A szemináriumi közösség

A növendékek egymás közötti viselkedését a szabályok pontosan körülírták, és különösen az egymás iránti szeretetet hangsúlyozták, főként azt, hogy harag, szenvtelenség, egyenetlenség ne legyen közöttük.³⁸⁹ Napközben igyekezzenek kibékülni haragvó testvéreikkel, és ha

384PáLt 1864. márc. 23., szept. 24

385PáLt 1821. júl. 24

386PáLt 1884. márc. 21., ápr. 11., 14., 30

387PáLt 1897. márc. 1

388PáLt 1894. okt. 10

389 Rimely 305. o., PL Scitovszky János. Egyházkormányzati iratok. Cat. 6. Seminaria. Pazmaneum. 1851. X.

statútum

jogtalanságot tapasztalnak egymás részéről, akkor vigyék az elöljáró elé, de ne követeljenek elégtételt. A tiszteletet azzal is kifejezésre juttatják, hogy egymással nem tegeződnek.

A közösségi szellem általában jó lehetett, az erre való törekvést segítették elő a törvények. Az 1878-as törvények figyelmeztették a növedékeket, hogy mindenki testvéri szeretettel legyen egymás iránt.³⁹⁰ Tartózkodjanak azoktól a dolgoktól, amelyek a lelket megkeserítik, mint a másik nevének, nemzetiségének kicsúfolása, a másik tévedésének felhánytorgatása. Tartózkodjanak a jogtalanságtól, szent életet éljenek, viseljék el egymás terhét. Ha Szent Pálnak a szeretetről szóló szentírási fejezetét gyakran olvassák és

gyakorolják, akkor a tiszta szeretet gyümölcsei kiáradnak belőlük.³⁹¹

A szemináriumban az előírások értelmében egyenruhát viseltek a növendékek.

Az egyenruha a papokat az emberek szemében díszíti, állapította meg az 1858-a statútum. ³⁹² Ennek érdekében az intézet maga gondoskodott a növendékek öltözékéről,³⁹³ évente kaptak kékszínű reverendát, kapucnit, csizmát, kétévente övet, cilindert és inget ,az 1860-as évek közepén reverendát, kapucnit, övet, 2 pár cipőt, és ezen felül 2 pár csizmának a fejelését vállalta az intézet minden évben.

A szabályok előírták, hogy öltözködésben kerüljék a luxust és a hivalkodást, mégis ebben a vonatkozásban sok nehézség támadt, ugyanis már az 1810-es években a növendékek lázadást szítottak a cilinder bevezetése miatt.³⁹⁴ Az elégedetlenség oly méreteket öltött, hogy a magyar királyi kancellária tanácsosának, Rudnay Sándornak kellett

közbelépnie. Később előírták azt is, hogy a ruhák ne legyenek drágák, ne legyenek

hosszabbak, sem rövidebbek a szükségesnél. Külsőleg tilos minden, ami nem az egyenruha tartozéka.³⁹⁵ Úgy látszik, hogy a növendékek ez alól igyekeztek kibújni, mert az elöljárók elrendelték, hogy csak azokat a ruhákat viselhetik, amelyeket a házban kaptak, sőt az övet nem csomózhatják, csak egyszerűen viselhetik, és nem érhet térden alul . A collare/papi jelvény helyett kendőt nem hordhatnak, csizmákat csak főpapi misénél és nagypénteken használhatnak a kereszt előtti hódolatnál. A ruhákat szünidő előtt át kellett adni a vicerektornak annak tudatában, hogy csak használatra kapták.

390PáLt 1878. Leges V. statútum

3911Kor 13 A szeretet himnusz.

392Rimely 271. XXXVII. statútum

393Rimely 226-27., PáLt 1803. okt. 27., 29., 1866. máj. 15.

394PáLt Collectanea adnotationes 1808-12

395Rimely 310., PáLt 1851. XX. statútum

Az 1860/61. év telén az elöljáróknak feltűnt, hogy a növendékek ruházata igen különböző.³⁹⁶ Sokan a saját hazájukban használatos ruhákban jártak, és feltételezhető, hogy azokban a politikai időkben nagy feltűnést keltettek a városban, annál inkább, mert ekkor már nem csak a Felvidékről és Erdélyből, hanem Délről is jöhettek az intézetbe. Ezek az évek a szabadságharc leverése utáni idők önkényuralmának évei, és ha a növendékek otthoni, netán sajátos nemzeti öltözékükben jöttek Bécsbe, joggal félhettek az elöljárók a megtorlástól.

Emiatt kérte Kantz Lázár rektor a püspököktől, hogy egységes ruhát készítsenek otthon növendékeik számára. Úgy tűnik, hogy ekkor a növendékek nem kaptak ruhát az intézettől.

A szabályokban később megtiltják, hogy bármilyen dolgot eladjanak a növendékek. A ruházat, a csizma tisztántartásáról, a pulpitus rendezéséről szabad idejükben maguk a szeminaristák gondoskodnak, hiszen szolgálni jöttek, és nem kiszolgáltatni magukat.

A rossz, szakadt ruhákat viszont a vicerektor engedélyével javításra a személyzetnek átadhatják. A kollégiumban lévő bútorokat, tárgyakat nem birtokolják, csak használatra kapják, ezért vigyázni kell rájuk.

A szabályok nem csak a ruházatról írnak, hanem általában a külső

megjelenésről is. A növendékek tonzúrát viselnek, hajukat nem fésülhetik előre, nem lóghat a nyakukba, sem a fülükre nem fésülhetik. A pofaszakállat katonai formájúra nem vágathatják, mert az elűzi a szelídséget. Megjelenésükben szelídséget, vidámságot árasszanak maguk körül, mozdulataik megfontoltak, nézésükben szolidak legyenek.

A növendékek szabad idejükben nem játszhatnak pénzben, kártyajátékkal sem űzhetik el unalmukat, zenélni csak engedélyezett időben lehet. Ha otthon tartózkodnak szünidőben, kocsmát, közkonyhát, színházat nem látogathatnak, de vadászaton sem vehetnek részt. A cigarettázás, pipázás szigorúan tilos, csak a XIX. század végén engedélyezik

nyilvános helyen a pipázást, s minthogy a kollégium nem rendelkezik pipatóriummal, tehát ott nem lehet.

Az étkezésükről szintén az intézet gondoskodik. A reggeliről a források feljegyzik, hogy azt az inas szolgálja fel számukra, egyébként két étkezésről írnak általában, az ebédről és vacsoráról. Nem vihetnek élelmet, sem italt a kollégiumba, hanem csak azt ehetik és ihatják, amit közösen kapnak, és azt válogatás nélkül kell elfogyasztani, és nem moroghatnak miatta. Ha valamiben hiányt szenvednek, szóljanak a vicerektornak. Szent Pállal mondják: Egyétek, amit elétek tesznek. Szigorúan tilos az étel kivitele az ebédlőből, nehogy titokban torkosságra és érzékiségre nevelődjenek.³⁹⁷ A részegség pedig szinte

megbocsáthatatlan. Az 1866-os évben leírják, hogy a növendékek délben 3, este 2 tál ételt

396Rimely 280. o.

kapnak, hetente kétszer sültet - bizonyára húst - kapnak.³⁹⁸ Az elöljárók részére délben 4, este 2 tál étel jár. Bort ekkor nem kaptak a növendékek, az intézet ezt megváltotta havonta 84 krajcárral, később visszatérnek a bor fogyasztására.

Az elöljárók a növendékeknek igyekeznek kedvükbe járni, hiszen a források ajándékokat említenek a növendékek születésnapja alkalmából, illetve májusban vidám ünnepnapok tartásáról.³⁹⁹ Időnként kissé kényeztetik is őket, hiszen cukor, kávé, csokoládé, gyümölcs, ásványvíz költséget számolnak el, amelyben nem csak a vendégek, betegek és énekesek, hanem a többi növendékek is részesülnek. A század végén megállapítja a vicerektor, hogy a növendékek tápláléka a mindennapokban nem különös, de elégséges.

A hálószoba felszereléséről - szalmazsák, szőrderékalj, vánkos, paplan, pokróc és lepedő - is gondoskodik az intézet. A növendékeket nem kényeztették el, hiszen fűtetlen szobában alszanak, és szeszvilágítás csak néhány helyen található.

A növendékek és elöljárók kényelmét és ellátását a személyzet biztosította. A szeminaristák nem érintkezhettek közvetlenül a személyzettel és szobáikba sem léphettek be.

Később előírják, hogy érintkezésükben nem lehetnek követelőzők, nem hatalmaskodhatnak felettük, ha úgy gondolják, hogy tisztségükben nem felelnek meg, figyelmeztetés után szóljanak a vicerektornak. Családias viszonyt tartsanak fenn velük, keresztény szeretettel hajoljanak föléjük, de nem barátkozhatnak velük. Méltatlan lenne hozzájuk, hogy

leereszkedjenek a személyzethez, azért hogy szolgálatukat megnyerjék.

Az intézet falai közé mindezek ellenére beszüremkedett időnként az erős nemzetiségi érzület, hiszen különböző etnikumból érkeztek a növendékek. Kezdetben szokatlan lehetett a nemzetiségi villongás, hiszen 1846-ban feljegyzik, hogy az esti szokásos könyörgésnél a "pro praelatis Hungariae" imádkozásnál Berlick András III. éves zágrábi kispap hozzá tette "et Illyrici episcopis" - ezért a spirituális megintette őt.⁴⁰⁰ Az 1867-es években nemzetiségi ellentétekről szólnak, amelyet azonban sikerült lecsillapítani. Később némelyek azt terjesztették, Vaszary Kolos hercegprímás értesülése szerint, mintha a

Pázmáneum növendékei között nemzetiségi kérdések vita tárgyát képeznék, mintha hazafias szempontból tűrhetetlen nemzetiségi törekvések mutatkoztak volna a tót ajkúak között.⁴⁰¹ Az intézeti törvények tiltják, hogy a növendékek nemzetiségüket, anyanyelvűket egymásnak

397Rimely 312., PL Scitovszky János. Egyházkormányzati iratok. Cat. 6. Seminaria. Pazmaneum. 1851. XXII.

statútum

398PáLt 1866. máj. 15.

399PL Simor János. Egyházkormányzati iratok. Cat. 6. Seminaria. Pazmaneum. 17. tétel 1867. Nr. 1346.

400PáLt P/D Protocollum 1846.év

401PáLt 1898. júl. 11. Relatio

szemére vessék, vagy szóvá tegyék. Tudják az elöljárók, hogy a hazafias magyar szellem ápolása nem csak a növendékek részére szükséges, hanem az intézetnek is létkérdés, ezért ennek fejlesztésére törekedtek. Egyesek foglalkoztak német, tót, horvát grammatikával és irodalommal, erre az egyházmegyéknek szükségük is van, ez nem kifogásolható. A vicerektor jelentése talán valóban tompította az ellentéteket, azonban mégis lehetett nézetkülönbség a növendékek között. Az ellentétet sikerült halványabbá tenni, hiszen a növendékekről egyébként dicsérőleg szól a jelentés. Valószínűleg hitük erősebb volt a nemzeti érzületnél.