Ahogyan azt a fejezet elején már jeleztem, a Franckesche Stiftun-gen történeti könyvtárának térképkatalógusa eredetileg a könyvek katalógusának kiegészítéseként készült volna el. Azonban a 2003–2009 között lezajlott kutatás során a nagy számban előkerült anyag végül is egy önálló kötet megjelentetését tette lehetővé. A gyűjtés idő-közben kibővült a kartográfiai anyagok mellett a látképekkel, annál is inkább, mert különösen a városok és katonai események ábrázolá-sában nehéz szétválasztani a két ábrázolástípust. A térkép és a látkép között olyan átmeneti változatok léteztek, mint a látképes térkép vagy a térképi elemeket tartalmazó látkép (madártávlati kép).
Mivel azonban a két anyagcsoport szétválasztását – a hozzáértők elmondása alapján – szakmai érvek támasztják alá, ezt nem lehetett megkerülni, jóllehet az előbb vázolt probléma nem egy esetben szub-jektív döntést követelt. Így a kartográfiai emlékeket egybegyűjtő kötet első részében a térképek és látképes térképek, míg a második részé-ben a látképek szerepelnek.112 Utóbbiak közé Pászti László kollégám-mal bevettünk néhány olyat is, melyen ugyan földrajzi objektum nem szerepel, elhagyásával azonban a Stiftungen könyvtárának hungariku-maiból készült katalógus hiányos maradt volna (pl. árulással vádolt
A másik nagy kérdéskör volt esetünkben a hungarikum fogalmának meg-határozása. Hagyományosan hungarikumnak tekintünk minden olyan tér-képet, amely
1. a mindenkori (történeti) Magyarországot vagy annak részeit ábrázolja, 2. Magyarországon készült,
3. szerzője magyar vagy magyar származású személy, illetve 4. magyar nyelvű feliratot tartalmaz.
A katalógusba felvettük ezeken felül:
5. Horvátország, mint Magyarország társországának térképeit, 6. mindezen területek ókori állapotát bemutató történelmi térké-peket (Pannonia, Dacia és Illyria), továbbá
7. az ún. Duna-térképeket, valamint
8. Magyarországot és a Balkán egy részét vagy egészét s hasonlóképpen 9. Magyarországot és Lengyelországot együtt ábrázoló térképműveket.
A kutatás megindulásakor (2003-ban) az önálló térképlapok leválogatása már megtörtént, de könyvtári katalógus akkor még nem állt rendelke-zésre, sőt hagyományos cédula- vagy kötetkatalógus sem.113 Az atlaszok, továbbá az olyan földrajzi és történelmi kiadványok, melyek melléklet-ként térképeket, vár- és városmetszeteket tartalmaznak, a könyvek közé voltak beosztva, jóllehet előbbiek jelesebb darabjait már részben külön tárolták. A nem kartográfiai kiadványokban keresett dokumentumok csakis az egyenkénti kézbevétel és átlapozás során kerülhettek elő. Így fordulha-tott elő, hogy Pászti László célirányos kéthetes hallei térképkutatása után (2003) még évekkel később is nagy számban találtam – elsősorban – látké-peket, melyek tovább árnyalták a kialakult képet a gyűjtemény nagyságáról és összetételéről.
A Franckesche Stiftungen régi könyveket őrző könyvtárában a kuta-tás során 152 darab magyar vonatkozású térképet és 292 darab látké-pet azonosítottunk. Mindez 33 atlaszban, illetve térképkolligátumban
113 Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a térképekről és látképekről mind a mai napig sem offline, sem online katalógus nem áll a kutatók rendelkezésére a Stiftungenben. Ez a tény is alátámasztja a ma-gyar vonatkozású anyag katalógus jellegű „kiemelésének” jelentőségét a teljes gyűjteményből.
(a kolligátumokat lapokra szedték), 72 darab földrajzi, kronológiai és tör-ténelmi tárgyú könyvben. Csupán 5 darab térkép létezett egyedi lapként.
A teljes anyagban két darab kéziratos térkép volt,114 ezenfelül 4 olyan mű, amely a hazai szakirodalom számára ismeretlen115 (leszámítva az ókori térképeket, melyek teljes körű szakmai feldolgozása még nem történt meg).
A térképek egy részére igaz a korábban leírt általános megállapítás a németalföldi és dél-német eredetről, míg a mellékletként megjelent lapok zömmel Németországban, kisebb részben Svájcban és Hollandiá-ban láttak napvilágot. Többek közt olyan szerzők és kiadók műveiről van szó, mint Sebastian Münster, Petrus Bertius (1565–1629), Philipp Clüver, Christoph Cellarius (1638–1707), néhányuk több kiadásban is.
Az említett két kéziratos térkép Johannes Prätorius (1537–1616) mű-veinek felhasználásával készült 1712-ben, s a hallei szlavista professzor, Heinrich Milde kolligátumatlaszába kötve található, személyes meg-jegyzéseivel ellátva. A térképeket Gerhard Simon Grossenstein rajzolta az amszterdami Visscher család valamely kiadványát is felhasználva.
A Magyarország-térkép címe: Totius Regni Hungariae maxime que par-tis Danubii fluminis, Erdély térképének pedig Nova tabula Transylvania et Hungaria, Moldavia et Walachia, ps.
A térképek tartalmának földrajzi megoszlását az alábbi felosztás mutatja:
Magyarország 40 db
Erdély 21 db
Horvátország/Szlavónia/Bosznia 12 db
Vármegyék és egyéb részterületek 7 db
Települések 28 db
Magyarország/Balkán/Lengyelország 8 db
Duna 8 db
Osztrák Birodalom/Osztrák-Magyar Monarchia 2 db Ókortörténeti térképek (Pannonia, Dacia, Illyria, Moesia) 26 db
Összesen 152 db
114 Hungarica – Historische Karten 2009, Nr. 78, 113. – A 78-as tétel alatt szereplő, tintával rajzolt,
Az ezeket kiegészítő 292 darab látkép között 52 olyan új lap található, melyet a szakirodalom egyáltalán nem ismert, vagy csak variánsát tartotta eddig számon. Ezek között kéziratos anyag nincsen. A térképek és a látképek kiadásának időbeli alakulását az alábbi táblázat tartalmazza:
Térképek Látképek
A térképek (61%), de különösen a látképek (94%) esetén szembeötlő a 17. századi kiadványok magas száma. Ezt nem annyira a gyűjtemény lét-rejöttének időpontja magyarázza, hanem sokkal inkább az a tény, hogy a leírt és képpel is megjelenített művek többségének keletkezése korának aktuális politikai és katonai eseményeit tükrözi. Márpedig Magyarország mintegy 150 éves török megszállása bővelkedett katonai eseményekben, melyek hol örömteli, hol elborzasztó hírei a térképeken és látképeken ke-resztül jutottak el a szélesebb közönséghez.
Még egyszer megerősítjük, hogy különösen az 1660–1664 közötti ese-mények kaptak kitüntető figyelmet, hiszen Zrínyi Miklós horvát bán ered-ményes téli hadjárata, majd a győztes szentgotthárdi csata (1664. au-gusztus 1.) hosszú idő óta az első sikereket hozták a magyarok számára az Oszmán Birodalom felett, felcsillantva a reményt az ország régen várt felszabadítása előtt. Az események kapcsán igen nagy számban jelentek meg az országot és/vagy a háborús eseményeket bemutató könyvek, szá-mos metszettel illusztrálva, melyek többnyire korábbi látképek átvételével készültek, gyakran kevésbé művészi színvonalon. Az új ütközetekről (pl. a fontos drávai átkelő, az eszéki híd felégetése, Zrínyi-Újvár ostroma, szentgotthárdi csata) új metszetek készültek, a csatatértől távol, melyek valóságtartalma azonban sok esetben némi kívánnivalót hagy maga után.116
Az 1660-as évek eseményeinél jóval nagyobb publicitást kapott az az 1683-ban Bécs ostromával kezdődő háború, melynek vége 1699-ben Magyarország nagy részének török uralom alóli felszabadulását eredményezte.
116 Az ismertebb és népszerűbb művek, illetve szerzők (Birken, Ortelius, Tröster, Merian stb.) fel-sorolását lásd fentebb.
Korábban sosem tapasztalt mennyiségben láttak napvilágot a magyar várakat és városokat, csatákat bemutató – sokszor évszázados előképe-ket felhasználó – metszetek, de az országot szinte „elözönlő” külföldi mérnököknek köszönhetően egyre hitelesebb ábrázolások is.
Összességében elmondhatjuk, hogy a kutatás sok újdonságot hozott a felszínre; különösen értékesek a szakirodalom által mindeddig nem ismert kéziratos térképek és az eddig máshol nem vagy csak eltérő vari-ánsban azonosított látképek. A Franckei Alapítványok apró kartográfiai gyűjteménye is mutatja, feltételezhetően milyen kiváló hungarikaanyag vár még megtalálásra a régi állományokkal rendelkező német könyvtárakban.
A hallei eredmények ösztönzést adhatnak, hogy a magyar vonatkozású dokumentumok utáni kutatást érdemes lenne kiterjeszteni az eddig fel nem tárt egyéb német közgyűjteményekre is.