813. július 1-jén kelt határozatában általános papnöveldévé alakította át azzal, hogy abba nem csupán az eredeti esztergomi
egyházmegyéből vegyenek fel növendékeket, hanem más magyar, erdélyi és horvátországi növendékeket is.71Az ellátás eredetileg 150 Ft-ba került személyenként, amely fokozatosan emelkedett, és ezt az összeget a császár 1846-ban 300 forintban állapította meg, amelyet a kormány kezelése alatt lévő alapból fizetett a nem alapítványi helyekre. Ugyanezt az összeget fizették be egyes püspökök is saját klerikusaik után, míg a szerzetesrendek főnökei 600 Ft-ot.
Azonban az elviekben meglévő alapok nem folytak be zavartalanul a kollégium pénztárába, így fordulhatott elő, hogy az intézetnek 1817-ben 86 845 Ft-os tartozása volt, 1827-ben 68 119 Ft-os adóssága volt.72 A hiányt részben a vallásalap, részben a püspökök fedezték. A nem alapítványi helyen pl. 1839-ben 20 növendék a szabályozott püspökség alapjából, 12
növendék pedig saját egyházmegyei, szemináriumi, illetve szerzetesi alapból kapta az ellátáshoz szükséges anyagiakat.
Hám János kinevezett hercegprímásnak 1848-ban Eötvös József báró, kultuszminiszter kijelentette, hogy ezen túl semmit sem fog fizetni a Pázmáneumnak, és a püspökök saját erejükből tartsák fenn az intézetet. Szász Károly államtitkár 1848. szeptember 26-án értesítette a prímást, hogy az élelmezési járulékokat, amit eddig a szabályozott
püspökségek és a vallásalapból kaptak - mint a székesfehérvári, csanádi, besztercebányai,
69 Vilt József Ignácról van szó, v. ö.: Kollányi 1900. 390-392. o.
70 Helmut Gáspár esztergomi kanonok, v. ö.: Kollányi 1900 397-398. o.
71PL Simor János. Egyházkormányzati iratok. Cat 6. Seminaria. Pazmaneum. 15. tétel 1888. Nr. 3949.
72PL Simor János. Egyházkormányzati iratok. Cat. 6. Seminaria. Pazmaneum. 15. tétel 1888. Nr. 3949
győri, nyitrai, kalocsai, kassai, rozsnyói, szombathelyi, szepesi, szatmári, váci,veszprémi latin, az eperjesi, körösi és munkácsi görög katolikus püspökségek -1849. október végéig kapják a járulékot, azután megszüntetik.73
A magyar katolikus püspöki kar 1850-ben orvoslásért fordult a kormányhoz, amely 1851-ben ismét folyósította a 6.000 forintnyi segély összeget. Mégis úgy tűnik, mintha ez az összeg még 1852-ben sem folyt volna be a Pázmáneumba, mert Simor János vallás- és közoktatási miniszteri osztálytanácsosként levélben fordult Scitovszky János
hercegprímáshoz és azt szeretné, ha a Pázmáneumot az eddigi színvonalon fent lehetne tartani, ezért kéri a 6 000 Ft kifizetését a szabályozott püspökség alapjából.74 Az uralkodó később elrendelte, hogy ezt a vallásalapból fedezzék, amit azért is megtehetett, mert a püspöki kar több mint 3 millió forintot fizetett a vallásalapba úrbérkötvényekben azzal, hogy azt papnövelde fenntartására fordítsák.75
Majthényi Adolf rektor 1862-ben a Helytartótanácshoz fordult segítségért, ugyanis az eddig fizetett nem alapítványi helyek költségeire a 380 Ft nem elegendő, ezért ezt a hiányzó összeget 1850 óta maga az intézet fizette.76 Az ellátási díj amúgyis a
legalacsonyabb az egész városban, mert az Augustineum 700 Ft-ért, a bécsi egyházmegyés papnevelő 400 Ft-ért, a görög konviktus 500 Ft-ért tartja el növendékeit. A rektor a
Pázmáneum eddigi fenntartási díját 400 Ft-ra kéri felemelni, ugyanis az infláció
nagymértékben megnövekedett, és az élelem mellett a színvonalra is törekedni kellene, mint például könyvek vásárlására. Ehelyett azonban újabb megszorítás következett.
A Helytartótanács 1866-ban közli, hogy a vallásalap célszerű megkímélése végett, szigorú takarékosságot vezet be, és a papnevelő intézetek részéről komoly
kimutatásokat kér.77 A hivatal összeírást rendelt el az érsekségek és püspökségek részéről, amelyben fel kell tüntetni a lelkészi állások, az összes papnevelő intézet növendékeinek számát, vagyoni állapotát, sőt azt tanácsolta, hogy egyes elöljárói tisztségeket ruházzanak át másokra ,és csak tanítói fizetést engedélyeznek szálláson és élelmen kívül. Minden kiadást a növendékek részére 200 forintban engedélyezett, de ez az állapot tarthatatlannak bizonyult.
A prímás a növendékek részére 1867-ben egyenként 400 Ft-os tartási díjat kért, amelyet Eötvös József miniszter 1867-től 1870/71. tanév végéig folyósított a magyar vallásalapból.78
73PáLt P/D Protocollum 1848. év
74MOL D 4. K K Ministerium des Cultus und Unterrichtes. 29. cs. 52. t. Pazmaneum. Pa/12. 1852.
75PL Simor János. Egyházkormányzati iratok. Cat. 6. Seminaria. Pazmaneum. 15. tétel 1871. Nr. 3222.
76PáLt 1862. okt. 27.
77PáLt 1866. márc. 23.
78PL Simor János. Egyházkormányzati iratok. Cat. 6. Seminaria. Pazmaneum. 15. tétel 1871. Nr. 3222
Amikor a miniszter arról értesítette a hercegprímást, hogy ezen túl a Pázmáneumnak semmilyen segélyt nem fog nyújtani, Simor János Pauler Tivadarhoz, az új
kultuszminiszterhez fordult azzal a kéréssel, hogy hosszabbítsa meg a segélyezést az említett növendékek részére, amelyet a miniszter 1873/74 tanév végéig teljesített, de tovább nem.79 A segélyezés összege ezekben az években 7 600 Ft volt.
Az esztergomi érseknek jutott az a feladat, hogy az intézet anyagi ügyeit rendezze. Bécs városa kényszerítette az érseket, hogy a Pázmáneum birtokában lévő kert nagy részét eladja és ott bérházakat építsen, aminek következtében szerényen, de képes volt eltartani az intézetet.80 Amikor az adózás terhe ránehezedett az intézet vállára, a nem
alapítványi növendékek végveszélybe sodorták az intézetet, így kénytelen volt a prímás az illetékes püspököket felszólítani, hogy vagy előre fizessenek évente 400 Ft-ot, vagy jelentsék be az intézet rektorának, hogy növendéket nem küldenek. Gyakorlatilag 1874-86 között az intézet anyagi ügyeit az érsekség vállalta magára, és közben kitűnt, hogy a horvát-szlavón vallásalapból ez idő alatt semmi nem folyt be az intézet pénztárába. Ekkor a rektor a djakovári szentszék útján a horvát-szlavón kormányt felszólította az előleg fizetésére, - amelyhez joga volt, mivel a királyi rendelet 1812-ben ezt előírta, - és kérte a felhalmozódott 8 400 Ft
kifizetésére. A többi püspök is hasonló tartalmú levelet kapott. Az intézet anyagi alapját valóban Simor János érsek biztosította erélyes intézkedéseinek és bérház építkezéseinek és a belőlük származó jövedelmeknek köszönhetően.