Azt már láttuk, hogy az énkiterjesztés elősegíti az altruizmust, ill. hogy az altruizmus énkiterjesztést okoz. Hogyan viszonyul az altruizmus az énszűküléshez?
Sokáig azt gondolták, hogy vannak altruista és nem-altruista emberek. Ez az elképzelés annak volt a következménye, hogy feltételezték, hogy az altruizmus egy helyzetfüggetlen személyiségvonás. Egy kísérletben előadásra igyekvő, késésben lévő diákoktól, illetve ráérő, unatkozó diákoktól kérték ugyanazt a szívességet. Az eredmények azt mutatták, hogy a helyzetnek, a „lelkiállapotnak” (ráérő vagy sietős volt-e valaki) sokkal nagyobb súlya van az altruista viselkedés megjelenésében, mint általában a személyiségnek.
Ezt a jelenséget magunk is tapasztalhatjuk a mindennapi életben: sietős, „fontos” emberek ritkábban segítenek, mint azok, akik ha kevesebb erőforrással is rendelkeznek, de kevésbé beszorított az életmódjuk. Sőt, ennél furcsább összefüggés az, hogy amikor nem akarunk segíteni valamiért, úgy teszünk, mintha el lennénk foglalva. Ez azt sugallja, hogy a társadalomban a másra való figyelés felmentést ad a segítés alól.
Érdemes összevetnünk az IPP által leírt énkiterjesztés → énkörnyezettel való összeolvadás → altruizmus folyamatot az előző leírt megfigyeléssel. Az említett kísérleti helyzet és az életből vett
tapasztalataink jól példázzák, amikor pontosan az ellentétes folyamat megy végbe. A személy énkörnyezete egy jól körülhatárolt, de a segítséget kérőtől különböző valami (pl. tőzsdei árfolyam, határidő stb.). Az énszűkülés miatt, a segítséget kérőtől jövő információk zavarják a személyt, és nem képes (vagy nem akar) egy másik énkörnyezettel összeolvadni, így nem lesz altruista.
A zavarás abban áll, hogy énszűkülésből szándékosan kilépve váltania kellene abban, hogy mi legyen az ő énkörnyezete. Azaz át kellene állnia arra, hogy az énkörnyezete ne a már az énjét veszélyeztető éppen aktuális énkörnyezet (pl. egy határidő), hanem egy másik tárgy, helyzet vagy személy (a segítséget igénylő) legyen. Minél nagyobbnak észleli az éppen aktuális énkörnyezetét az énjéhez képest (pl. minél jobban nyomasztja a határidő; minél jobban leköti a tinédzsert az előtte futó videojáték; minél jobban elmélyül valaki egy probléma megértésében stb.), annál kevésbé tud ettől függetlenedni. Az éppen aktuális énkörnyezet és a segítséget igénylő alternatív énkörnyezet verseng azért, hogy melyik legyen nagyobbként észlelve, és mint ilyen, melyik fogja jobban veszélyeztetni az ént, ill. melyik kontroll alá vonása gazdagíthatná majd jobban a személyt.
Ugyanis a két énkörnyezet közül valamelyiket választania kell a személynek, és a nem választott alternatíva automatikusan csökkenteni fogja az énjét, mintegy „leharap belőle” egy darabot (pl.
pénzt veszít a tőzsdén, vagy meghal a videojátékban).
Egy példán keresztül talán jobban érthető ez a folyamat. Tegyük fel, hogy egy üzletembernek rohannia kell egy tárgyalásra, amire, ha nem ér oda, 1000 $-t veszít (27. ábra).
27. ábra. Az 1000 $-os megbeszélésre fókuszáló üzletember
Útközben meglát egy síró, eltévedt gyereket. Az üzletember aktuális énkörnyezete a tárgyalás, az alternatív énkörnyezet pedig az a helyzet, amikor segíthetne a gyereknek hazatalálni. A lekésett tárgyalással vesztett 1000 $ szubjektív értéke az a potenciális éncsökkenés, amit el kellene könyvelnie, abban az esetben, ha megáll segíteni. Ha nem segít a gyereknek, akkor az énjének a növekedéséről kell lemondania, amit azáltal érhetne el, hogy látja, amint a gyerek végre megnyugszik a szülei ölében (28. ábra).
28. ábra. Az üzletember meglátja az elveszett gyereket, és inkább neki segít, semmint a megbeszélésére siessen
Mint ahogy az IPP ismertetése során mindvégig hangsúlyoztuk, a helyzet pontos megértéséhez a
szubjektivitás szem előtt tartása itt is kulcsfontosságú: tények szintjén 1000 $ áll szemben egy anyját kereső gyerekkel. Az alternatív énkörnyezet (a gyerek) akkor lesz a nagyobb és ezáltal a választott, ha erősebb ingerei miatt jobban tud hatni a járókelők, és így az üzletember énjére: pl. a gyerek sír, nincs senki a közelben, hideg van és kezd besötétedni. Ha ezek a többletinformációk nem érik el az ént, akkor ez az alternatív énkörnyezet nem lesz elég nagy ahhoz, hogy lecserélje az aktuális énkörnyezetet. Ilyenkor, azzal, hogy az üzletember továbbmegy segítés nélkül, alig kockáztatja az énje csökkenését és nem is remél túl nagy énkiterjesztést azért, ha megáll segíteni.
Ezért kell a gyereknek hangosan sírnia, hogy észrevetesse magát (29. ábra).
29. ábra. Az üzletember döntéseinek következménye énjének méretére
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a döntés meghozatalakor az kerül mérlegre, hogy mennyit profitál és mennyit veszít szubjektíven a személy, azaz mennyivel nő és csökken összességében az énje, ha az egyik vagy másik énkörnyezettel egyesül.
Ebből a leírásból is látszik, hogy a sikeres segítségkéréshez nem csak a tények (pl. hogy baj van, vagy valaki éhezik) kellenek, hanem fontos az énkörnyezetként való megjelenítés módja is. Ezért kell felhívónak lenniük a reklámoknak és ezért van kulcsszerepe a jó kommunikációnak, ill. a marketingnek. Nem mindegy, hogy ugyanazt a dolgot hogyan csomagoljuk. Minden évben találkozhatunk az alapítványok altruista viselkedésre felhívó plakátjaival: van, amelyik az én méretének növekedésével kecsegtet („attól hogy segítettél jobb ember leszel” típusú üzenetek), mások pedig felnagyítják azt a veszélyt, amelynek a személy ki van téve, ha nem segít.
Az előbbi leírásból azt is megérthetjük, hogy miért kevésbé altruisták az énszűk állapotban lévő emberek: aki nagyon elfoglalt, az most éppen egy nagyon nagy énkörnyezetet észlel, így csak egy még nagyobb alternatív énkörnyezet veheti rá, hogy foglalkozzon vele. Akinek az énje „szabad”,
annak már egy kisebb énkörnyezettel való egyesülés is megéri, így hát könnyebben segít.
Miért nem szeretjük a stresszes embereket? A stresszes ember énszűk állapota miatt nem fogékony a humorra, nem játékos és nem segítőkész. Azaz, az elképzelhető legrosszabb társaság.
Az énszűkülés erős kapcsolatot mutat az agresszióval (egyrészt az agresszió énszűkülést okoz, másrészt az énszűk ember könnyebben válik agresszívvé), így emiatt sem kellemes együtt lenni egy „nagyon fontos” emberrel.
2.3.3. Az agresszió és a kapcsolatok
Mielőtt közelebbről megvizsgálnánk az agresszió fogalmát, vizsgáljuk meg a kognitív sémák közötti kapcsolatok lehetséges változatait!
Ahogy a mágnesek hatása is lehet taszítás vagy vonzás, úgy nevezzük el a kognitív sémák közötti kapcsolatokat támogató, ill. taszító kapcsolatnak (30. ábra).
30. ábra. Kapcsolattípusok
Ez a két kapcsolat eleve feltételez egymásra hatást, nem úgy, mint a semleges kapcsolat, azaz amikor a sémák függetlenek egymástól. Az, hogy ez a kapcsolat pontosan miben is nyilvánul meg, esetről esetre változik. Elégedjünk most meg azzal, hogy az egymásra hatásuk fő irányát állapítjuk meg az alábbiak szerint:
támogató kapcsolat esetében segítik egymás tevékenységét (pl. neuronok serkentik egymást, egy út két baráti város között (31. ábra),
taszító kapcsolat esetében akadályozzák egymást (pl. amikor neuronok gátolják egymást, egy út két ellenséges város között (32. ábra).
31. ábra. Támogató kapcsolat illusztrálása
32. ábra Taszító kapcsolat illusztrálása
Mi mondható még el e megkülönböztetés kapcsán? Két támogató kapcsolatban lévő séma között szabadon közlekedik az információ, olyannyira, hogy külső szempontból a részek szinte megkülönböztethetetlenek az egésztől és egymástól. Ezzel ellentétben a taszító kapcsolatok nemcsak, hogy elválasztják a két sémát (az elválasztás felel meg a semleges kapcsolatnak), de pontosan ellenkezően viselkednek. A legjobb köznapi példa a taszító kapcsolatra a káröröm:
minél rosszabb valami az ellenségünknek, annál jobban örülünk, és viszont. Ahogy az, hogy kinek a kárán örülünk, pontosan meghatározza, hogy kit tartunk ellenségnek, úgy a taszító kapcsolat is szigorúan elhatárolja a sémákat, kijelölve, hogy mi tartozik egybe és mi nem. A kapcsolatok ilyen felosztása és főként a támogató kapcsolatok „összemosó” funkciója egyben arra is magyarázatot ad, hogy hogyan lehet az, hogy az alacsonyabb szintű sémák és integrációik (azaz a magasabb szintű sémák) különböznek és egyben ugyanazok is (33. ábra).
33. ábra. Egy séma és alsémái kapcsolatának különböző megjelenítési módjai
De miért is érdekesek ezek a kapcsolatok az agresszió szempontjából? A következőkben erre fog fény derülni.