Annak ellenére, hogy számos kutató foglalkozott ezzel a kérdéssel, a méhcsaládszükséglet megállapítása egy adott gyümölcsös területén általában inkább tapasztalatokon és becslésen, mint kísérleti eredmények alapján kapott számszerű adatokon alapul (Free, 1993; Benedek, 2002/a).
A méhcsaládszükséglet megállapításánál figyelembe kell vennünk az időjárási körülményeket, az ültetvény korát, nagyságát, a telepítés módját, a versenytárs növényeket, és a gyümölcsöst körülvevő környezetből berepülő megporzó rovarok egyedsűrűségét (Benedek et al., 1990).
Benedek (1997) összefoglalta a méhcsaládszükségletet befolyásoló tényezőket.
Az időjárási helyzetet felmérve, a méhek repülésére kedvezőtlen, borús, esős, hűvös, szeles időjárás megnöveli, míg a meleg, napos, szélcsendes időjárás csökkenti az adott gyümölcsös méhcsalád iránti igényét. Figyelembe kell vennünk a gyümölcsös és környezete adottságait is. Az ültetvény fiatal kora csökkenti, míg az intenzív koronaforma, a megporzó fajták kedvezőtlen elhelyezése és az elvonó növények fokozott hatása növeli a méhcsaládszükségletet. A fajtatulajdonságok közül ki kell emelnünk a megporzandó fajta és a pollenadó fajta eltérő nektár- és pollentermeléséből, az oldalazó nektárgyűjtést elősegítő virágszerkezetből, a tökéletlen együttvirágzásból, a rossz pollentermelésű fajtákon a pollengyűjtő méhek alacsony arányából és az intenzív méhmegporzás korlátozására érzékeny fajták tulajdonságaiból származó hátrányokat, amelyek szintén növelő tényezők.
Növeli a méhcsaládszükségletet a megporzó méhészet gyümölcsösön kívüli elhelyezése, a megporzó méhészet nagy távolsága, a gyenge méhcsaládok felhasználása és a méhcsaládok túl korai vagy kései kihelyezése, csökkenti viszont a környező méhesekből berepülő méhek nagy száma, bizonyos méhészeti fogások, mint a pollengyűjtés serkentése cukorszirupos etetéssel vagy a fiasítás mesterséges növelése az adott méhcsaládokban, de a természetes biotópokból berepülő vad megporzó rovarok magas egyedszáma is.
Ebből következik, hogy a nagy tőszámú, intenzív almaültetvényekben, ahol kevésbé, vagy egyáltalán nem támaszkodhatunk a vadméhek és az elvadult méhek tevékenységére, több méhcsaládot kell biztosítanunk (Free, 1993). A
’Red Delicious’ fajtakör előnytelen virágszerkezeti felépítése miatt szintén több méhcsalád (több mint 2,5 család/ha) kihelyezését teszi szükségessé (Roberts 1945; 1993, Kelty, 1929, 1948). Több méhcsaládra (3-4 család/ha) van szükségünk olyan gyümölcsösökben is, ahol a pollenadó fajtát külön sorokba telepítették (Benedek et al., 1974).
A különböző szakirodalmi források szerint az ajánlott méhcsaládok száma 1-től 8-ig is változik hektáronként (Doolittle, 1893; Philp és Vansell, 1944; Webster et al., 1949 cit. Free, 1993; Townsend et al., 1958; Benedek et al., 1974;
McGregor, 1976; Pidek, 1994), de a szakirodalmi utalások alapján a legtöbb
szerző egyetért abban, hogy az almagyümölcsösök megfelelő megporzásához elegendő a hektáronkénti két és fél méhcsalád. Howlett (1926) és Kurennoj (1969) is 1 méhcsalád kihelyezését javasolta 2-4 négyzetyardonként, Hutson (1926), Philp és Vansell (1932), Brittain (1933), Jaycox (1968) ajánlásaiban szintén 1 méhcsalád; Burrell és MacDaniels (1931), továbbá Rom (1970) ajánlásaiban azonban már 2 vagy több méhcsalád szerepelt négyzetyardonként.
A fiatal gyümölcsösök jó megporzása érdekében azonban 2-4 ha-ra 1 méhcsalád is elegendő lehet (Dickson, 1942 cit. Free, 1993). Amennyiben kevés a pollenadó fajta az ültetvényünkben, akár hektáronkénti 8 méhcsaládra is szükség lehet a megfelelő megporzás eléréséhez (Rana et al. 1998). A kedvező fajtaelrendezés csökkenti a méhcsaládszükségletet, pl. a 30%-os pollenadófajta-arány mellett a hektáronkénti 2-3 kisebb méhcsalád is elégségesnek bizonyult a megfelelő megporzáshoz (Gupta et al., 1993). A gyümölcsfák virágzása idején a 10 000 méhet számláló családok erősnek számítanak (Todd és Reed, 1970). Az ajánlások hangsúlyozzák, hogy a termelők erős méhcsaládokkal poroztassák meg a gyümölcsfáikat, de azok megfelelő ismeretek hiányában gyakran a méhészekre bízzák a méhcsaládok kondíciójának megállapítását. A jól áttelelt, erős és népes méhcsaládok hatékonyabban porozzák meg az almavirágokat, mint a rosszul telelt, legyengült családok méhei (Woodrow, 1933, 1934;
Gooderham, 1950; Benedek et al., 1974).
Az irodalmi forrásokban viszonylag kevés utalást találunk arra, hogy miből induljunk ki a szükséges méhcsaládok számának meghatározásához, bár a méhszükséglet kérdéskörével kapcsolatos kutatások kiterjesztése nagyon fontos lenne (Free, 1993). A méhcsaládszükséglet meghatározásánál Free (1993) az 1 hektárnyi virágzó almaültetvény megporzásához szükséges méhmunkanapok számát vette alapul, azt is szem előtt tartva, hogy a méhlátogatások nagy része olyan virágokra esik, amelyeket már megporoztak a viráglátogató rovarok.
Tehát az elméleti 1,164 méhnap helyett ennek kétszerese (2,328 nap) szükséges a megfelelő megporzáshoz. Benedek et al. (1983/b) azt javasolták, hogy a méhcsaládok számának meghatározásánál támponként a gyümölcsös és a méhcsaládok jellemzőiből induljanak ki, de a méhlátogatás intenzitását és a méhek megporzási hatásfokát is figyelembe kell venni. Ezért, miután a méhcsaládok kihelyezése megtörtént, az ültetvények méhlátogatottságának mértékét ellenőrizni kell. Ha a berepülő méhek száma 50 virágon 10 perc alatt átlagosan 3-6, a méhlátogatás kielégítőnek mondható, mivel ez a virágok átlagosan 2 napos fogékonysági élettartama során, napi 8 órás méhaktivitást feltételezve, virágonként 6-12 méhlátogatásnak felelne meg. Palmer-Jones és Clinch (1967, 1968), Benedek et al. (1989/b) szerint akkor kell megnövelnünk a méhcsaládok számát, ha 50 virágon 10 perc alatt kevesebb a méhlátogatás, mint 1-2. Az alma esetében a nagyobb méhlátogatás csökkentése azért nem látszik célszerűnek, mert az intenzív méhmegporzás esetén az alma minőségi jellemzői (méret, tömeg) a nagyobb termésberakódás ellenére sem csökken szignifikánsan (Benedek et al., 1989/b;, Benedek és Nyéki, 1990; Free, 1993). A
méhcsaládszükségletnek a méhlátogatás ellenőrzésén, folyamatos megfigyelésén alapuló becslésének helytállóságát az a tény is alátámasztja, hogy az almaültetvények megporzásában a tenyésztett méhcsaládokon kívül az elvadult mézelő méhek is jelentős szereppel bírhatnak, amelyek egyedsűrűségét nem lehet egzakt módon felmérni (Chang és Hoopingarner, 1991). Mások, pl.
Bornus et al. (1976) a termés elemzése alapján a méhsűrűség és a termékenyülés függvényében határozták meg az ültetvények területére kihelyezendő méhcsaládok számát, amely szintén jó megoldásnak bizonyult a standard almaültetvényekben.
Gulyás (1983), Benedek et al. (1989/b) a virágszám alapján, fiatal gyümölcsösökben egy, a hagyományos telepítésű gyümölcsösökben pedig három méhcsalád kihelyezését tartják célszerűnek hektáronként. Benedek et al.
(1989/b) szerint a karcsú orsó, vagy sövény koronaformájú almaültetvényekben 1,5-2-szer annyi méhcsaládra van szükség, mivel ezeken 1 ha-ra vetítve több virág található.
Eddigi ismereteink szerint az optimális méhmegporzás és a méhcsaládszükséglet megállapítása csak a tényleges méhlátogatottsági adatok alapján ítélhető meg (Benedek et al., 1974, 1983/b 1990; Benedek, 1996).
Szellemes és újszerű megoldásnak tűnik a méhcsaládszükséglet kikövetkeztetése almagyümölcsösökben számítógépes szimulációval (PC-REDAPOL), amely a terméskötődést, és termést is megbízhatóan, 95 %-os konfidencia-intervallumban jelzi előre. A módszer megkívánja a felhasználó részéről az időjárási, virágzásfenológiai és a méhlátogatási adatok (méhsűrűség, méhek viselkedési típusa, megoszlása) pontos és rendszeres nyomon követését (DeGrandi-Hoffman, 1983; Hoopingarner et al., 1984; DeGrandi-Hoffman et al., 1987, 1995).
Fontos kérdés, hogy az almaültetvényekbe mikor helyezzük ki, és hogyan rendezzük el a méhcsaládokat. Az irodalmi források szerint a méhcsaládok kihelyezését a virágzás kezdete után kell megkezdeni, mert ha ezt az alma virágzása előtt tennénk, a méhek más, korábban virágzó növényen állandósulnának, és a megporzás hatásfoka kisebb mértékű lenne (Free et al., 1960; Benedek et al. 1972, 1974). Free et al. (1960) kísérleti úton igazolták az előzetes feltételezést és megállapítást nyert, hogy a virágzás kezdete után kihelyezett méhcsaládokból sokkal több gyűjtőméh látogatta meg az almafák virágait, mint amelyek már a virágzás megindulása előtt ott voltak. Ez a különbség néhány nap elteltével kiegyenlítődik, mert a virágzás kezdete előtt kihelyezett méhek a virágzás kezdete után kihelyezett családokkal megközelítőleg azonos egyedszámban látogatják a virágokat. Nagyon meleg, napsütéses időjárás mellett a virágzás időtartama lerövidülhet, így az esetleges különbség-kiegyenlítődés jelentőségét veszti.
Az előbbieket szem előtt tartva, a méhcsaládokat tanácsos a virágzás első napjaiban az ültetvény területére kihelyezni a megfelelő megporzás elérése érdekében úgy, hogy azok egymástól lehetőleg 200-300 m-re levő, egyenként
kb. 10-20 kaptárból álló csoportokban legyenek, amivel megkönnyítjük a méhcsaládok gondozását, kezelését, és biztosítjuk az egyenletes méhlátogatást, az egymást átfedő gyűjtési körzetek által. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy ha késlekedünk a méhcsaládok odaszállításával, az intenzív megporzás néhány nappal lerövidülhet (Benedek et al., 1974; Benedek, 1980).