A kötet előző fejezetei a Franckei Alapítványok történeti gyűjteményei-ben található hungarikumok feltárásának fázisait mutatták be a kiadott ka-talógusok megjelenésének kronológiai sorrendjében. Először a portrékról, majd a történeti térképekről és látképekről esett szó. A sorban harma-dikként a magyar vonatkozású levéltári dokumentumok következnek.141 Ahogyan a kötet bevezető részében is jeleztem, ez a hatalmas korpusz köny-vem kéziratának lezárása előtt néhány nappal került ki a nyomdából, így mély-reható elemzésnek nem tudtam alávetni. Ezt majd remélhetőleg megteszi a szakmai közönség a közeljövőben. A rend kedvéért azonban néhány oldalnyi bemutatást mindenképpen szentelnem kell a Csepregi Zoltán nevével fémjelzett kézirat-katalógusnak.
Azt még az elején le kívánom szögezni, hogy az archiváliák képezik az egyet-len olyan állományegységet a Franckesche Stiftungenben, amelyben mód-szeresen sosem végeztem feltáró munkát, így nincs kellő forrásismeretem a területen. Kollégáim elbeszéléseiből, ad hoc jellegű levéltári kutatásaimból és főként a frissen kiadott katalógusból szereztem kapcsolódó információimat.
Az imént elmondottakból egyenesen következik, hogy a kéziratok szemrevé-telezését közel sem tudom olyan alaposan elvégezni, mint a portrékét vagy a kartográfiai dokumentumokét. Éppen ezért az alábbiakban a kétkötetes kézirat-katalógus könyvismertetésszerű tárgyalására vállalkozhatom csupán.
141 Lásd Hungarica – Handschriften 2015. – A tartalmas katalógusról könyvismertetésem jelenik majd meg a Magyar Könyvszemle 2016. évi 3. számában (lásd Verók 2016).
Csepregi Zoltán azzal kezdi katalógusának bevezetőjét, hogy felhívja a figyelmet egy különös hallei „tradícióra” a magyar vonatkozású dokumentumokat regisztráló kötetek kiadástechnikai kérdéseinek tekintetében. Arról van szó ugyanis, hogy az eddigi katalógusok más-más sorozatban és más-más módszertannal készültek.142 Ezt a sort a harmadik kötetpár sem szakítja meg, hiszen újabb sorozatban, újabb kiadónál és újabb kiadási elvek alapján került összeállításra.143 A látszólagos követ-kezetlenség abból fakad, hogy a Franckesche Stiftungen nem rendelkezik önmagában álló, azaz különgyűjteményként funkcionáló hungarikaállo-mánnyal, mint például a szintén Halléban található Szászország-Anhalti Egyetemi és Tartományi Könyvtár (Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt in Halle) úgynevezett wittenbergi magyar könyvtára.144 Az Alapítványok különféle történeti gyűjteményeiben a magyar művelő-déstörténetet érintő kéziratok és nyomtatványok az állomány integráns részét képezik, valójában fel sem tűnnek a könyvtár és levéltár haszná-lóinak. Amikor hajdanán (2000-ben) egy kétoldalú együttműködési meg-állapodásnak köszönhetően elkezdődött a módszeres feltárás, senki sem gondolta, hogy ilyen mennyiségű értékes magyar anyag fog összegyűlni a főleg a 18. században hungarus-diákok által jelentős számban látogatott egyetemváros árvaházi gyűjteményeiben. A Halléba időről időre visszatérő magyar kutatók, valamint az őket ösztönző és támogató személyek hite és kitartása azonban meghozta gyümölcsét. A sok ezer, köztük számos ismeretlen tételnyi találat – elemző feldolgozás után – még sok újdonsá-got hozhat a kora újkori magyar művelődéstörténet európai kapcsolat-rendszerét fürkészők számára.
A szerző a katalóguskötet bevezetőjének következő részében a (nyelvi, területi, személyi, tartalmi, tulajdonosi) hungarica fogalmát145 mutatja be az olvasók számára, jól érzékeltetve a 19. században
kidol-gozott terminus technicus 20. és 21. századi bővülését.146 A következő alfejezetben a most kiadott katalógus forráshelyeit (a Franckei Alapítvá-nyok főlevéltára [Hauptarchiv], missziós levéltára [Missionsarchiv], iskolai levéltára [Schularchiv], gazdasági és igazgatási levéltára [Wirtschafts- und Verwaltungsarchiv], valamint a Berlinben őrzött Francke-hagyaték [Franc-ke-Nachlass]) veszi sorra – röviden összefoglalva az egyes archívumok létrejöttét, történetének alakulását és állomány-összetételét. A nevezett öt nagy állomány elsőrangú kútfőket hagyományozott át az utókorra, amelyek érzékletesen dokumentálják a hallei pietizmus kialakulását, virág-korát és elhalványulását, továbbá a Franckesche Stiftungen fejlődését.147 A katalógusba felvett másfél ezernél is több tétel túlnyomórészt a területi és a személyi hungarikumokból áll össze.
A kutatástörténeti alfejezetben Csepregi Zoltán egészen a két világháború közötti időszakig tudja visszavezetni a hungarológiai indítta-tású hallei dokumentumfeltárás fonalát. A berlini Collegium Hungaricum egykori igazgatója, a külföldi hungarológiai tevékenység hathatós elindító-ja, Gragger Róbert (1887–1926) és egyetemi hallgatói kezdték meg ugyan-is a levéltári anyag átfésülését. Módszereik ugyan még kevésbé nevezhetők tudományosnak, találataik viszont ráirányították a figyelmet a források-ra. Azok nyomán pedig megszületett az első témába vágó monográfia is Szent-Iványi Béla tollából 1937-ben. Mintegy hatvanévnyi szünet után a hallei levéltári hungarikakutatás az 1990-es években erősödött fel megint, amikor Szelestei Nagy László, Font Zsuzsa, Viskolcz Noémi, majd Csepregi Zoltán is egyre-másra dolgoztak fel különböző állományegysé-geket a franckei árvaház gyűjteményeiből. A szisztematikus átvizsgálás, az adatbázis-építés és a katalógusszerű összegzés azonban a most kiadott kötetek összeállítójára maradt.
146 Az eredetileg a régi könyvekre kidolgozott fogalmat Borsa Gedeon javasolta kiterjeszteni mind a levéltári, mind a muzeológiai gyűjteményekre (legutóbb megjelent írását vö. Borsa Gedeon: A régi nyomtatott dokumentumok magyar vonatkozásai. In: Uő.: Könyvtörténeti írások IV. Módszertani cikkek és kuta-tási eredmények. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2000, 85–96.)
147 A Stiftungenben található levéltári állományok nagy része már a világhálón is kereshető:
egyedi történeti kéziratok: http://192.124.243.55/cgi-bin/gkdb.pl [utolsó letöltés:
2015. december 30.],
történeti akták és gyűjtemények: http://www.francke-halle.de/einrichtungen-a-2001.html [utolsó letöltés: 2015. december 30.],
Francke-Portal: http://digital.francke-halle.de/fsfp [utolsó letöltés: 2015. december 30.],
a dán–hallei misszió iratai: http://digital.francke-halle.de/fsdhm [utolsó letöltés: 2015. december 30.]