Az almafajták nektártermelési jellemzőinek hatása a méhek viráglátogatási viselkedésére

A különböző almafajták virágaiban képződött nektár mennyisége, és a nektár cukorkoncentrációja eltérően befolyásolta a berepülő megporzó rovarok viráglátogatási viselkedését.

A nektár mennyisége és a megporzó rovarok viráglátogatási viselkedés szerinti megoszlása közötti összefüggés.

A virágokban termelődött nektár mennyisége eltérő módon befolyásolta a viráglátogató rovarok (mézelő méhek) gyűjtési viselkedését.

A pollengyűjtő egyedek kiemelkedően magas számát tapasztaltuk az alábbi bőséges nektárszekréciójú fajták virágain: ‘Gloster’, ‘Jonagold’, ‘Jonagold Wilmuta’, ‘Jonathan M 41’, ‘Naményi Jonathan’, továbbá a közepes nektártermelő ‘Braeburn’, ‘Idared’ és ‘Naményi Jonathan’ virágain is (11-13 db pollengyűjtő mézelő méh/100 virág – 20 perc alatt. Megállapítottuk, hogy a nektártermelés csökkenésével a pollengyűjtők száma is kevesebb volt az egyes fajtákon (6-8 db pollengyűjtő). Az összefüggés r = 0,66-0,68 körüli értékkel volt leírható, amely délelőtt és délután is hasonlóan alakult (M: 1/a; 9/a; 17/a;

25/a; 33/a és 41/a ábra).

A vegyes viselkedésű (pollent is, nektárt is gyűjtő) mézelő méhek számára szintén az előbb már felsorolt bőséges nektárproduktumú fajták bizonyultak a legvonzóbbnak (r = 0,85-0,91, M: 2/a és 26/a ábra) délelőtt és délután egyaránt, azonban délután a hatás kifejezettebb volt (délelőtt: r = 0,74-0,77, délután: r = 0,89-0,95, M: 10/a; 18/a; 34/a és 42/a ábra). A napszakok átlagában a legbőségesebb nektárt szekretáló fajtákat 5-7 db vegyes viselkedésű mézelő méh is felkereste (‘Gloster’, ‘Jonagold’ fajták, ‘Jonathan M 41’ és ‘Ozark Gold’), míg az előbb felsorolt fajtáknál csak kicsivel kevesebb nektárt termelő

‘Braeburn’, ‘Idared’ és ‘Naményi Jonathan’ fajták virágait csupán 3-4 méh- és a legkevesebb nektárhozamú fajtákat pedig már csak 1-2 vegyes viselkedésű egyed látogatta meg az adott megfigyelési idő alatt.

A nektárgyűjtő mézelő méhek az előbbi két viselkedési csoporttal ellentétben gyérebb, ennek következtében a koncentráltabb nektárt termelő fajtákat (‘Golden B’, ‘Golden Spur’, ‘Granny Smith’, ‘Red Elstar’) részesítették előnyben, amelyeken 4-6 egyed is megfordult (100 virágon), szemben a magas nektártermelésű ‘Gloster’, a két ‘Jonagold’- és a ‘Jonathan M 41’ fajtákkal, amelyeket csak 2-3 nektárgyűjtő látogatott meg 20 perc alatt. Megjegyezzük, hogy a közepes nektártermelőnek mondható ‘Braeburn’, ‘Gala Must’ és ‘Idared’

fajtákat is viszonylag sok nektárgyűjtő járta – ennek oka nektárjuk magasabb cukorkoncentrációja volt (lásd ott). A virágokban képződött nektár mennyisége tehát a nektárgyűjtő mézelő méheket negatívan befolyásolta (r = -0,51- -0,87, M: 3/a és 27/a ábra), azonban délelőtt az összefüggés nem mindig volt

szignifikánsan igazolható (r = -0,28- -0,66, M: 11/a és 35/a ábra), ellentétben a délután jellemző, kifejezetten negatív hatással (r = -0,61- -0,92, M: 19/a és 43/a ábra).

Az oldalazó nektárgyűjtők tevékenységét a nektártermelés mennyisége nem befolyásolta egyik vizsgálati helyszínen sem (r = -0,08- -0,44, M: 4/a; 13/a;

20/a; 28/a és 36/a ábra), bár Feketeerdőn délután a három év átlagában a hatás kevésbé kifejezetten, de szignifikáns volt (r = -0,49, M: 44/a ábra).

Az egyéb megporzó rovarokra a nektárszekréció nem gyakorolt erős vonzó hatást Mosonmagyaróváron (r = 0,4, M: 5/a; 13/a és 21/a ábra). Feketeerdőn azonban különösen a bő nektártermelésű fajtákat intenzíven látogatták (r = 0,76, M: 29/a; 37/a és 45/a ábra).

A nektár cukorkoncentrációja és a berepülő rovarok viráglátogatási viselkedése közötti összefüggés.

Felméréseink szerint a pollengyűjtő mézelő méhek a bőséges nektártermelésű (alacsonyabb cukorkoncentrációjú) fajták virágait keresték fel a legszívesebben, habár a tisztán pollent gyűjtő egyedek egyáltalán nem gyűjtenek nektárt. Amíg a koncentráltabb nektárt szekretáló fajták 100 virágát átlagosan csupán 6-9 db pollengyűjtő méh látogatta (‘Gala Must’, ‘Golden B’, ‘Golden Spur’, ‘Granny Smith’ és ‘Red Elstar’), addig a hígabb (és bőségesebb) nektárt termelő fajtákon akár 12-13 db pollengyűjtő egyed is megfordult az adott vizsgálati idő alatt (‘Jonagold’, ‘Jonagold Wilmuta’, ‘Jonathan M 41’ és ‘Naményi Jonathan’).

Kivételt képezett a koncentrált nektártermelésű ‘Braeburn’ (43-44 refrakció%), amely viszont sok pollengyűjtőt vonzott (12 db) és a viszonylag híg (35-36 refrakció%) nektárt termelő ‘Akane’, amelyen a tisztán virágport gyűjtő méhek alacsony számban tevékenykedtek (78 db). Az összefüggés átlagosan r = 0,5 -0,59 értékkel volt leírható (M: 1/b és 25/b ábra), amely délelőtt szorosabbnak bizonyult (r = -0,37 - -0,73, M: 9/b és 33/b ábra), mint délután (r = -0,45- -0,58, M: 17/b és 41/b ábra).

A vegyes viselkedésű mézelő méhek a pollengyűjtőkhöz hasonlóan a bőségesebb, kevésbé koncentrált nektárt termelő fajták virágait részesítették előnyben. A nektár cukorkoncentrációjának hatása a vegyes viselkedésű egyedekre szorosabb összefüggéssel volt jellemezhető, mint a pollengyűjtő méhekre (r = -0,78 - -0,9, M: 2/b és 26/b ábra). Az összefüggés délután kifejezettebbnek bizonyult (r = -0,84 - -0,95, M: 18/b és 42/b ábra), mint délelőtt (r = -0,67 - -0,76, M: 10/b és 34/b ábra). A nagyobb cukorkoncentrációjú fajtákat tehát kevesebb vegyes viselkedésű mézelő méh látogatta.

A tisztán nektárgyűjtő mézelő méhek az előbbi két csoporttól eltérően viszont minden napszakban a legkoncentráltabb nektárproduktumú fajtákat látogatták előszeretettel, ilyenek voltak a ‘Braeburn’, ‘Gala Must’, ‘Golden B’, ‘Golden Spur’, ‘Granny Smith’ és az ‘Idared’ fajták. Megfigyeléseink eredményei megerősítik Benedek és Nyéki (1996/a) megállapításait. Az alacsonyabb

cukortöménységű nektárt termelő ‘Gloster’, ‘Jonagold’, ‘Jonagold Wilmuta’ és a ‘Jonathan M 41’ virágait csak nagyon kevés méh kereste fel tisztán nektárgyűjtés céljából. Az összefüggés szignifikáns volt, amelyet r = 0,78-0,91 értékkel írtunk le (M: 3/b és 27/b ábra; délelőtt: r = 0,63-0,71, M: 11/b és 35/b ábra; délután: r = 0,82-0,95, M: 19/b és 43/b ábra).

Az oldalazó nektárgyűjtők tevékenységét a nektár cukorkoncentrációja Mosonmagyaróváron mindkét napszakban jelentősen (r = 0,71-0,73, M: 4/b;

12/b és 20/b ábra), míg Feketeerdőn egyáltalán nem (r = 0,23-0,33, M: 28/b és 36/b ábra); vagy csak délután befolyásolta (r = 0,39, M: 44/b ábra).

A három év összesített adatai alapján az egyéb megporzó rovarok vonzásában (a pollengyűjtő- és a vegyes viselkedésű méhekhez hasonlóan) nem játszott szignifikáns szerepet a nektár koncentráltsága (r = -0,26- -0,43, M: 5/b; 14/b;

21/b és 29/b ábra), viszont Feketeerdőn mindkét napszakban igazolhattuk annak negatív irányú, befolyásoló szerepét (r = -0,53 - -0,73, M: 37/b és 45/b ábra).

Összefoglalva, a termelődött nektár mennyiségével délelőtt és délután is egyenesen arányosan nőtt az egyes fajtákat meglátogató pollengyűjtő és vegyes viselkedésű méhek száma, viszont a nektárgyűjtő és az oldalazó nektárgyűjtő egyedek-, valamint az egyéb megporzó rovarok tevékenységét a nektártermelés mennyisége nem befolyásolta szignifikánsan.

Megfigyeltük továbbá, hogy a cukorkoncentráció növekedésével egyenes arányban nőtt a nektárgyűjtő és az oldalazó nektárgyűjtő egyedek száma, ugyanakkor az egyéb megporzó rovarok számát nem befolyásolta (M: 6/a-b;

14/a-b; 22/a-b; 30/a-b; 38/a-b és 46/a-b ábra). Eredményeink alapján úgy látjuk, hogy az almavirágokból csupán pollent gyűjtő- és a vegyes viselkedésű mézelő méhek viráglátogatási intenzitását a virágok nektártermelése is befolyásolhatja, azonban ennek igazolására további kutatómunkára van szükség.

4.5. A méhek viráglátogatási intenzitásának- és gyűjtési