Az Alaptörvény paradoxonjai

2.1. Legitimációs paradoxon: az alkotmány integratív funkciója és az Alaptörvény értékvilága²⁰

Az Alaptörvény körüli retorikai diskurzus szerint úgy tűnik, az alkotmányozó eredetileg nem számolt a szöveg befejezettségének tévhitével. Egy, a ’89-es rendszerváltást befejező aktusnak szánta az új alkotmányt, mely szilárd alapot biztosít a jövőnek, illetve ez Magyarország első, egységes alaptörvénye lesz, a jogrend alapja,²¹ s mint ilyen, annyira biztos és lezárt, hogy a 89-essel szemben, amit többször is módosítottak,²² ez már olyan tökéletes, amely esetében a módosítás szükségessége fel sem merül, és amellyel mindenki azonosulni tud.

Ezekkel az igényekkel szemben azonban több, ennek ellentmondó jelenség fi gyelhető meg. Mindez vélhetően arra vezethető vissza, hogy míg a ’89 es alkot-mány esetében legalább egy negatív konszenzus volt,²³ ti. szakítás a szocia-lizmussal és a jogállami átmenet megvalósítása, 2011-ben sajnos ilyesmi nem mutatható ki. Az alkotmányozási kényszer hiányát az átmenetiség lezárásának igényére történő hivatkozás kívánta pótolni. Nem sikerült azonban széles körű konszenzust kialakítani a szöveg mögött, maga az alkotmányjogász társadalom is csak ‘a pálya széléről’ fi gyelhette az eseményeket,²⁴ a szöveg eredeti szerzőit pedig mind a mai napig nem ismerjük.²⁵ A társadalmi legitimáció kérdése²⁶ esetén

20 Részletesen ld. O^RBÁN Endre: Frankovich-időket él Magyarország? In: V^EREBÉLYI Imre (szerk.):

Állam és jog alapvető értékei a változó világban. Konferencia kötet, 2012. Győr. 51–59.

21 R cikk (1) bekezdés.

22 2010 és 2011-ben például tizenegyszer: http://www.parlament.hu/fotitkar/alkotmany/

modositasok.htm [letöltve: 2012.02.28]

23 T^ÖLGYESSY Péter: Az alkotmányosság helyreállítása Magyarországon. http://www.tte.hu/

toertenelemtanitas/toertenelemtanarok-orszagos-konferenciaja/7321-toelgyessy-peter-az-alkotmanyossag-helyreallitasa-magyarorszagonm [letöltve: 2012.03.10]

24 SÓLYOM László: Előszó. Az alkotmányos kultúra szerepe. In: JAKAB András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei, Budapest, HVG-ORAC, 2011. 11.

25 Rendelkezésünkre áll azonban egy interjúkötet: ABLONCZY Bálint: Az Alkotmány nyomában.

Elektromédia, 2011.

26 Ehhez kapcsolódóan lásd még DRINÓCZI Tímea: Az alkotmány legitimitásáról. http://www.

plwp.jak.ppke.hu/en/muhelytanulmanyok/20111/44-2011-37.html [letöltve: 2012.12.10], vala-mint SZIGETI Péter: Az alkotmányozás alkotmányossága. In: JAKAB András – KÖRÖSÉNYI András (szerk.): Alkotmányozás Magyarországon és máshol. Budapest, MTA TK PTI, 2012. 75–89.

137 Az Alaptörvény paradoxonjai

egyes szerzők a nemzeti konzultációra hivatkoznak,²⁷ azonban jelen sorok szer-zője szerint az egy közjogilag nehezen értékelhető műfaj, amely inkább kommu-nikációs ingerszintünket érhette el. Az ellenzéki pártok kivonulása és a világ-nézeti, valamint homályos kollektivista személetű passzusok²⁸ szövegbe illesz-tése pedig szintén az integratív funkció ellenében hatnak.

Jól szemlélteti mindezt az, hogy az új Alaptörvény preambuluma már címében jobboldali,²⁹ nemzeti és vallásos szóhasználatú, szemben³⁰ a ’89-es szöveggel, melynek jelentős előnye volt a világnézeti semlegessége, a jövőre irányultsága, valamint a történeti narratíva hiánya.³¹

Az Alaptörvény ehhez képest múltra irányuló és vitatható történelem-szemléletet képvisel,³² életmódokat preferál:³³defi niálja a házasságot,³⁴ az anyai önrendelkezési jog korlátozásának lehetőségét megteremtve nyilat-kozik a magzatról,³⁵ nem emlékezik meg az állam nem vallásos

hagyomá-27 TRÓCSÁNYI László: The Creation of the Basic Law of Hungary. In: CSINK Lóránt – SCHANDA

Balázs – VARGA Zs. András (eds.): The Basic Law of Hungary – A First Commentary. Dublin, Clarus, 2012. 8.

28 Herbert K^ÜPPER: Zwischen Staatspaternalismus, Kollektivismus und liberalem Individ ualismus: Normative Grundlagen des Menschenbilds im neuen ungarischen Grundgesetz.

In: C^SEHI Zoltán – S^CHANDA Balázs – S^ONNEVEND Pál: Viva Vox Iuris Civilis. Tanulmányok Sólyom László tiszteletére 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Szent István Társulat, 2012.

215–239.

29 E ponton egy politikai fi lozófi ai paradoxonra is érdemes felhívni a fi gyelmet. Elhangzó érv, hogy ez egy konzervatív alkotmány, melynek eképpen a konzervativizmus eszméjének megfe-lelően építenie kellene a szerves fejlődésre és a hagyományokra. Mégis, úgy tűnik, radikális törésvonalat kodifi kál az Alaptörvény, szakítást a ’89-es alkotmánnyal, amiből ennek elle-nére a legitimációját eredezteti. Ezt erősíti továbbá a forradalomra apelláló szóhasználat. Ezen felül a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Nyilatkozata a liberalizmus eszmeköréből a társadalmi szerződés fogalmát kölcsönzi. Ld. John R^AWLS: Az igazságosság elmélete. Osiris, Budapest, 1997. 30–37.

30 JAKAB i. m. 180–182.

31 TÓTH Gábor Attila: Értékpluralizmus a Magyar alkotmányos rendszerben. http://www.youtube.

com/watch?v=qWiPZTYoGKU (2012.03.15).

32 J^AKAB i. m. 180–183. F^LECK Zoltán, G^ADÓ Gábor, H^ALMAI Gábor, H^EGYI Szabolcs, J^UHÁSZ Gábor, K^IS János, K^ÖRTVÉLYESI Zsolt, M^AJTÉNYI Balázs, T^ÓTH Gábor Attila: Vélemény Magyarország Alaptörvényéről. Fundamentum. 2011/1. 63. F^EKETE Balázs: Történelmi elemek az EU-tagállamok alkotmány-preambulumaiban. In: L^AMM–M^AJTÉNYI–P^AP i. m. 45. Lásd továbbá: C^HRONOWSKI Nóra – D^RINÓCZI Tímea – K^OCSIS Miklós: Mozaikok, azaz milyen értel-mezési kérdéseket vethet fel az alaptörvény? In: D^RINÓCZI Tímea (szerk.): Magyarország új alkotmányossága. http://ajk.pte.hu/fi les/tiny_mce/File/karikiadvanyok/magyarorszag_uj_

alkotmanyossaga_kotet_11.pdf [letöltve: 2013.01.10] 45–64.

33 Az Alaptörvény perfekcionista karakteréről ld. HEGYI Szabolcs: A jogok és kötelezettségek kapcsolata új szabályozásának elvi kérdései. Fundamentum, 2011/2. 62–67.

34 L) cikk (1)

35 II. cikk.

nyairól,³⁶ és bár az Alapjogi Charta tekinthető az alapjogi katalógus kiindu-lópontjának, kimarad a diszkrimináció tilalmi listájáról az életkoron, a gene-tikai tulajdonságon, a nemzetiségi kisebbséghez tartozáson, valamint a szexu-ális orientáción alapuló különbségtétel tilalma, melyeket jogilag fed ugyan az

‘egyéb helyzet’ kategória, mégis, kihagyásuk az integratív funkció és egyben az alkotmány tekintélye ellenében hat.³⁷ Mindezt tovább tetőzi az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseit (Aár.) bevezető különösen hosszú preambulum, „A kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről” című szöveg, melynek ‘társszövege’ a negyedik alkotmánymódosítás révén az Alaptörvény U) cikkébe is bekerült.

Ami pedig a legproblematikusabb lehet: kollektivista szemüvegen keresztül láttatja az alapvető emberi jogokat,³⁸ homályos vertikális alapkötelezettségekhez kapcsol egyes jogosultságokat,³⁹ továbbá korlátozhatónak nyilvánítja az alapjo-gokat „valamely alkotmányos érték védelme érdekében”⁴⁰ és ezzel tágra nyitja az alapjogkorlátozás kapuját. Hogy mindez az R) cikk (3) bekezdés és a Nemzeti Hitvallás fényében hogyan artikulálódik, azt persze az Alkotmánybíróság döntései válaszolják meg.

36 „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” (Nemzeti Hitvallás) Ellenben a katolikus Lengyelországban, ahol nyolc preambulum közül választott az alkotmányozó, az alaptörvény így fogalmaz: “mi, a lengyel nemzet – a Köztársaság valamennyi állampolgára, azok, akik hisznek Istenben mint az igazság, igazságosság, a jóság és a szépség forrásában, valamint azok, akik nem osztoznak e hitben, de tisztelik az egyetemes értékeket, amelyek más forrásból erednek…” Ryszard PIOTROWSKI: A lengyel alkotmány preambuluma az Alkotmánybíróság joggyakorlatában. In:

LAMM–MAJTÉNYI–PAP i. m. 113.

37 XV. cikk (2) bekezdés, Alapjogi Charta 21. cikk.

38 „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.

Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alap-vető értékei a hűség, a hit és a szeretet.

Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.

Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.” Nemzeti Hitvallás.

„Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.” O. cikk.

“Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállal-kozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.” XII. Cikk (1) bekezdés.

“Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.” XIX.

cikk (3) bekezdés.

39 “Az Alaptörvény egyes rendelkezései és a belőlük kirajzolódó kép sze rint bizonyos jogok gyakorlása bizonyos kötelezett ségek teljesítésétől függ, aminek következtében azok már nem is tekinthetők alanyi jogoknak.” HEGYI Szabolcs i.m. 62.

40 I. cikk (3) bekezdés.

139 Az Alaptörvény paradoxonjai

2.2. Szakmai paradoxon: megosztottság vagy egységes vélemény

A konszenzus hiánya megosztotta az alkotmányjogász közösséget is. Az alkot-mányjogot tanítók konferenciáján⁴¹ Tóth Gábor Attila szakmai megosztottságról beszélt, ‘apologétákra’ és ‘destruktívakra’ osztva az alkotmányjogász közös-séget.⁴² Persze, mint minden bináris oppozíciót,⁴³ így ezt is némi fenntartással kell kezelnünk, így nem is meglepő, hogy a beszélgetés végére már továbbfi -nomodott a két kategória alkategóriákkal, mint amilyen a ‘vulgárapologéták’

osztálya.

Tóth Gábor Attila tézise szerint korábban létezett egy, főként az alkotmány-bírósági határozatokra építő közös nyelv, mely mára elveszett, ugyanis az alkot-mányjogászok egy része eleve nem legitim dokumentumként közeledik az Alaptörvényhez.

Tézisét megismételte a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének 2013.

február 14-i ülésén is, mely az általa szerkesztett, az Alaptörvény problémás kérdéseit fi rtató könyv⁴⁴ bemutatójával vette kezdetét. A beszélgetés érdekes pillanata volt, mikor a könyv egyik felkért bírálója, Sonnevend Pál, megkérdő-jelezte Tóth Gábor Attila oppozícióját és amellett érvelt, hogy szerinte a jogá-szok egységesen fenntartásokkal kezelik az új Alaptörvényt és szerinte mindez soha nem látott szakmai konszenzushoz és párbeszédhez vezetett.

2.3. Teleológiai paradoxonok: Átmenetből, átmenetbe; Az első, egységes koncepciójától az első ‘kétfejűségig’⁴⁵; A véglegességtől a 4.

módosítás felé

Az 1949. évi XX. törvény preambuluma által szolgáltatott alkotmányozói érv – mely szerint „(...) hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:” – az átme-netiség megszüntetését célozta. Mindezt azonban erőteljesen megkérdője-lezi az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseinek elfogadása, mellyel

kapcso-41 ELTE TáTK, 2012.11.23.

42 A gondolat megjelenik a S^ÓLYOM Péter által készített interjúban is. Ld. „Az Alaptörvény fő problémái nem oldhatóak meg jogértelmezéssel” T^ÓTH Gábor Attila alkotmányjogásszal S^ÓLYOM Péter beszélget. Fundamentum. 2012/4. 73–74.

43 Ilyen bináris oppozícióként említhetők például a jó - rossz, test - lélek, forma - anyag, ész - érzelem, férfi - nő, test - lélek, alap - felépítmény, tudat - tudattalan stb. dichotómiák.

44 Attila Gábor TÓTH (ed.): Constitution for a Disunited Nation - On Hungary’s 2011 fundamental law. Central European University Press, Budapest, 2012.

45 LÁPOSSY–SZAJBÉLY i.m. 3.

latban ezen írás kiinduló tézise az volt, hogy míg arról nem mond ítéletet az Alkotmánybíróság, addig a magyar jogrendszer a közjogi bizonytalanság és közjogi átmenet korszakát éli. Az Aár.-ben ugyanis három féle normatípus volt benne: csupán végrehajtási, ezenfelül jogalkotásra felhatalmazó, de nem átme-neti és végül közvetlenül hatályosuló és szintén nem átmeátme-neti rendelkezés.⁴⁶

Az Aár.-rel kapcsolatos legfőbb probléma az volt, hogy alkotmányos szintre tartott igényt, majd ezt utólagosan az Alaptörvény első módosítása is legali-zálni hivatott. Mindez azonban ahhoz vezetett, hogy a jogalkotó alkotmány-jogilag problémás rendelkezések parkolójaként kívánta használni az Aár.-t és az Alkotmánybíróság által megsemmisített alkotmányellenes rendelkezéseket ide emelte be,⁴⁷ mint alkotmányjogi ellenőrzéstől védett területre. A módszer egyrészt aláásta az alkotmányosságba vetett bizalmat, másrészt megkérdőjelezi az alkotmány koherenciájába vetett hitet is,⁴⁸ hiszen az ilyen típusú Aár. kiegé-szítések egy alkotmányossági probléma alkotmányos szintre emelését és ezzel puszta technikai semlegesítését jelentik.

Ennek tarthatatlanságával kellett szembesülnie az Alkotmánybíróságnak is a 7:7 arányban meghozott 33/2012 (VII.17.) számú határozata esetén.

A kérdéses ügyben megsemmisített jogszabályhely ugyanis tartalmi értelemben az Aár. egyik paragrafusát ismételte meg.⁴⁹ A döntéshez csatolt különvélemé-nyek ellenben azt is megmutatták, hogy egyes alkotmánybírák egyáltalán nem látnak gondot a két alkotmányos szintre igényt tartó szövegkorpusz, egyrészt az Alaptörvény, másrészt pedig az Aár. közötti feszültségben.

Az Aár. így több probléma közös forrása volt. Nem pusztán szó szerint az átmeneti rendelkezések korát hozta el, melyet utóbb lezárt az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII.29.) AB határozatával, hanem amíg hatályban, volt kettős mércét iktatott a rendszerbe. A 33/2012 (VII.17.) AB határozatnál maradva ez azt jelentette, hogy a bírák szolgálati jogviszonyának megszüntetése esetén kézenfekvőnek bizonyult azzal érvelni, hogy bár lehet, hogy nem ‘alaptörvé-nyes’ a vizsgált jogszabály, de ‘átmeneti rendelkezéses’. Mindez azonban olyan súlyos alkotmányértelmezési kérdéseket is megnyit, mint az alkotmány

szöve-46 Uo.

47 Ilyen volt például a legfőbb ügyész bíróság-kijelölési jogköre.

48 A „nehéz eseteknél” a bíró erkölcsi felfogása jut szerephez. Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíróság elnökével Tóth Gábor Attila beszélget. In: HALMAI Gábor (szerk.): A megtalált alkotmány? A magyar alapjogi bíráskodás első kilenc éve. Budapest, Indok, 2000.

383–384.

49 A Bjt. 230. paragrafusa az akkor még hatályban lévő Aár. 12. § (1) bekezdésének majdnem szó szerinti ismétlése volt.

141 Az Alaptörvény paradoxonjai

gének koherens rendszere, mely bár fi kció, az Alkotmánybíróságnak fenn kell tartania azt, és az Alkotmány egyes rendelkezéseit egymásra tekintettel kell értelmeznie.⁵⁰

Az Aár. jelenség tehát mindenképpen közjogtörténeti nyom marad, azon paradoxon letéteményese, melyet az ünnepélyes posztambulum úgy fogalmaz meg, hogy megalkotásra került az első, egységes Alaptörvény.⁵¹ Az egysé-gességet áttörő Aár. több paragrafusát végül e posztambulumra hivatkozva semmisítette meg az Alkotmánybíróság is. Mindez azonban úgy tűnik sosem látott konfl iktust eredményezetett az alkotmányozó és az Alkotmánybíróság között, az előbbi ugyanis beterjesztette a negyedik alkotmánymódosítását és ezzel az Alaptörvény szövegébe kívánta iktatni az Aár. több megsemmisített részét.

Ezek az amerikai mintára születő First, Second, Third és Fourth (stb?) Amendments dokumentumok pedig az írásbeliségbe vetett tévhithez és a szöveg fölötti uralomért folytatott harchoz vezethetnek vissza bennünket. Kérdéses azonban, hogy ez lehetséges-e. A Sólyom László által emlegetett alkotmányos kultúra,⁵² vagy a husserl-i retenció és pretenció,⁵³ vagy a jogi hermeneutika folyamatossági igénye⁵⁴ ugyanis nem támasztják alá azt, hogy a korábbi AB határozatok hatálytalanná nyilvánítása itt bármiféle jogszemléleti szakadáshoz vezetne,⁵⁵ ellenben előtérbe állítják az azt megóvni vagy éppen megváltoztatni

50 A 33/2012 (VII.17.) deklarálja is ezt az elvet: „Az Alaptörvény zárt, ellentmondásmentes rend-szer. [Az Alkotmány egységének (zártságának) az elve a köztársasági elnök jogállását vizs-gáló 48/1991. (IX. 26.) AB határozathoz csatolt párhuzamos véleményekben került kifejezetten rögzítésre (ABH 1991, 217, 242.). Később ezt az elvet átvette a 36/1992. (VI. 10.) AB határozat is, amely a köztársasági elnök kinevezési hatáskörét vizsgálta: [...] Az Alaptörvény szabályait is csak egymásra tekintettel lehet és kell értelmezni. Az általános korhatárt ezért úgy szabad értelmezni, hogy ennek eredménye ne vezethessen a bírói függetlenség lényeges elemei sérel-mére.” A határozat egyes különvéleményei azonban ezen túllépnek, DIENES-OEHM Egon például elégségesnek tartja azt vizsgálni, hogy van-e egyetlen alaptörvényi passzus, aminek megfelel a vizsgált jogszabályhely.

51 „Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.”

52 S^ÓLYOM i. m. 11–14.

53 Edmund HUSSERL: Előadások az időről. Budapest, Atlantisz, 2002. 9.

54 GADAMER i. m. 364.

55 Fekete Balázs e ponton utal arra, hogy az alkotmányozói cél talán egy új alkotmányos kultúra meghonosítása lehetett: „Azaz – bármennyire is patetikusnak hangozhat ez a jelenlegi közegben – a Nemzeti Hitvallás szövege valójában azokat a fenntartásokat tükrözi vissza, melyet a jelenleg uralkodó, pozitivista és alapjogi alkotmányjogi szemlélettel szemben a

>>húsvéti alkotmány<< elfogadói és mögöttük álló politikai erők éreznek. Ebből a szem-szögből vizsgálva a Nemzeti Hitvallás nem más, mint egy új alkotmányos szemlélet

megte-hivatott Alkotmánybíróságot, mely a korábbi határozataitól eddig is eltérhetett volna, vagy ezt követően is felhasználhatja azokat.

2.4. Szóhasználati paradoxon: ‘láthatatlan alkotmány’ és ‘történeti alkotmány vívmányai’

Egy másik felvetődött érv az alkotmányozás során az ún. „láthatatlan alkot-mány” koncepciójának elutasítása volt. Ez a fogalomkonstrukció egy párhu-zamos véleményben fordult elő egyetlen egyszer Sólyom László részéről, ellenben később annál hatalmasabb karriert futott be. Sólyom László interp-retációja szerint „Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekből módosított Alkotmány fölött, mint láthatatlan alkotmány, az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál; és ezért várhatóan a meghozandó új alkotmánnyal, vagy jövőbeli alkotmányokkal sem kerül ellentétbe.”⁵⁶ Mindez tehát végső soron a jogállamiság elvének metaforája, ami az alkotmánybírósági határozatok láncolatában jut érvényre. Mi a gond ennek az elutasításával? Egyrészt az, hogy ez kimondatlanul is érvényesül, a jogállami kritériumoknak megfelelő alkotmánybírósági határozatok a ‘látha-tatlan alkotmány’ megnevezése nélkül is megszülettek volna és megszületnek majd a jövőben is, remélhetőleg. Azonban paradox helyzet, hogy mi váltja fel a koncepciót. Úgy tűnik ugyanis, hogy a homályos és nem explicit láthatat-lanság helyét elfoglalja az egyértelmű és az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás részében és az R) cikk (3) bekezdésében is feltüntetett‚ történelmi alkot-mány vívalkot-mányai’. Ennek egyértelműsége azonban szintén megkérdőjelez-hető,⁵⁷ főként hogy alkotmánytörténeti szótárunkban nem ismert a vívmány kifejezés. Azonban egy tágabb kontextusba kitekintve – melyet visszaigazol a már idézett interjúkötet⁵⁸ – az uniós jogi anyag teljességéhez jutunk, az

remtésének kísérlete, és valójában ez indokolja az általános és bevett gyakorlatnál is erősebb szövegkapcsolatok kialakítását. Az azonban már izgalmas kérdés, hogy egy múltbeli hagyo-mány felélesztése vajon elégséges lehet egy alternatív alkothagyo-mányos gondolkodás megalapítá-sához.” Ld. F^EKETE Balázs: Az Alaptörvény preambulumának szövegközi dimenzióiról. Jogi iránytű, 2012/2. 23. Mindemellett jelen tanulmány fókuszában a kérdés úgy vethető fel, hogy egy ilyen cél szerzői oldalról elérhető-e?

56 23/1990. (X.31.) AB határozat, Sólyom László párhuzamos véleménye.

57 SZENTE Zoltán: A historizáló alkotmányozás problémái − a történeti alkotmány és a Szent Korona az új Alaptörvényben. Közjogi Szemle, 2011/3. 1–13.

58 ABLONCZY i. m. 81–83.

143 Az Alaptörvény paradoxonjai

acquis communautaire-hez. Ennek transzponálása történhetett meg tehát a történeti alkotmány vívmányai esetén, ami mellett az a nem jogi érv szólhat, hogy egyrészt jól hangzik, másrészt olyan praktikus értelmezési következ-ménye lehet, hogy szűrő fogalomként használható a történeti alkotmányból nem kívánt elemek kizárására. Ez egyben visszavezethet a szöveg szerzője és a befogadó közötti uralmi harchoz. Példának okáért, ha elfogadjuk a sólyomi ötletet, hogy a vívmány a húszévnyi alkotmánybírósági gyakorlat, akkor ugyanott vagyunk, mint a láthatatlan alkotmány, vagyis a befogadó megint felülírja a szöveg szerzőjét, amely adott esetben ismét „bepróbálkozhat” egy szövegmódosítással vagy éppen ennek a húszévnyi alkotmánybírósági gyakor-latnak a hatálytalanná nyilvánításával.

2.5. Legisztikai paradoxon: ‘mag-alkotmány’ koncepció és részletszabályok

Végül pedig essék szó még egy az Alaptörvény körüli diskurzuselemről, arról, hogyan akart eredetileg kinézni a szöveg és végül milyen lett, és hogy ez milyen összefüggésben állhat az írásbeliség kérdésével. Triviálisan a szöveg hosszúsá-gára gondolok.

A kezdeti viták során ugyanis felvetődött az úgynevezett magalkotmány koncepciója, mely eredeti elképzelése szerint azt célozta volna, hogy a megszü-lető új szöveg csupán az alapvető alkotmányos elveket tartalmazza.⁵⁹ Később ez kritikai olvasat alá is került,⁶⁰ ám a fogalmat végül kiemelve eredeti kontextu-sából már az ennél hosszabb, de még nem annyira hosszú szövegeket is ezzel az elnevezéssel illették. Az Országgyűlés végül egy, a korábbi Alkotmánynál is hosszabb jogszabályt fogadott el és még ehhez kapcsolta a szintén nem túl rövid Aár.-t is, melynek megsemmisített passzusainak többségét – más további rendel-kezésekkel együtt – a negyedik alkotmánymódosítással beemelte a főszövegbe.

Az eredeti elképzeléseket meghazudtolóan olyannyira részletes szabá-lyokat terveztek alkotmányos szintre emelni, mint a korábban hatályos, majd az Alkotmánybíróság által megsemmisített választási regisztráció azon rész-letszabálya, mely szerint a választások előtt legkésőbb két héttel kell

Az eredeti elképzeléseket meghazudtolóan olyannyira részletes szabá-lyokat terveztek alkotmányos szintre emelni, mint a korábban hatályos, majd az Alkotmánybíróság által megsemmisített választási regisztráció azon rész-letszabálya, mely szerint a választások előtt legkésőbb két héttel kell

In document Religio et constitutio (Pldal 136-145)