A Franckei Alapítványok mintegy százezer kötetet, azokban pedig közel egy millió művet őrző muzeális könyvtára sok meglepetést tartogat még a magyarországi régi könyves kutatás számára. Mint azt korábban már említettem, a művek tételes, magyar szempontú átvizsgálása az elmúlt másfél évtizedben a teljesség igényével lezajlott, a feltárt anyag feldolgozá-sa jelenleg folyamatban van. A kutatás során óriási anyagmennyiség gyűlt össze: több ezer tétel (tízezernél is több, magyar vonatkozású említéssel), amelyből az azonosítás jelenlegi fázisában is már tucatszámra kerültek elő az eddig ismeretlen, 1800 előtt készült nyomtatványok. Mivel a teljes anyag szakszerű feldolgozása és kiadásra történő előkészítése még némi időt vesz igénybe, így a régi nyomtatványokkal kapcsolatban – a portrékkal, a térképekkel és látképekkel, valamint a kéziratokkal ellentétben – egyelőre még nem tudok konkrét számadatokkal, illetve százalékos megoszlásokkal szolgálni. A statisztikai adatok felsorakoztatására a két vaskos kötet-ben megjelenő katalógus bevezető tanulmányában vállalkozom majd.
Ezen a helyen pusztán arra szorítkozom, hogy a szerteágazó műfaji és kapcsolódási lehetőségek gazdag tárházából egy aprócska, jól körülhatá-rolható területet: az alkalmi költeményeket nyomtatásban megjelentető erdélyi illetőségű személyek csoportját mutassam be impressziószerűen.
Előtte azonban – az előző fejezetek gyakorlatának megfelelően – szeretnék egy kis tipológiai rendszert felállítani, hogy láthatóvá váljék, milyen összetett tud lenni a magyar vonatkozású régi nyomtatványok feltárá-sa. Következzék tehát azoknak a szempontoknak a sora, melyek alapján egy-egy dokumentumot – akár csak egyetlen kritérium megléte esetén is – felvettem a hungarikakatalógusba kerülő tételek közé:
1. a dokumentumot részben vagy egészben magyar nyelven nyomtatták, 2. a dokumentum nyomdahelye a történeti Magyarországon található, 3. a nyomtatvány szerzője hungarus személy,
5. disszertációk, disputációk esetében vagy a mű védője vagy a kérdező elnök hungarus személy,
6. a nyomtatvány tartalma magyar vonatkozású:
• az egész mű – többnyire a címben is jelezve – magyar vonat- kozású témát tárgyal,
• a műnek csak egy-egy fejezete foglalkozik hungarikatémával (ez is feltűnhet a címben),
• a műben elszórva magyar utalások találhatók (a kritikus mennyiség korszak függvénye),
7. a nyomtatványban magyar vonatkozású portrék, térképek, látképek, rajzok stb. találhatók,
8. a nyomtatvány hungarus személyek műveinek vagy nem hun- garus személyek magyar vonatkozású műveinek recenzióját tartalmazza (főleg tudós folyóiratok esetén),
9. a nyomtatvány hungarus személyé volt (többnyire possessor- bejegyzés, ex libris, supralibros stb. alapján bizonyítható),
10. a nyomtatványban hungarus személyektől származó kéziratos bejegyzések találhatók (pl. album amicorumok esetében),
11. a nyomtatványban hungarus személyekre történő, kéziratos utalások találhatók,
12. a nyomtatványban az előző pontok hatálya alá nem tartozó, bármely egyéb magyar vonatkozás fellelhető (pl. kéziratos, magyar nyelvű tartalomjegyzék; hungarus szerző művére történő utalás kéziratos jegyzet formájában, tulajdonképpen reminiszcencia;
a nyomtatvány sorsára utaló be- vagy megjegyzésekben magyar vonatkozású tény merül fel stb.)
A felsorakoztatott szempontok szinte mindegyikére erdélyi vonatkozá-sú példák sora is hozható, ám – mint jeleztem – itt csak a nyomtatásban megjelent alkalmi költemények bizonyíthatóan erdélyi származású szer-zőire térek ki röviden. Mivel azonban még ez a kategória is túlságosan összetett, így többek között a sírfeliratoknak (de nem a barát vagy kol-léga elhunytakor költött szövegeknek), a korban nyomtatásban napvilá-got látott album amicorumok bejegyzéseinek, könyvajánlások részeként
beillesztett verses betéteknek, könyvek előszavai után található elogiu-moknak stb. a mellőzésével kizárólag a 18. század végéig kiadott egyetemi és főiskolai disputációkban és disszertációkban vagy egyetemi körökhöz kötődő nyomtatványokban erdélyi illetőségű szerzők tollából megjelent üdvözlő, dicsérő, megemlékező, gratuláló, részvétnyilvánító stb. költemények összefoglaló áttekintését kísérlem meg. Választásom azért esett a nyomtatványoknak erre a speciális csoportjára, mert ezeknek a feldol-gozása még igencsak kezdeti stádiumban van a magyar szakirodalomban.
A jelen írásban kizárólag ad hoc jelleggel, a teljesség igénye nélkül össze- állított válogatásban pusztán a költemények lelőhelyét adom meg, a konkordanciák megállapítása a jövő feladatai közé tartozik, ám ezeket a hamarosan megjelenő katalógus már tartalmazni fogja.
Az előbb vázolt kizáró feltételeknek köszönhetően közel kétszáz verses alkalmi költeményre szűkült a most tárgyalandó nyomtatott szövegek köre. Ezeknek pedig körülbelül a fele hozható kapcsolatba erdélyi személyekkel, akiknek hozzávetőlegesen a fele a Királyföldről származik. A 17–18. századi nyomtatványokban az alábbi erdélyi szász személyek kizárólag latin nyelvű versei találhatók – a teljesség igé-nye nélkül: a brassói születésű, több európai egyetemet (Wittenberg, Bázel, Odera menti Frankfurt) megjárt orvos, majd prázsmári evan-gélikus lelkészként elhunyt Andreas Ziegler (1579–1632),158 a leideni és marburgi egyetemeken hallgató és még külföldi tartózkodása idején fiatalon elhunyt „Saxo Transylvanus”, Medgyesi Mátyás (1653/54–1682),159 a segesvári származású, Wittenbergben tanult, majd segesvári és szászbudai
158 Vö. Szabó Miklós–Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521–1700. Szeged:
József Attila Tudományegyetem, 1992. (Fontes rerum scholasticarum; IV.), Nr. 105; Wagner, Ernst:
Die Pfarrer und Lehrer der evangelischen Kirche A. B. in Siebenbürgen. Köln–Weimar–Wien: Böhlau, 1998.
(Schriften zur Landeskunde Siebenbürgens. Ergänzungsreihe zum Siebenbürgischen Archiv; 22/1), Nr.
3666; Wix Györgyné: Régi magyarországi szerzők (RMSz) I. A kezdetektől 1700-ig. Szerkesztette és befe-jezte: P. Vásárhelyi Judit. A szerkesztő munkatársai: Kis Elemérné és Kovács Zsuzsanna. Budapest:
Országos Széchényi Könyvtár, 2008, 921. – A vers az alábbi nyomtatványban található: Gratulationes In
lelkipásztorként tevékenykedő Georgius Lysthenius (?–1612 k.),160 a medgyesi iskola rektora, majd kisselyki lelkipásztor, Stephanus Adami (1669–1709),161 a nagyszebeni születésű, Königsberget és Wittenberget megjárt peregrinus, a szebeni iskola kántora, majd lektora, végül szászher-mányi és sellenberki evangélikus lelkipásztor, Petrus Bordan (?–1668),162 a felsőbajomi származású, a königsbergi egyetem egykori hallgatója, medgyesi prédikátor, később válthidi és szászkézdi evangélikus lelkipász-tor, Johann Orth (?–1683),163 a brassói születésű, a königsbergi és greifs-waldi egyetemeken megfordult, barcaújfalui, később mirkvásári, rokonát feleségül vevő, emiatt büntetéssel sújtott, majd rablótámadás áldozatául esett lelkipásztor, Johann Croner (?–1667)164 vagy a szintén brassói szár-mazású, hallei és lipcsei tanulmányok után szülővárosának gimnáziumá-ban tanárként, majd rektorként szolgáló, történeti kutatásairól is ismert és a jelen kötetben korábban már említett Johann Filstich.165
Az ugyanebből az időből származó és ugyancsak latinul (ritkábban hé-berül) verselő, a magyar etnikumhoz tartozó erdélyi személyek sorából szintén válogatás jelleggel álljon itt néhánynak a neve: a Háromszékből származó, angliai, leideni, groningeni és franekeri orvosi egyetemi tanulmányok után a pataki kollégiumban rektorként, illetve Miskolcon
160 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 703.; Wagner 1998, Nr. 2528. – A vers az alábbi nyomtatvány részét képezi: Martini, Jacob (Praes.) – Cressius, Briccius (Resp.): Partis primae theorematvm physicorum specialim exercitatio tertia de stellis in specie. Witebergae, Johann Faber, 1604. [6] fol., 4°, fol. 6v.
161 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 2693.; Wagner 1998, Nr. 1183., Wix 2008, 31. – A vers az alábbi nyomtatvány hat alkalmi költeménye közül az egyik: Röschel, Johann Baptist (Praes.) – Hegyfalusi György (Resp.): Dissertatio Moralis, De Constientia. Witembergae, Praelo Widuae Matthaei Henckeli, s. a. [1692?].
[26] fol., 4°, fol. 26r.
162 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 2355.; Wagner 1998, Nr. 1414., Wix 2008, 107. – A vers az egyébként szintén magyarországi szerzőket felvonultató nyomtatvány része: Schnitzler, Jacob (Praes.) – Thann, Andreas (Resp.): Dissertatio politico-mathemtica ex architectura militari de praemunitionibus fortali-tiorum. Wittebergae, Literis Johannis Haken, s. a. [1659?]. [9] fol., 4°, fol. 9r.
163 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 1256.; Wagner 1998, Nr. 2786. – A vers lelőhelye: Stempel, Jo-hann Georg: Biblisches Ehren-Gedächtnüß Aus den schönen und trost-reichen Worten: Ich will dich nicht ver-lassen / noch verseumen / geschrieben in der Epistel an die Ebreer am 13. Cap. vers. 5. … Dem … Mann / Hn.
Huldarico Schönbergero. s. l.: Johann Reusner, s. a. [1649?]. [2], 1–77, [51] p., 4°, p. [114].
164 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 1267.; Wagner 1998, Nr. 1500. – A vers az előző lábjegyzetben szereplő nyomtatványban jelent meg. Bibliográfiai adatait lásd ott az alábbi módosítással: p. [115].
165 Vö. Szabó Miklós–Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701–1849. Marosvásárhely: Mentor, 1998, Nr. 1149. – A verset Bél Mátyás tiszteletére szerezte, lásd:
Breithaupt, Joachim Justus (Praes.) – Bél, Matthias (Resp.): [héber, görög] sive, forma sanorvm verborum.
Halae, Typis Orphanotrophei, s. a. [1707?]. [9], 2–50, [28] p., 4°, p. [64].
református lelkészként tevékenykedő Köpeczi Bálint (1631/1632–?),166 a marosvásárhelyi születésű, az Odera menti Frankfurtot, Marburgot és Heidelberget megjárt, később biharpüspöki református lelkész, Vásárhelyi M. György (?–1681 u.),167 az erdélyi származású, franeke-ri és groningeni peregfraneke-rináció után aranyosgerendi református lelkészi állást betöltő Lészfalvi Bálint (?–?),168 a portrék kapcsán már emlege-tett ifjabb Köleséri Sámuel alkalmi költemények szempontjából (is) igen termékenynek nevezhető,169 a fennmaradt peregrinációs albumá-ról jól ismert erdélyi báró, Teleki Pál (1677–1731)170 és európai tanul- mányi körútjára őt elkísérő, szintén erdélyi származású nevelője, Zalányi Boldizsár (?–?),171 az erdélyi születésű, Groningenben és
Lei-166 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 2828.; Wix 2008, 453. – A latin nyelvű verset a szintén erdélyi magyar, I. Rákóczi Ferenc (1645–1676) és Bethlen Miklós (1642–1716) nevelőjeként ismert Jászberényi Pál (1630 k.–1678) köszöntésére szerezte, lásd: Jászberényi Pál: Examen doctrinae Ariano-Socinianae à quodam Anonymo sub hoc titulo evulgatae. Londini, Sumptibus Samuelis Broun, 1662. [20], 1–108, [4], 109–214, [2] p., 8°, p. [20].
167 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 830.; Wix 2008, 873. – A latin nyelvű vers lelőhelye: Miegius, Johann Friedrich (Praes.) – Eperjesi, Michael (Resp.): [héber] Disputatio theologica inauguralis De Nomine super omne Nomen, quod Christo donatum. Heidelbergae, sumpt. Wilhelmi Walteri, s. a. [1673?]. [4] fol., 4°, fol. 4 v.
168 Vö. SZABÓ–TONK 1992, Nr. 2836.; WIX 2008, 487. – A latin nyelvű verset honfitársa, a zilahi Bátai P. György (1662–1698) disszertációjának megjelenése alkalmából költötte, lásd: Rhen-ferdius, Jacob (Praes.) – Batai, Georgius (Resp.): Dissertationis philologico theologicae tripertitae de Agno Paschali vero Christi typo. Pars tertia. Franeqverae, Apud Johannem Gyselaar, 1689. [2], 69–102 p., 4°, p. 101–102.
169 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 2421.; Wix 2008, 452. – Az alábbi nyomtatványokban talál-hatók tőle latin nyelvű versek: Schelken, Sebastian (Praes.) – Boot, Matthias (Resp.): Disputatio theologica inauguralis exhibens Causam Dei occasione loci Psalm. XIV. 1. Franeqverae, Excudit Jo-hannes Gyselaar, 1682. [12] fol., 4°, fol. 12v; Schotanus à Sterringa, JoJo-hannes (Praes.) – Curicke, Johannes (Resp.): Exercitatio philosophica continens Quaestiones nonnullans, quarum genuinus sensus juxta mentem R. Cartesii candidè & sinarè investigatur & explicatur. Disp. I. Franeqverae, Ex officina Johannis Gyselaer, 1682. [2], 1–29, [5] p., 4°, p. [32–33]; Schotanus à Sterringa, Johannes (Praes.) – Waeyen, Jacobus Vander (Resp.): Exercitatio philosophica Continens Quaestiones nonnullans, quarum genuinus sensus juxta mentem R. Cartesii candidè & sinarè investigatur & explicatur. Disp. II. Franeqve-rae, Ex Officina Johannis Gyselaer, 1682. [2], 3–35, [5] p., 4°, p. [36–38];
170 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 2258.; Wix 2008, 817. – A verset egyik hallgatótársa tiszteletére
denben megfordult, majd hazatérte után Enyeden és Aknán lelkészkedő Hunyadi Pál (1642/43–1685),172 a román–illír határőrvidéken, vél-hetőleg Karánsebesen született, Leidenben, Utrechtben, Franekerben és talán Angliában is járt, nagybányai rektorként fiatalon elhunyt Fogarasi K. János (1646–1671),173 a jól ismert református egyházi író, a több kül-földi egyetemen (Franeker, Leiden, Odera menti Frankfurt) megfordult, Kolozsvárott keleti nyelveket és filozófiát oktató ifjabb Csepregi Turkovics Mihály (1663–1704)174 vagy a portréknál már ugyancsak említett orvos, író, enyedi tanár, Pápai Páriz Ferenc175 és szatmári származású peregrinustársa, az ecsedi rektor, Polgári György (?–?).176
Az ízelítő gyanánt elősorolt adatokból kitetsző kapcsolattörténeti áttekintés summázataként elmondható, hogy a hallei Franckei Alapítványok történeti gyűjteményei különféle típusú, magyar vonatkozású dokumen- tumok gazdag – sőt: a kora újkor viszonylatában a világ egyik leggazdagabb – lelőhelyének számítanak, ahol a 17. század végétől kezdve egészen máig minden érdeklődő olvasó, legyen az hungarus vagy más nációbeli személy, kedvére válogathatott többek között a jelen alfejezet témája szempontjából központi szerepet játszó Erdély történetét, kultúráját, lakóit bemutató nyomtatott dokumentumok közül. Az elmúlt években folyó kutatás sok ismeretlen szellemi emléket tárt fel, melyek tovább gazdagítják a 16–18. századi hallei–magyar kapcsolatokról és a magyarországi művelődéstörténeti viszo-nyokról jelenleg rendelkezésünkre álló képet, és arra ösztönöznek, hogy a hasonló indíttatású külföldi kutatásokat töretlenül folytatni kell.
172 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 2236.; Wix 2008, 363. – A verset egy felső-magyarországról szár-mazó honfitársa védése alkalmából faragta, lásd Valckenier, Johann (Praes.) – Szoboszlai N., Samuel (Resp.): Dissertatio theologica prima & secvnda de Justificatione Hominis coram Deo. Lvgdvni Batavorum, Apud Viduam & Haeredes Johannis Elsevirii, 1669. [29] fol., 4°, fol. [28]r.
173 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 1363.; Wix 2008, 252. – Héber nyelvű alkalmi költeménye az előző lábjegyzetben említett nyomtatvány fol. [29]r oldalán olvasható.
174 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 2057.; Wix 2008, 159. – Az ugyancsak erdélyi és néhány láb-jegyzettel előbb említett hallgatótárs tiszteletére héber nyelvű verset szerzett, lásd Vitringa, Campegi-us (Praes.) – Batai, GeorgiCampegi-us (Resp.): Dissertationis philologico theologicae tripertitae de Agno Paschali vero Christi typo. Pars secunda. Franeqverae, Apud Johannem Gyselaar, 1689. [2], 35–66, [2] p., 4°, p. [68]
175 Vö. Szabó–Tonk 1992, Nr. 568.; Wix 2008, 601. – A latin nyelvű költemény neves honfi- és hallgatótársa előtt tiszteleg, lásd Vitringa, Campegius (Praes.) – Köleséri, Samuel (Resp.): Dissertation-is Philologic-Theologicae, De SacrificiDissertation-is. Pars ultima. Franeqverae, Ex Officina JohannDissertation-is Gyselaar, 1683. [2], 97–140, [4] p., 4°, p. [141–142].
176 Vö. Wix 2008, 638. – A latin nyelvű vers lelőhelye az előző lábjegyzetben megadott mű némi változtatással a bibliográfiai adatokban: p. [143].